Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-20 / 1355. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W, Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára ...»....... 5e Single Copy __________ 6c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ___ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Gntered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A Gallup svindli (gb.) Amerikai lapokban gyakran látjuk, hogy állásfoglalásaik igazolására bizonyos Dr. Gallupra hivatkoznak. Azt akarják elhitetni a közönséggel, hogy ez a Gallup valami “tudományos” módszer alapján olyan phóbaszavazásokat tud végeztetni, amelyek révén megismeri a “nép akaratát.” A tény azonban az, hogy ez az egész “tudományos” Dr. Gallup módszer nem egyéb országos méretű svindlerségnél. Amerikai szóval azt mondhatjuk rá, hogy az újságok által támogatott és kihasznált “racket”. George Horace Gallup Iowa állam szülötte. Iowa egyetemének elvégzése után, — ahol a doktori címet nyerte, rövid ideig a a Drake University instruktora volt, ahol az újságírást, illetőleg a “hirdetést” tanította. Hamarosan az egyik hirdetési ügynökség szolgálatában New Yorkba került. Itt jutott arra a gondolatra, hogy a hirdetések olvasóinak némelyikét megkérdezi, vásároltak-e a hirdetés után? Az igy kiválasztott pár egyént elnevezte a “hirdetők keresztmetszetének”, akiknek válaszából aztán “tudományos” számítások utján meg tudta állapítani, hogy a hirdetés kifizető volt-e, vagy sem. Bizonyára mindig kifizető volt ott, ahol még több hirdetésre volt kilátás. A korrupt újságok támogatásával ezt a svindlerséget 1936- &an kibővítette és egyben szindikálta. A kibővítés abból állt, hogy most már nemcsak a hirdetésekre vonatkozólag, de általában minden közérdekű problémára hajlandó volt “tudományosan” megállapítani, hogy a nép mily százaléka van mellette, vagy ellene. A választások idején pedig úgynevezett “straw” szavazásokat rendezett, amelyekből megjósolta, hogy a választások melyik jelölt mellett állnak. Tudván, hogy az átlag emberek tekintélyes része hajlandó a többség követésére, a Gallup szavazatokat fel lehet használni a közvélemény befolyásolására. De még inkább felhasználták arra, hogy az újságok és a törvényhozók munkásellenes akcióit igazolják velük, mert ilyen esetekben a Gallup szavazás mindig az általuk megrendelt eredményt mutatta. így ment ez egészen mostanáig. Tekintettel arra, hogy a Gallup fizető mesterei a munkásellenes táborból kerülnek ki, igy az őszi választásoknál is Dewey mellett foglalt állást. A hetenként kétszer is leadott “próbaszavazatok” eredménye szerint a szavazók mind nagyobb mértékben pártoltak el Roosevelttől és csatlakoztak Deweyhoz. Csupán egy nappal a választások előtt jelentette ki, hogy a szavazatok aránya esetleg 41.5 és 38.5 százalék lesz Roosevelt javára. Nyilvánvaló volt, hogy a választások ideje alatt a Gallup jelentések nem voltak egyebek a Dewey részére irányított rendszeres propagandánál. Már a választások alatt és azóta is állhatatosan követelték egyesek, hogy Gallup mutassa meg az eredeti próba-szavazatokat. A tudós hirdető ügynök azonban ezt kereken megtagadta. Aztán felmerült az a kérdés is, ht&y kik finanszírozták ezt a “racketet”? Ezért a kongresszus alsóházának a választásokra költött összegek megvizsgálását végző albizottsága maga elé idézte a Doktor urat és alaposan kikérdezték. A keresztkérdések folyamán a “tudós” statisztikus beismerte, HOGY A VÁLASZTÁSOKRA VONATKOZÓ EREDMÉNYT ÖNKÉNYESEN ÁLLAPÍTOTTA MEG. Kitűnt, hogy az egész “tudományos módszer” nem egyébb durva svindlinél. Ilyen durva svindli alapján nyújtott feleletet például arra a kérdésre is, hogy hányán kívánják a Wagner törvények megmásitását? Több hasonló természetű kérdésre nyújtott már feleletet, mindig úgy, ahogyan a munkásellenes lapok kívánták tőle. Tekintettel arra, hogy ez az egész svindli a reakciós lapokat és általában a munkásellenes frakciókat szolgálja, a kongresszusi bizottság előtt ért leleplezés nem fogja beszüntetni, mert az olyan racket, amelyet egyenlőre semmiféle törvény sem tilt. 1945. január 20. A Magyar Nép Védelmére (gb.) Lapunk legutóbbi számaiban leközöltük Garami Ernő “Forrongó Magyarország” cimü emlékirataiból azon pár oldalt, amelyek Horthy Miklós uralomra jutásával foglalkoznak. Már egy előző vezércikkünkben szóvátettük, hogy a Horthy kormányt, amely Magyarországot és a magyar népet a mai rettenetes katasztrófához vezette, nem a magyar nép választotta, hanem az ántánt hatalmak erőszakolták rá. És habár elismerjük, hogy miként minden kormány felelős a népeiért, éppen úgy a népek is felelősek a kormányaikért, ez nem állhat igy teljes egészében azon esetben, ha a kormányt külhatalmak erőszakolják a szóbanforgó népre. Ily esetben az igazságos elbírálás szerint, az ilyen népet csak azért lehet felelőségre vonni, hogy miért és meddig tűrte azt a kormányt, amely nem a nép akaratának volt a kifejezője. A Garami könyvéből közölt részletek a következő eseményekről adnak számot: 1) Magyarországnak az ántánt államokkal kötött fegyverletételi szerződését a szövetségesek nem tartották be. Megengedték az utódállamoknak, hogy átlépjék a szerződésben megállapított demarkációs vonalakat. Ezen uj államok aztán annyira megcsonkították és körülzárták Magyarországot, hogy annak sem tüzelőanyaga, sem élelme nem maradt. így a gazdasági élet csaknem teljesen csődöt mondott. A Károlyi kormány minden könyörgése vagy fenyegetése süket fülekre talált ami végre is ezen kormány bukásához vezetett. A tanácsköztársaság bukását pedig aktivan segítették elő a román invázióval. 2) Sir George Clerk, az angol megbízott lehetetlenné tett minden koalíciós alakulatot a tanácsköztársaság bukása után, mert kierőszakolta a Horthy terror hadseregének Budapestre való bebocsájtását, noha figyelmeztették Horthyéknak Siófok, Orgovány és más helyeken elkövetett gazságaikra. 3) Yates amerikai ezredes segítette a katonai különítmények névalatt szereplő szadista terror csapatok megalakítását és valamivel később Horovitz Nathan, egy másik amerikai ezredes ,palástolni igyekezett a Horthy betyárok szörnytetteit. Mindezek természetesen nem uj dolgok, sőt már akkor is általánosan ismertek voltak, amikor Garami megírta emlékiratait. A munkáslapok és a liberális sajtó megírták már akkor, amikor történtek és megismételték azóta százszor is. Hogy Horthyékat az oroszoktól félő, jobban mondva az oroszokat gyűlölő ántánt politikusok segítették hatalomra és nézték el kegyetlen gaztetteiket, azt csak azok nem tudták, akik NEM IS AKARTÁK TUDOMÁSUL VENNI. Ezek közé tartoznak például azon amerikai magyar vezérek, akik testestől-lelkestől eladták magukat annak a gaz bandának és segítették őket uralmon tartani. Hogy az utolsó pillanatban Horthy kezéből kiesett a gyeplő, az már nem változtat a dolgon. A “felkoncolom” szavajárásu vezér körül gyülekeztek a többi bitangok, akik később kiütötték a nyeregből. Egyformán és együttesen felelősek azért, ami most Magyarországon történik. De amennyiben ezt a felfegyverzett bandita csoportot Anglia, Franciaország és Amerika ültettek a Iefegyverzett magyar nép nyakára és amennyiben még évtizedek múltán is amerikai polgárok segítették fedezni őket, joggal mondhatjuk, hogy A VILÁG ELSŐ FASIZTA CSOPORTJÁNAK ÉLETREKELTÉ- SÉÉRT NEM A MAGYAR NÉP. HANEM A FENT EMLÍTETT ORSZÁGOK A FELELŐSEK. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltat i osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnél kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkedne!, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsál és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót irjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor | a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezeté* építjük a -égi társadalom he-etetn belől BÉRMUNKÁS
