Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-30 / 1378. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre .......................... 100 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A lengyel kérdés (gb.) A San Francisco városban tartott konferencián, — melyet állítólag a béke biztosítására hívták össze, még el sem hangzottak a záró beszédeik és máris hozzákezdtek a harmadik világháború előkészítéséhez. Sőt a gondosabb vizsgálat arra enged következtetni, hogy azon a bizonyos san franciscoi konferencián nem annyira a jövő békéjére, mint inkább a jövő háborújára gondoltak. A “béke” konferencia kulissza titkai közül napról-napra felszinre vetődnek olyasmik, amig azt sejtetik, hogy ez a konferencia valójában a Szovjet Unió számára készített “booby trap” (kelepce) volt, amelybe az oroszok nem hajlandók kellő óvatosság nélkül belépni. Kiszivárgott például az a hir, hogy Nelson Rockefeller, — az olaj-birodalom örököse, — aki Roosevelt jóvoltából külügyi államtitkár asszisztens lett és a délamerikai ügyeket intézi, pár nappal ezelőtt a kongresszus egyik albizottsága előtt ezt a kijelentést tette: “Be kellett hoznunk Argentínát a világszervezetbe mint a kommunizmus egyik legerősebb gátját.” Az olaj-királyfi terve igen egyszerű: Először Ígéretet nyerni minden nemzettől, hogy alávetik magukat a megalakítandó világszervezet határozatainak; másodszor keresztülvinni, hogy az ily határozatok meghozásában egy-egy szavazattal rendelkezzen minden ország, jkicsi és nagy egyaránt; és harmadszor behozni a világszervezetbe az Egyesült Államok tőkései által kontrolált délamerikai kis országokat, amelyek segítségével leszavazhatják a Szovjet Uniont. Mert a harmadik világháborút már nem a németek vagy a japánok ellen szervezik, hanem az oroszok ellen. Sőt most már szeretnének meghagyni valamit a német és a japán terror erőszakszervezetekből, hogy annak idején az oroszok ellen felhasználhassák. Ez adja magyarázatát annak, hogy számos amerikai nagytőkés és politikus, akik eddig az “izoláció” hívei voltak, most egyszerre frontot változtattak és ‘“intervencionistákká”, beavatkozást követelőkké lettek. Nézzük csak például, hogy milyen transzformáción mentek át a Wheeler szenátor vezetése alatt álló úgynevezett izolációs poltikusok? Amig Németország és Olaszország ellen folyt a harc állhatatosan azt hongoztatták, hogy mi köze van az Egyesült Államoknak az európai népek veszekedéseihez. Wheeler 1943-ban bejárta az országot, beszédeket tartott, amelyben az oroszoknak küldött segítség ellen agitált. A hozzá hasonló reakciós és izolációs Taft szenátor, amikor a németek Stalingrad előtt állottak, tehát hatalmuk tetőpontján álltak, ezt a kijelentést tette: “Azt mondják, hogy a világ nem lehet félig demokratikus és félig demokrata. Miért nem? Hiszen a világ egyik fele mindig autokrata a másik fele meg demokratikus volt.” Most ugyanezen szenátorok arra izgatnak, hogy a lengyel és a baltik népek “felszabadítására” háborút kell indítani Szovjet Oroszország ellen. Már nem is képletesen beszélnek, hanem megmondják nyíltan a szándékukat. Most jött hire annak, hogy három szenátor, — a monatai Wheeler, Hawkes New Jerseyből és Capehart Indiana államból, — körúton voltak Európában, ahol megkérdezték az amerikai katonáktól, hogy hajlandók-e “befejezni ezt a munkát (job) úgy, hogy a Szovjet Union ellen harcolnak?” Az ily “bizalmas” beszélgetésről maguk a katonák értesítették a New York Times lapot, igy került a dolog nyilvánosságra. De nem csak az izolációs politikusok, — akik között állítólag 67 szenátor és congressman foglal helyet, hanem az úgynevezett kartel-kapitalisták is egyszerre fegyvercsörgetőkké váltak. Amig a németek elleni háború ideje alatt úgyszólván szabotálták a háborút, most a kezükben lévő sajtó és rádió utján azt követelik, hogy az Egyesült Államok tengerészeti és repülő bázisokat állitsan fel mindenfelé. Ezekre a bázisokra a “jövő háborúban nagy szükségünk lesz”, — mondják. A jövő háborúba való felkészültséget hirdeti King admirális, Patton generális és számost más “győztes” vezér is. És végre az eddig pacifista köpenybe burkolódzó féreg fasiz- j 1945. junius 30. fák is most mind háborús uszitókká lettek. Vegyük még most ezekhez úgy a katholikus mint a protestáns papság óriási többségét, akik egy csepet sem lelkesedtek a fasizmus elleni háborúért, most mind merészebben izgatnak az oroszok elleni háború érdekében. Erre vonatkozólag Noah Mason, Illinois állam egyik republikánus congressmane ezt a kijelentést tette: “Minden protestáns egyház csatlakozni fog a katholikus egyházhoz az Európa szovjetizálását megakadályozó harcba”. Kétségkivüi ez az amerikai reakció legújabb irányvonala. Itt a Szovjet Union valójában csak szimbólum. Szimbóluma a tőkések kirekesztésének, a magán profit megszüntetésének. Szimbóluma a földosztásnak és a gyárak köztulajdonba vételének. Az ily gazdasági tényezőik lokalizálására vagy kiirtására fogott össze az amerikai reakció minden árnyalata. A munkásosztály éberségétől függ, hogy győznek-e vagy vereséget kapnak. Az amerikai reakció uj irányvonala (gb.) Moszvából érkező hírek szerint megalakult a kibővített uj lengyel kormány, amelyet a Szovjet Unió mellett Anglia és Amerika is el fognak ismerni. Ebből az uj kormányból kiestek a londoni menekült lengyel kormány összes reakciós tagjai. Az uj kormány elismerésének egyik feltétele az, hogy rövidesen általános, lehetőleg titkos szavazást kell levezetniök Lengyelországban. A lublini (most már warsói) kormány nem fél az ilyen választásoktól, mert tudja, hogy a lengyel parasztság, amely már megkapta a nagy grófi és hercegi birtokokat, nem fog régi elnyomóik, kizsákmányolóik visszahívására szavazni. A régi kizsákmányolok mellett legfeljebb csak az amerikai lengyelek szavazhatnak, a/kiket a papjaik és a sajtójuk éppen úgy reakciósakká neveltek, mint a magyarokat. Szerencsére azonban ezeknek nem sok beleszólásuk van abba, hogy milyen politikai és gazdasági irányt kövessenek az uj Lengyelországban, vagy Magyar- országon. A lengyel kérdéssel kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy mi fog történni a részben Vngliában, részben Olaszországban és Franciaországban szétosztott kimondottan FASIZTA lengyel hadsereggel? Mert ma már úgy az angol, mint az amerikai katonai körök elismerik, hogy a lengyel hadsereg ha teljes egészében nem is fasizta, de a tisztikara teljesen fasiztákból áll. Erről gondoskodtak az Arciszewski elnöksége alatt működő londoni kormány tagjai. Igaz ugyan, hogy az amerikai és az angol haderőnek kötelessége volna szétverni minden fasizta erőszakszervezetet, igy azt kellene tenni a lengyel hadsereggel is. Azonban az angol reakció inkább megtartani szeretné, hogy alkalomadtán bárhol is felhasználhassa. így, ha a jövő hónapban az angol választásoknál Churchill reakciós pártja kerül ki győztesen, kilátás van arra, hogy a lengyel fasizta hordákról még sokat fogunk hallani. Churchiilnek igen jól jönne ilyen hadsereg olyas esetekben, mint például Görögországban is lejátszódtak. Annyi bizonyos, hogy ennek a fasizta hadseregnek a vezérei nem mernek hazamenni. Legalább is nem, fegyverek nélküL Any- nyira tudatában vannak annak, hogy milyen nagy “szeretettel” fogadnák őket otthon a saját nemzetiségeik. Viszont az amerikai lengyelek tárt karokkal fogadnák őket, írásaik és nyilatkozataikból következtetve. így még nem lehetetlen, hogy a közeljövőben a lengyel kalandorok egész légiója fog kijönni Amerikába az itteni lengye- lehöz “sztár burdosnak”. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a sza kservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az fegyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom i szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük BÉRMUNKÁS
