Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-10-20 / 1394. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 20. Egyről-Másról =ELMONDJA : J. Z. LESZERELÉS A hatásosnak Ígérkező olaj ipari sztrájk egyelőre minden jel szerint kátyúba jutott. Pedig alig emlékezünk példásabb szolidaritásra mint amilyent a munkások ezen sztrájkban tanúsítottak. Bár a sztrájk nem volt száz százalékos, mert a legfontosabb olajfinomító kerületben — az úgynevezett Calumet Districtben, amely Chicago határában délkeletre és Indiana állam észak-nyugati részén fekszik — a legszámottevőbb telep a Standard Oil Co. of Indiana üzemben volt, amely a kerületben termelt olajnak körülbelül ötven százalékát állítja elő, a többi azonban két hétig teljesen le volt zárva és az olaj hiány különösen a szállítási ipart érzékenyen sújtotta. Kísérlet történt a Standard Oil telep lezárására is és ha a kormány közegek közbe nem lépnek valószínűleg sikerrel is járt volna. Hogy a Standard Oil telepe üzemben maradt, annak egyik oka, hogy az ott dolgozó 2.500 munkás független szervezetbe tartozik. A többi telepeken foglalkoztatott munkások mind a CIO kötelékébe tartozó Oil Workers Industrial Unionnak a tagjai. Bár a 2.00 napi béremelésért a követelést a Standard munkásai is benyújtották, de a munkát nem szüntették be mikor a vállalat megtagadta annak teljesítését és ez nagyban befolyásolta a harc sikerességét. Egy napon a sztrájkolok kísérletet tettek a Standard Oil telep lezárására, ami' részben sikerült csak A sztrájkoló munkások tisztába voltak azzal, hogy harcuk sikerre viteléhez feltétlen szűk- I séges a Standard Oil telep le- i zárása. Az elgondolást a tett I követte és egy szombaton reg-! gel a Whitington levő Standard Oil telep körül egy áttörhe- tetlen kordont vontak. Több mint kétezer sztrájkoló munkás és közel ezer automobil vonult ki a kora reggeli órákban és nemcsak a telepet, hanem a várost is teljesen elzárták minden kül-forgalomtól. A városba vezető utakon, valamint a gyár bejáratainál az autók százai és azok mögött a munkások ezrei oly szorosan voltak összeállítva, hogy csak a levegő férhetett át közöttük, ember nem. Ezen akcióval a nappali munkásokat megakadályozták a gyár megközelítésében és 24 órán át csak az éjjeli gang volt a telepen, akik benrekedtek amikor a kordont felállították. Erre azonban úgy az állami, mint a szövetségi kormány közegek közbeléptek és rábírták a sztráj kólókat a picketvonal feladására Ez akkor történt, amikor a sztrájkolok megbízottai és a szövetségi munkaügyi hivatal Washingtonba rendelte a tárgyaló feleket. Ott következett aztán be a sztrák gerincének a megtörése. Ugyanis Schwellenbach munkaügyi államtitkár tervezetet terjesztett elő, mely alapját képezte volna a további tárgyalásoknak, mely szerint a munkáltatók azonnal léptessenek életbe 15 százalékos órabér emelést és a különbözet 15 százalékot mivel a sztrájkolok követelése 30 százalék volt r- egyeztető bizottságra bízzák. Ezen ajánlatot a sztrájkolok megbízottai elfogadhatónak találták azonban a munkáltatók kereken megtagadták annak elfogadását. Erre a munkaügyi hivatal Truman elnökhöz utalta az ügyet, aki viszont utasította a Navy Dept>. az olaj telepek lefoglalására és üzembe helyezésére. Ez eddig rendben volna, ha most aztán következetesek lennének és azokra szabnák ki a büntetést, akik azt megérdemlik. Ez esetben, mint említettük a munkáltatók tagadták meg az ajánlat elfogadását, tehát az eljárás úgy volna helyes, ha a lefoglalt telepeken érvénybe léptetnék a 15 százalékos bér javítást és később az egyeztető bizottság ajánlatát. Azonban a Navy Dept, oly feltételek mellett rendelte vissza a munkásokat, mint amelyek voltak a sztrájk kitörésekor és ily feltételek mellett fogják azokat üzemben tartani. Tehát a követelések érvényesítésében semmit sem tesznek. Ez pedig a munkáltatók előnyét szolgálja, mert a termelés megindul és ismét folyni fog a profit a feneketlen kasszába anélkül, hogy a munkások követelése érdekében bármi is történne. Nem más ez, mint — hogy ne mondjunk sztrájktörést — a sztrájk leszerelése. A fegyverszünet azonban csak ideiglenes az olaj telepeken. A sztrájkoló munkások elfogadták az union vezérek utasítását, hogy felvegyék a munkát, mert mint mondották nekik, “a kormány ellen nem lehet sztrájkolni”. Azonban az elégedetlenség általános és csak idő kérdése hogy a tűz ismét kilobbanjon. A Navy nem tarthatja megszállva a telepet örök időkig és amint a millitánsabb sztrájkolok némelyike megjegyezte: “amint a Navy kilép, mi követni fogjuk.” PHONE-Y UNION ÁLTALÁNOS SZTRÁJKJA Az osztályharc szempontjából minden sztrájk igazolt, ha az bármily kis mértékben szolgálja a munkásság érdekeit és támogatást érdemel bármely szervezet kötelékébe tartoznak is a sztrájkoló munkások. Az utóbbi időben azonban több sztrájknak voltunk szemtanúi, vagy részesei, amely nem szolgálta az osfctályharcot, még csak az abban résztvevő munkások érdekeit sem, sőt határo- rozottan szégyent hoztak az osztályharcra s az abban résztvevő munkásokra is. Elég gyakori eset az AFL kötelékébe tartozó szakszervezeteknél, hogy egyik szakszervezet tagjai a másik ellen lépnek sztrájkba, ami szintén elítélendő és az IWW forradalmi Ipari Szervezetének egyik sarj kalatos célja, hogy a Szakmák | közötti versengést kiküszöbölje és egyik csoport munkás ne árthasson a másik csoportnak. Ezzel az alkalommal azonban nem ily sztrájkkal kivánok foglalkozni, hanem amely a közeli napokban játszódott le a telefon iparban. Sokan olvasóink közül talán nincsenek tisztába ezen sztrájk okával és így időszerű annak ismertetése. A sztrájk amelyről szó van 1945 október 5-én délután 2 órától 6-ig tartott és annak a résztvevői a telefon operatorok és telefon készítők voltak. A telefon operatorok az egész országban, mig a telefon készítők a Chicagóban levő Western Electric Co. telepein foglalkoztatott monkások voltak. A felületes szemlélő előtt úgy tűnik fel, mintha ezen sztrájk a szóbanforgó munkások szervezeteinek megvérését szolgálta volna, azonban ha mélyebben belenézünk a dologba úgy találjuk, hogy az valóban a kompánia union érdekében volt. A sztrájk előzményei a következők : Az American Telephone and Telegraph Co. telepein a kompánia union már régi keletű. A telefon hálózatnál foglalkoztatott alkalmazottak a National Federation of Telephone Workers nevű független szervezetbe tartoznak, mig a telefon gyártásnál foglalkoztatott munkások a minden gyártelepen létező kompánia union- ba tartoznak. Ezen telepi uni- onok minden kétséget kizáróan a gyárvezetőségek által kontrolált alakulatok voltak, melyeknek gyűlésein a gyárvezetőség éppen úgy résztvett, mint a “munkások megbízottai.” Amikor a Wagner Labor Act életbe lépett és amelynek az egyik kitétele szerint “törvény- ellenesek mindazon ‘munkásszervezetek’ amelyek a gyártelepen a gyárvezetőség hozzájárulásával és résztvételével alakultak és működnek” a gyárvezetőségek azonnal összehívták a különböző departmentok- ból a “munkások megbízottait” A 440-es Metal Machinery Industrial Union országos konvencióját október 20 és 11-én tartja Clevelandon. Ebből az alkalomból a clevelandi 440-es csoport a beérkező delegátusok és a clevelandiak ismerke d é s é r e PÉNTEKEN ESTE, október 19-éA a Buckeye Roadi Ifjúsági teremben TÁRSAS ESTÉLYT tart, amelyen szívesen látja a Bérmunkás minden olvasóját. és eléjük terjesztették, hogy tovább igy nem működhetnek, hanem uj nevet kell adni a szervezetnek, ami meg is történt. Az nyílt titok, hogy ezen szervezetek azért léteznek, hogy távol tartsák azon osztályharcos szervezeteket, amelyek esetleg megkísérelnék megszervezni azon hatalmas telepek munkásait és a munkásmozgalom részévé tenni azokat. — Ez ideig a legtöbb telepen és a telefon hálózatnál ez sikerrel is járt, mert dacára a CIO kötelékébe tartozó United Electric, Radio and Machine Workers többszöri próbálkozásának csak a Kearney-i (N.J.) telep munkásait sikerült eddig megszervezni, azt is csak a War Labor Board segítségével, mely kihallgatásokat tartott az ügyben és úgy döntött, hogy a nevezett telepen létező szervezet “Company Union” és igy törvényellenes Az október 5-iki “általános sztrájk” tehát abból a célból lett rendezve, hogy megmutassák a “Company uni- onban rejlő erőt, nehogy úgy járjunk, mint a Kearney-iek”. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az “általános sztrájk” a company tudtával és annak sugallatára történt és az osztályharc szempontjából határozottan elitélendő. Mert az ily company union létezése csak azt a célt szolgálja, hogy a munkások mielőbbi megszervezését hátráltassa és gyengítse az osztályharc frontját. Meghatóan szép temetést rendezetett Varga Erzsébet munkástársnőnk emlé k‘é r e, szerető férje, Varga munkástársunk. Bár a halál mindig fájdalmasan érinti a hátramaradottakat, azonban ha a szeretteinkkel szemben elvégezzük utolsó kötelességünket, akkor megkönnyeb ültén sóhajtunk föl fájdalmunkban, “mint aki megtette a tőle telhetőt drága halotjával szemben.” Ezen utolsó szavakat Varga munkástársunk zokogó szavaiból vettem el. Nehéz volt a válás munkástársunk részére, mert támaszát, egyetlen hozzátartozóját veszítette el. Itt maradt most egyedül, mint nagyon sok kivándorolt magyar, minden támasznélkül. Egyetlen vigasza a munkásmozgalom most már, az IWW, amelynek mindig lelkes követője Varga munkástársunk. , Tisztelettel adóztak Varga J Erzsébet munkástársnőnek a többek között a clevelandi West Side Munkás Dalárda férfi és vegyes kara is. A temetést előző estén gyászdalokkal halmozták el munkásátrs- nőnket, ahol néhány szóval Gulyás munkástárs méltatta az összegyűlt közönség, jóbarát és a dalosok részvételét a gyászban. Másnap ravatala fölött Kovács munkástársunk mondott meghatóan szép búcsúztatót, amelyet egy vonós négyes gyászdalai tettek imponzánsá. A gyászház nem volt túlzsúfolt, de aki ott volt, azon tudattal távozott a szertartásról, hogy mindeneket kielégítő munkás temetésen vett részt. A temetőben szintén Kovács munkástárs tolmácsolta búcsúnkat ,mely után átadtuk halottunkat az anyaföldnek. Tudósitó.
