Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-21 / 1368. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. április 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W, Előfizetési árak: Egy évre ...................$2.00 Félévre .......................... 100 Egyes szám ára .......... 5e Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: i/ne Year .............. $2.00 Six Months ...... 1.00 Single Copy ............. 5c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •^j^-42 Örökbéke (gb.) Világszerte nagy hü-hóval készülődnek a San Francisco városba, folyó hó 25-én összehívott konferenciára. Ennek a konferenciának, — a beharangozás szerint, — a legfőbb feladata lesz a különböző nemzetekből valami olyan szervezetet összehozni, amelyik képes lesz biztosítani a világbékét. Ennek az uj nemzetközi szövetkezésnek egyenlőre még csak az “Egyesült Nemzetek” nevet adták, amennyiben a jobblétre szenderült Nemzetek Ligája nevét nem akarják újból használni. Az Egyesült Nemzetek szervezetéhez az előkészületeket megtették már a Bretton Woods, a Dumbarton Oaks-ban tartott konferenciákon és tanácskoztak róla a yaltai találkozáson is. A jelenlegi tervezet szerint az Egyesült Nemzetek szervezetének lesz egy nagyobb, általános tanácsa, amelyben a szövetséges nemzetek mindegyikének lesznek képviselői. Ez az általános törvényhozó testületnek fog megfelelni, amely gazdasági, társadalmi és kulturális intézkedéseket fog ajánlani. Az ily intézkedések gyakorlati megvalósítására különböző nemzetközi bizottságokat létesítenek. Az eddigi terv szerint ajánlanak általános gazdasági, munkaügyi, pénzügyi, élelmezési és kulturális bizottságok szervezését. A nemzetek között felmerülő vitás kérdéseket egy nemzetközi bíróság elé terjesztik. És végre a terv szerint felállítanak egy “biztonsági tanácsot” (security council), amely rendelkezni fog az Egyesült Nemzetek katonai erejével és ha szükség lesz, ezen erőt alkalmazhatják a háborút kezdő nemzet éllen. Ebben a Security Councilban azonban csak 11 tagot terveznek, akik közül Angia, a Szovjet Union, az Egyesült Államok, Franciaország és Kina küldenek egyet-egyet, a másik hatot pedig a többi nemzetek választják bizonyos időtartamra, Amig tehát ez a hat tag változik, addig az öt nagyhatalomnak képviselői állandó tagjai lesznek a békét biztositó tanácsnak. Amint figyelemmel kisérjük az ezen terv felett megindult vitát, úgy látjuk, hogy a vitázók kerülik a leglényegesebb dolgot, f mint a macska a forró kását. Felhívjuk tehát olvasóink figyel-1 met bizonyos tényekre,' egészen elfogulatlanul, mert hiszen mi j éppen úgy, mint minden tisztességes ember szeretné, ha a hábo- j rukat az emberiség már csak a múlt történetéből ismerné. Azon- j ban ezen kivánságunktól nem hagyjuk elhomályositani tisztánlátásunkat. Ez a globális vérzivatar, amely a világ jelentékeny részét rombadöntötte, letagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy ma nem harciszellem, nem verekedési kedv és nem csak nagy tömeg ember kell a háború sikeres viteléhez, hanem első, másod meg ti- zedsorban is a legfőbb tényező a nagy ipari fejlettség. A háború kimenetele ma már nem a harctereken, hanem a hadigyárakban dől el. Ebből aztán nyomban az következik, hogy TÁMADÓ HÁBORÚRA CSAK NAGY IPARI NEMZETEK KÉPESEK. Ennek a háborúnak egyik eredménye az lett, hogy csak három olyan nemzetet hagyott meg, amelyek belátható időkig támadó háborúra képeseik lesznek. Ezek a Szovjet Union, az Egyesült Államok és Anglia. A következő évtizedekben ennek a három nemzetnek a hadereje fogja uralni az egész világot. Addig tehát nem lesz háború, amig ez a három nemzet valamelyike nem kezdi meg. Mindenféle szövetkezés érvénytelenné lesz, ha ezen három óriási nagyhatalom közül mondjuk kettő szövetkezik a harmadik felfalására. Avagy ha az egyik annyi kisebb országot tud maga köré gyűjteni, hogy úgy véli, sikeresen tud megbirkózni a másik kettővel. Ebben az esetben a békeszerződések éppen olyan papir- rongyokká lesznek, mint lettek a múltban. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy vájjon megszüntették-e azon okokat, amelyek ezen három nagyhatalmat esetleg háborúba kevernék egymással. Bármennyire vizsgáljuk is a San ^Franciscoi Konferenciára előkészített terveket, ott nyomára se akadunk a háborút előidéző okok megszüntetésének. Legfeljebb csak azt látjuk, hogy a kisebb nemzeteket, — amelyek a valóságban már úgy sem kezdhetnének háborút, most még valamilyen nemzetközi egyezséggel is korlátozzák a támadástól. Bizonyos, hogy kis nemzet nem fogja a tamadó szerepét játszani máskép- | pen, csak ha arra valamelyik nagyhatalom biztatja és tudja azt, hogy ki áll mögötte. Mi már általánosan elismert tény, hogy a háborúk okait a gazdasági problémákban kell keresnünk. A néptömegek ínségeit mindenütt a nemzeti sovinizmus szemüvegén át nézték és ennek következtében azt állították, hogy az Ínség oka az, hogy a szó- banforgó nemzetet elzárták ettől, vagy attól a területtől, piactól, stb. Mindig azt hangoztatták, hogy ha egyes területeket, vagy azokon bizonyos kiváltságokat kapnának, akkor minden jó lenne. Ma már tudjuk, hogy nem a határkérdések, hanem maga a termelési rendszer az ínség és igy egyben a háború okozója is. Az a termelési rendszer, amelynél nem használatra, hanem csak profitra termelnek. Azért a múlt háborúk által megejtett határ- változások nem hozták meg a kívánt eredményt. A nemzeti sovinizmus hívei azonban ezt nem akarják meglátni, mert akkor rájönnének, hogy az Ínség okait a nemzeti határokon belül kell keresni, ahol a profit érdekében kizsákmányolják a munkásokat. Az örök békéről álmodozók, akik most úgy néznek San Francisco irányába, mint a mohamedánok Mekka felé, egyetlen szóval sem említik, hogy ezt a profitért való termelési rendszert meg fogják változtatni. Sőt éppen ellenkezőleg, hirdetik, hogy a tőkés termelési rendszert továbbra is megtartják, legfeljebb bizonyos intézkedésekkel korlátolni lógják a túlkapásait. Ilyen korlátozások foganatosítására lesznek hivatva a munkaügyi és más bizottságok. A termelés azonban úgy Angliában, mint az Egyesült Államokban, valamint a rájuk támaszkodó többi kisebb államokban is magántulajdonban marad. Ezen tulajdonosok továbbra is versenyezni fognak. Versenyezni fognak egymással úgy a belföldi, mint a külföldi piacokért méghozzá úgy, hogy a munkabérek leszorítása utján áruikat olcsóbban adhassák, mint versenytársaik. Ez a magánüzlet törvénye. Ha pedig szövetkeznek egymással az árak (fentartására, amely esetben felosztják maguk között a piacot, vagyis kibővítik a kartel rendszert, annak lényege természetesen az, hogy az árucikkekben mindig hiányt teremtenek, mert az árakat csak igy lehet mesterségesen fentartani. De úgy a munkabéreket folyton leverő verseny, mint az áruhiányt mesterségesen fentartó kartelek csökkentik a nagy tömegek vásárlóképességét. És amint ez a vásárló, vagy fogyasztó képesség esik, úgy zsugorodnak ősze az iparok, amelyek mind nagyobb számmal dobják ki a munkásaikat, ami megint további esést jelent az árucikkek eladásánál. Ez a bűnös körfolyamat aztán rövidesen megteremti a már jólismert ipari kríziseket, amelyek Viszont képesek olyan nyomást gyakorolni a népekre, nemzetekre és kormányaikra, hogy megint csak egymásnak esnek. Mi tehát nem bízunk az örök béke megteremtésében mindaddig ,amig a termelésből ki nem küszöbölik a profitot. És arra sem Angliában, sem az Egyesült Államokban egyenlőre semmi kilátás sincs. így tehát úgy tartjuk, hogy amig a jelenlegi termelési rendszer megmarad, hiábavaló lesz minden szövetkezés, minden nemzetközi bíróság és “Security Council”, mert krízisek esetén mindezek alkalmazkodni fognak a profitharácsolók érdekeihez a jövőben éppen úgy, mint tették azt a múltban. TÉVES HÍREK AZ EURÓPAI POSTÁRÓL WASHINGTON, — S. W. Purdum, Second Assistant Postmaster, levelet intézett az Office of War Information irodához, mert több idegennyelvü lapban olyan hírek jelentek meg, hogy Csehszlovákiába már lehet leveleket küldeni, Mr. Purdum kijelenti, hogy ezen hírek nem felelnek meg a valóságnak. “Mihelyt a posta közlekedést újból felvehetjük valamelyik területtel”, — irta a Second Assistant Postmaster, — “arról azonnal hivatalosan is értesíteni fogjuk az amerikai közönséget.” Természetesen ugyanez áll a magyarországi postai összeköttetésre is. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák es ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitét hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!' A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül.
