Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-10 / 1397. szám
1945. november 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal A technika fejlődése és a gumigyárosok “A gumi ipar egy uj és forradalmi korszak küszöbén áll a mai napon” — irta az Akron Beacon Journal okt. 26-iki számában, azon alkalommal, hogy a General Tire & Rubber Co. akroni gyárában bemutatták a legújabb gumikerék készítő automata gépet, amely gép 720 átlagos méretű, vagyis 600-16 tiret készít el 24 órán keresztül, vagyis minden 2 percben egyett. Csupán gombokat kell megnyomni, a többi munkát a gép végzi el és ötszörösen felülmúlja a régebbi kézzel folytatott, a fél automatikus eddig használt gépek termelését. Az akroni telepen öt ilyen gépet állítottak működésbe, ezen uj gépekből — a társaság kijelentése szerint — még i szándékoznak néhányt itt és a vállalat vidéki telepein is mü-! ködésbe hozni. De hozzátette rögtön, valószínűleg azért, hogy a munkások ne ijedjenek meg olyan nagyon, hogy ez nem jelenti azt, hogy kevesebb munkást fognak alkalmazni ezután, mert ezen gépeken termelt kerekekre szükség van még azon! felül, amit jelenleg gyártanak. Talán mondanunk sem kell, hogy ezen kijelentés megtévesztő, mert nem árulja el, hogy milyen gyorsan igyekeznek majd a mostani gépeket kiszórni és helyükbe ezen újakat lerakni és a gumi termelés többi osztályában is hasonléképen igyekeznek az emberi munkaerőt feleslegessé tenni. Ezen uj gépek üzembe állítása ünnepség keretében az ország 16 nagy városa újságíróinak a jelenlétében történt. Ezen csoport a többi nagyobb gumi gyárakat is meglátogatta és az igazgatóság részéről magyarázatokat kaptak a békés termelésre való áttérésre vonatkozólag. Mert ezen újságíró társaság ép ezt a problémát tanulmányozza, ezért vannak körúton. Ezzel kapcsolatban annyit említünk meg, hogy kivétel nélkül a gyárak vezetőinek az volt a legnagyobb panasza, hogy nem tudnak elég gyorsan áttérni a békés termelésre, mert munkáshiány van, nem tudnak elég jó munkást kapni, hogy betöltség mind a négy siftát, mert mióta a háború befejeződött, 6 órai munkaidő van a gumi ipar túlnyomó részében és mindenhol a tire termelésben. De hát ezért a munkásokat kell okozni, mert nem a gyárosok hozták be a rövidebb munkaidőt. Igenis nagy bűne van az akroni gumi munkásoknak, mert ők maguk szavazták meg maguknak a hat órás munkanapot nem törődve azzal, hogy a gyárosok követelték, hogy maradjanak meg a 8 órai munkán legalább is az átmeneti idő tartamára, de ezek nem voltak hajlandók erre. Departmenton- ként megszavazták maguknak a hat órát. Pedig még az is megtörtént, hogy a Goodrich- nél Mr. T. G. Graham, a gyár alelnöke megjelent egy napon az union helyiségben a tire készítő munkások gyűlésén és ott előadást tartott nekik irról, hogy ha három sifta helyett négyet kell felállítani, nincsen elég gyakorlott munkás, tehát visszaesés lesz a tire termelésben, pedig erre égető szükség van az.egész országban, stb. De a munkások hajthatatlanok maradtak, nem voltak hajlandók elhinni, hogy munkáshiány volna, amikor éppen akkor írták a lapok, hogy a Goodyear Aircraft telepén 15.- 000 munkás lett elbocsátva a háború befejezésekor. Úgyszintén a Firestone háborús osztályából is ezrével lettek elbocsátva a munkások. Az Akron Beacon Journal (amelyet nem régen a Bérmunkás vezércikkben is bemutatott mint a legnagyobb munkásfaló újságot), megdöbbenve közöte, hogy még ilyesmi soha nem történt meg, hogy egy nagy vállalat tisztviselője elment volna személyesen egy munkásszervezet gyűlésére. Csak nem irta meg meg nyíltan, hogy ezt igeh le- alázónak tekintette a gyárosok részéről. Akárcsak a valóságos Istennek tekintett japán császár, amikor elment az amerikai parancsnoksághoz kihallgatásra, ekkor érezhették úgy magukat a japánok, mint a Beacon Journal szerkesztősége Mr. Graham esetében. Mellékesen jegyezzük meg, hogy később a fentnevezett lap maga is bevallotta, hogy kapnának a gyárosok munkást, de hát igen sokba kerül egy tire builder- nek a tanítása, amig szakértővé lesz és- az általuk követelt gyorsasággal tud dolgozni. Különben is akik volnának jelentkezők, némely része túl fiatal, a mások része túl öreg és nekik pedig erős emberekre van szükségük és csakis ezeket hajlandók alkalmazni. így hát még ma is egyre azon jajve- székelnek, hogy nincs elég munkás és követelik, hogy a kormány tegyen valamit, hogy hosszabb időt dolgozzanak a munkások és akkor többet fognak keresni is tehát elfelejtik követelni a magasabb munka- béréreket.^ Ez ami a főcél volna az ő részükről az igy munka- nélkül maradottakkal. Ámbár ők a munkanélküliek seregét egy bizonyos ideig fel tudják használni, még pedig mint fenyegető ostort suhogatják az elégedetlenkedő munkások feje felett. Erre gondolhatnak ők most, amikor ezen korszakba lépünk, amit Thomas Edison jósolt meg pár évtizeddel ezelőtt. Edison mondta, hogy “most a fél automatikus gépek korszakába élünk, de közel van az idő, amikor a «teljes automatikus gépek korszakába lépünk.” Tehát várhatjuk, hogy minden iparban találkozunk a közel jövőben ezen gépekkel, amelyek fölöslegessé teszik a munkás kezeket. És mi lesz akkor, ha a munkások nem lesz nek készen arra, hogy saját sorsukat intézzék. Vájjon ráébrednek-e arra, hogy a gépeket kell az emberiség rabszolgájává tenni és az összemberi- ség javára termeltetni velük, ha nem, akkor ők lesznek rabszolgák. Egyelőre a tőkések, amikor szemlélik ezen nagyszerű gépeket megelégedve dörzsölhetik a kezüket arra gondolva, hogy most lesz alkalmuk leszámolni a rakoncátlan- ! kodó, követelőző munkásokkal. őnekik vannak terveik. Erről bővebben Írunk a folytatásban. Akroni Proli. Munkás öntudat Amerikában közismert látvány volt a háború előtt s remélhetőleg hamarosan újból látni fogjuk, amint felhőkarcolók építésénél magasba emelnek acél-gerendákat, amelyeken rendesen egy-egy munkás áll, aki kinyújtott kezének mozdulataival irányítja a felhúzó gépnél dolgozó munkást. Ez a művelet adta ezt az eszmét : A magasba emelt munkás szétnéz, maga körül látja a felhőkarcolókat, a nagy gyárakat, a város lakónegyedét, a minden irányba szétfutó utakat, miken autók száguldanak; a távolban nagy viz, amin füstölő kéményü haj halad; a levegőben repülőgép tűnik fel, stb. Az öntudatos munkás széttekint, majd kinyújtja karját, rámutat a nagyszerű látványra, aztán ezt mondja: ÍME, MINDEZ MUNKÁNAK AZ EREDMÉNYE! Ezt a gondolatot ültette át egy igen szép rajzba Taisto Luoma munkástársunk a Bérmunkás 1946-os naptárának fedélrajza részére, ami az amúgy is igen tartalmas naptárunkat még értékesebbé teszi. Ha már Luoma munkástársról szó esett, meg kell említenünk, hogy ez a finn származású, nagyon aktiv munkástársunk most a 440-es ipari szervezet kérésére Detroit városba köl- tözöttj ahol mint kerületi szervező fog működni és itt kérjük Detroit és környékén lakó * olvasóinkat, hogy Luoma munkástársunkat tőlük telhetőleg segítsék nagyon fontos munkájában. Visszatérve a naptárunkra, azt akarjuk mondani, hogy a fedélrajznak megfelelőleg a tartalomban is adunk olyan cikkeket, amik a MUNKA EREDMÉNYÉT mutatják be. Nem is egy, hanem egész cikksorozatban mutatjuk be, hogy a háború alatt készült csodálatos találmányokat miként fogják átvinni gyakorlatba a közel jövőben. Nem fantasztikus ideákról van szó, hanem olyan uj dolgokról, amelyeken máris dolgoznak a munkások százezrei. Olyan újfajta árucikkeket készítenek tömeg produkció utján, amiről pár évvel ezelőtt még csak nem is álmodtunk, avagy csak a fantázia világába tartoztak. Ezen találmányok legtöbbje az uj, ELEKTRON tudományon alapszok. Az elektronok ismerete tette lehetővé a “radar” nevű készülékeket, amelyek csodás uj világot nyitottak meg. Naptárunk szerkesztésével már úgyszólván teljesen elké- i szültünk, sőt jó három-negyed j része már ki is van szedve. Rö- ’ videsen megkezdjük a nyomást. Ezért igazán nagyon kérjük olvasóinkat, hogy a kiküldőt kártyákat e hó 15-ik küldjék visz- sza. Úgy véljük, már eléggé ismertettük nemcsak a naptárt, de azon célunkat is, hogy ezt a naptárt minél több olyan egyén kezébe adjuk, akik még mozgalmunkat nem ismerik. Számítunk arra, hogy ebben a forradalmi ipari unionizmus hívei segítségünkre lesznek. És számítunk arra, hogy olvasóink nagyszámú naptárt fognak hazaküldeni Magyarországba is, remélve, hogy a pos- taközlekedés a közeljövőben majd csak helyreáll. Azonban igen fontos, hogy tudjuk, mennyi naptárt nyomjunk? Kérjük tehát olvasóinkat, hogy a levelezőlapokat küldjék vissza mielőtt a nyomást megkezdjük. ATOMBOMBÁT NEM LEHET TITOKBAN GYÁRTANI LONDON — A. R. Bdack- burn kapitány, labor-párti képviselő, aki egyben Bemard L. Montgomery marsallnak egyik törzstisztje, azt a kijelentést tette az angol parlamentben, hogy az atombombát nem lehet titokban gyártani, mert már vannak olyan készülékek, amelyek megmutatják, ha valahol kísérleteznek vele. Blackburn állítása szerint az atombomba kísérleteknél uranium, vagy más rádium kisugárzó elemeket kell használni. Azonban ma már olyan finom készülékekkel rendelkezn e k, amelyek igen nagy távolságból felfogják az ily kisugárzásokat. Ha ezen készüléket repülőgépre teszik, akkor óriási területeket lehet megvizsgálni, hogy nem-e kísérleteznek ott autombombával. EPITOGÁRDA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S. Hollywood .... 2.00 J. Bercsa, Los Angeles .... 1.00 J. Buzay, Cleveland ....... 1.00 J. Engli, Cleveland ......... 2.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 1.00 J. Gulyás, Cleveland ...... 1.00 J. Farkas, Akron ............ 3.00 L. Fishbein, New York .... 1.00 P. Hering, Buffalo ........... 1.00 J Kollár, Cleveland .... 1.00 E. Kovách, Cleveland ..... 6.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 3.00 A. Lelko, Pittsburgh ..... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .. 2.00 J Mácsay, Detroit ......... 1.00 Á. Molnár, Cleveland ..... 2.00 J. Mogor, Cleveland ......... 1.00 ' L Pall, Ambridge ........... 1.00 A. Patchy, Montrovia ..... 3.00 P. Pika, Chicago ............. 1.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 1.00 St. Visi, Lincoln Park ..... 1.00 J. Vizi, Akron .................. 1.00 J. Zára, Chicago ............. 1.00 Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát j verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
