Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-28 / 1369. szám
1945. április 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal OLVASÁS KÖZBEN KÉPEK A NÉMET NÉP ÉLETÉBŐL (Multheti lapunkhoz elkésve érkezett) Ezen sorok Írásakor a német hadsereg bomladozóban van. Berlintől nyugatra az Elbe folyón áll az amerikai hadsereg, mig az oroszok — német jelentés szerint — áttörték az Oder folyó vonalát. A szövetséges csapatok által elfoglalt területről tiszta jelentés jön a német nép helyzetéről, állásfoglalásáról és életviszonyairól. Ezen -keresztül most már világosabban megértjük a német nép ragaszkodását Hitlerhez. Korábbam Írásaimban már körvonalaztam, hogy lehetetlenségnek tartom bármilyen terror használásával végbevinni azon barbár cselekedeteket, amit Hitler a német néppel elvégeztetett az idegen meghódított területek népein, ha a német nép saját akaratával hozzá nem járul. Amikor a német népről beszélek, az összes osztályokat értem alatta, mert néhány egyénen kívül a munkás- osztálya is beleegyezését adta Hitlernek abba, hogy a más népeket ki kell rabolni. Miért ne? Hiszen a koncból nekik is jutott. Mig a hosszú háború folyamán más nemzetek népei éhen haltak, ha nem voltak hajlandók Németországba rabszolga munkára menni, ha igen akkor meg olyan bánásmódban részesítették a rabszolga munkást, mint a kutyákat. Mig a német nép bőven volt ellátva mindennel amit Európa fölkínálhatott nekik, addig a más népek éheztek. Nagyón sok szövetséges katona, akik elhitték, hogy a német népnek területre van szüksége, hogy élni tudjon, ámulatba estek annak láttán, amit Németországban találtak ahoz képest, amit más területeken tapasztaltak. Kérdezték egymástól: Miért harcolnak a németek, ha mindezek rendelkezésükre állnak? Persze az átlagos katona nem tudja hirte- lenében elképzelni, hogy egész Európát rabolta ki ezen nép és igy még az alsóbb osztályok is aránylag el voltak látva ruhával, élelmiszerrel és hajlékkal egész addig, mig a nagyobb városokban a szövetséges légi erők össze nem bombázták lakásaikat. Tipikus példát szolgáltat Münster: “Uccáin ijesztő csöndesség uralkodik, amit csak az éneklő madarak lármája és a nagyon is bátor patkányok fut- kosása zavar, no meg néhány megfélemlített polgár keresgélése.” Azonban a falvak és a kisebb városok népei ezt nem érezték, az ő lakásaik nem romhalmaz és igy ezekről más képeket kapunk. “A mesés kicsi házak csipke függönyei mögül a ‘Hausfrauen” figyeli a véget nem érő tankok láncolatát, amint csattogva haladnak el a gorombán kövezett ‘Haupstrassen’. A háború ő mellettük elhalad.” — írja az ujságtudósitó. A heidelbergi egyetem székéről írja Sidney Olson a következő idilikus képet: “A öreg Heidelberg április napfényben és almafavirág erdőben úszik. Olyan nyugodt és szende, mint a tükörsima Neckar folyó. Úgy tűnik föl, mintha a háború innen messze volna. Ezen husvét utáni vasárnapon a Neckar-völ- gyi városka népe mind a templomban vannak. A tehetősebbek, gazdagok frakkban, nagy hasukat ragyogóan fogja át a kagylófehér vagy francia szürke mellény.” A falvak és tanyák házai gazdagon megtömve kényelemmel, mondhatnám fényűzés módra. Közel Franfurthoz egy helyen, az ujságtudósitó csodálkozva jegyezte föl a ház berendezését: festmények, ezüst és drága üvegedények, drága vászon anyagok voltak a háló szekrényébe fölhalmozva. “Egy helyen 87 ötözet ruhát, 3 pár csizmát, 17 pár cipőt és egy egész fiók megtömve használatlan selyemharisnyákkal.” És ennek a népnek, amelyik eny- nyi drágaságot összerabolt akarnak némelyek jobb viszonyokat teremteni, mint ami Hitler alatt volt. Lehet-e jobb a német nép részére, mint kirabolni egész Európát? Hiszen a rablott javakért nem kell dolgozni. Ritkán talál az ujságtudósitó olyan németet, aki igazán éhes vagy rongyos. Az igaz, hogy azon németek, akik a hódítók elől menekülnek, lóhust kénytelenek enni az utón, de azok akik hátra maradtak, még azon esetben is, ha a romok alatt a barlangokban laknak is, elég élelmük van. A nagyon összebombázott Münster étkezdéiben mindenkinek westpha- liai meleg ételt szolgálnak föl. Osnabrück külvárosában a német lakosság pálinkát és élelmiszert dobott a hódítóknak és még fizetést sem fogadtak el erte. Az áruházak polcai tömve gyolcsokkal, harisnyákkal, paplanokkal, illatszerekkel és fényképező gépekkel. Bizonyara ezen utóbbiakat nem szükséges volt magyar és román búzáért cserébe adni, mert rabló utón kezükre juttatta Horthy és bandája. A pincéik finom francia borokkal megtöltve. A Brittish Commando-k, akik elfoglalták a várost, gazdag módra pezsgőn, sonka és tojás, valamint érett eperrel éltek. Nehogy a kastélyok lakóit gondolja az olvasó, mert azokról is lesz szó. Közel Driburghoz az amerikai katonák bementek Arm- gard zu Lippe-Biesterfeld hercegnő palotájába, aki özvegy édesanyja a hollandiai Bernhard hercegnek és aki nyugodtan élte életét, mint aki körül semmi sem történt, aki részére nem hoztak rosszat a nácik és úgy találták, hogy egy tábla volt nála már kitéve a hadvezetőség által “off limits” és háborittatlanul hagyták. Azonban másik helyen nem ment a dolog simán. Nortkirchenben, Valéria-Mária Schleswig-Holstein hercegnő palotájába bementek a katonák, aki Victoria királynő dédunokája és hajába szaladtak az ujjai annak láttára, hogy a bakák sárnyomokat hagytak a szőnyegein. Amidőn tudtára adták, hogy a 300 szobából csak 14 aranyozott szobát tarthat magának, a többit egyenlőre a hadsereg fogja használni, kezeit tördelve tiltakozott : “Lehetetlenség ezen csekély szárnyrészben laknom.” Még több kastély van fölemlítve, mind érintetlen. Ugylát- szik a finomszőrü úri kutyáknak kímélték a bőrét mind a két oldalról. Általános meggyőződés az, hogy a német népnek nincs arról fölfogása, hogy mit csináltak a más nemzetek népeivel, mintha egy másik világban éltek volna, mintha fiaik nem ölték volna Európa kiszolgáltatott, védtelen népeit, mintha nem ők rabolták volna ki Európát, mert több német azon panaszkodik, hogy a katonák kiküldik őket saját házaikból. Amidőn a baka megkérdi: tudod-e mit csináltatok Lidicé- vel? semilyen tudomást nem árultak el róla, úgy tűnik föl, nem is tudják mit beszélnek vagy cselekszenek. Az emeletes tudatlanságaik még kevésbé nem várt helyeken is megmutatkozik. Egy Sendenhorst nevű újság tudósító be ment Clemens von Galen gróf münsteri katolikus püspökhöz, akit a nácik félelmet nem ismerő kritizálójaként ismertek és hamarosan tudtára adta, hogy “lojális a Father- landhoz” és a szövetségeseket ennélfogva ellenségnek tekinti. Neki az összes fölszabadított orosz kóborló rabszolga, kommunista rablók és arról beszél, hogy terjed a kommunizmus Németországban. Egy másik kiszabadított pre- látus a lengyel születésű Hlond kardinális, nagyon jó egészségben és szellemben volt egy kon- ventben közel Paderbomhoz. Hogy miképpen bántak vele a nácik, csak annyit mondott: “Már az egészet elfelejtettem, csak kicsi személyes dolgok voltak”. A német morálról ennyit mondott: “Nagyon nehéz képet alkotni a német ész állapotáról.” Móst térjünk a nincstelen, fölszabadított idegen munkásokra, kik mint rabszolgák dolgoztak gyárakban és hivatalokban. Ezek igazi problémái a szövetséges csapatoknak. Egyenesen ignorálják a katonai parancsot, hogy maradjanak a helyükön, Kiaszott ringy- rongy sereg, akik ott hagyják munkahelyeiket és gyalogolnak visszafelé a szabadság felé. Érzéketlen agyukban csak egy gondolat van, akármerre “ki Németországból”. Még az oroszok is nyugatra mennek, nagy tömegeikkel elzárják a katonai forgalmat. Etetni őket igen nehéz, a csatában elhult lovak és teheneket csontvázra nyúzva falják föl éhségükben. örvendetes jelenség az, hogy közel Frankfurthoz Höchst nevű városkában a rendőrségi kisegítő munkálatoknál már négy olyan egyéniséget látunk működni együtt, akik azelőtt mig Hitler uralomra nem került egymás ellenségeik voltak. Egy kommunista, egy szakszervezeti és két szociáldemokrata dobta félre a politikai különbségegeket. Ugylátszik ezek saját bőrükön tapasztalták, hogy az Egy Nagy Szervezet eszméjét ignorálták, ha későn is, de lehet, hogy okultak rajta. A korábbam fölszabadított helyeken a munkások szervezeteket alakítanak és követelésük a 8 órai munka és a sztrájkhoz való joguk. Azonban az össznémet nép részéről sajnos nem tudunk ilyen örvendetes híreket kapni. Szomorúan igazak a föntebbi tudósítások, amelyekből világosan megérthetjük, miért a német nép kitartása Hitler mellett. . . . tudja Pál . . . KRIMEA MUNKÁSOK NYARALÓJA LESZ. WASHINGTON — AZ orosz távirati ügynökség (TASS) hire szerint a Szovjet kormány elhatározta, hogy az enyhe éghajlatú Krimea félszigetből nyaraló helyet készítenek a Szovjet munkások részére. Különösen a tengerpart vidékét fogják erre a célra kiépíteni, amig a magasabban fekvő erdős vidékeken szanatóriumokat fognak felállitani. ELV IN Y1L ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltaí elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a2 egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes nBpi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL*’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- izert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ar aj tirsadalonr szerkezetét építjük a végi társadalom keretein belül.
