Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-03-10 / 1362. szám

BÉRMUNKÁS 1945. március 10. 4 oldal BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 öné Year ........ $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ---------------- 5c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ......—v.— 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ________________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az uj kereskedelmi miniszter (gb.) Az Egyesült Államok szenátusa hosszas vita után jó­váhagyta Henry A. Wallace, volt alelnök kereskedelmi minisz­terré való kinevezését, noha egy előző törvény elfogadása révén ezen miniszteri tárca körtől elvonták az üzleteknek kölcsönöket adó “Reconstruction Finance Corporation” intézményt. Az uj ke­reskedelmi miniszter első nyilatkozatában azt mondotta, hogy “bizottságot fog kinevezni, amelynek feladata lesz terveket ki­dolgozni a kis üzletek támogatására, hogy azok teljesen kivehes- sék részüket a háború utáni 60 millió munkaalkalom megterem­tésében.” Mint ismeretes, Wallace kinevezésének ratifikálását hosz- szas huza-vona előzte meg. Az amerikai törvények értelmében az elnök nevezi ugyan ki a minisztereket és azok helyetteseit, de a szenátusnak kell a kinevezést jóváhagyni, — ratifikálni. Volt ugyan már több olyan eset, amikor a szenátorok nem ratifikálták * az elnök kinevezését, de az oly esetekben mindig valami “foltot” találtak a jelölt becsületén, amit még a politika nagyon is homá­lyos szemüvegén keresztül is meg lehetett látni. A Henry A. Wallace esetében azonban a huza-vonának egé­szen más oka volt. Hiszen Wallce, — mint Lister Hill szenátor mondotta a vita folyamán, négy éven keresztül elnökölt a szená­tusban, ahol az összes szenátorok a legnagyobb tisztelettel hall­gattak rá. így nyilvánvaló, .hogy Wallace .kinevezését egészen más, nem becsületbe vágó okokból ellenezték. De a szenátorok némelyike nyíltan meg is mondotta, hogy miért ellenzi a volt alelnököt. Azért, mert Wallace már többször kijelentette, hogy a “nagy üzlettel” szemben a “kis üzletek” hi­ve. Konkrétabban kifejezve ez azt jelenti, hogy a mindent a ma­guk számára fosztogató nagytőkével szemben az újabb, kisebb tőkésekkel rokonszenvezik. Ha tehát reá bízták volna a sok-sok billió dollár kölcsönzésinek jogát, akkor abból inkább az “ifjú”, mint a “régi” gárdának juttatott volna. De azonkívül Wallace az őszi választások idején olyan beszé­deket tartott, amelyekben a szervezett munkások barátjának mutatta magát. Többször kijelentette, hogy a háború utáni idők­ben a munkaidő leszállítása mellett is a “take home” (hazavitt) fizetésnek legalább is a maival egyenlőnek kell maradnia. Vagy­is figyelmeztette a munkásokat, hogy igyekezzenek megtartani a mai kereseti színvonalat a békebeli leszállított munkaidőre is. Szó sincs róla, hogy ez a munkásoknak tetsző dolog. Ezért aztán általános lett az a feltevés, hogy Wallace a kis üzletembe­rek és a munkások barátja: századunk átlag embere kívánságai­nak a kifejezője. Anélkül, hogy a Wallace őszinteségét kétségbe­vonnánk, mi nem látjuk ilyen végtelenül egyszerűen a dolgot. A Wallace feletti elkeseredett és hosszas vita nekünk inkább csak azt mutatta, hogy az amerikai tőkés osztály nem egységes, mint ahogyan sokan azt a leegyszerűsítés kedvéért elképzelik. A tőkésosztályon belül is számos érdekcsoportok keletkeznek, ame­lyek harcolnak egymás ellen a busásabb kizsákmányolási lehető- sgekért. Az uj »feltörekvő csoportok mindig agilisabbak, mint a régi, már lehájasodott, philantróposkodó körök, amelyeknek jól elhelyezett nagy befektetéseik már szinte automatikusan hozzák a busás kamatokat. Az uj tőkés generáció ezektől akar elhalász­ni bizonyos üzleteket és e célból szövetkezik úgy a kormánnyal, mint esetleg a szakszervezetekkel, illetőleg azoknak a vezéreivel. A régi tőkések, akik millióikat, vagy billióikat még az állam minden korlátozása nélkül szerezték, most csalk a kényszer ha­tása alatt ismerik el a kizsákmányolást korlátozó intézkedéseket. Sőt egyesek késhegyik menő harcot folytatnak ellenük, mint pél­dául Sewell Avery, a Mohtgomery-Ward cég elnöke is. Mások, mint Ford és a General Motors urai csak duzzogva s magukban az elnököt és tanácsadóit káromolva engednek a törvényeknek. Most aztán jelentkeznek a milliókra éhes uj tőkések, hogy ők hajlandók elfogadni a kizsákmányolást korlátozó intézkedé­seket ; ők megelégszenek azzal a profittal, amit igy, a korlátozás dacára is el tudnak zsebelni KÜLÖNÖSEN HA AZ ÁLLAM BIZ­TOSÍTJA NEKIK A PROFITOT. Olyasmi ez, mint amikor a nagy jövedelmű ember panaszkodik, hogy milyen sok ezer dollár jö­vedelmi adót kell fizetnie, mire a hallgatója azt mondja, bárcsak neki is annyit kellene fizetni ,mert jól tudja, hogy ugyanakkor még igen sok marad a “szegény” panaszkodó gazdag embernek. Szerintünk a Wallace ügynek a lényege a “kis üzlet” név mögé bujt feltörekvő uj tőkésosztály erőlködése, hogy a profit egy részét a nagytőkésektől magához ragadja. Hogy ebben a ma­nőverben a munkások segítségét is igénybe veszik és azért némi morzsákat is szórnak nekik, az nem változtat a lényegen. Egyébiránt az amerikai munkásságnak alkalma lesz megfi­gyelni, hogy a “kis üzlet” (vagyis a kisebb tőkések csoportja) hamarosan miiként fog törekedni arra, hogy a profitjukat a vég­letekig emeljék a kizsákmányolást korlátozó minden intézkedé­sek dacára is. Mert az üzletnek, — a magánüzletnek, — alapfeltétele a profit, a minél nagyobb profit, legyen bár az NAGY ÜZLET, vagy KIS ÜZLET, AZ EGÉSZEN MINDEGY. A lengyel határ (gb.)A nácikkal rokonszenvező és a különféle benszülőtt fasiztáknak és reakciósoknak nagy csalódást okozott a yaltai konferencia. Azt remélték, hogy a lengyel határok kérdésén a “Big Three” össze fog veszni és az angol-száz népeket mégis csak az oroszok ellen lehet fordítani. Ehelyett azonban úgy Roo­sevelt, mint Churchill elfogadták a Courzon vonalat és elhatároz­ták, hogy Lengyelországot kárpótolni fogják Németországból ki­hasított darabokkal. A londoni menekült lengyel kormány kijelentette, hogy ezt az egyezséget nem fogadja el. És ezzel a kormánnyal együtt óbé- gatnak itt is igen sokan, akik máskülönben azzal sem törődné­nek, ha Lengyelország egészen eltűnne a föld színéről. Most azon­ban ez a dolog kedvező alkalmat nyújt nekik orosz ellenes pro­paganda kifejtésére. Mi már számos esetben foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Meg­írtuk, — amit most Roosevelt elnök is elismert, — hogy a Cour­zon vonalon túl, amely terület azelőtt is Oroszországhoz tarto­zott, a népesség túlnyomó része fehér-orosz és ukrajnai. így nemzetiségi szempontból nézve is erre a területre Oroszország jogosult, eltekintve attól, hogy a múlt háború után a saját szö­vetségesei fosztották meg tőle. De eltekintve ezen politikai oldaltól, azt is megírtuk már többször, hogy a szóban forgó terület pár tucat lengyel mágnás tulajdonát képezte. Egész Európában itt voltak a legnagyobb íöldbirtokok, amelyeken kegyetlenül kiszipolyozták a nincstelen orosz, ukrajnai és lengyel parasztságot .Egészen természetes és érthető, hogy a birtokaikat vesztett földesurak nagymérvű pro­pagandát fejtenek ki vagyonuk és kiváltságaik visszaszerzésére. Azt is megírtuk, hogy az összes volt lengyel kormányokat ezen nagybirtokosok uralták. Nemcsak uralták, de maguk a nagybir­tokosok voltak egyben a miniszterek is. Erre vonatkozólag most a Federated Press az alábbiakat je­lenti: A Londonban élő menekült lengyel kormány viselkedését csak akkor érthetjük meg, ha megismerjük ezen kormány tagja­it .Kezdjük a legmagasabb pozíción, az elnökön. Lengyelország elnöke Wladisla Waczkiewicz, egyike az ország legnagyobb föld- birtokosainak. Birtokainak egyes részei a Courzon vonalon túl fekszenek. Ezeket most a Szovjet felosztotta a parasztok között. Waczkiewicz azelőtt három Ízben volt belügyminiszter, mint ilyen sortüzet adatott a tüntető munkásokra és parasztokra. A menekült kormány miniszterelnöke Thomas Arciszewski, aki szociálistának mondja magát. Arról ismeretes, hogy a vég­letekig Szovjet ellenes. Éppen ezért engedték meg neki a néme­tek, hogy jó ideig az elfoglalt Lengyelországban maradhatott. A nácik kivégezték a többi szociálistákat, akik a Szovjetekkel együtt akartak küzdeni a megszálló németek ellen. A belügyminiszter bizonyos Zygmunt Bereczowski, egy hír­hedt antiszemita és lengyel fasizta, aki fegyveres csapatokat szervezett, amely a nácikkal kooperálva irtotta a lengyel de­EL V IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály állj* E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszer ezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek mirfden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi .jelszó' írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom 1 szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents