Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-03 / 1396. szám
1945. november 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal Elrettentő újsághírek (Vi.) Ez lett volna helyesebb bekezdés az “akroni proli’ cikk- jének, amidőn a reakciós Rankin képviselő javaslatát ismerteti. Meglehet az a hir el volt rejtve, de hasonló rémhíreket, javaslatokat az első oldalon hoznak a lapok és néha néha a törvényhozásban is. Azonban legtöbb még csak javaslat, mint Rankiné is, de ha néhányat törvényre emelnek is, akkor sem kell agyon ijednünk, mert az ilyen elnyomó törvényeket nem igen tudják betartani és legtöbbet körül lehet táncolni. Azonban helyesen mondja az “akroni proli” — “hogy de hát ne ámítsuk magunkat” Ez az ámítás kétféle lehet, elbizakodottság és agyon ijedés. Én- szerintem az agyon ijedés, alaptalan félelem, még károsabb az önámitás, mint az elbizakodottság. És legtöbb az osztályharcba belefáradt öntudatos munkás, az utóbbi önámi- tásba esik bele. De a Bérmunkás Írógárdája és támogató tömegének nagy része, kipróbált és nem csüggedő csoport, akik elég sikeresen igyekeznek az önámitásnak mindkét főalapját kikerülni. Én azt hiszem az “akroni proli” is itt volt az első világháborút követő években, amikor hasonló törvényjavaslatok, próbálkozások voltak, sokkal nagyobb sikerrel. A munkabéreket egymás után vágták le. Az aktiv unionistákat, vagy radikális munkásokat egymás után dobálták ki az utcákra, a fekete lisztára és börtönbe. A deportálások sok ezres számban történtek. A Palmer-razi- ák sorozata napirenden voltak. Még a reakciós AFL union összetörése is napirenden volt, mellyel szemben az a három és félmillió union tag agyonijedve, tehetetlenül torpant meg. Még sem dűlt össze a világ, nem szűnt meg az osztályharc. Sőt jónéhányan éppen ezen nehéz, sötét üldözések idején edződtünk meg, pedig akkor sokkal kevesebb okunk volt reményre,‘mint ma. Ma a bérlevágások helyett 30 százalékos béremelésről tárgyalnak egy erősebb és sokkal jobban szervezett unióval, mint 1919-ben. Ma 12 millió ez a munkáscsoport, sőt még az A. F.L. is sokkal jobb (?) mint a múltban volt. Úgy Akronban mint mindenfele a munkások nagy tömegei léptek “szolidaritási” sztrájkokba, hogy a munkából kirúgott munkástársaikat visszahelyezzék a mun- ra. .A detroiti Kelsey-Hayesnél 4.500 munkás hat hétig sztrájkolt csakis ezen szent célból. A háborús hisztéria idején 1 motet is hoztak törvényt, melytől annak idején a szervezett mukásság megijedt. És a gyárosok szövetsége, valamint minden reakciós lap és csoport örömrivalgással üdvözölték. És ma éppen azok átkozzák ezt a törvényt, akik követelték annak idején, mert visszafelé sült el. Ez a Smith-Connaly törvény,, mely szerint a kormány közegei leszavaztatnak minden munkást — ha nem union tag is — hogy akarnak-e sztrájkba menni. De amidőn 80 százaléka még az ilyen munkásoknak is a sztrájk mellett szavaz, az többet árt a gyárosoknak, mint az unionnak. E miatt ezt a törvényt vagy visz- szavonják, vagy hamarosan elfelejtik. Még a visszatérő katonáknak is jórésze — legalább is akik a nagy ipari városokból vonultak be — unionista volt mielőtt bevitték, de minden bi- j zonnyal unionisták közé kerül Kutyából nem lesz szalonna (a.l.) A reakció táborába mindig akadnak olyan hűséges talp- nyalók, akik a fejlődésnek akarják útját állani. A most fegyver- szünet alá helyezett világháborúnak a kimutatás szerint több mint egy millió amerikai áldozata volt, amelyből több mint egy negyed millió halott. Mindig azt hallottuk, hogy ez a háború a fasizmus ellen folyt. Tehát ebből kifolyólag a fasizmus ellenségünk, vagyis Amerika ellenes. Van nekünk egy nehéz nagy pénzeket elpocsékoló vizsgáló bizottságunk, akiknek az volna a kötelességük, hogy az Amerika ellenes mozgalmakat leleplezze, de különösen azért is, mert a fasizmus elleni háborúból kifolyólag ennek az országnak olyan nagy vesztesége volt. Tehát ennek a bizottságnak legfőbb kötelessége volna a fasiztákat nyíltan leleplezni. De mivel ennek a bizottságnak olyan tagjai vannak, akik a fejlődést akarják megakadályozni, nem igen folytatnak fa- sizta ellenes vizsgálatot, mert saját ereikben fasizta vér csörgedez. Nagyon helyesen fejezte ki magát egyik californiai képviselő, aki a jelenlegi hírhedt “Rankin” bizottságot gestapo ügynököknek nevezte el. Nem is csoda, mert ez a bizottság már odáig ment, hogy néhány liberális rádió kommentátort elhallgattatott úgy, hogy figyelmeztették azon hirdetőket, akik alkalmazták őket, hogy ha be nem szüntetik azoknak támogatását, kongresszusi vizsgálatot rendelnek el ellenük. Ugylátszik ez a bizottság mindenkit felülvizsgál, aki — nem tényleges fasizta. Hogy azután miért nem vizsgálják felül Hit- lerék elvbarátait, azt könnyen meg lehet érteni, mert a Dies- bizottság is azokat igyekezett leleplezni, akiket a fasizták tüzzel- vassal pusztítottak. Azért a helyét felváltó Rankin bizottság sem fogja elvbarátait G. K. Smitheket, meg Gannetteket leleplezni, mert hát ez tényleg az ő szempontjukból Amerika ellenes cselekedet lenne. Ezekre az urakra nagyon jó ráillik az a közmondás, hogy kutyából nem lesz szalonna. i azokban a gyárakban és mindjárt megkezdődik az oktatás az osztályharcot illetőleg. A General Motors üzemekben éppen ezen visszatért katonák voltak a leghangosabbak a sztrájk követelésében. Ma már 188 “American Legion” post van UNIONISTÁKBÓL megszervezve. A fekete szemüveg éppen oly önámitás, mint a rózsaszínű. A tények azt mutatják mindenfelé, hogy ma sokkal kedvezőbb helyzetben van a munkáság még itt Amerikában is, mint bármikor volt a múltban. Ma, habár nem a leghelyesebben szervezett, de mégis szervezett munkásság tömegei között vagyunk és ismertethetjük nyíltan a helyesebb utat-módot az osztályharc napi csatározásaiban és az osztálytudatot, sőt még az öntudatot, önbizalmat is nevelhetjük a munkáság tömegei között, — csak akarni kell. Hány fecske csinál nyarat? Egy ismert magyar közmondás szerint EGY fecske még nem csinál nyarat. Ez igaz, de az is igaz, hogy az első fecskét rendesen a többiek is hamarosan követik s igy az első fecske mégis csak a bekövetkező jobb időknek a bejelentője. Erre gondoltunk, amikor a Bérmunkás 1946-os naptára ügyében szétküldött körlevelünkre csaknem postafordultával megkaptuk az első választ. Ez a válasz az volt, hogy egyik munkástársunk 10 dollár ára naptárt rendelt magának arra a célra, hogy szétosztja ismerősei között, avagy hazaküldi Magyarországba. Még jóformán el se könyveltük ezt a rendelést, máris megkaptuk az akroni Vizi munkástárs levelét, aki többek között ezt irta, “Relmélem, hogy mikorra a naptár elkészül, már vissza fogják állítani Magyar- országgal a posta forgalmat, mert én szeretnék legalább 10 darabot elküldeni Miskolcra, ahol a még életben levő hozzátartozóim laknak.” — íme, mint mondottuk, az első fecske után gyorsan megjönnek a többiek is. Mint ahogyan az olvasóinkhoz küldött körlevélben megírtuk, a Bérmunkás 1946-os naptárát különös nagy gonddal szerkesztettük. Úgy tudományos, valamint a szórakoztató cikkei, — amelyek egy részét már az előző lapszámokban ismertettük, — felülmúlja mindazt, amit naptárainkban valaha is adtunk. Ez ugyebár merész kijelentés, tekintettel arra, hogy a Bérmunkás naptárai mindenkor elsőrendű anyagot nyújtottak az olvasó közönségnek. Mi nem szoktunk alakoskod- ni. Most is bevalljuk tehát nyíltan, hogy azért adunk az idén ilyen rendkívül értékes naptárt, mert a rendkívül gondosan összeválogatott anyagban három olyan cikket helyeztünk el .amelyek a forradalmi ipari unionizmus elveit, taktikáját és szervezeti formáját magyarázzák. De azt is tudjuk már a múltból, hogy az ily tárgyú cikkeket a közömbös természetű munkások nem szívesen olvassák bármily nagyszerűen irtuk is meg azon cikkeket. Ezért olyan könyvecskében helyeztük el, amelynek többi cikkei megaragadják minden magyarul olvasni tudó munkás figyelmét. így arra számítottunk, hogy ebből a naptárból olvasóink sokat fognak hazaküldeni Magyarországba, remélve, hogy a postai forgalom a közeljövőben már csakugyan helyreáll. Első ‘ pillanatra ez úgy néz ki, mint amikor valamilyen keserű orvosságot cukorban igyekeznek beadni a betegnek. A különbség csak az, hogy itt az említett három cikken kívül a többiek is igen értékes információkat, vagy pedig nagymérvű élvezetet nyújtanak az olvasóknak. De azonkívül azt is tudjuk, hogy a Bérmunkás olvasói mindannyian szeretnék terjeszteni a forradalmi ipari unionizmus eszméjét. Hiszen éppen azért tartják fenn a Bérmunkást. így várjuk, hogy mint Vizi munkástárs, a többi olvasóink is hamarosan bejelentik a hozzájuk küldött kártya beküldésével, hogy hány extra naptárt nyomassunk a részükre, amelyeket részben Magyár országba küldenek és részben pedig itt adják olyan ismerőseik kezébe, akik még nem ismerik lapunkat és mozgalmunkat. EZEK JÓL MEGVANNAK NEVELVE A Cleveland News egyik számában olvasom: “Lancaster, Pa. — Egy anya és apa áll a bíróság előtt, gondatlanságból okozott emberölés vádjával. Tudniillik nem tápálálták 10 hónapos gyermeküket, aki folyton fogyott, mert szerintük és vallásuk szerint megvolt szemmel verve és a vallásuk szektájának tagjai gyül- teg össze körülötte szellemidézéssel a rosszat (vagy ördögöt) kiűzni belőle. A gyermek szeptember 25-én meghalt és Dr. A. V. Walter, megyei halottkém megállipatá- se szerint a halál oka éhenha- lás volt, ami teljesen a szülők hibája. A gyermek kilenc font volt mikor meghalt. Mrs. Anne Facknert kiengedték, mert amint ő maga kérte, nyolc másikkal is kell neki törődnie, akik egy elhagyott istáló második emeletén vannak és az éveik 2-15-ig terjednek. Fackner azt vallotta, hogy a gyermeket az orvos februárban látta utoljára és azóta tökéletesen az “ördögűzéssel” gyógyitatta. “Azt mondták nekem, hogy a gyermek szemmel meg van verve.” Fauknert a rendőrség $1000. bail alatt a börtönben tartotta. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutat verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse regébe? f
