Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-30 / 1378. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 30. Az olasz nép küzdelme Amidőn a király a Szavolya ház és generálisaival együtt a szövetségesek által elfoglalt területre menekült, otthagyták az országot a németek részére kiszolgáltatva. Ha közönséges katona otthagyja őrhelyét rögtön agyonlövik, mig ezen kékvérű “hazafiak” otthagyva csapó t-papot, saját finom bőrük biztonságáról gondoskodtak miután nem látták most elég biztonságosnak a több mint húsz éves fasizta szövetséggel vértezett uralmukat. Vagyis átszeretnék menteni a fasizta uralmukat, amelyet — amint már láttuk is — nagy szeretettel ápolnak a torry Churchill kormányban és State Departmen- tünkben is. Azonban volt Itáliának a fasizmus előtti időről nagyon életerős munkásmozgalma, amit a fasizmus sem volt képes végleg kiirtani. Sőt, a háború folyamán — különösen Olaszország északi részében uj életre kelt és most ezekre maradt Olaszország sorsa a német nácikkal szemben. Hatalmas katonai egységekbe tömörülve több százezren, Clark generális május 11-iki jelentése szerint, több mint kétszáz várost szabadítottak föl, köztük Milano, Turin Genoa, Spezia és Velence városokat. Elképzelhető, mennyire megnőt ezen partizán hadsereg tisztelete a lakosság szemében. Könnyű megérteni, hogy gyűlölik a gyáva királyt és generálisait, akik saját bőrük és fasizta uralmuk megmentése érdekében Eisenhower főhadiszállására szöktek, hogy a szövetségesekkel együtt visszatérve tovább folytathassák gyűlöletes fasizta uralmukat. Milano három napig a partizánok kormányzása, alatt volt, mig a szövetségesek odaértek. A C.B.S. levelezője, Winston Bur- dett jelentette, hogy a legfe- gyelmezettebb néphadse reg, amit valaha is láttak. “Amidőn az első csapataink elérték Milánót (mondja Bur- dett)) már három napja a partizánok birtokában volt. A világítás és villamos járat jókarban és ma már a bankok is megnyíltak. Megmentették a viz és gáz müveket és ember- feletti munkájuk árán a villamos müveket is használható állapotban tartották. Milánó fölszabadította saját magát. Nem várta a szövetségeseket vagy a bolházkodó római kormányt, hogy a fasizta bűnösök háborús bűneit fölmérje és megbüntesse őket. Nehéz megállapítani, hogy az öt nap alatt menynyi fasizta titkos rendőr és milícia csőcseléket végeztek ki, de egyetlen partizán, akikkel eddig beszéltem, nem becsüli kevesebbre ezernél. Nagyon sokan ennél sokkal magasabb számról beszélnek.” Clark generális a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik azon példás rend és fegyelem fölött, amelyet a . partizánok Genoa, Velence és még más városokban föntartottak, vagyis talált amidőn hadseregével odaért. Egyik nyilatkozatában ezeket mondja: “Nem kell a világnak attól félni, hogy Olaszország nem lesz képes embereket találni a jövőbeni kormányzásra. Ellenkezőleg. Vannak Olaszországban emberek többen mint szükségesek ahoz, hogy a szövetségesek ujáépitő munkálataiban tényleges részt vegyenek.” A Bérmunkás hasábjain már egyszer kimerítően foglalkoztam a partizán tevékenységekkel Olaszországban. Most csak megismételném azokat, amiket egyszer már elmondtam róluk. Mindezek után azt kell látnunk Olaszországban, hogy a szövetségesek mindenütt kiszedték a hatalmat ezen nép átal támogatott partizánok kezeiből és monarchista prefetto-kat neveztek ki helyükre, akik mindent elkövetnek a régi rendszer visszaállítása érdekében. Ebben találjuk okát, hogy a monarchia mind gyűlöltebbé válik Itáliában 'és máskép nem is bir hatalmon maradni, mint Anglia támogatásával. Tehát Anglia tartja hatalmában az olasz királyt és ezen keresztül kormányozza Olaszországot és ezen az olasz nép által gyűlöletes kormányzáshoz adja’segítségét Washington. A Szavolya-ház története egy dinasztiának a története, mely mindig elárulta a nemzet érdekét saját érdekeiért. A történetíró Giuseppe Terrari írja: “A Szavolya-ház állandóan cserélgette helyét, Jezsuitáktól a Carbonariakhoz (egykori olasz titkos politikai társaság tagjainak neve, Ausztriától a franciákhoz; dicsvágytól a félelem- höz. Ezeket a múlt század közepén írták — mondja Rossi — “ha a Carbonari szót demokrácia szóval helyettesítjük, akkor ezen megállapítás tökéletesen most ráillik a Szavolya- házra.” Victor Emmanuel mentege- tői azt írják, hogy Mussolini foglya volt és annak rendeletéit hajtotta végre. Viszont ezzel szemben az a szimpla igazság, hogy Mussolinit a király tette hatalomba és mindent elkövetett, hogy a fasizmust konszolidálja Itáliában. A király mindig azt akarta, amit Mussolini egészen addig, mig ezen szentségtelep szövetség a királyi-ház jövőjét nem veszélyeztette. Van bőven bizonyíték rá, hogy milyen alázatos és hálás volt midőn a Duce megkezdte támadó hódításait. Amidőn 1936 március 7-én Mussolini Ethiopia császárjává emelte őt, viszonzásul ő meg a legmagasabb katonai kitüntetést adományozta Mussolininek, a “Szavolya katonai rend nagy keresztjét’” hivatkozva, hogy “Duce a hadügyminiszter tervezte a történelem legnagyobb gyarmati csatáját, amellyel naggyá kívánta tenni fasizta hazáját.” A háború alatt nagy publicitást fejtettek ki, amidőn Ethiopia hadjáratát befejezni kívánták, képeken mutogatták a királyné arcképét, amint jegygyűrűjét áldozza föl a háború folytatása érdekében. Két évre rá pedig Adolf Hitlert fogadta Rómában. Röviddel ezek után a trónörökös s néhány fasizta miniszter kíséretében Nápolyba ment, szemlét tartani a fasizta “önkéntesek” fölött, akik Franco oldalán kívántak harcolni Spanyol- országban. I Ezeket folytathatnám még sokáig, mert többször megnyilatkozott a király fasizta álláspontja. Még azután, hogy afrikai háborújuk is elveszett a hármasszövetség évfordulóján üdvözletét küldte Hitlernek, Biztosította, hogy tudatában | van a szövetséges fegyverek győzelmének. A trónörököst is ezen eszmék érdekében neveltette Umberto meg is tett mindent Mussolini és a fasizmus érdekében. De nemcsak a király s a trónörökös, de az összes pereputtya is szerepelt a fasizmusban. Kettő közülök Pistoria és Bergamo hercege Afrikában, Ethi- opiában harcolt. Spoleto hercege pedig Horvátország királya lett, amely trónt sohasem merte elfoglalni. Aosta hercege pedig az ethiopiai hadjáratokat vezette, amiért Mussolini Ethiopia alkirályának nevezte őt ki. A szövetségesek politikáját Olaszországra vonatkozóan a moszkvai konferencián ekép- pen fogalmazták meg 1943 nov. 1-én, két hónapra a fegyverszünet megkötése után: “A fasizmust és minden gonoszságát ki kell irtani Olaszországban és az olasz népnek alkalmat adni, hogy saját demokrata intézményeit fölállítsa.” A nyilatkozat továbbá kimondja, hogy “semilyen akadály ne gör- ditessék az olasz nép azon kívánsága elé, hogy saját kormányformáját szabadon válasz- sza meg, demokratikus alapon.” Hozzátéve még azt is, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere Angliával együtt hitelesítették, hogy a megszálló katonai parancsnokságoknak is ehez kell igazodniok .Ezen álláspontot elméletileg többször hitelesítették is a szövetségesek vezető egyéniségei, de gyakorlatban azonban állandóan erősítették a monarchia politikáját. Világot vet a szövetségesek politikájára, hogy az olasz hajóhad éléről nem távolították el a fasizta elemeket, hanem olyan egyént hagytak az élén, mint Guiseppe Tioravanzo admirális, egy volt buzgó fasiz- tát, aki a Mussolini bukása után ezeket irta: “Mi Anglia hatalmának összetöréséért harcolunk és el fogjuk hárítani az amerikai gangszterek és szovjet banditák hatalmát a világ fölül.” A minisztérium élén De Cor- urtere királypárti minisztert hagyták, aki elrendelte a tiszteknek, .hogy figyeljék a legénység radikális tevékenységét és használjanak agent provokátorokét, hogy megtudják a matrózok között, hogy kik a király ellenese, amely újságok és röpiratok formájában nagyon terjedt a hajóhadban. Elkövettek mindent, hogy meggyőzzék a matrózokat arról, hogy a király mentette meg Itáliát. Ha nem volna király, Amerika nem adna pénzt és nyersanyagot. Ugyanezek végbementek a hadseregben is. A szövetségesek pedig, hogy erősítsék a király hatalmát az afrikai hadjá-1 ratban elfogott olasz generáli- [ sokat, akik fasizták voltak, ha- i za engedték. A fasizta ellene-I sektől pedig megtagadták a hazautazást azon ürüggyel, hogy nincs a hajón hely. A hadsereg és a tengerészet tisztjei állandóan bujtogatták a félrevezetett legénységüket a király ellenes egyének és újságok ellen. Napirenden voltak az atrocitások, nemrégen Gros- I setoban a köztársasági párt helyiségében a Carabinierik beverték az ablakokat, ahol egy királyellenes plakát volt kifüggesztve, azután összetörtek mindent a helyiségben. A néptömeg annyira földühödött, hogy a Carabinierik géppuskával fenyegetőzve vonultak visz- sza a barajaikba, akiket a tömeg odáig követett, mig végre vezetőik meggyőzték őket és elkerülték a vérontást. A kerületi kormányzók (pre- fetti) majdnem diktátori hatalommal vannak felruházva, ami nagy előny a monarchista gépezet kezében. A prefetto nevezi ki a polgármestert, a tanácstagokat és minden tisztviselőt a városok és falvakban, a saját kerületében. Kezében van a rendőrség és az összes gazdasági adminisztrációk, ő nevezi ki a helyi bizottságokat, akik hivatása a fasizta elemektől megtisztítani a várost vagy falut. Mindez pedig a szövetséges adminisztráció alatt történik, akik törvényes hátteret szolgáltatnak az összes disznóságok- nak. Ha a fasizmust igazán kiakarják irtani Itáliában, akkor vele együtt a monarchiának is pusztulni kell. Ez a magyarázata, hogy miért ment a tisztogatás Olaszországban szemfényvesztés módján. Amidőn Róma elestével bűnösnek talált egyéneket bíróság elé akarták álitani, a szövetségesek akadályozták meg, ne hogy a király és generálisai is a vádlottak padjára kerüljenek. Mario Ro- atta generálist is azért engedték szökni, mert tudott a király és társasága csúfos meneküléséről Rómából, tehát, hogy a király kompromitálva ne legyen, futni engedték. Ezideig 29 egyén volt a bíróság elé állítva, akikből egy kapott halálos Ítéletet. A bíróságok által lisztára tett majdnem ötezer egyén ellen eddig csak 38 ellen folyt le az eljárás. Ez az oka, hogy északon a partizánok siettek kivégezni a kezükbe került fasiztákat addig, mig a szövetségesek oda nem érkeznek. Mindezek dacára a szövetségeseknek nehezen sikerül az olasz nép nyakára várni a királyi házat. Még azon területen sem megy, ahol már egy év óta bent vannak. Sziciliától Floren- cig a vezető pártok szocialisták, kommunisták, munkás demokrata, keresztény demokrata, Szabadság-párt, Cselekvők és Köztársasági pártiak. Ezek közül a szocialisták, kommunisták, az Action és Köztársasági pártiak kimondottan monarchia ellenesek. A keresztény demokraták megoszlanak kétfelé, ellene és mellett. Mint érdekességet megemlítem, hogy a szocialisták, Nenni vezetése alatt erősebben király ellenesek, mint a kommunisták Togliattival az élen. Általában az olasz nép túlnyomóan királyellenes. . . . tudja Pál , . . i \
