Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-23 / 1377. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évié ...................$2.00 ‘One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ........... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy ............... 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Szabad sajtó (gb.) Az Egyesült Államok újságszerkesztőinek az egyesülete, — hivatalos nevükön “American Society of Newspaper Editors’ világkörutra küldte három tisztviselőjét, hogy más országok szerkesztőivel tanácskozzanak, miként lehetne a hírek közreadását szabadabbá, gyorsabbá és tökéletesebbé tenni. Ez a háromtagú bizottság mostanában tért vissza 40,000 mérföldes kőrútról és egész könyvre terjedő jelentésben számolnak be ütjük eredményéről. A jelentésnek azonban csak az a része érdekes, amely az orosz újságszerkesztőkkel folytatott tárgyalásukat Írja le, mert ott a sajtószabadság kérdése fölött folyt éles vita, amelyben úgy az oroszok, mint az amerikáiak megmondották a másik sajtójáról alkotott véleményüket minden kertelés, udvariaskodás és szépítés nélkül. Az amerikaiak azt mondották, hogy Oroszországban nem szabad a sajtó, mert azt a Szovjet kormány kontrolálja. Erre a megállapításra az oroszok azzal válaszoltak, hogy Amerikában még kevésbé szabad, mert itt az ujsághirdetők, vagyis a nagytőke rendelkezik a lapokkal. Az amerikaiak tagadták ezt az áli- tást. Az oroszok azonban a példák özönével bizonyították, hogy a nagy lapok népellenes, — vagyis az olvasók érdekei ellenes álláspontot foglalnak el igen gyakran csak azért, mert a nagy hirdetők után kell menniök. Ezt világosan bizonyította a New Deal ellenes harcuk, mert a nagy néptömegek újból meg újból figyelmen kívül hagyták a lapok tanácsait az elnökválasztásoknál. Az amerikaiak következő érve az volt, hogy itt Amerikában, mindenki irhát és kiadhat olyan pártállásu lapot, amilyent éppen akar ,ezt a Szovjet Unióban nem lehet megtenni. Az oroszok aztán megmagyarázták, hogy az ilyen uj, szegény vállalkozások képtelenek versenyezni a nagy kereskedelmi lapokkal, amelyeknek a hirdetések óriási jövedelmet hoznak. A hirdetőkkel nem törődő lapok csak olyan kis példányszámban jelennek meg, hogy számításba sem jönnek. A hírszolgáltató vállalatok, az újság szétosztás, stb. olyan szoros trösztöt alkotnak, hogy azokon kívül, azok ellenére itt számottevő újságot kiadni nem lehet. így tehát, — mondották az oroszok, — mindkét országban kontrol alatt áll a sajtó, de amig a Szovjet Unióban a nép javára használják fel ezt a kontrolt, addig az Egyesült Államokban a nép elvakitására és végeredményben a nép kizsákmányolására. Ezt is példákkal igazolták az oroszok Kimutatták, hogy számos amerikai újság s újságíró hazugságokat terjesztenek. Egyenest a hazugságok kitalálására és terjesztésére építik újságjaikat. Az amerikaiak azzal védekeztek, hogy a felhozott példák, — noha valótlanságoknak bizonyultak, amikor megírták csak az írók hibás, vagy elégtelen információk alapján jutottak. A vitának valóban ez a része a legérdekesebb. Mikor hazudik egy újságíró és mikor mondhatjuk, hogy csak “tévedett”? Felhozták páldának a Bill White “Report on Russia” cimü könyvét, amelyet lapunkban is ismertettünk. Az amerikaiak védeni igyekeztek Whiteot ,azt állitván, hogy hamis információkat kapott. Az oroszok nevetve mutattak rá, hogy Bill White már ily “jóhiszemű” tévedésekből él 1918 óta és a kiadója is hasonló hazugságok terjesztésére rendezte be üzletét. íme, nyilvánvaló, hogy a sajtószabadságot ebben az esetben tisztán csak hazugságok terjesztésére használják fel. Aztán felhoztak egy másik példát. Amikor a Vörös Hadsereg Budapest ostrománál hat hétig megállt, az amerikai lapok egyöntetüleg azt Írták, hogy az oroszok ezt politikai érdekből csinálták, noha az egyetlen ok a felszerelés hiánya volt. Nem lehetett tovább előnyomulni az újabb felszerelés és muníció megérkezése előtt. Noha az oroszok később ezt kimutatták, az amerikai lapok soha sem korrigálták a hazugságot, amiket ők “jóhiszemű tévedéseknek” tartanak,. Az amerikai sajtó tele van ilyen “jóhiszemű tévedésekkel” amelyeknek határozott neve az, hogy “hazugságok”. Aki kigondolja és leírja az ilyen “jóhiszemű tévedéseket” nagyon jól tudja, hogy hazudik, de azt is tudja, hogy jól megfizetik érte, ami elaltat ja újságírói lelkiismeret furdalá- sait. Semmi kétség, nem ideális rendszer az orosz rendszer sem, ahol a kormány uralja a sajtót, mert ha a kormány olyan kezekbe kerül, mint Hitler, akkor láthattuk, hogy mivé lesz a sajtó. Nem lehet és nem lesz szabad -ajtó addig, amig az újságírást “kívülről” dirigálják. Az újságírás nagy üzletté lett, amely éppen úgy profitra törekszik, mint minden más nagy üzlet. És ha a hazugságok, a népbolonditás hoz nagy hasznot, akkor olyat adnak az olvasóknak. A szabad sajtónak is az egyetlen feltétele az, hogy az újságokat ki kell venni magántulajdonból és azok kezébe és kontrolja alá kell helyezni, akik az ujságirodalom napi anyagának a megteremtői. \ Hitler utánzói (gb.) Amig az Egyesült Nemzetek vezető politikusai azon tanácskoznak, hogyan lehetne teljesen kiirtani a rettenetes vérengzésekért és gaztettekért felelős német náci pártot, addig itt, az Egyesült Államokban, a “féreg fasizták” név alatt ismert csoport nagy aktivitást fejt ki egy egészen hasonló, még a német módszereket is hűen követő “American Nacionalist Party” megalakításában. Ennek az amerikai náci pártnak a vezére Robert S. Reynold volt szenátor, aki köré csoportosulnak a pénzre és hatalomra éhes kisebb férgek. Ezeknek egyike Joe McWilliams, akit New Yorkban a “Yorkville Führer” névvel láttak el, de akit igen gyakran csak Joe McNáci néven említenek. Egyébként ez a hírhedt náci legény egyike azon 28 vádlottnak, akiket árulás miatt vád alá fogtak, de a tárgyalás a biró halála következtében abbamaradt. Ez a léhütő pontosan utánozza a Hitler módszerét. Reynold volt szenátor ajánló leveleivel bejut a nagy ipar bárókhoz, akiket megrémít a “vörösök terjeszkedésével” és aztán megpum- polja őket az uj párt javára, amely harcolni fog a kommunisták meg az unionok és általában a New Deal ellen. Ahol alkalmasnak találja, még a zsidók elleni harcot is beígéri. Joe McNáci mostanában Clevelandon járt és meglátogatott pár tucat iparmágnást. Eugene Segal nevű újságíró azonban nyomon követte és most több cikksorozatban leleplezte. A nagy gyárosok, akik fogadták ezt a senkiházit, most mind tagadják, hogy financiális támogatást adtak volna neki. Ez természetes is, egyikük sem akarja, hogy az árulásért vád alatt álló svindlerrel összeköttetésbe hozzák. Azonban, mint Segal megjegyzi, a csak “barátságos beszélgetésből” Joe McNáci és J. Victor Malone nevű társa nem élhettek volna hetekig nagylábon a legelőkelőbb hotelban és járhatnának mindenfelé drága automobilokon. Hogy ilyen féreg fasizták tucatszámra akadnak, azon nem csodálkozunk. A mai társadalmi rendszerben nagy számmal akadnak zsaroló tipusu egyének. Inkább azon csodálkozunk, hogy a gyárosok (most már “industrialists” néven említik őket) olyan nagy számmal ülnek fel a már annyiszor leleplezett zsarolásnak. Ha az ember átnézi a Segal által felsorolt neveket, akik csak ebben az egy városban hajlandók voltak szóbaállni ilyen féreg fasiztával, valóban ámulatba esünk. Lehetséges az, hogy ennyi ember soha sem hallotta a német Thyssen hírét?! Lehetséges az, hogy ennyi nagy vagyonnal rendelkező ember soha sem hallott arról, hogyan került Hitler a hatalomra?! Avagy nagyon is jól tudják és éppen azért fogadták ezt a férget, mert abban reménykednek, hogy ami nem sikerült Hitlernek, talán sikerülni fog nekik?! Ha Amerika népe nem lesz résen, még egy napon nagy meglepetés érheti. És méghozzá nem is kellemes meglepetés! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szaxservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett .-“Tisztessé trés napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A RER. RENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a lökésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom «zerkezetét épitjük a végi társadalom keretein belüi.
