Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-10-20 / 1394. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 20. Egy elrejtett újsághír Mivel hogy a szóban levő tu­dósítás el van rejtve a több­nyire hirdetésekkel telt oldal­ra, az Akron Beacon Journal októ 2-iki számában, úgy tűnik föl, mintha szándékosan tették volna azt oda, nehogy az olva­sóknak feltűnjön és még talán akadna köztük olyan, aki gon­dolkozna felette. Ámbár tapasz­talatból tudjuk, hogy a mun­kásság nemtörődömsége átlag oly határtalan, hogy (egy ke­vés kivételével) még azt sem figyeli meg és nem ejti gon­dolkozásba, amit egész nyíltan, a szeme előtt lobogtatnak, amit pedig — amint mondani szok­ják — még a vak is meláthat- na. Röviden a hirben az van, hogy John E. Rankin, demok­rata párti képviselő, aki Missi- sippi államból való és a képvi­selőház veterán bizottságának az elnöke, azt a kijelentést tet­te, hogy ő sürgetni fogja az ál­tala benyújtott, úgynevezett Veteran Labor Bill-nek az elfo­gadását. A nevezett törvény- javaslat azt tartalmazza, hogy a volt katonák mikor vissza­mennek az iparokba dolgozni, ne legyen rájuk kötelező az union tagság még ott sem, ahol zárt műhely van. Továbbá azt mondotta még a képviselő ur, hogy ha a kongresszus tör­vényre emeli ezen javaslatot és gondoskodik arról, hogy azok az ifjaink, akikre már a hadse­regben továbbra nincs szükség, rögtöni elbocsátást kapjanak, akkor a folyamatban levő sztrájkok meglesznek törte egy éjszaka folyamán. Ennyit mond az egész hir. . Ezen törvényjavaslatról már olvastunk, vagy hallottunk az­zal a különbséggel, hogy nem volt ilyen nyíltan bevallva az igazi célja. Itt a képviselő ur elszólta magát és leleplezte a munkásosztály ellen tervezett merényletet De lehet az is, hogy szándékosan tette, hogy ezáltal rábírja kollegáit arra, hogy minél előbb cselekedje­nek, mert az országszerte folyó és mindig nagyobb számban feltűnő sztrájkok, már nagy fejfájást okoznak a tőkések­nek, tehát törvényeket kell hoz­ni, amivel ezeknek véget lehet vetni. Eddig úgy akarták feltüntet­ni, hogy ez és a hozzá hasonló javaslatok a hazáért küzdő és sokat szenvedő fiainknak fog­nak segitségére lenni, könnyí­teni sorsukon, mert hát meg­érdemlik, stb. Azok pedig nem is sejtik, hogy mikor az egyen­levélben adja meg a választ. Szükségesnek tartottuk tehát a naptár előzetes ismertetését, hogy az olvasók megértsék a körlevélben jelzett dolgokat. Naptárunkról a lapban eddig adott leírások tehát csak kiegé­szítői annak a levélnek, amit olvasóink a lapbizottságtól kap­nak és amivel hisszük, komo­lyan fognak foglalkozni. De da­cára annak, hogy a naptár tar­talmáról már több lapszámban irtunk, helyszűke miatt még minding nem értünk a teljes tartalom ismertetésének a vé­gére. ruhát levetik és megkapják az elbocsájtó levelet és újra civil ruhát és munkás zubbonyt öl­tenek fel, akkor a nekik adott előnyök fejében egy uj megbí­zatást kapnak. Elvárják tőlük, hogy egy uj fronton teljesítse­nek szolgálatot. Nem idegen el­lenséggel szemben, a legtökéle­tesebb gyilkoló eszközökkel, nem, azt már bevégezték, ha­nem saját szüleik, testvéreik ellen. Az lesz a kötelességük, hogy azoknak a munkabéreit lenyomják, szervezeteiket (me­lyek habár nem azon az alapon vannak amellyel véget lehetne vetni minden társadalmi nya­valyának, de mégis ezeken ke­resztül tudnak kivívni maguk­nak bizonyos előnyöket, hosszú küzdelmek árán) szétrombol­ják, hogy azután mint szerve­zetlen munkásokkal kényük és kedvük szerint bánhassanak el, olyan fizetésért és olyan mun­kaórákat kényszerithesse n e k rájuk ,amilyent az ő profitéh­ségük diktál. Hogy ezen tervüket elérhes­sék, válaszfalat kell nekik fel­állítani. Egyrészről a volt kato- ■ nákat a saját érdekeiknek meg­felelő szervezetekbe fcsoporto- sitják, nekik politikai és gazda­sági előnyöket biztosítsanak a többi munkásokkal szemben. Elhitetik velük, hogy ők külön­bek hiszen százszor szembe­szálltak a hallálal. így mételye- zik meg az agyukat, ami azu­tán arra vezet, hogy még a családokban is feldúlja a bé­két. Sok példa van arra, hogy mit csináltak a reakció részére megszervezett fiuk az első vi­lágháború után is, de nem aka­rok vele bővebben foglalkozni, mert a közelmúltban ezen la­pon keresztül, eléggé ismertet­ve volt, csak annyi bizonyos, hogy most ez nagyobb mérték­ben várható, mivel most sok­kalta nagyobb hadsereg van és fog maradni. Tehát amit nem tudnak majd elvégezni a terror szervezetek, azt elvégeztetik majd a fegyveres erővel. Ép­pen ezen sorok Írásakor jön a hir, hogy a Queen Elizabeth nevű angol hajó beérkezett New Yorkba és a rakparti mun­kások megtagadták a munkát, tehát odarendelték a katonasá­got és azokkal végeztetik el a munkát. ők arra nem is gondolnak, hogy amikor — mivel ők is a munkásosztály tagjai és mégis segítenek a tőkéseknek, azokat guzsbakötni, akkor saját ma­guknak is ártanak, mert ha egy kicsivel is többet kérnek ezen szolgálatért, akkor rájuk is lecsapnak, mert a profit nem ismer emberiességet. Mindenki emlékezhetik még arra, hogy mit kaptak a bo­nuszt követelő veteránok, fegy­verrel intézték el őket. General Marshall azt mond­ja, hogy legalább is négy milli­ónyi fegyveres erőre van szük­sége az országnak, amelyet minden percben lehessen moz­gósítani az ellenség ellen. Ezen készülődés újabb háborúkra, megcáfolja azt az állítást, hogy San Franciscóban lerakták az örök béke alapját. A militariz- mus itt van a nyakunkon és el- ' lehetünk rá készülve, hogy a munkások feltörekvését kato­nai hatalommal fogják elnyom­ni. Természetesen a gazdasági nyomást is gyakorolni fogják. Habár elvárhatnánk a vissza­térő if jaktól, hogy annyi vér­zés és szenvedés után tanultak volna annyit, hogy azokhoz csatlakoznának, akik ezen há­borúkat okozó rendszert meg akarják szüntetni, de én jóma­gam részéről kevés reményt fűzök ehez. Csak egy példát hozok fel igazolásul: A múlt héten, amikor sokat Írtak a la­pok (különösen itt Akronban) arról, hogy a 37-ik divízió visz- szaérkezett, amely az Ohio Na­tional Guard volt azelőtt és hosszabb időt töltött a japán harctéren ,olvashattuk, hogy a fiuk sehogy sem tudják megér­teni, hogy miért van ez a sok sztrájk, elégedetlenség itt, ahol a népeknek van tisztessé­ges ruhájuk és élelmiszerük. Ezek a fiuk éveken keresztül éltek a vadonban, harcolva pi­szokban, sokszor éhezve külön­böző nyavalyáktól megtámad­va, hogy ezen helyzet már a lelkivilágukra is behatással volt és ahogy itt az országok Minden munkásnak, aki ma­gánüzemben dolgozik, tehát gyárban, malomban, üzletben, irodában, garázsban, bankban, szállodában, stb., számlája van a Tárasadalombiztositó Intézőt központjánál, Baltimore, Mary­landban. Ezt a számlát az ő neve alatt vezetik, ugyanazon szám alatt, amely a Social Se­curity kártyáján szerepel. Min­den bért, amelyet 1937. januar 1. óta keresett — ekkor lépett életbe a Társadalombiztosító Törvény — kimutatnak ezen a számlán, ha olyan állásban volt az illető, amely a törvény hatá­lya alá esik. Az aggkoruak és a hátrama- dottak biztosításának megbíz­ható könyvelője a Social Secu­rity Board. Az intézetet a leg­modernebb és legtökéletesebb könyvelőgépekkel szerelték fel és minden munkás számláját pontosan ellenőrzik. Jó ezt tud­ni, mert a pontos könyvelés a biztosítéka annak, hogy ha a munkás megöregszik, vagy pe­dig ha meghal, ő, vagy a hát­ramaradottal meg is kapják azokat a biztosítási összegeket, amelyek a törvény értelmében járnak nekik; semmiféle befi­zetés nem mehet veszendőbe. Honnan kapja a Társadalom­biztosító Intézet az adatokat? Az alkalmazóktól, a vállala­toktól, amelyek minden negyed­évben kötelesek a visszatartott social security adót a kor­mánynak beszolgáltatni és val­lomást tenni arról, hogy min­den egyes munkásnak mennyi bért fizettek ki. Ezeket az ada­tokat tartják nyilván Baltimo- reban. Sok munkát kell áldozni ar­ra, hogy meggyőzzék a munka­adókat arról, hogy milyen fon­tos az, hogy a kifizetett bére­ket pontosan adják be és a vál­lalatok legnagyobbrésze eleget is tesz ennek. De még mindig találták, csaknem érthetetlen előttük a munkások elégedet­lensége. Nem akarom azt mon­dani, hogy nem lesz talán egy bizonyos százalék közöttük, akik tanultak valamit a saját szenvedésük árán, de nem oly számban, hogy tényező lenne az osztályharc terén. így látom én a helyzetet ám­bár lehetnek az olvasók között, akik ezt igen pesszimisztikus nézetnek tekintik, de hát mi­nek ámítsuk magunkat csak azért, hogy sokkal jobban hangzana ha sok reményt fűz­nénk a visszatérő ifjakhoz. Én az idáig történt és tervezett irányzatból arra kövekeztetek, hogy ha csak csoda nem törté­nik és a munkásság osztálytu­datra nem ébred — ami igazán a csodával volna határos — az ipari feudalizmus elrettentő árnya közeleg felénk, amelyet a tőkések a hatalmukban levő fegyveres haderővel fognak re­ánk kényszeríteni. Szeretném, ha az olvasók vé­leményt nyilvánítanának ezen a téren. , akroni proli. akadnak elvetve munkáltatók, akik hibákat követnek el a ne­vek, vagy a számok lemásolásá­nál és ilyenkor az Intézetnek kell utánajárnia, hogy a helyes adatokat megkapja. Ha az al­kalmazó elfelejti bevezetni a social security számot, vagy hibásan Írja be, a Társadalom­biztosító Intézet nem tudhatja teljes biztonsággal, hogy me­lyik munkást ismerjék el a visszatartott összeggel. Ilyen­kor levelet Írnak a munkálta­tónak, vagy személyesen láto­gatják meg, hogy a pontos adatokat megkapják. Késedel­mes és költséges dolog ez, de meg kell lennie. Sok költséget takarítanának meg és sok fá­radtságos munkát elkerülné­nek, ha mindenki lelkiismere­tesen fogná fel a dolgot és az Intézet igyekszik ezt minden­kinek megmagyarázni. A felelősség elsősorban a munkáltatóé. Az ő kötelessége, hogy bejelentse mindazt a bért, amelyet minden alkalmazott, aki évi $3000.-nél kevesebbet keres, kézhez kap, akár állan­dó, akár kisegítő munkát vé­gez ,sőt akkor is ha csak né­hány órát dolgozott volna. Bér­nek tekintenek mindent, tehát készpénzt, csekket, élelmet és lakást, amit munkája fejében utalnak ki valakinek. De az al­kalmazottnak is kötelessége, hogy utána járjon annak, hogy az illetményeit rendszeresen bejelentik-e? Ha uj állást vál­lal — még ha csak néhány órá­ra is — a munkás mutassa be social security kártyáját mun­kaadójának, vagy a könyvelő­jének és ellenőrizze, hogy pon­tosan másolják e le a nevét és a számát, úgy ahogy az a kár­tyán van feltüntetve. Ezzel elő­segíti azt, hogy befizetései va­lóban az ő számlájára kerülje­nek. , De egyebet is tehet a mun­Hogyan könyvelik el a Social Security befizetéseket?

Next

/
Thumbnails
Contents