Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-11-03 / 1396. szám

1945. november 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal Elrettentő újsághírek (Vi.) Ez lett volna helyesebb bekezdés az “akroni proli’ cikk- jének, amidőn a reakciós Ran­kin képviselő javaslatát ismer­teti. Meglehet az a hir el volt rejtve, de hasonló rémhíreket, javaslatokat az első oldalon hoznak a lapok és néha néha a törvényhozásban is. Azonban legtöbb még csak javaslat, mint Rankiné is, de ha néhá­nyat törvényre emelnek is, ak­kor sem kell agyon ijednünk, mert az ilyen elnyomó törvé­nyeket nem igen tudják betar­tani és legtöbbet körül lehet táncolni. Azonban helyesen mondja az “akroni proli” — “hogy de hát ne ámítsuk magunkat” Ez az ámítás kétféle lehet, elbiza­kodottság és agyon ijedés. Én- szerintem az agyon ijedés, alaptalan félelem, még káro­sabb az önámitás, mint az elbi­zakodottság. És legtöbb az osz­tályharcba belefáradt öntuda­tos munkás, az utóbbi önámi- tásba esik bele. De a Bérmun­kás Írógárdája és támogató tö­megének nagy része, kipróbált és nem csüggedő csoport, akik elég sikeresen igyekeznek az önámitásnak mindkét főalapját kikerülni. Én azt hiszem az “akroni proli” is itt volt az első világ­háborút követő években, ami­kor hasonló törvényjavaslatok, próbálkozások voltak, sokkal nagyobb sikerrel. A munkabé­reket egymás után vágták le. Az aktiv unionistákat, vagy ra­dikális munkásokat egymás után dobálták ki az utcákra, a fekete lisztára és börtönbe. A deportálások sok ezres szám­ban történtek. A Palmer-razi- ák sorozata napirenden voltak. Még a reakciós AFL union összetörése is napirenden volt, mellyel szemben az a három és félmillió union tag agyonijed­ve, tehetetlenül torpant meg. Még sem dűlt össze a világ, nem szűnt meg az osztályharc. Sőt jónéhányan éppen ezen ne­héz, sötét üldözések idején ed­ződtünk meg, pedig akkor sok­kal kevesebb okunk volt re­ményre,‘mint ma. Ma a bérlevágások helyett 30 százalékos béremelésről tár­gyalnak egy erősebb és sokkal jobban szervezett unióval, mint 1919-ben. Ma 12 millió ez a munkáscsoport, sőt még az A. F.L. is sokkal jobb (?) mint a múltban volt. Úgy Akronban mint mindenfele a munkások nagy tömegei léptek “szolida­ritási” sztrájkokba, hogy a munkából kirúgott munkástár­saikat visszahelyezzék a mun- ra. .A detroiti Kelsey-Hayesnél 4.500 munkás hat hétig sztráj­kolt csakis ezen szent célból. A háborús hisztéria idején 1 motet is hoztak törvényt, mely­től annak idején a szervezett mukásság megijedt. És a gyá­rosok szövetsége, valamint minden reakciós lap és csoport örömrivalgással üdvözölték. És ma éppen azok átkozzák ezt a törvényt, akik követelték an­nak idején, mert visszafelé sült el. Ez a Smith-Connaly törvény,, mely szerint a kor­mány közegei leszavaztatnak minden munkást — ha nem union tag is — hogy akarnak-e sztrájkba menni. De amidőn 80 százaléka még az ilyen mun­kásoknak is a sztrájk mellett szavaz, az többet árt a gyáro­soknak, mint az unionnak. E miatt ezt a törvényt vagy visz- szavonják, vagy hamarosan el­felejtik. Még a visszatérő katonáknak is jórésze — legalább is akik a nagy ipari városokból vonul­tak be — unionista volt mie­lőtt bevitték, de minden bi- j zonnyal unionisták közé kerül Kutyából nem lesz szalonna (a.l.) A reakció táborába mindig akadnak olyan hűséges talp- nyalók, akik a fejlődésnek akarják útját állani. A most fegyver- szünet alá helyezett világháborúnak a kimutatás szerint több mint egy millió amerikai áldozata volt, amelyből több mint egy negyed millió halott. Mindig azt hallottuk, hogy ez a háború a fasizmus ellen folyt. Tehát ebből kifolyólag a fasizmus ellensé­günk, vagyis Amerika ellenes. Van nekünk egy nehéz nagy pénzeket elpocsékoló vizsgáló bizottságunk, akiknek az volna a kötelességük, hogy az Ameri­ka ellenes mozgalmakat leleplezze, de különösen azért is, mert a fasizmus elleni háborúból kifolyólag ennek az országnak olyan nagy vesztesége volt. Tehát ennek a bizottságnak legfőbb köte­lessége volna a fasiztákat nyíltan leleplezni. De mivel ennek a bizottságnak olyan tagjai vannak, akik a fejlődést akarják megakadályozni, nem igen folytatnak fa- sizta ellenes vizsgálatot, mert saját ereikben fasizta vér csör­gedez. Nagyon helyesen fejezte ki magát egyik californiai kép­viselő, aki a jelenlegi hírhedt “Rankin” bizottságot gestapo ügy­nököknek nevezte el. Nem is csoda, mert ez a bizottság már odá­ig ment, hogy néhány liberális rádió kommentátort elhallgatta­tott úgy, hogy figyelmeztették azon hirdetőket, akik alkalmaz­ták őket, hogy ha be nem szüntetik azoknak támogatását, kong­resszusi vizsgálatot rendelnek el ellenük. Ugylátszik ez a bizottság mindenkit felülvizsgál, aki — nem tényleges fasizta. Hogy azután miért nem vizsgálják felül Hit- lerék elvbarátait, azt könnyen meg lehet érteni, mert a Dies- bizottság is azokat igyekezett leleplezni, akiket a fasizták tüzzel- vassal pusztítottak. Azért a helyét felváltó Rankin bizottság sem fogja elvbarátait G. K. Smitheket, meg Gannetteket lelep­lezni, mert hát ez tényleg az ő szempontjukból Amerika ellenes cselekedet lenne. Ezekre az urakra nagyon jó ráillik az a köz­mondás, hogy kutyából nem lesz szalonna. i azokban a gyárakban és mind­járt megkezdődik az oktatás az osztályharcot illetőleg. A General Motors üzemekben ép­pen ezen visszatért katonák voltak a leghangosabbak a sztrájk követelésében. Ma már 188 “American Legion” post van UNIONISTÁKBÓL meg­szervezve. A fekete szemüveg éppen oly önámitás, mint a rózsaszínű. A tények azt mutatják mindenfe­lé, hogy ma sokkal kedvezőbb helyzetben van a munkáság még itt Amerikában is, mint bármikor volt a múltban. Ma, habár nem a leghelyesebben szervezett, de mégis szervezett munkásság tömegei között va­gyunk és ismertethetjük nyíl­tan a helyesebb utat-módot az osztályharc napi csatározásai­ban és az osztálytudatot, sőt még az öntudatot, önbizalmat is nevelhetjük a munkáság tö­megei között, — csak akarni kell. Hány fecske csinál nyarat? Egy ismert magyar közmon­dás szerint EGY fecske még nem csinál nyarat. Ez igaz, de az is igaz, hogy az első fecskét rendesen a többiek is hamaro­san követik s igy az első fecs­ke mégis csak a bekövetkező jobb időknek a bejelentője. Erre gondoltunk, amikor a Bérmunkás 1946-os naptára ügyében szétküldött körleve­lünkre csaknem postafordultá­val megkaptuk az első választ. Ez a válasz az volt, hogy egyik munkástársunk 10 dollár ára naptárt rendelt magának arra a célra, hogy szétosztja isme­rősei között, avagy hazaküldi Magyarországba. Még jóformán el se könyvel­tük ezt a rendelést, máris meg­kaptuk az akroni Vizi munkás­társ levelét, aki többek között ezt irta, “Relmélem, hogy mi­korra a naptár elkészül, már vissza fogják állítani Magyar- országgal a posta forgalmat, mert én szeretnék legalább 10 darabot elküldeni Miskolcra, ahol a még életben levő hozzá­tartozóim laknak.” — íme, mint mondottuk, az első fecske után gyorsan megjönnek a többiek is. Mint ahogyan az olvasóink­hoz küldött körlevélben megír­tuk, a Bérmunkás 1946-os nap­tárát különös nagy gonddal szerkesztettük. Úgy tudomá­nyos, valamint a szórakoztató cikkei, — amelyek egy részét már az előző lapszámokban is­mertettük, — felülmúlja mind­azt, amit naptárainkban vala­ha is adtunk. Ez ugyebár me­rész kijelentés, tekintettel ar­ra, hogy a Bérmunkás naptá­rai mindenkor elsőrendű anya­got nyújtottak az olvasó kö­zönségnek. Mi nem szoktunk alakoskod- ni. Most is bevalljuk tehát nyíltan, hogy azért adunk az idén ilyen rendkívül értékes naptárt, mert a rendkívül gon­dosan összeválogatott anyag­ban három olyan cikket helyez­tünk el .amelyek a forradalmi ipari unionizmus elveit, takti­káját és szervezeti formáját magyarázzák. De azt is tud­juk már a múltból, hogy az ily tárgyú cikkeket a közömbös természetű munkások nem szí­vesen olvassák bármily nagy­szerűen irtuk is meg azon cik­keket. Ezért olyan könyvecské­ben helyeztük el, amelynek többi cikkei megaragadják minden magyarul olvasni tudó munkás figyelmét. így arra számítottunk, hogy ebből a naptárból olvasóink sokat fog­nak hazaküldeni Magyaror­szágba, remélve, hogy a postai forgalom a közeljövőben már csakugyan helyreáll. Első ‘ pillanatra ez úgy néz ki, mint amikor valamilyen ke­serű orvosságot cukorban igye­keznek beadni a betegnek. A különbség csak az, hogy itt az említett három cikken kívül a többiek is igen értékes infor­mációkat, vagy pedig nagymér­vű élvezetet nyújtanak az ol­vasóknak. De azonkívül azt is tudjuk, hogy a Bérmunkás ol­vasói mindannyian szeretnék terjeszteni a forradalmi ipari unionizmus eszméjét. Hiszen éppen azért tartják fenn a Bérmunkást. így várjuk, hogy mint Vizi munkástárs, a többi olvasóink is hamarosan beje­lentik a hozzájuk küldött kár­tya beküldésével, hogy hány extra naptárt nyomassunk a részükre, amelyeket részben Magyár országba küldenek és részben pedig itt adják olyan ismerőseik kezébe, akik még nem ismerik lapunkat és moz­galmunkat. EZEK JÓL MEGVANNAK NEVELVE A Cleveland News egyik szá­mában olvasom: “Lancaster, Pa. — Egy anya és apa áll a bíróság előtt, gondatlanság­ból okozott emberölés vádjá­val. Tudniillik nem tápálálták 10 hónapos gyermeküket, aki folyton fogyott, mert szerin­tük és vallásuk szerint meg­volt szemmel verve és a vallá­suk szektájának tagjai gyül- teg össze körülötte szellemidé­zéssel a rosszat (vagy ördö­göt) kiűzni belőle. A gyermek szeptember 25-én meghalt és Dr. A. V. Walter, megyei halottkém megállipatá- se szerint a halál oka éhenha- lás volt, ami teljesen a szülők hibája. A gyermek kilenc font volt mikor meghalt. Mrs. Anne Facknert kien­gedték, mert amint ő maga kérte, nyolc másikkal is kell neki törődnie, akik egy elha­gyott istáló második emeletén vannak és az éveik 2-15-ig ter­jednek. Fackner azt vallotta, hogy a gyermeket az orvos február­ban látta utoljára és azóta tö­kéletesen az “ördögűzéssel” gyógyitatta. “Azt mondták ne­kem, hogy a gyermek szemmel meg van verve.” Fauknert a rendőrség $1000. bail alatt a börtönben tartotta. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutat verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse regébe? f

Next

/
Thumbnails
Contents