Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-03 / 1357. szám
1945. február 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal Nem tudunk lelkesedni (a.l.) Vannak olyanok, de különösen abban a rétegben, ahol mindig tudtak két kulacsos szerepet játszani, most ha nem is őszinte utógondolottal, de mégis lelkesednek a harctereken végbemenő eseményekért. Mi, akik úgyszólván a hihetetlen Tamások szerepét töltsük be, nem tudunk lelkesedni a konjuktura lovagok előtérbe való tolódásáért. A magunk részéről azt mondhatjuk, hogy a magyarországi helyzetben csak személyes változás állt be. Hogy azután Horthy hűséges csatlósai .vagyis a ma esedékes konjuktura lovagjai mennyiben fogják képviselni a “demokráciát” azok után a negyedszázados sötét napok után, amelyeknek oszlopos támogatói voltak. Ma azok ülnek a magyar kormány élén, akik Horthyt oly hűségesen szolgálták a magyar nép Hitlernek való kiszolgáltatásában. Mondjon mindenki olyan véleményt amilyent akar, de az uj magyar kormányt nem tartjuk semmivel sem jobbnak, sem rosz- szabbnak, mint annak idején Darlant a franciák részére, vagy Badogliot Olaszországban a királlyal a kormány székbe, kik egy éjjeli álom után lettek hívei a “demokráciának'’. Még akkor sem hiszünk a konjuktura lovagjainak, ha azokat Stalinék jóváhagyásából ültették oda. Valami szörnyűséges volt az úgynevezett “forradalmárok” részéről egy Darlannal megegyezni vagy egy Badoglio kormányt hivatalosan elismerni. Ne legyünk olyan naivak és ne rójuk fel a kapitalista osztályt képviselő politikusoknak, hogy rokonlelkeket akik már fasizta köntösbe vannak burkolva, a kapitalista osztály uralmának meghosszabbítására, hogy ne fogadják szívesen. Mi akkor sem lelkesedtünk, mert éreztük, hogy a munkásosztály igazi szervezettség hiányában nem jöhet számításba. De most meg egyáltalában nem lelkesedünk, sem a román királyért, sem pedig Horthy Miklós kipróbált fekete legényeinek a kormány élére való kinevezéséért. Még akkor sem, ha a tapsoló kórusban minden ellenvetés nélkül helyeslik, mert hiszen muszáj hogy jó legyen, hiszen az oroszok ültették őket hivatalukba. A világ proletárjainak még nincsen itt az ideje, hogy örömmámorba ringassa magát. Ránk, öntudatos munkásokra nagy feladat vár a jövőben, ha tényleg a feltörekvő munkásosztály célkitűzését akarjuk megvalósítani. Eltérve minden hangzatos jelszavaktól, nem marad más hátra, csak megmaradni az osztályharc göröngyös utján és építeni azt a gazdasági erőt, amit a munkásosztály képvisel termelő erejénél fogva. Ezt az igazi felszbaditó erőt csak egy forradalmi ipari szervezetben tudja a munkásosztály összpontosítani, hogy azután a végleges ipari demokráciát betudja vezetni az összemberiség számára. Ne rójon meg bennünket senki fia azért, mert sem lelkesedni, sem örömünnepet ülni nem tudunk mindaddig, amig úgy magyar földön és a földtekének minden részén nem a termelő munkás szabja önmaga sorsát és életszínvonalát. Mit sem törődünk azzal, hogy mennyire hangoztatják a tartós békét azok, akik hisznek a papírra lefektetett szabályokbah anélkül, hogy ténylegesen kikutassák azokat az okokat, amelyek a világbékét állandóan veszélyeztetik. Az okozatot kell megszüntetni, mert csak úgy juthatunk tényleges orvosláshoz. Természetesen, akik maguk az okozatok főhibásai, sohasem fognak akarattal rájönni arra, hogy az a társadalom, amelyet ők képviselnek és gazdasági erejük révén irányítanak .miattuk és általuk elviselhetetlen az emberek milliói részére. Bolond ember volna az, aki saját maga alatt vágná le a faágat. Azért sohasem várhatjuk semilyen uralmon lévő osztálytól, hogy saját uralmát feladja azért, hogy a nép érdekeit szolgálja. Azért kell a munkásosztálynak szervezkedni, hogy maga legyén az, aki az uralkodó rendszert egy közös társadalmi rendszerré formálja át. MEDDIG BÍRJA? Kezdettől fogva megvoltam győződve a tory-kormány árulását illetőleg. Figyelemmel kisértem a tory-kormányt azon pillanattól fogva, midőn a gyűlölt bolsevikok felé csókot dobált. Tudtam, hogy veszetten rossz rendben volt a szénájuk akkor, midőn Hitler elkövette élete legnagyobb tudatlanságát, hogy megtámadta a Szovjetet, de mégis dédelgettem egy lopott gondolatot, hogy nem-e lenne Churchill-ből is egy gróf Károlyi Mihály, különösen midőn beismerte, hogy a gyűlölt Szovjetnek köszönheti Anglia a vandáloktól való megmenekülését. De nagyon hamar el kellett hessegetnem minden ilyen gondolatot. A történelem — csak magyar szempontból értve — a hübér urakban találta meg a hazug szavát be nem tartó, parasztokat lépre csaló, irgalmatlanul megkinzó, azután gúzsba kötő “Churchilljeit”. Hires volt még az osztrák kamarilla is; amiért az osztrákoknak viselniök kellett nemcsak a magyarok gyűlöletét, de Európa megvetését is. Ugylátszik ezt a szerepet akarják eljátszani az angol tory urak. Ha az angol munkásosztály megengedi Church- hill és kormányának azt, hogy az olasz nép ellenére visszateszi hatalmába a régi reakciót a Savoya házzal együtt, ha a görög nép törekvését, hogy megszabaduljon a reakciós, fasizta diktatúrát bevezető uraitól kerékbe engedi törni Churchill- nek, akkor nemsokára élvezni fogja nemcsak az olasz és a görög nép gyűlöletét, de egész Európa megvetését is. Most az angol népen, de jobban a munkásosztályon áll, hogy hátra arcot kiáltson a vén hiénának Churchillnek és vissza koman- dirozza a ketrecébe, ahol 1940- ben volt pártjával a torykkal együtt. Az angol urak tudják mi forog kockán. Tudják, hogy az olasz kapitalizmust a fasizmus mentette meg a pusztulástól. Ha elengedik pusztítani a fasizmust, akkor előttük van újból1 az 1920-as helyzet, hogy keríteni kell megint egy Mussolinit, aki bericinusolajozza az olasz munkásosztályt, visszateszi a trónjára a királyt, stb., vagyis elölről kezdődik minden és egy másik világháborúba torkoló- dik. Nem tudom, hogyan gondolják az angol urak. örökké ott akarják-e tartani Olaszországban az Allied Commissiont, mert csakis úgy tudják hatal-» mukban megtartani az olasz urakat. Ámbár félő, ha fölszabadul az északi ipari vidék, még igy is meg-e tudják tartani a reakciós urakat a hivatalaikban ? A forradalom gőze erősen emelgeti Olaszország kazánján a biztositó szelepet. A szelep rudját az Allied Commission- nal tartja Churchill, miközben még inkább füti intézkedéseivel az olasz kazánt. Meddig bírja? Ki tudja? Többé-kevésbé egész Európára ezeket írhatnám — értve a fölszabadított területeket. Izgatottan sürgős a toryk- nak. Most már van kilátás arra, hogy együtt tarthatják a gyarmati birodalmat. Látszólag az angol munkásosztály sem fenyegetőzik, csak a rakon- cátlankodó kontinenset kell egy kicsit ráncbaszedni. Nem köny- nyü dolog. Nagyon sokat kell Churchillnek hazudni és még úgy sem sikerül. A görög sza- gadságharcosokat egyik nap “kommunistáknak” bélyegezte, de amidőn észrevette, hogy baja lehet miatta a vén pipással, akkor hamar észretért és elke- r e s ztelte “trotzkyistáknak” őket. így jobban hangzik. Erre még Stalin is nagyot nevetett, mert az a bőgés igazán fölösleges volt. Hol vannak a trotzky- isták már? “Hol van már a tavalyi hó?” “A tavalyi hó”, ... a “Tavalyi hó” ott van, ahol a trotz- kyisták vannak. De az európai kontinensen nem olyan köny- nyen kezelhetők a munkások, mint a “tavalyi hó” ezért egy kicsit Churchill urnák kellemetlen. A retorikájába bámulatos hazugságokat kénytelen belefoglalni, ami egy kissé bántja a szája izét és ebből erednek még több churchilli bár- gyuságok, ami előbb-utóbb kifogja törni a tory urak nyakát. . . . tudja Pál . . . Jobb és bal szárny (Vi.) Most ez a jelző nagyon divatossá vált megint. A múltban leginkább csak a munkáspolitikai pártoknál szokták azt használni, de most már fegyveres csapatokat is ezen jelzőkkel ismertetik, leginkább Görög, Olasz és Jugoszláviában. De még itt is a választások előtt a CIO politikai szárnyát, a PAC-t és minden munkás csoportot azzal jelölték, hogy balszárnyisták. Sőt még Roose- veltre is azt mondták, hogy bal felé tolódik. De a választások eredménye képen azt várták, hogy mivel az ilyen balszárnynak bélyegzett munkás csoportok segítségével lett Roosevelt megválasztva, következetesnek látták volna, hogy balfelé menjen. Hogy mennyire tévedtek mindazok, akik ezt várták és leginkább az uniók politizáló vezérei, legelőször a War Labor Board esete bizonyítja, amely szintén azt hitte, hogy Roosevelt balfelé megy és mint kárpótlást a munkásoknak a WLB- ot kirúgja és olyannal helyettesíti, amely elfogja intézni a hozzá utasított ügyeket s meg- j engeni, hogy legalább az árak ' emelkedését ellensúlyozhassuk 1 a munkabér emeléssel. De ez nem történt meg, sőt Roosevelt marasztalta a WLB tagjait és munkájukról nagyon is nicsérőleg beszélt. A második nagy csalódás, a jobbszárny gyors megerősítése volt, hogy a nemzetközi kartelok, trustok tulajdonosait tette meg a világ gazdasági, társadalmi és politikai helyzetének irányítóivá az E.A. részéről. Éppen azon trustöket, amelyek már a mostani háború előtt, szoros összeköttetésben voltak úgy az angol, mint a náci kartelokkal és ezért a Standard Oil társulatot, a Rockefeller tulajdonát képező vi- lág-trustot — mivel még az amerikai háborús termelést is nagyban korlátozták — el is Ítélték az amerikai felsőbb törvényszéken. Igen, Roosevelt annyira jobbra ment, hogy az eddigi jobbszárny lett a balszárny. Ugyanis Burton K. Wheeler, a reakciós senator, olyan javaslatot nyújtott be a szenátusban, melytől még a New Dealisták is megijedtek. A Wheeler által benyújtott resoluciónak fontosabb pontjai a következők: “Az euópai nemzetek federáci- ója. Általános jogi egyenlőség, tekintet nélkül faji, osztály vagy vallási származásra. Választások minden országban, megengedni a népeknek, hogy olyan kormányt és vezéreket
