Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-05 / 1370. szám
1945. május 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI PROPAGANDA Ha valamit nem szeretek az újságokba, azokat kiknek a lelkületűk, érdekből vagy tudatlanságból a nácizmus felé hajlott. Személyes beszélgetés alkalmával is, nagyon gyakran, hallottuk “ne üljön fel az angol vagy orosz propagandának”/ de észre se vette, hogy ugyanakkor őtet a jól szervezett náci propaganda irányította. Mikor a nácik által elkövetett förtelmekről irtunk vagy beszéltünk, akkor csak úgy dobták felénk a fenti idézetet. Az oroszok előnyomulása azonban olyan, a nácik által elkövetett borzalmakat fedezett fel, amelyeket el sem tudunk képzelni. Kézre kerültek a hirhedt koncentrációs táborok, a modernül berendezett halálgyárak, ahol már ezerszámra irtották ki az uralmuk alá került népeket. Leírásodra, fényképfelvételekre, csak kézlegyintéssel feleltek “bolsevista propaganda”. Azután megindult az amerikai és angol offenziva. ők is elérték a koncentrációs és hadifogoly táborokat, felszabadították a rabmunkára elhurcolt, orosz, lengyel, francia, stb. munkásokat és olyan borzalmakat tártak fel, amelyeket eredeti fényképekkel illusztráltak, hogy az olvasónak az ég felé áll a haja és még hozzá nem is holmi vörös újságírók, hanem maga a fő-parancsnok Eisenhower és Patton tábornokok és republikánus congressmanek, köztük a hirhedten reakciós Luce congresswomen írták alá. Erre már csak hallgatni lehetett, már nincs az a szélső reakciós, aki arra merne vállalkozni, hogy a nácizmusnak, a most már tagadhatatlan gazságait mentegesse. Ha ma már nem is halljuk a megszokott leintést, hogy “propaganda” annál inkább tanúi vagyunk egy tényleges propagandának, amelyet a reakció minden árnyalata irányit, melynek sajnos nagyon sok munkás is félül és szajkó módra hangoztat. A több, kevesebb nyíltsággal folyó uszítás a Szovjet Unió ellen folyik. Amerikában a Hearst lapok, a Chicago Tribune, a katholikus egyház • az, amely vezet ezen a téren. Természetes, amikor a reakció akcióba lép, a magyar szárny is megmozdul és hihetetlen vakmerőséggel végzi az uszításait. Főleg az úgynevezett papi jár- szalagon levő lapok és a régi barátunk az Amerikai Magyar Szövetség az, amely előljár és a magyar lapok többsége közli a Szövetség förmedvényeit. Magyarok Vasárnapja, Jó Pásztor, Mi Lapunk, Az Otthon és ha bátortalanul is, a Bányászlap azok, amelyek legjobban ki mutatják a szovjetek elleni gyűlöletüket és a mai magyarországi helyzettel való elégedetlenségüket. Tiltakoznak a Népbiróságok működése ellen, amelyeket a “bosszú” vezet, a bűnösök megbüntetését a “régi kipróbált” bírákra kívánják bízni, majd akkor, ha a “kedélyek már lehiggadtak”. A földosztás ellen is erős kifogásaik vannak, azt is úgy akarják megoldani, hogy a volt tulajdonosok “megfelelő kárpótlást” kapjanak és a földosztást el kívánják halasztani, arra az időre amikor “vissza lesz állítva a nagy Magyarország, akkor több föld áll a rendelkezésre” de legalább is addig kívánják a dolgok halasztását, amig az oroszok kitakarodnak a magyar földről. Kézzel lábbal kapálodznak annak az elgondolása ellen, hogy Magyarország orosz befolyás alatt maradjon. Mellékesen harcolnak a lengyel litván, stb. “a szovjetek által elnyomott népek” szabadságáért, Amerikának a Szovjetek elleni fegyveres beavatkozását javasolják. Természetes, hogy fáj nekik az, hogy Magyarországot a Szovjetek szállták meg, de amiért nekik fáj szerintem minden öntudatos munkásnak örülnie kell. ők úgy képzelték el, hogy miként 1919-ben, most is előkelő angol, amerikai urak, magas- ranku katonatisztek lesznek a megszállók, akikkel nagyszerűen meg lehet értetni azt, hogy az ezer éve uralkodó magyar arisztokrácia és gentry hivatott arra, hogy uralmon maradjon. Nagy vadászatok pezsgős vacsorák, hófehér karú mágnás asszonyok, egy kettőre elintézték a hires “ántánt missziót” és maradt minden a régiben, megadva a Horthy uralomnak azt a lehetőséget, hogy újra vágóhidra vigyék a magyar népet. De mire lehet menni a rosszul nevelt bolsevi- kiekkel, hisz a Szovjetek elleni gyűlöletük, az oknélküli Szovjet elleni támadás és sok más miatt tudták a magyar urak, hogy sok elnézésre nem számíthatnak és főleg nem arra, hogy a hitvány bőrüket megmentsék a népharag elől. Nagyon megkönnyitették a magyar nép helyzetét, hogy a nácikkal elmenekültek a vörös hadsereg elől, nem kellett őket elkergetni, csak egyszerűen felosztani a földjeiket. Nagyon örülök, még ha megköveznek is, hogy az oroszok értek oda hamarább és remélem, a magyar nép jövőjének az érdekébben, hogy ott maradnak addig, amig a népbiróságok, a földosztó bizottságok elvégzik a munkájukat és az Uj Magyarország megerősödik annyira, hogy meg tud állni a maga lábán. Azok a munkások akik fölülnek a Szovjet ellenes uszításnak, gondoljanak 1919- re, ne azt nézzék, hogy egyet- értenek-e az orosz rendszerrel, hanem azt, hogy igy akaratlanul is az amerikai és óhazai reakcióval kerülnek egy gyékényre, pedig a fenti bandával, tisztességes munkás egy tálból nem cseresznyéz. “Hála istennek”, hogy Cher- nitzky atya hiába adott hálát az istenkének, mert mégis az oroszok értek előbb Berlinbe, mert szent meggyőződésem az, hogy munkás szempontból igy van ez jól, igy látják ezt a német fő-kutyák is, akik sietve takarodtak el a Vörös Hadsereg utjából és olyan német területre mentek, ahol az amerikaiaknak adhatják meg magukat. A császár fia, felesége, Pappen, Krupp és sok más német “előkelőség”, a vörösök elől az amerikai hadsereghez fut, de ugylátszik már itt is más a helyzet, a náci gazságok kiváltották az amerikai hadsereg gyűlöletét is és nem valószínű, hogy udvariasan bánnak a kezükbe szaladó nácikkal, velük takantatják el a koncentrációs táborok áldozatait. Munkások! Ne üljetek fel a reakció Szovjet ellenes uszításának, akik a Szovjetektől féltik a népek szabadságát, azok nagyon hallgatagok voltak, mikor a nácik gyilkolták le millió számra az uralmuk alá került népeket. Ugyanaz a társaság az, mely az amerikai munkások és szervezeteik ellen uszít. Sok, nagyon sok kívánni való van a Szovjet rendszert illetőleg, de munkás szempontból megnevezhetetlenül magasabb annál a rendszernél, amelyet magyar, román, bolgár, jugoszláv földön elpusztított. Nekünk van legkevesebb okunk arra, hogy az oroszoktól féltsük közép Európa “szabadságát”, amelyet Horthy, Anto- nescu, Nedics, Mannerheim, stb. jelentett. Még annyira sem veszélyesek, mint Anglia volt a közelmúltban a görög, belga és olasz nép szabadságára. Had sírjanak Chernitzky, ‘ Kukla, Fáy Fischer és Róbert Oszkár urak és a papok, elismerjük, hogy nekik minden okuk meg van a sírásra, de ha ők simák, akkor a munkásnak feltétlen oka van az örömre. NEM KAPNAK FIZETÉST az amerikai magyar lapok a Magyarország népe segélyzésére folyó gyűjtésből. Ezt az információt szavahihető a Segély-Bizottsághoz közel álló egyén adta a lapunkban megjelent cikk láttára. Készséggel hozzuk ezt nyilvánosságra, bár elvártuk, hogy a fizetett két titkár bokros elfoglaltságuk dacára az ügy érdekében adják a fenti nyilatkozatot. RÖVIDEN Nálunk nem szokás, hogy az írógárda egymás vállát veregesse meg, de most kivételesen gratulálnom kell Geréb munkástárs Májusi cikkéhez. Úgy gondolom, hogy az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói az elkövetkező időkben, irányvonalul fogadhatják el Geréb nagyszerű írását. Melegen ajánlom elolvasásra azoknak a bükfa fejű szektári- ánusoknak, kik a munkásmozgalmat úgy képzelik el “radi- kális”-nak, ha az a másik munkásmozgalomba mar bele. Ha figyelmesen elolvassák Geréb cikkét, talán még megmenthetik magukat a munkásmozgalomnak. Budapest lakossága megtisztelte önmagát, amikor a nemzetgyűlési választások alkalmával Károlyi Mihályt, a magyar köztársaság volt elnökét, Vám- béry Rusztemet, a kiváló jogászt és harcos antifasiztát, Bartók Bélát, a világhírű zeneszerzőt, Bölöni György irót, a franciaországi magyarok földalatti harcának a vezetőjét nemzetgyűlési képviselőnek választották meg. Ez a választás nagyon kellemetlenül érinti az amerikai papszakácsnék hivatalos közlönyeit, a Magyarok Vasárnapját és a Mi Lapunkat, ahol azt várták, hogy Róbert Oszkár hon-hazafit, hívják majd haza, de ugylátszik őt itthagyták a Kuklának, méltók ők egymáshoz. A Magyar Jövő felháborodik, hogy a velük egységfrontba levő Magyar Szövetség, nyílt uszításba fogott a Szovjet Unió ellen. Nagyon naiv fiuk lehetnek ott a Magyar Jövőéknél, ha feltételezik azt, hogy a Kerekesék betartják azt a megállapodást, hogy a gyűjtési kampány ideje alatt nem bántják egymást. Régi tapasztalat az, hogy az ilyen egységfront komédiába, csak a baloldal az, amely feladja a harcot. A reakció nem tagadja meg önmagát, rá nagyon is áll az, hogy kutyából nem lesz szalonna, vagy ha igen, úgy kutya szalonna és azt a fene egye meg. Az osztályharcot nem lehet “felfüggeszteni”, mert amig osztályellentétek vannak, addig osztályharc is van, mint a fenti példa is mutatja. Mi azt hisszük, hogy már itt az ideje annak, hogy ezt a Magyar Jövőék is tudomásul vegyék, úgy az amerikai magyar, mint az amerikai nagytőkét illetőleg, mert az általuk propagált isteni béke, túlságosan egyoldalú, amig ők békét, egységet hirdetnek, addig a reakció aktivan harcol és készülődik, a nagy leszámolásra. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
