Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-10-06 / 1392. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) v HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Kutyából nem lesz szalonna Amikor elolvastuk a “Magyar Bányászlap” szeptember 20- iki számának első oldalán közölt levelet, amelyet a lap volt, vagy talán jelenleg is tényleges tulajdonosa irt unokaöcséhez a Bá- nyaszlap jelenlegi szerkesztőjéhez, önkénytelenül az a gondolat jutott eszünkbe, hogy az amerikai State Department tanulmányozza a magyar közmondásokat és most ki akarja próbálni, hogy valóban igaz-e, hogy ZSIVÁNYBóL LESZ A LEGJOBB RENDŐR? Mert ebben a levélben Himler Márton az Amerika szerte hírhedt bánya spekuláns, aki természetesen a mások pénzét spekulálta el, azt írja, hogy most ő vallatja az amerikai katonák által elfogott magyar nyilasokat és nácikat. Sőt nem csak, hogy ő vallatja, hanem egyenest eldicsekszik vele, hogy ő a “Chief”, vagyis a főrendőr. íme a levél idevágó szakasza: Némi elégtétel a számomra, hogy mint a “Katonai Kormányzat Magyar Szekciójának a Chiefje”, én küldhetem őket haza, ahogy én fogattam el és fogatom el a többi magyar gonosztevőt is. Heteken át vallattam a legtöbbet, de soha nem láttam annyi emberi aljasságot és komiszságot, mint amennyit ez alatt tapasztalnom kellett. Pár sorral alább megint ezt Írja: Kihallgatásaik alatt annyi önérzett nem mutattak, mint egy utolsó zsebtolvaj^ Tagadták, hogy bűnöztek, másra kente mind a felelősséget, egyik sem “tudta”, hogy az em- rek százezreit áldozták fel nagyravágyásukban, hogy egy országot zúztak össze és egy nemzetet taszítottak gyalázatba és nyomorba. És végre olvassuk csak ezen sorokat: A büntetéseiket lassan a legtöbben elveszik, bár képtelenség azt remélni, hogy egy sem menekül közülük a földi igazságszolgáltatás elől, mert annyian vannak, hogy sokan megbújnak. Akik amerikai területen vannak ,azokat természetesen összefogatjuk és haza küldjük. De sem a gonosztevők megbüntetése, sem a saját lelkiismeretük furdalása (amit különben nem látni rajtuk) nem kárpótolhatja a magyar nemzetet, amelyet anyagilag ötven évre tönkre tettek, s amely száz év alatt nem fogja leélni a gyalázatot ,amit rákentek és nem kárpótolhatja azokat a gyászoló tízezreket, akiknek a családtagjait olyan bestiáli- tással öltek meg, hogy azon még a német vadállatok is felháborodtak néha íme, az a Himler Márton meri ezeket leírni, aki negyedszázadon át egyike volt a Horthy-Hitler alakulat leghűségesebb amerikai csatlósainak. Az a Himler Márton, akinek bánya spe- kulácóit ,amelyeket még ma is sok száz magyar sirat, ha el is tudnánk felejteni, de nem feledhetjük, hogy egyike volt azoknak, akik nemcsak letagadták az amerikai magyarság előtt Horthy véres uralmát, hanem annak szolgálatába álltak s híven szolgálták még akkor is, amikor Horthyék már teljesen a Hitler érdekszférához csatlakoztak. Himler volt egyike az Amerikai Magyar Szövetség megala- kitóinak, annak az Amerikai Magyar Szövetségnek, amely csak egyk ága volt a nácik által kiépített fasizta világszövetségnek, amelyet Berlinből irányítottak. Sőt mi több, ez a Himler Márton volt a “kijáró”, hogy az itteni magyar nácik részére a Horthy kormánytól támogatást szerezzen, A bizonyítékok hatása alatt ezt maga is beismerte, csupán azt állította, hogy a judás pénzekből, amelyet ő járt ki nem részesült. Higyje el akinek éppen hivő kedve van. Ez a jelenlegi “Chief” csak abban különbözik a többi amerikai magyar náciktól vagy nyilasoktól, hogy Stalingrad felszabadítása meg az Egyesülteknek olaszországi hadjárata megingatta benne a Hitlerék győzelmében való hitet és a hozzá hasonló jellemű egyének módjára renegát lett régi elvbarátaihoz, faképnél hagyta őket, majd befészkelte magát a múltjával nem ismerős amerikai uj intézménybe, ahol szükség volt a különböző nemzetiségű hivatalnokokra. Azt írja, hogy az általa vallatott bűnözők tagadtak, másra kente mind a felelőséget, egyik sem “tudta”, hogy az emberek százezreit áldozták fel nagyravágyásukban, hogy egy országot zúztak össze és egy nemzetet taszítottak gyalázatba és nyomorba”. Nos, mindezek ponosan rái (lenek magára Himler Mártonra és amerikai társaira is, akik részben a nagyravágyásért, részben a kis koncért oly hűen segítették a Horthy rezsimet amely viszont támogatta Hitlert már akkor is, mielőtt hatalomra jutott volna. És akkor az a támogatás igen sokat jelentett Hitlernek. Ha Himler Mártonban is volna valami abból a zsiványbecsü- letből, amelyet most hiába keres a magyar nyilasokban, akkor a vallatások után le kellene fognia önmagát is. Ezt azonban bizonyára nem teszi, hanem még ellenkezőleg, most ő csapott fel ité- lőbirónak a többiek felett. És éppen azért, mert nem hisszük, hogy önmagát is lefogja, felhívjuk az amerikai State Department figyelmét erre a másik magyar közmondásra amely sokkal jobban fedi a Himler Márton ügyét: KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA! Röpködő szárnyak (a.l.) Nem nagyon régen volt, talán még az olvasók emlékeznek rá, hogy megírtam a lapunk hasábjain, ami most már tényleg beigazolást nyert. Figyelve állandóan az eseményeket előre láttam, hogy a CIO kebelében idővel szárnyak lesznek. Azonban a háború tartama alatt ezek a szárnyak nem röpködhettek, de most már kezdenek kibontakozni. Éppen itten ahol figyelője voltam az eseményeknek, itt pattant ki először. Kizárólag a politika behozatala a CIO-ba, kezdte meg a burkolat alatt az egyenetlenséget. Ugyanis az elégedetlenkedő munkások gazdasági érdekeinek megvédésére szervezkedtek a CIO-ba. Azonban, a mindig politikai szellemben félrevezetettek, sehol sem tudják a handabandázást nélkülözni. A múlt választások óta minden CIO gyűlésen arról beszéltek, hogy a kongressmeneket és a szenátorokat kell háborgatni, hogy a munkások érdekei mellett hozzanak törvényeket. A tagság már annyira unta és nagyon sokan annak az érzelmüknek adtak kifejezést, hogy ők nem politizálni jöttek a gazdasági szervezetbe. Nem egyszer hangzott el a szervezők részéről, hogy nekünk is azt kell tenni, amit Oroszországban. így érlelődtek a különböző csoportok véleményei, mig végre kifejlődött a jobb és balszárny. Úgy gondoljuk, hogy a kapitalista osztály összes megfizetett bérencei sem tudtak volna nagyobb éket verni a munkások apysége közé. Most a legutóbbi időben arról volt szó, hogy kik fogják a kerületi vezetőséget saját csoportjuk részére megkaparitani. Először a balszárny győzött. A jobbszárny látta, hogy nincsen eshetősége a nyerésre, kivonult. A balszárny megválasztotta a kerületi vezetőséget, amit azonban a régi jobboldali tisztviselők nem vettek tudomásul és ők most a saját körükből választották meg a kerületi tisztviselőket. A saját bevallásuk szerint mindenkinek igaza van. De ami a fő, a kapitalista lapok örvendeznek a szárnyaknak külön-külön irányba való repülés felett, mert tudják, hogy ez fogja a munkásszolidaritást megtörni. Ez ismétlése annak, ami az IWW- ban történt 1905-1908 évek között. Ha politikai kortestanyává sülyesztik a munkások gazdasági szervezetét, annyit jelent minden időben, mint a munkások ipari szoldartását megtörni. És ez a szárnymozgalom éppen akkor robbant ki a CIO-ban, amikor a legnagyobb gazdasági harcoknak néznek elébe. Munkások tanuljatok a múltból, ha építeni nem tudtok, de legalább ne romboljatok. Ami a fő, hagyjátok ki a politikát a politikusokkal együtt a gazdasági szervezetekből! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik. hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oiykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a2 egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztesseges napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A HÍRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- izert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel «j uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
