Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-10-20 / 1394. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 20. Egyről-Másról =ELMONDJA : J. Z. LESZERELÉS A hatásosnak Ígérkező olaj ipari sztrájk egyelőre minden jel szerint kátyúba jutott. Pe­dig alig emlékezünk példásabb szolidaritásra mint amilyent a munkások ezen sztrájkban ta­núsítottak. Bár a sztrájk nem volt száz százalékos, mert a legfontosabb olajfinomító ke­rületben — az úgynevezett Ca­lumet Districtben, amely Chica­go határában délkeletre és In­diana állam észak-nyugati ré­szén fekszik — a legszámotte­vőbb telep a Standard Oil Co. of Indiana üzemben volt, amely a kerületben termelt olajnak körülbelül ötven százalékát ál­lítja elő, a többi azonban két hétig teljesen le volt zárva és az olaj hiány különösen a szál­lítási ipart érzékenyen sújtot­ta. Kísérlet történt a Standard Oil telep lezárására is és ha a kormány közegek közbe nem lépnek valószínűleg sikerrel is járt volna. Hogy a Standard Oil telepe üzemben maradt, annak egyik oka, hogy az ott dolgozó 2.500 munkás független szervezetbe tartozik. A többi telepeken fog­lalkoztatott munkások mind a CIO kötelékébe tartozó Oil Workers Industrial Unionnak a tagjai. Bár a 2.00 napi béreme­lésért a követelést a Standard munkásai is benyújtották, de a munkát nem szüntették be mi­kor a vállalat megtagadta an­nak teljesítését és ez nagyban befolyásolta a harc sikeressé­gét. Egy napon a sztrájkolok kísérletet tettek a Standard Oil telep lezárására, ami' rész­ben sikerült csak A sztrájkoló munkások tisz­tába voltak azzal, hogy harcuk sikerre viteléhez feltétlen szűk- I séges a Standard Oil telep le- i zárása. Az elgondolást a tett I követte és egy szombaton reg-! gel a Whitington levő Standard Oil telep körül egy áttörhe- tetlen kordont vontak. Több mint kétezer sztrájkoló mun­kás és közel ezer automobil vo­nult ki a kora reggeli órákban és nemcsak a telepet, hanem a várost is teljesen elzárták min­den kül-forgalomtól. A városba vezető utakon, valamint a gyár bejáratainál az autók százai és azok mögött a munkások ezrei oly szorosan voltak összeállít­va, hogy csak a levegő férhe­tett át közöttük, ember nem. Ezen akcióval a nappali mun­kásokat megakadályozták a gyár megközelítésében és 24 órán át csak az éjjeli gang volt a telepen, akik benrekedtek amikor a kordont felállították. Erre azonban úgy az állami, mint a szövetségi kormány kö­zegek közbeléptek és rábírták a sztráj kólókat a picketvonal fel­adására Ez akkor történt, amikor a sztrájkolok megbízottai és a szövetségi munkaügyi hivatal Washingtonba rendelte a tár­gyaló feleket. Ott következett aztán be a sztrák gerincének a megtörése. Ugyanis Schwellen­bach munkaügyi államtitkár tervezetet terjesztett elő, mely alapját képezte volna a továb­bi tárgyalásoknak, mely szerint a munkáltatók azonnal léptes­senek életbe 15 százalékos óra­bér emelést és a különbözet 15 százalékot mivel a sztrájko­lok követelése 30 százalék volt r- egyeztető bizottságra bíz­zák. Ezen ajánlatot a sztrájko­lok megbízottai elfogadhatónak találták azonban a munkálta­tók kereken megtagadták an­nak elfogadását. Erre a mun­kaügyi hivatal Truman elnök­höz utalta az ügyet, aki viszont utasította a Navy Dept>. az olaj telepek lefoglalására és üzembe helyezésére. Ez eddig rendben volna, ha most aztán következetesek len­nének és azokra szabnák ki a büntetést, akik azt megérdem­lik. Ez esetben, mint említet­tük a munkáltatók tagadták meg az ajánlat elfogadását, te­hát az eljárás úgy volna helyes, ha a lefoglalt telepeken érvény­be léptetnék a 15 százalékos bér javítást és később az egyez­tető bizottság ajánlatát. Azon­ban a Navy Dept, oly feltéte­lek mellett rendelte vissza a munkásokat, mint amelyek vol­tak a sztrájk kitörésekor és ily feltételek mellett fogják azo­kat üzemben tartani. Tehát a követelések érvényesítésében semmit sem tesznek. Ez pedig a munkáltatók előnyét szolgál­ja, mert a termelés megindul és ismét folyni fog a profit a fe­neketlen kasszába anélkül, hogy a munkások követelése érdekében bármi is történne. Nem más ez, mint — hogy ne mondjunk sztrájktörést — a sztrájk leszerelése. A fegyverszünet azonban csak ideiglenes az olaj telepe­ken. A sztrájkoló munkások el­fogadták az union vezérek uta­sítását, hogy felvegyék a mun­kát, mert mint mondották ne­kik, “a kormány ellen nem le­het sztrájkolni”. Azonban az elégedetlenség általános és csak idő kérdése hogy a tűz ismét kilobbanjon. A Navy nem tart­hatja megszállva a telepet örök időkig és amint a millitánsabb sztrájkolok némelyike megje­gyezte: “amint a Navy kilép, mi követni fogjuk.” PHONE-Y UNION ÁLTALÁNOS SZTRÁJKJA Az osztályharc szempontjá­ból minden sztrájk igazolt, ha az bármily kis mértékben szol­gálja a munkásság érdekeit és támogatást érdemel bármely szervezet kötelékébe tartoznak is a sztrájkoló munkások. Az utóbbi időben azonban több sztrájknak voltunk szemtanúi, vagy részesei, amely nem szol­gálta az osfctályharcot, még csak az abban résztvevő mun­kások érdekeit sem, sőt határo- rozottan szégyent hoztak az osztályharcra s az abban részt­vevő munkásokra is. Elég gyakori eset az AFL kötelékébe tartozó szakszerve­zeteknél, hogy egyik szakszer­vezet tagjai a másik ellen lép­nek sztrájkba, ami szintén el­ítélendő és az IWW forradalmi Ipari Szervezetének egyik sar­j kalatos célja, hogy a Szakmák | közötti versengést kiküszöböl­je és egyik csoport munkás ne árthasson a másik csoportnak. Ezzel az alkalommal azonban nem ily sztrájkkal kivánok foglalkozni, hanem amely a közeli napokban játszódott le a telefon iparban. Sokan olvasó­ink közül talán nincsenek tisz­tába ezen sztrájk okával és így időszerű annak ismertetése. A sztrájk amelyről szó van 1945 október 5-én délután 2 órától 6-ig tartott és annak a résztvevői a telefon operatorok és telefon készítők voltak. A telefon operatorok az egész or­szágban, mig a telefon készí­tők a Chicagóban levő Western Electric Co. telepein foglalkoz­tatott monkások voltak. A fe­lületes szemlélő előtt úgy tű­nik fel, mintha ezen sztrájk a szóbanforgó munkások szerve­zeteinek megvérését szolgálta volna, azonban ha mélyebben belenézünk a dologba úgy ta­láljuk, hogy az valóban a kom­pánia union érdekében volt. A sztrájk előzményei a kö­vetkezők : Az American Tele­phone and Telegraph Co. tele­pein a kompánia union már ré­gi keletű. A telefon hálózatnál foglalkoztatott alkalmazottak a National Federation of Tele­phone Workers nevű független szervezetbe tartoznak, mig a telefon gyártásnál foglalkozta­tott munkások a minden gyár­telepen létező kompánia union- ba tartoznak. Ezen telepi uni- onok minden kétséget kizáróan a gyárvezetőségek által kont­rolált alakulatok voltak, me­lyeknek gyűlésein a gyárveze­tőség éppen úgy résztvett, mint a “munkások megbízot­tai.” Amikor a Wagner Labor Act életbe lépett és amelynek az egyik kitétele szerint “törvény- ellenesek mindazon ‘munkás­szervezetek’ amelyek a gyárte­lepen a gyárvezetőség hozzájá­rulásával és résztvételével ala­kultak és működnek” a gyár­vezetőségek azonnal összehív­ták a különböző departmentok- ból a “munkások megbízottait” A 440-es Metal Machinery Industrial Union országos konvencióját október 20 és 11-én tartja Clevelandon. Ebből az alkalomból a cle­velandi 440-es csoport a be­érkező delegátusok és a cle­velandiak ismerke d é s é r e PÉNTEKEN ESTE, október 19-éA a Buckeye Roadi Ifjú­sági teremben TÁRSAS ES­TÉLYT tart, amelyen szíve­sen látja a Bérmunkás min­den olvasóját. és eléjük terjesztették, hogy tovább igy nem működhetnek, hanem uj nevet kell adni a szervezetnek, ami meg is tör­tént. Az nyílt titok, hogy ezen szervezetek azért léteznek, hogy távol tartsák azon osz­tályharcos szervezeteket, ame­lyek esetleg megkísérelnék megszervezni azon hatalmas telepek munkásait és a mun­kásmozgalom részévé tenni azo­kat. — Ez ideig a legtöbb telepen és a telefon hálózatnál ez sikerrel is járt, mert dacára a CIO kö­telékébe tartozó United Elect­ric, Radio and Machine Work­ers többszöri próbálkozásának csak a Kearney-i (N.J.) telep munkásait sikerült eddig meg­szervezni, azt is csak a War Labor Board segítségével, mely kihallgatásokat tartott az ügy­ben és úgy döntött, hogy a ne­vezett telepen létező szervezet “Company Union” és igy tör­vényellenes Az október 5-iki “általános sztrájk” tehát abból a célból lett rendezve, hogy megmutassák a “Company uni- onban rejlő erőt, nehogy úgy járjunk, mint a Kearney-iek”. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az “általános sztrájk” a com­pany tudtával és annak su­gallatára történt és az osztály­harc szempontjából határozot­tan elitélendő. Mert az ily com­pany union létezése csak azt a célt szolgálja, hogy a munká­sok mielőbbi megszervezését hátráltassa és gyengítse az osztályharc frontját. Meghatóan szép temetést rendezetett Varga Erzsébet munkástársnőnk emlé k‘é r e, szerető férje, Varga munkás­társunk. Bár a halál mindig fájdalmasan érinti a hátrama­radottakat, azonban ha a sze­retteinkkel szemben elvégez­zük utolsó kötelességünket, ak­kor megkönnyeb ültén sóhaj­tunk föl fájdalmunkban, “mint aki megtette a tőle telhetőt drága halotjával szemben.” Ezen utolsó szavakat Varga munkástársunk zokogó szavai­ból vettem el. Nehéz volt a vá­lás munkástársunk részére, mert támaszát, egyetlen hozzá­tartozóját veszítette el. Itt ma­radt most egyedül, mint na­gyon sok kivándorolt magyar, minden támasznélkül. Egyetlen vigasza a munkásmozgalom most már, az IWW, amelynek mindig lelkes követője Varga munkástársunk. , Tisztelettel adóztak Varga J Erzsébet munkástársnőnek a többek között a clevelandi West Side Munkás Dalárda férfi és vegyes kara is. A te­metést előző estén gyászdalok­kal halmozták el munkásátrs- nőnket, ahol néhány szóval Gulyás munkástárs méltatta az összegyűlt közönség, jóbarát és a dalosok részvételét a gyászban. Másnap ravatala fölött Ko­vács munkástársunk mondott meghatóan szép búcsúztatót, amelyet egy vonós négyes gyászdalai tettek imponzánsá. A gyászház nem volt túlzsúfolt, de aki ott volt, azon tudattal távozott a szertartásról, hogy mindeneket kielégítő munkás temetésen vett részt. A temetőben szintén Kovács munkástárs tolmácsolta bú­csúnkat ,mely után átadtuk halottunkat az anyaföldnek. Tudósitó.

Next

/
Thumbnails
Contents