Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-17 / 1359. szám
1945. február 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA---------------------------OSZTÁLYTUDATOS NEVELÉS E rovatban már nagyon sokszor Írtam arról, hogy a munkás szervezeteknek nagyobb súlyt kellene helyezni tagjaik öntudatos nevelésére. Újból meg újból rámutattam, hogy azon unionokban, amelyekhez munkámnál fogva tartozom, avagy tartoztam, milyen nagy mértékben hanyagolják el ezt az igen fontos dolgot és újból leszögezem, hogy a nevelés ily hiányának katasztrofális következményei lehetnek az ameri- munkásságra nézve. Nem akarok nagyképüsköd- ni és olcsó propagandát csapni azzal, hogy most az IWW nagymérvű tanító munkájával dicsekedjem, mert bizony itt is igen sok kívánni való marad ezen a téren, noha határozottan többet tesznek, mint más szervezetek. Midenütt azt a kifogást hallottam, hogy a munkások tulhosszu órákat dolgoznak, ki vannak merülve és igy nem lehet őket megkapni arra, hogy a gyűlésekre eljöjjenek, sem pedig az union által kiadott “nevelő” Írások elolvasására. Most azonban valami olyasmi történt itt, Clevelandon, ami mutatja, hogy igenis meg lehet kapni a munkásokat, méghozzá MUNKÁSELLENES AKCIÓRA, ha nem részesülnek munkás nevelésben. Bár a jelen eset magában véve nem túlságos nagy fontosságú, azonban például szolgálhat további, már nagyobb tömeg munkásra, esetleg az ország összmun- kásságára kiható hasonló munkásellenes akciókra. E rovat olvasói emlékezhetnek még azon írásomra, amelyben pár hónappal ezelőtt választ adtam a Jack and Heintz kompániánál dolgozó egyik munkástársunk azon kérdésére, hogy mit szólunk az ezen cég által kiadott és a munkásai között árult részvényekhez. Ismertettem akkor a rovatban, hogy erre a kérdésre vonatkozólag az International Association of Machinist (AFL) 439- es lokálja, amelyhez a Jack and Heintz munkások tartoznak, nyílt levelet intézett az érdekelt munkásokhoz. Figyelmeztették őket, hogy milyen kockázattal jár az ily részvényekbe való pénz befektetés, miután a részvény tulajdonosainak semmi szavuk sincs a cég vezetésébe és a háború után a gyár nem fog olyan nagy árakat kapni, mint most, stb. stb. Ennek a levélnek a lényege röviden mondva ez volt: “Ha én Jack and Heintz munkás volnék, bizony nem vennék a felajánlott részvényekből a jelenlegi feltételek mellett.” BILL JACK, BOSSZÚT ÁLL Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben az union határozottan jó szolgálatot tett, vagy akart tenni az érdekelt munkás csoportnak. Ezért az érdem első sorban is Cleveland kerület lokáljainak elnökét, Matthew De Morét illeti meg. És egész természetes, hogy amig a munkások részéről köszönet jár neki, addig a munkáltató, Bili Jack, — aki tüntetőén dicsekszik azzal, hogy kooperálni akar az unionnal, nagyon megharagudott érte. És most következett be az a szégyenteljes eset, ami mutatja, hogyan lehet az öntudatos nevelést nem kapott munkásokat saját érdekeik ellen is felvonultatni. Az international Association of Macnisits clevelandi lokáljai most tartották az évi tisztviselő választásokat. Ezen tisztviselők választják meg a kerületi tanács elnökét, vagyis töltik be azt a tisztséget, amit most De More képvisel. (Zárjel közt megjegyezhetjük, hogy pár évvel ezelőtt, amikor Bili1 Jack még munkás volt szintén betöltötte azt az union tisztséget, tehát jól tudja, hogyan lehet ide beválasztani, vagy kibuktatni egyes embereket.) A választásokra rendesen nagyon kevés ember megy el, mert mint már annyiszor rámutattam, az union ügyei iránti érdeklődés nagyon csekély. A 439-es lokál választásaira is csak igen kevesen mentek el, noha ennek a lokálnak körülbelül 12,000 tagja van, akiknek legnagyobb részük, mintegy 8,000 ember, Jack and Heintz munkás. A déli órákban kezdődő választásokra csak néhá- nyan jöttek el egészen este 8 óráig, amikor egyszerre csak megérkeztek a Jack and Heintz alkalmazottak, több százan, úgy hogy este 11 óráig tartott, amig leadták a szavazataikat. Gyorsan leadtak 832 szavazatot, holott az előző években egyáltalán nem mutattak érdeklődést az ily választások iránt, ami tehát nyilvánvalóvá tette, hogy valaki felbérelte, vagy felheccelte őket. Az union vezetősége nem nyitotta fel a szavazó dobozokat, hanem lezárva átutalta azokat az IÁM központjához. Ennek elnöke, Harvey Brown, levélben figyelmeztette Bili Jacket, hogy törvényellenes dolgot követ el, amikor az union belügyeibe beavatkozik. Ez a beavatkozás abban áll, hogy a Jack and Heintz munkások által megválasztott tisztviselők majd kibuktassák De Morét, hiszen csak ezen célra választották őket. SAJÁT ÉRDEKEIK ELLEN Nem tudjuk, hogy fogják elintézni ezt a dolgot, de nem is az a fontos. Az én célom ezen dolog ismertetésével nem a De More védelme. Rámnézve egyáltalán nem fontos, hogy De More megtartja-e továbbra is a tisztségét, vagy sem. Ellenben nagyon fontos az, hogy' egy csoport munkás fel hagyta magát használtatni a munkáltató által saját érdekeik ellen. Ez a lényeges, amit én le akarok szögezni. Mert ha Jack i Bill ma kidobhat egy union tisztviselőt az állásából a munkásai segítségével, mint ahogy tegnap, vagy tegnapelőtt megtette Fredrick C. Crawford is a kompany union megtartásával, úgy holnap valaki más, egy amerikai Mussolini, vagy Hitler is elbolondithatja és felhec- celheti őket munkásellenes akciókra. Annál inkább említésre méltó ez a dolog, mert itt nagyon tisztán látható volt, hogy ebben az esetben az a De More csak a javát akarta a munkásoknak, akik ahelyett, hogy megköszönnék neki a nyílt levélben adott igazi információt, vállalkoztak a bosszúra éhes munkáltató utasításának végrehajtására. Azért hangoztatom újból és újból, hogy milyen fontos a munkások osztálytudatos nevelése. Mert ha egy csoport munkást meg lehet nyerni ilyen durva, szervezet elleni akcióra, mennyivel könnyebben teheti azt majd egy nagyszájú politikus, valamelyik demagóg, aki mindenféle ígéretekkel és zavaros frázisokkal takarni tudja igazi céljait. Nem intézek durva támadást az AFL vagy a CIO ellen, mert elhanyagolják az osztálytuda- tos tanítást, mert mint mondottam, ezen a téren minden szervezet sok kívánni valót hagy maga után. Azonban egy olyan munkáslapnak, mint a Bérmunkás, nem szabad megelégedni azzal, hogy mi tehetségünkhöz képest végezzük az osztálytudatos nevelést, de egyben rá kell mutatnunk arra a nagy veszélyre is, amely az amerikai munkásságot fenyegeti, ha ezt a nevelést a szervezetek továbbra is az eddigi módon elhanyagolják. ÜZEN A SZERKESZTŐ M. U. Chicago, 111. 1. Egy amerikai mérföld (5280 láb) méter rendszerre átszámítva 1609 méter és 34 centiméter, így tehát 1 mérföld egyenlő 1,6093 kilométerrel. Mármost ha a Földnek a Naptól való átlagos távolsága 82,897,000 mérföld, ez kilométerekre átszámítva 149,499,142 kilométernek felel meg. 2. Éppen úgy, mint a hosz- szuság, vagy a súly mérése, a melegség mérésére is többféle rendszert alakítottak, noha a hő fokának a mérése aránylag nem nagyon régi keletű. A számos rendszerből azonban most már csak két rendszer maradt meg használatban. Az egyik az, amit általában itt, Amerikában is használnak, a másik pedig amit a tudományban és általában azon országokban használják, amelyekben a méter rendszert fogadták el. Hindkét hőmérési rendszert a feltalálóján ról nevezik. Az egyik feltalálója Gabriel Daniel Fahrenheit, német fizikus, aki 1686-ban született Danzig város ban (Meghalt 1736-ban). Fahrenheit volt az első, aki a higany oszlopot észrevehetően kiterjeszti. De észrevette azt is, hogy az olvadó jég vizének a hőmérséklete állandó. De éppen ilyen állandó a forró viz hőmérséklete is. Fahrenheit megjelölte a higany oszlopon azt a pontot, amelyen megállapodott az olvadó jég vizében; majd betette forró vízbe és megint megjelölte az igy elért uj magaslatot. A két pont közötti távolságot aztán 180 egyenlő részre osztotta be. Valójában az olvadási pontot 32-es fokkal jelölte és igy a forrási pont nála 212. A tudományban azonban igen sok nehézségre adott okot az ilyen hőmérővel való számítás. Azért egy másik tudós, Celsius And- dres (Upsala városban, Svédországban született 1701-ben és 1744-ben halt meg) az olvadási pontot nullával, a forrás pontot pedig százzal jelölte. Az ily hőmérő igazodik a tizes számrendszerű többi mértékekhez, azért a tudományban mindig ezt használják. De miután a gyakorlatban mindkét rendszer használatos, a hőfok jelzésénél mindig odateszik az F vagy a C betűt, jelezve, hogy melyik rendszerű mérést értik. Természetesen egy adott hőfokot egyik rendszerből a másikra könnyen át lehet számítani, miután egy Celzius fok 1 és nyolctized Fahrenheitnek felel meg. Azonban ha Celziusról számítunk Fahrenheitre, akkor hozzá kell adni a 32-őt, ha pedig Fahrenheitről számítunk, akkor előbb le kell vonni a 32- őt. Az 1943-as Naptárunkban mindenféle mértékrendszert és azoknak egyikről a másikra való átszámításait ismertettük. Ha munkástársnak nincs meg ez a Naptára, kiadóhivatalunk küld önnek egyet, mert mint Írja, hogy ön csak 26 éves korában tanult meg írni és igy most igyekszik pótolni azt a tanulást, amit gyermek korában nem kapott meg. Az ilyen törekvés, tekintettel arra, hogy manapság valóban nehezen kell dolgoznunk, nagyon dicséretre méltó. 3. Ebben a kérdésben azt kérdezi, hogy mi az “elipszis”? Mit értenek azalatt, hogy a Földnek a Nap körüli pályája nem kör, hanem elipszis. Ezt legkönnyebben igy tudjuk megmagyarázni: Képzeljen el maga elé állítva egy kerek-abroncsot. Most képzeletben tegye a kezét az abroncs legmagasabb pontjára. Ha az abroncs igazán kerek, vagyis kör, akkor az átmérője mindenhol egyforma, vagyis a kezétől a földig érő átmérője éppen olyan hosszú, mint a vízszintes átmérő. Most ugyancsak képzeletben nyomja meg a kezével az abroncsot, akkor az ugyebár az ellaposodik. Ekkor a merőleges (a kezétől a földig) menő átmérő kisebb lesz, mint a vízszintes átmérő. Nos, az olyan ömagához visszatérő görbe vonalat, mint amilyet ez az ellapitott abroncs képez, elipszisnek mondjuk. Az elipszisnek természetesen sok fajtája van, de mindegyiknek van egy legkisebb és egy legnagyobb átmérője, ami megadja az elipszis formáját.
