Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-27 / 1356. szám
1945. január 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI MAGYAR EGYSÉG Akik — és ezek között első helyen állnak a kommunista barátaink — az utóbbi időben olyan sokszor . hangoztatták a magyar egység feltétlen szükségességét, most nagyon meglehetnek elégedve, mert soha ilyen “egység” még magyar táborban nem volt, mint amilyent most látunk a Magyarországon kívül élő magyarság, illetve a vezetői között. Még ha ünneprontóknak tartanak is bennünket, mi nem csak, hogy enm illeszkedünk be ebbe a nagy egységbe, hanem azt egy hazug, megtévesztő és a magyarságra káros és veszélyes “egység”-nek tartjuk és az egészben csak az a vigasztalói hogy ez az “egység” nagyon rövid életű lesz és csak rövid idő kérdése, hogy a most egymást ölelő kezek, egymás nyakát markolásszák. Itt Amerikában eddig két “egységes-’ magyarság volt, az egyik csoport amely magának vindikálta az amerikai magyarság képviseletét az itteni Horthy legények voltak, akik kontrolálták a három nagy magyar betegsegélyzőt. A tagságot megadóztatva, megalakították a Magyar Szövetséget, kimondottan a Horthy rendszer védelmére, hozzájuk számítódtak az amerikai magyar papok és lapszerkesztők. így ők százezer felnőtt amerikai magyar képviseletének jelentették ki magukat. A kontra szervezetet a kommunisták alakították meg' demokratikus névvel ,akik már rádupláztak az előbbiekre és. negyed millió magyar nevében szónokoltak éppen olyan alapon, mint az előbbiek, ugyanis egyiket sem a tagság, hanem a vezérek hozták össze. Mind a két csoport az amerikai magyarság jó szivét akarta kamatoztatni, a rettenetes nyomorba került magyar nép felsegitésére akartak gyűjtést rendezni, de szerencsére az ily gyűjtési akciót egyelőre nem lehet úgy folytatni, mint annak idején az “aranyat vasért”, “Amerika falva”, “pelenka” akciókat, vagy a “fehér terror” és spanyol proletár háború stb. “bal”-szárnyi gyűjtéseket, melyekből az illetékesek, akiknek gyűjtöttek vagy semmit, vagy nagyon keveset láttak, a begyült összegek eltűntek, elad * minisztrálódtak. Ugyanis az amerikai kormány ellenőrzi most a gyűjtéseket és egy-egy ország részére csak egy szervezetet engedélyez, igy a két vetélkedő csoport, bármennyire is utálta egymást, kénytelen volt “egységes” segélybizottságot alakítani, hogy ki ne maradjanak a kedvező alkalomból, a magyar nép nyomorúságának a vámszedéséből. Azután következett be az, hogy a Vörös Hadsereg által megszállt magyar területeken, a Szovjet jóváhagyásával megalakult egy az itteni együtteshez nagyon hasonló “egységes” kormány, amelyben benne van Horthy két .“legbensőbb” barátja, két vezető Horthy tábornak, kisgazdák, szocialisták, kommunisták. Ezt a kormányt gyors ütembe “ismerték el” nem csak a burkolt reakciósok mint a Magyar Szövetség, de a két Horthy tábornokra hivatkozva, még a kimondottan nácik is mint Szegedi, Borshy Kerekes és Chernitzky urak éppen úgy mint a baloldal,* de siettek “elismerni és szolgálataikat felajánlani” a Horthy volt külföldi szövetségesei is, akik jól látták, hogy a nácizmus, vele együtt a magyar horthyiz-l mus is elbukik és nem éppen időben, hanem jól elkésve lemondottak a hivatalaikról. Nem lehet egy kalap alá venni velük a világon szétszórt emigrációt, Károlyi, Vámbéry- ékat, valamint a szociál demokratákat, akik ugyan szintén elismerik és támogatják, de erősen kihangsúlyozzák az uj magyar kormány “ideiglenes” voltát .amiből kiérzik a kényszer helyzet, hogy tekintve, hogy a katonai hatalmat tartó Szovjetek nevezték ki, illetve hagyták jóvá ezt a kormányt, nem lehet ellene semmit sem tenni, bármennyire Darlan ize is van a dolognak. De ha a baloldal csendes re- zignációval is hangsúlyozza az elismerését és megnyomja az “ideiglenes” jelszót, annál nagyobb a heje-huja a szélső reakciónál, akik meg vannak győződve arról, hogy Magyar- ország ezeréves uralmi rendszere épségben marad, Horthy tábornokai, grófok és ál-kizgaz- dák fognak továbbra is a kormány keréknél ülni, egy pár disz-“munkás” vezérrel megspékelve. Már ez a háború is hozott egy pár meglepetést azoknak, akik nagyon hittek a demokratikus hatalmak ígéreteibe, amikor Darlant, Badogliot, a görög és szerb királyt akarták ráerőszakolni a népre, de meglepetésben volt a reakciónak is része, amikor kitűnt, hogy sem az éhség korbácsával, sőt még fegyverekkel sem lehet a népeket rákényszeríteni arra, hogy az eb helyett ebet tegyenek a nyakukra. Eltűnt Darlan, Ba- doglio és el fognak tűnni a királyok is, mert a nép úgy akarja. Mi vagyunk annyira magyarok, hogy higyjünk abban, hogy a magyar nép is megtanul “görögül” ha egy uj Horthy rezsimet akarnak a nyakára erőltetni. Azért tartjuk mi szégyenteljesnek, erkölcstelennek és a munkásosztály valamint a magyar nép elleni árulásnak azt, hogy a külföldi magyarságnak a bálszárnya, már amelyet a kommunisták irányítanak, minden áron össze akar házasodni a tegnap Horthy legényeivel elakarja felejteni és felejtetni a “múltat” orgovánnyal, siófokkal, 25 éves terroral, a legyilkolt munkásokkal és parasztokkal, a lengyelországi halálgyárakba küldött zsidókkal és munkásokkal együtt. Erre a gyalázatos szerepre nem kényszerítik, hanem önként ajánlja fel magát a “balszárny”, már előre kéjelegve a perverz szerepben, amely kijut nekik, egy ilyen egyesülésből. Mi nem kérünk ilyen egységből, mi hisszük, hogy a magyar baloldal hivatása nem az, hogy Horthy legényekkel járja el a Kállay kettőst, hanem, hogy figyelemmel kisérje az “ideiglenes” kormány működését és ha az a régi vágányon halad, segítse a magyar nép feltétlen elkövetkező szabadság harcát, amikor élni akar azzal a jogával, hogy maga válassza meg a kormányformát, amelyben élni akar, ha ebben akár az ideiglenes kormány, akár a megszállók meg akarnák akadályozni. Ez a mi és minden olyan magyar alakulatnak a kötelessége, amely nem keresni, de ténylegesen segíteni akar a magyar nép kétségbeejtő helyzetén, mert a haladásnak, a magyar nép szabadságának és jólétének nem az az útja, hogy a tegnap Horthy vitézeivel összeölel-\ kezzünk és ezzel demokratikus lovaggá üssük, hanem, hogy amikor a magyar nép ügyét a szivünkön viseljük s azt erőnkhöz mérten segítsük, egyben felhasználjuk az alkalmat arra is, hogy a magyar úri rend pusztulásával egyidejűleg meg tisztítsuk az amerikai magyar közéletet a mindenkori magyar kormányok cselédeitől is ,ez nem csak azért szükséges, hogy ezen élősdi reakciós bandától megszabaduljon az amerikai magyarság, de egyben előfeltétele annak is, hogy az amerikai magyar tömegeket bele lehessen kapcsolni abba a harcba, amely itt Amerikában is meg fog indulni teljes erővel a reakció és a haladás között. Soha sem szabad elfelejteni azt, hogy mi amerikai magyar munkások érzelmileg érintve vagyunk a magyar nép sorsát illetőleg, de a mi sorsunk, a mi jövőnk, az amerikai munkások sorsával és jövőjével van összekapcsolva és ezért vele és nem a magyar reakciós vezérekkel kell szoros, elszakíthatatlan egységbe forrnunk. MUNKÁSHIÁNY Az elnöki üzenet ,a különböző fórumok intézőinek a rendeletéi, a lapok vezércikkei, mind arról szólnak, hogy a hadi iparban nagy munkáshiány van, igy a hadsereg és a hajóhad nem kap elég hadianyagot, a háború gyors befejezéséhez. A bölcs urak nagyon törik a fejüket, hogy honnét szerezzék meg a hiányzó munkás kezeket a hadi ipar számára és jellemző a gondolkozásukra, hogy csak egyetlen megoldást találnak, a “dolgozz vagy harcolj” jelszóval a civil használatra termelő iparból akarják elkény- szeriteni a munkásokat a hadi iparba, nem veszik vagy nem akarják észrevenni azt, hogy ez a meoldás fából vaskarika, mert egyrészt az anyagi elvonással úgyis minimumra csökkentették a civilek használatára való termelést, másrészt ha a hadi iparban dolgozók részére nem termelnek élelmiszert, ruhát, nem építenek házakat, nem gyártanak használati tárgyakat, akkor azt a termelés sínyli meg. Ha a nagyszerű közgazdászaink nem tudnak megoldást találni, az is a kapitalista termelési rendszer csődjét igazolja, ha a munkaerő elosztási hivatal élén egy munkás állana, egyszerre találna megoldást, mert őt nem kötné az ál-de- mokratikus nézet, amely még közveszély idején is csak osztály szempontokat vesz figyelembe. Ma a “dolgozz vagy harcolj” csak a munkásra vonatkozik, aki úgyis dolgozik. Jó pár százezer munkás kezet kap-* hatnának a gyárak és a bányák, ha a fenti jelszót azokra alkalmaznák ,akik tényleg nem dolgoznak, csak élősdiei a társadalomnak. A részvényesek, azok feleségei, felnőtt gyerekei, ügyvédek, tőzsde ügynökök, “igazgatók”, papok és sok más olyan “foglalkozás”, amely semmiféle produktív munkát nem jelent. Ha már bizonyos foglalkozástól el akarják kényszeríteni a munkásokat, akkor a magánszemélyek kiszolgálóit, a gazdagok cselédjeit, szobalányait, inasait, soffőrjeit, szakácsnőit, kertészeit, lovászait kellene rögtön felszabaditan és ezzel nyernének legalább százezer munkás kezet. Állítólag mi demokráciában élünk, állítólag a szabadságunk, jólétünk, biztonságunk van veszélyben, ha ez igy van ,akkor annak az elhárítására mindenkinek részt kellene venni, nem csak az amúgy is tulhosszu munkaidőt dolgozó munkásnak, hanem azoknak is, akik a szabadságból, a jólétből, a biztonságból a legtöbbet kapták ,akik ezért ezideig semmit sem dolgoztak. Persze az a munka ne az irodákban való lógás legyen — amelyeket szintén meg kellene tisztítani a katonai szolgálat elől odamenekült semmitevő úri csemeték nagy tömegeitől — hanem komoly termelő munka a bányákban, a gyárakban, a mezőgazdaságban. Persze ez csak jámbor óhaj, a mi kormányunk nem bántja, tiszteletben tartja az egyéni szabadságot, már pedig a gazdagokra való munkakényszer IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
