Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-17 / 1359. szám

1945. február 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA---------------------------­OSZTÁLYTUDATOS NEVELÉS E rovatban már nagyon sok­szor Írtam arról, hogy a mun­kás szervezeteknek nagyobb súlyt kellene helyezni tagjaik öntudatos nevelésére. Újból meg újból rámutattam, hogy azon unionokban, amelyekhez munkámnál fogva tartozom, avagy tartoztam, milyen nagy mértékben hanyagolják el ezt az igen fontos dolgot és újból leszögezem, hogy a nevelés ily hiányának katasztrofális követ­kezményei lehetnek az ameri- munkásságra nézve. Nem akarok nagyképüsköd- ni és olcsó propagandát csapni azzal, hogy most az IWW nagymérvű tanító munkájával dicsekedjem, mert bizony itt is igen sok kívánni való marad ezen a téren, noha határozot­tan többet tesznek, mint más szervezetek. Midenütt azt a ki­fogást hallottam, hogy a mun­kások tulhosszu órákat dolgoz­nak, ki vannak merülve és igy nem lehet őket megkapni arra, hogy a gyűlésekre eljöjjenek, sem pedig az union által kia­dott “nevelő” Írások elolvasá­sára. Most azonban valami olyas­mi történt itt, Clevelandon, ami mutatja, hogy igenis meg lehet kapni a munkásokat, méghozzá MUNKÁSELLENES AKCIÓRA, ha nem részesülnek munkás nevelésben. Bár a je­len eset magában véve nem túlságos nagy fontosságú, azon­ban például szolgálhat további, már nagyobb tömeg munkás­ra, esetleg az ország összmun- kásságára kiható hasonló mun­kásellenes akciókra. E rovat olvasói emlékezhet­nek még azon írásomra, amely­ben pár hónappal ezelőtt vá­laszt adtam a Jack and Heintz kompániánál dolgozó egyik munkástársunk azon kérdésé­re, hogy mit szólunk az ezen cég által kiadott és a munká­sai között árult részvényekhez. Ismertettem akkor a rovatban, hogy erre a kérdésre vonatko­zólag az International Associa­tion of Machinist (AFL) 439- es lokálja, amelyhez a Jack and Heintz munkások tartoz­nak, nyílt levelet intézett az érdekelt munkásokhoz. Figyel­meztették őket, hogy milyen kockázattal jár az ily részvé­nyekbe való pénz befektetés, miután a részvény tulajdonosa­inak semmi szavuk sincs a cég vezetésébe és a háború után a gyár nem fog olyan nagy ára­kat kapni, mint most, stb. stb. Ennek a levélnek a lényege rö­viden mondva ez volt: “Ha én Jack and Heintz munkás vol­nék, bizony nem vennék a fel­ajánlott részvényekből a jelen­legi feltételek mellett.” BILL JACK, BOSSZÚT ÁLL Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben az union határozot­tan jó szolgálatot tett, vagy akart tenni az érdekelt munkás csoportnak. Ezért az érdem el­ső sorban is Cleveland kerület lokáljainak elnökét, Matthew De Morét illeti meg. És egész természetes, hogy amig a mun­kások részéről köszönet jár ne­ki, addig a munkáltató, Bili Jack, — aki tüntetőén dicsek­szik azzal, hogy kooperálni akar az unionnal, nagyon meghara­gudott érte. És most követke­zett be az a szégyenteljes eset, ami mutatja, hogyan lehet az öntudatos nevelést nem kapott munkásokat saját érdekeik el­len is felvonultatni. Az international Association of Macnisits clevelandi lokáljai most tartották az évi tisztvi­selő választásokat. Ezen tiszt­viselők választják meg a kerü­leti tanács elnökét, vagyis töl­tik be azt a tisztséget, amit most De More képvisel. (Zárjel közt megjegyezhetjük, hogy pár évvel ezelőtt, amikor Bili1 Jack még munkás volt szintén betöltötte azt az union tisztsé­get, tehát jól tudja, hogyan lehet ide beválasztani, vagy ki­buktatni egyes embereket.) A választásokra rendesen na­gyon kevés ember megy el, mert mint már annyiszor rá­mutattam, az union ügyei irán­ti érdeklődés nagyon csekély. A 439-es lokál választásaira is csak igen kevesen mentek el, noha ennek a lokálnak körülbe­lül 12,000 tagja van, akiknek legnagyobb részük, mintegy 8,000 ember, Jack and Heintz munkás. A déli órákban kezdő­dő választásokra csak néhá- nyan jöttek el egészen este 8 óráig, amikor egyszerre csak megérkeztek a Jack and Heintz alkalmazottak, több százan, úgy hogy este 11 óráig tartott, amig leadták a szavazataikat. Gyorsan leadtak 832 szavaza­tot, holott az előző években egyáltalán nem mutattak ér­deklődést az ily választások iránt, ami tehát nyilvánvalóvá tette, hogy valaki felbérelte, vagy felheccelte őket. Az union vezetősége nem nyitotta fel a szavazó dobozo­kat, hanem lezárva átutalta azokat az IÁM központjához. Ennek elnöke, Harvey Brown, levélben figyelmeztette Bili Jacket, hogy törvényellenes dolgot követ el, amikor az uni­on belügyeibe beavatkozik. Ez a beavatkozás abban áll, hogy a Jack and Heintz munkások által megválasztott tisztviselők majd kibuktassák De Morét, hiszen csak ezen célra válasz­tották őket. SAJÁT ÉRDEKEIK ELLEN Nem tudjuk, hogy fogják el­intézni ezt a dolgot, de nem is az a fontos. Az én célom ezen dolog ismertetésével nem a De More védelme. Rámnézve egy­általán nem fontos, hogy De More megtartja-e továbbra is a tisztségét, vagy sem. Ellenben nagyon fontos az, hogy' egy csoport munkás fel hagyta ma­gát használtatni a munkáltató által saját érdekeik ellen. Ez a lényeges, amit én le akarok szögezni. Mert ha Jack i Bill ma kidobhat egy union tisztviselőt az állásából a mun­kásai segítségével, mint ahogy tegnap, vagy tegnapelőtt meg­tette Fredrick C. Crawford is a kompany union megtartásá­val, úgy holnap valaki más, egy amerikai Mussolini, vagy Hit­ler is elbolondithatja és felhec- celheti őket munkásellenes ak­ciókra. Annál inkább említésre mél­tó ez a dolog, mert itt nagyon tisztán látható volt, hogy eb­ben az esetben az a De More csak a javát akarta a munká­soknak, akik ahelyett, hogy megköszönnék neki a nyílt le­vélben adott igazi információt, vállalkoztak a bosszúra éhes munkáltató utasításának vég­rehajtására. Azért hangoztatom újból és újból, hogy milyen fontos a munkások osztálytudatos neve­lése. Mert ha egy csoport mun­kást meg lehet nyerni ilyen durva, szervezet elleni akcióra, mennyivel könnyebben teheti azt majd egy nagyszájú politi­kus, valamelyik demagóg, aki mindenféle ígéretekkel és zava­ros frázisokkal takarni tudja igazi céljait. Nem intézek durva támadást az AFL vagy a CIO ellen, mert elhanyagolják az osztálytuda- tos tanítást, mert mint mon­dottam, ezen a téren minden szervezet sok kívánni valót hagy maga után. Azonban egy olyan munkáslapnak, mint a Bérmunkás, nem szabad meg­elégedni azzal, hogy mi tehet­ségünkhöz képest végezzük az osztálytudatos nevelést, de egy­ben rá kell mutatnunk arra a nagy veszélyre is, amely az amerikai munkásságot fenyege­ti, ha ezt a nevelést a szerveze­tek továbbra is az eddigi mó­don elhanyagolják. ÜZEN A SZERKESZTŐ M. U. Chicago, 111. 1. Egy amerikai mérföld (5280 láb) méter rendszerre átszámítva 1609 méter és 34 centiméter, így tehát 1 mérföld egyenlő 1,6093 kilométerrel. Mármost ha a Földnek a Naptól való át­lagos távolsága 82,897,000 mér­föld, ez kilométerekre átszámít­va 149,499,142 kilométernek felel meg. 2. Éppen úgy, mint a hosz- szuság, vagy a súly mérése, a melegség mérésére is többféle rendszert alakítottak, noha a hő fokának a mérése aránylag nem nagyon régi keletű. A szá­mos rendszerből azonban most már csak két rendszer maradt meg használatban. Az egyik az, amit általában itt, Amerikában is használnak, a másik pedig amit a tudományban és általá­ban azon országokban használ­ják, amelyekben a méter rend­szert fogadták el. Hindkét hő­mérési rendszert a feltalálóján ról nevezik. Az egyik feltaláló­ja Gabriel Daniel Fahrenheit, német fizikus, aki 1686-ban született Danzig város ban (Meghalt 1736-ban). Fahren­heit volt az első, aki a higany oszlopot észrevehetően kiter­jeszti. De észrevette azt is, hogy az olvadó jég vizének a hőmérséklete állandó. De ép­pen ilyen állandó a forró viz hőmérséklete is. Fahrenheit megjelölte a higany oszlopon azt a pontot, amelyen megálla­podott az olvadó jég vizében; majd betette forró vízbe és me­gint megjelölte az igy elért uj magaslatot. A két pont közötti távolságot aztán 180 egyenlő részre osztotta be. Valójában az olvadási pontot 32-es fokkal jelölte és igy a forrási pont nála 212. A tudo­mányban azonban igen sok ne­hézségre adott okot az ilyen hőmérővel való számítás. Azért egy másik tudós, Celsius And- dres (Upsala városban, Svéd­országban született 1701-ben és 1744-ben halt meg) az olvadá­si pontot nullával, a forrás pon­tot pedig százzal jelölte. Az ily hőmérő igazodik a tizes szám­rendszerű többi mértékekhez, azért a tudományban mindig ezt használják. De miután a gyakorlatban mindkét rendszer használatos, a hőfok jelzésénél mindig odateszik az F vagy a C betűt, jelezve, hogy melyik rendszerű mérést értik. Természetesen egy adott hő­fokot egyik rendszerből a má­sikra könnyen át lehet számí­tani, miután egy Celzius fok 1 és nyolctized Fahrenheitnek fe­lel meg. Azonban ha Celziusról számítunk Fahrenheitre, akkor hozzá kell adni a 32-őt, ha pe­dig Fahrenheitről számítunk, akkor előbb le kell vonni a 32- őt. Az 1943-as Naptárunkban mindenféle mértékrendszert és azoknak egyikről a másikra va­ló átszámításait ismertettük. Ha munkástársnak nincs meg ez a Naptára, kiadóhivatalunk küld önnek egyet, mert mint Írja, hogy ön csak 26 éves ko­rában tanult meg írni és igy most igyekszik pótolni azt a tanulást, amit gyermek korá­ban nem kapott meg. Az ilyen törekvés, tekintettel arra, hogy manapság valóban nehezen kell dolgoznunk, nagyon dicséretre méltó. 3. Ebben a kérdésben azt kérdezi, hogy mi az “elipszis”? Mit értenek azalatt, hogy a Földnek a Nap körüli pályája nem kör, hanem elipszis. Ezt legkönnyebben igy tudjuk meg­magyarázni: Képzeljen el ma­ga elé állítva egy kerek-abron­csot. Most képzeletben tegye a kezét az abroncs legmagasabb pontjára. Ha az abroncs igazán kerek, vagyis kör, akkor az át­mérője mindenhol egyforma, vagyis a kezétől a földig érő átmérője éppen olyan hosszú, mint a vízszintes átmérő. Most ugyancsak képzeletben nyomja meg a kezével az abroncsot, ak­kor az ugyebár az ellaposodik. Ekkor a merőleges (a kezétől a földig) menő átmérő kisebb lesz, mint a vízszintes átmérő. Nos, az olyan ömagához vissza­térő görbe vonalat, mint ami­lyet ez az ellapitott abroncs ké­pez, elipszisnek mondjuk. Az elipszisnek természetesen sok fajtája van, de mindegyiknek van egy legkisebb és egy leg­nagyobb átmérője, ami megad­ja az elipszis formáját.

Next

/
Thumbnails
Contents