Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-07 / 1379. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

CLEVELAND, 1945 JULY 7

VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM

NUMBER 1379 SZÁM

Kettétört az egységfront

MAGYAR BETEGSÉGEK A SEGÉLYBIZOTTSÁGBAN

Munkásharcok mindenfelé

NAGYARÁNYÚ BÉRMOZGALMAK AZ ORSZÁG KÜLÖNBÖZŐ RÉSZEIBEN — A MUNKÁSOK NEM ADTÁK FEL A SZTRÁJK FEGYVERT — AZ AKRONI SZTRÁJK FEJLEMÉNYEI

(f.) Már többször foglalkoztunk lapunk hasábjain a nagy garral megindult magyar segélyakció ügyével. Nem Ítélhet el bennünket senkisem azért, mert nyíltan megmondjuk, hogy bizalmatlanok vagyunk a magyar urak pénzgyüjtésével szemben. Erre a bizalmatlanságra alapos okunk van a múltból és ha végignézzük az American Hungarian Relief, Inc. összetételét Eördögh plébánossal, Borshy-Kerekessel valamint Nadányival és más hasonló diszmagyarokkal az élén, még saját magunk iránt is bizalmatlanság venne erőt rajtunk, ha abba a társaságba keverednénk. Pedig mi őszintén akarjuk segíteni a magyar népet, különösen ha a munkásnépről van szó, de azt valahogyan se- hogysem tudjuk megérteni, hogy a magyar nép ellenségeivel, akik mint Horthy amerikai kiszolgálói voltak két évtizeden át, hogyan tudott egyetlen egy egyén is egységfrontba menni, ha igazán a magyar nép felsegélyzése a célja és gondolata.

Most már egymásután jönnek ki a magyarországi újságok és mi nem látjuk, hogy a magyar fasizta kormány volt támogatói olyan simán bepá- szitva lennének a magyar egységfrontba. Sőt inkább azt látjuk, hogy még a suttyomban belopózkodott volt Horthy legényeket is egymásután vágják kifelé olyan állásokból, ahol a oéptömegekkel összeköttetést tudnának föntartani. Persze ott a hatalmi polcon megfordult a kocka és a volt Horthy legények ott alaposan meglapulva is örülnek ha lélegzethez jutnak. De itt Amerikában még más a helyzet és azok, akik mint amerikai polgárok díszelegnek mint nagy demokraták itt, a magyar kérdésben még most is krokodil könnyeket hullatnak a szegény Horthyért, aki csak “kényszerhelyzetből” csatlakozott le Hitlerékhez.

A Segély Bizottságban ezek az ellentétek a megalakulás kezdetén suba alá voltak rejtve, de már a második gyűlésen kezdték azt kivenni onnét és New Yorkban pár héttel ezelőtt tartott gyűlésen, kettétört a rövid életű egységfront és a bizottság kétfelé szakadt. A bizottság 60 tagja tiltakozott Takaró Géza elnökségre való megválasztása ellen és aztán kivonult a teremből és egy másik gyűjtő bizottságot alakított.

Azt mondhatjuk, hogy Horthy siratói mentek át a külön bizottságba, azokkal akik minden időben a magyar reakció támogatói voltak. De ez a szakadás egyelőre még csak helyi megnyilvánulás, melynek bizonyára más helyeken is meglesznek a hü követőik, mig aztán majd a nagyfejü disztársaságban fog befejezést nyerni.

Addig azonban kifelé az amerikai magyar zsebek felé olyan egységfronti a hirszolgálat, mintha csak a kommunisták álláspontját kelepelő volt Kis és Nagy János mig most, hogy a diszes társasághoz kellő címere legyen Dr. Gyetvay János a plébános uraknak az ágyasa lenne. Olyan erélyes testvéri ölelkezés van ottan, mintha csak a pénzgyüjtésre örök időkre hűség esküt tettek volna egymásnak. Már megjelenik a havi lapjuk Magyar Segély Hírek címen, amiben tudatják, hogy az aggályok melyek alaptalanok voltak, már mulóban vannak, mert a bizottság szigorúan kormány ellenőrzés alatt áll. Ebben a havi újságban látjuk azt, hogy már két fizetett tisztviselő ur és néhány irodai alkalmazott szedi le a tejfelt a beküldött pénzekből.

Nem tudjuk pontosan, hogy mennyi a fizetésük, de egyes suttogó hirek szerint egy-egy négyezer dollárért üldögél az íróasztalnál évente. Ugyanakkor arra ösztökélik a magyarokat, hogy csak félebédet egyenek és a másik felét adják oda a magyar éhezőknek. De ezek az urak egész fizetést zabáinak, a szegény magyar gyerekek még egyetlen pohár tejet sem ittak a gyűjtésből, de ők már hónapok óta pálinkát is ivogat- hatnak az éhezőknek összegyűjtött pénzekből. Azt mondják, hogy csak 8 százalékát lehet fölhasználni a gyűjtött pénzeknek, de nem tudjuk megérteni, hogy mi jogon használnak föl egyetlen százalékot, ha a pénzt a vörös kereszt utján utalják át, mint pl. los angelesi magyarok gyűjtését.

Mi nem akarunk kákán csomót keresni, de azt látjuk, hogy a magyarok között olyan éles elvi ellentétek vannak, mint amit a new yorki bizottság kettészakadása is bizonyít, hogy egy ilyen bizottság inkább csak hátráltatja a gyűjtést és az évi 25-30 ezer dolláros kiadása pedig csak arra jó, hogy egy néhány magyar vigécet gondtalaDacára annak, hogy úgy az AFL mint a CIO vezetősége megadta a “no strike” fogadalmat a tagság megkérdezése nélkül, a munkásság most számos bérharcot folytat az ország különböző részeiben.

Ezen bérmozgalmak valójában tiltakozások a “Little Steel Formula” név alá foglalt bér befagyasztás ellen. Mint ismeretes, ezen formula alapján csak 15 százalékos béremelést engedélyeztek az, 1941-es béreket véve alapul, azon megindokolással, hogy a drágaság csak 15 százalékkal emelkedett. És dacára annak, hogy ma már még a hivatalos körök is elismerik, hogy a drágaság 1941 óta nem 15, de még 50 százaléknál is többel emelkedett és emelkedőben van állandóan, a War Labor Board mereven ragaszkodik régi álláspontjához és nem engedi meg a bér javításokat még olyan helyeken sem, ahol esetleg a munkáltatók hajlandók volnának ilyen javítást adni.

Másrészről a hadiipar csökkenése következtében sok helyen levágták a munkaidőt, igy a kereset annyira leesett, hogy nagy munkáscsoportok megélhetése lett válságossá. És végre a munkások tudatára ébredtek annak, hogy eredményes bérharcot csak addik folytathatnak, amig a munkaviszonyok arra alkalmasak. A munkaalkalmak leesése után, amikor nagy munkástömegek manul kitartson. Mi biztosan tudjuk, hogy ha ez a bizottság nem alakul meg és nem kontár kodik bele a magyar nép érdeke szempontjából kétes múltú egyénekkel a segély gyűjtésbe, sokkal nagyobb eredmények mutatkoznának már eddig is. És ezután, ahogy az eddigi működésükből csak következtetni lehet még nagyobb zavarokra van kilátás a bizottság keretén belül és a bizottsági gyűlések bizonyos politikai körök céljainak a csete-patéja lesz. Ezért még sokszor rá leszünk kényszerítve, hogy a bizottság működésével foglalkozzunk. De reméljük, hogy nemsokára megnyílik a lehetőség, hogy a magyar munkástestvéreinket segíthetjük anélkül, hogy bizonyos urak múltját és jelenét takargatnánk a magyar nép segítésére áldozott dollárjainkkal.

radnak munkanélkül, az ily harcok eredményes megvívása nagyon kétséges.

A sztrájkmozgalmak központjában Detroit, Chicago, Akron, Cleveland és Pittsburgh városok állnak. A sztrájkolok az AFL és ä CIO szervezet tagjai, noha Chicago vidékén a vasúti Brotherhoods szervezet is érdekelve vannak.

Detroitban mintegy 40,000 munkást érintett a bérmozgalom, amelynek egyik része a két nagy szervezet közötti ju- riszdikcionális sztrájkká lett, amennyiben mundkét szervezet a maga részére követelte a maintenance munkások feletti rendelkezést. Chicagóban az Amalgamated Meat Cutters (AFL) tagjai szavaztak arra, hogy követeléseik támogatására sztrájkba mennek. Duques- ne, Pa. városban a Carnegie- Illinois Steel Co. telepén hagyták abba a munkát az alkalmazottak.

AZ AKRONI SZTRÁJK

Az összes sztrájkok közül a legnagyobb szenzációvá az ak- roni gumigyári munkások sztrájkja lett. A már hetek óta sztrájkoló munkások sem a War Labor Board, sem pedig a saját union központi tisztviselők kérésére nem mentek visz- sza dolgozni, mire Summit megye sorozó bizottsága közzétette, hogy a sorköteles sztráj kólókat behívják katonai szolgálatra.

Noha a sztrájk ily módon való letörésével már sokszor fenyegetőztek, ezen sorok Írásakor úgy néz ki a dolog, hogy most ezt a fenyegetést be is akarják váltani. A sztrájkolók elleni izgatásban Ohio állam uj kormányzója, Frank Lausche jár elől jó példával, aki a választások idején a “munkások barátjának” mondotta magát. Lausche volt «egyike az elsőknek, akik a sztrájkolók besoro- zását követelték.

Az United Rubber Workers (CIO) Goodyear localjának az elnöke, C. V. Wheeler, éles tiltakozó táviratot küldött Truman elnökhöz és Robert P. Paterson, helyettes hadügyminiszterhez. A távirat egyik szakasza igy szól:

“A sajtó és rádió utján értesültünk, hogy a kormány a sztrájkoló munkások kényszer sorozását tervezi. Ha ez igaz,