Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-10-20 / 1394. szám
1945. október 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------ahonnan már soha többé visz- sza nem térnek. Vannak aztán olyanok is, akik kiálltak az osztályharcos munkások sorai j közül. Azonban mégis láthatjuk, hogy már akkor jelentős mozgalom volt Trentonban, mert másképpen a reakció eny- nyi embert nem fogatott volna össze csupán csak a magyarok közül. így a Zsurzsa munkástárs vádjaival szemben megvédem Trentont. Azt mondom, hogy a munkásmozgalomra vonatkozólag az ottani viszonyok, ha nem is jobbak, de semmi esetre sem rosszabbak, mint a többi gyárvárosokban, ahol nagyszámú földműves bevándorló telepedett le. De valójában nem Trenton védelmére akartam én ezt a rovatot szentelni, hanem arra akarok rámutatni, hogy lám, az első világháború után, — amelyben szintén a “demokrácia győzött”, milyen rettenetes reakció kapott lábra az Egyesült Államokban. A fiatalság, vagy a későbbi bevándorlók nem is tudják elképzelni, hogy a munkásmozgalom minden frakciója ellen milyen üldöztetést indítottak itt abban az időben. Akárcsak Hitlerék az uralmuk fénykorában. MÁR MESSZEBB TARTHATNÁNK Ma ennek nyomát sem tapasztalhatjuk. Sőt még a legélesebben meg is kritizálhatjuk a kormány közegeket. Mi okozta ezt a nagy különbséget? — kérdezhetjük. Nos, szerintem a fentebb felsorolt munkásoknak, meg sok-sok ezer társaiknak a munkásmozgalomban való “befektetése”. Ez a befektetés néha pénz, néha munka, néha pedig bátorság, amellyel ha kell még szabadságukat is fel- aják. Ennek a befektetésnek a kamatait élvezzük most, a második világháború után, amikor szabadon megírhatjuk véleményeinket, beszélhetünk, taníthatunk, szervezkedhetünk, nem “raid”-elnek meg érte, nem visznek Ellis Islandra hogy deportáljanak a munkásmozgalomban való működésűnk miatt. Persze Zsurzsa munkástárs, meg sok-sok más jó munkástársunk türelmetlenek, szeretnék, hogy sokkal messzebb tartanánk. De éppen azért, nem veszik észre az erdőt a fáktól; csak a végcél felé tekintenek nagyon türelmetlenül és figyelmen kívül hagyják az eddig elért eredményeket. Persze, ez nem megintés, vagy pláne “le- intés” akar lenni, mert nagyon de nagyon kellenek az olyan munkások is, akik soha sincsenek megelégedve a munkás- mozgalom által elért eredményekkel és azért hajtanak, buzdítanak a további küzdelemre. Fontos szerep ez nagyon és mindannyian tisztelettel tekintünk feléjük. Most még csak azt akarom mondani, hogy az eddig elért eredmények elismerése még nem jelenti azt, hogy azokkal már meg vagyunk elégedve, hanem inkább csak rámutatunk, hogy a munkásmozgalomba befektetett anyagiak és energia kamatostól megtérül a munkásosztálynak. És legfeljebb még rámutathatunk arra is, hogy ha a munkásosztálynak fentebb említett másik két csoportja is hozzájárult volna ehhez a befektetéshez, akkor a munkásosztály ma egész biztosan messzebb tartana A kereskedelmi minisztérium rövidesen 8000 “jeep”-et (katonai automobilt) vet piacra. A “jeep” árát még egyenlőre titokban tartják. JEGYEZD MEG Ajánlja: St. VisL MÉGEGYSZER A “Jó BEFEKETÉSRÖL” A Bérmunkás szeptember 20-iki számában leközöltük a Trenton, N. J. városban lakó Szabó János munkástárs levelét, aki csodálkozásának adott kifejezést afelett, hogy a Bérmunkás fentartói és az Írógárda tagjai milyen nagy “áldozatokat” hoznak lapunkért. Levelére a “Jó befektetés” cimü vezércikkünkben válaszoltu n k, megmagyarázva, hogy mindazon összegek és munka, amit a munkásmozgalomba fektetünk valójában nem “áldozat”, hanem JÓ BEFEKTETÉS, ameny- nyiben csak a munkásmozgalom emeli a munkások életszínvonalát és mi, mint a munkás- osztály tagjai, szintén élvezzük mindazon javakat, amiket a munkásmozgalom kivívott. Ezért mondottuk és ismételjük meg ma is, hogy a munkásmozgalomba fektetett anyagiak és energia busásan meghozták a kamatjaikat és semmi kétségünk sincs abban, hogy a mai befektetéseket is éppen úgy meg fogja fizetni a jövőben is mint a múltban. Ezzel Szabó munkástársunk teljesen egyetért velünk. Azonban valahogyan azt olvasta ki ebből a válaszunkból, mintha cikkünknek az a mondata, hogy egyes munkások csak távolból nézik a munkásmozgalmat, rája vonatkozott volna. Valójában csak ismertettük, hogy a munkásokat általában három csoportba sorolhatjuk. Egyik csoport, — sajnos ez a legkisebb, — az, amelyik aktív a munkásmozgalomban amelyik tehát azon “befektetéseket” eszközli,, amelyekből nemcsak nekik, hanem az egész munkás- osztálynak haszna lesz; a másik csoport, — ez a legnagyobb, — amelyik semleges, csak távolról figyeli a munkásmozgalmat. És végre jelentékeny a száma azon tudatlan munkásoknak is akik ellenségesen viselkednek a munkásmozgalpm- mal szemben, tehát saját érdekeiket nem ismerik fel. Nem állítottuk, nem is állíthattuk, hogy Szabó munkástárs a második, vagy a harmadik csoportba tartozik, mert hiszen aki a munkáslapra előfizet, aki a munkáslapot dicséri, az természetesen már nem semleges, hanem támogatója a munkásmozgalomnak. Hogy a leveléből nemcsak mi, hanem olvasóink is ezt értették ki, ime itt adjuk le a Bellaire, Mich, városban lakó Zsurzsa munkástárs levelét, aki ezt irta: ÜZENET TRENTONBA Tisztelt Bérmunkás Szerkesztőség: Nagy meglepetést de egyben nagy megelégedést is váltott ki belőlem Szabó János munkástárs levele, amit Trenton, N. J. városból irt. Én nyolc évig voltam lakosa Trenton városnak, amig 1919-ben a lakásomat "meg- rédolták”, feldúlták, a gyárból, ahol dolgoztam,' hazaküldtek és máshol munkát nem kaptam. Akkor mentem onnan Detroitba, most meg a farmon eszem a proletár kenyeret. Hiszen ez a proletár sors, nem érdemes vele foglalkozni De nem hagyhatom szó nélkül Szabó munkátárs szép levelét, még pedig azért, mert Trenton, N. J.-ből jött, a reakció legnagyobb fészkéből, ahol egyben legnagyobb a tudatlanság és a bigottság is a munkások között. Nem ismerem személyesen sem Szabó, sem Rinyu munkástársakat, de leveleikből látom, hogy abban a reakciós fészekben is dereng már a hajnal, vannak proletárok, akik felismerték az osztályharcot és terjesztik annak eszméit. Talán még most is van sok ismerősöm a Hankock avenue környékén. Keressék fel őket Szabó és Rinyu munkástársak, adják kezeikbe a Bérmunkást. Amit én nem tudtam megtenni nyolc év alatt hátha önök most könnyebben megtehetik. Zsurzsa József. VÉDELMEZEM TRENTONT íme, mint mi úgy Zsurzsa munkástárs is a Szabó János leveléből csak dicsérni valót olvasott ki. Abban azonban már nem osztozom Zsurzsa munkástárssal, amit Trenton városra vonatkozólag irt. Én is laktam egy rövid ideig Trentonban, ha mindjárt nem nyolc évig is, másrészről viszont a trentoni magyar munkásmozgalmat már 1912 óta ismerem és figyelem. Az üldöztetések idején, 1919- ben .amikor a rendőri razziák (raid-ek) alatt számos trentoni munkástársunkat tartóztattak le és akartak deportálni, mint a Magyar Munkások Védelmi Bizottságának a titkára én irányitottam a védelmüket. Talán érdekelni fogja az olvasókat, ha felsorolom az akkor elfogott, de a hatásos védelem következtében midannyiu kát minden további zaklatás megszüntetésével szabadon engedett magyar munkások neveit: Ádám István, Ambrus János, Angyal János, Angyal Jánosné, Angyal Mihály, Ba- bulya Ignátz, Burkus József, Budai Imre, Bethlehem Zsig- mond, Boczány János, Csen- gery Dániel, Dragus Sándor, Farkas László, Gönczi István, Horváth Máté, Kohajda István, Kosztura György, Kovács János, Mátéffi Emil, Paszternák Gyula, Szalai János, Szimcsák Mihály, Sándor Antal, Tivadar György, Péter János és Tiringer György. Ugy-e milyen impozáns névsor? Még akkor is sokat számit, ha mindjárt voltak is közöttük olyanok is, akik nem vettek valami nagyon aktiv részt a mozgalomban. Azóta jó részük már elkerült Trenton- ból. Egyesek elmentek oda, Olaszországban, ahol a Mussolini és fasizta társainak a nép által való kivégzése olyan tisztitó hatást ért el, mint amikor a beteg testből a tumort el- távoliják. De Németországban még mindég ott van a tumor és ott nem hajlamosak az operációra. Még nem akadt, aki ezt operációt elvégezze. Minden gyermek tudja, hogy ha mi nem adunk nyers vasat, acélt a japánoknak és a modern fegyverek tervrajzát, akkor azok soha sem tudtak volna támadó háborúba menni. De hát akkor mi lesz a “Free Enter- prise”-val? A multimilliomos General Patton, nem lát semmi különbséget az amerikai pártok és a náci pártok között és még talán igaza is van. Akikkel együttérez és szervezkedik itten Amerikában, azok éppen olyanok mint a nácik. De azért a politikusok megsértődtek. így Pat- tonnak menni kellett. A jelenlegi tőkés haszonrendszerben nincs semmi rend, semmi gazdasági tudomány és tervezés Minden a véletlenség! és harcon keresztül történik. Sokszor milliók élete, egynéhány multi billiomos jóhangulatától, vagy családi perpatvaraitól függ. Mentői magasabbra emelkedik egy egy egyén, annál jobban eltávolodik a néptől. És annál nagyobbat kell neki bukni, amikor a természeti törvények szerint leesik. Ugyebár nem kell példákat felhozni ? Te is ismersz eleget. Sok irodai munkásnő ,akik a háború előtt 18-20 dollárért végeztek sokszor titkárnői munkákat, a háború alatt repülőgépeket építettek 50-60 dolláros heti fizetésért. Most elvannak veszve, nem igen vágynak vagy akarnak visszamenni a dicsőséges 20 dolláros irodai munkákra. De a hadimunkának és vakációnak is vége lett. A már nagyon jól értesült amerikai újságírók és ipar bárók tudják, hogy Jugoszláviában, újból megkezdődik a belső háború a Tito és Mihaj lo- vics csapatai között. Talán ők szállították vissza Mihajlovi- I csőt?
