Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-07 / 1366. szám
1945. április 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI MAGYARÁZAT Egy ismerősöm, ki minden jóhiszeműsége mellett is állandóan bizonytalanul érzi magát a mai politikai és társadalmi harcok közepette, most úgy ér- zi, hogy igazságtalanok voltunk Horthyval szemben, amikor fasiztának neveztük. “Ha Horthy uralom fasizta volt, hogy lehet az, hogy a szakszervezetek és a szoc. dem. párt egészen a német megszállásig szabadon működött.” Miként magyarázom meg azt, hogy “kiváló és tán kevésbé kiváló zsi dók, mint Nadányi, Aczél, Róbert, Márk Béla rabbi, Tárcái Lajos, stb. védik Horthyt és igazolják hogy az uralma alatt aránylag jó dolga volt a zsidóknak”. Természetes, hogy a “privát” kérdésre én nyílt választ adok, annál is inkább, mert a felületesen nézők közül másokat is megzavarhattak a fenti “bizonyítékok” Horthy demokratikus és alkotmányos voltáról. Az első kérdésre a válasz a következő: A magyar forradalmak leverése után, a magyar munkások harcos vezetőit és a munkás- mozgalom harcos tagjait Hor- thyék vagy kivégezték, meggyilkoltatták a különítmények által, vagy hosszú évekre börtönbe zárták, végül sok ezer ezek közül külföldre menekült. Aki odahaza maradt, a típusa volt az elkispolgárosodott párt és szakszervezeti bürokráciának, kik a két forradalom idején is megmaradtak bürokratának, sőt nem egy közülük aktiv ellenforradalmár volt. Ezek a bukás után, a szakszervezeteket a kezükbe kaparitották, siettek a szolgálataikat a győztes ellenforradalomnak felajánlani. Miután a győztes ántánt a látszat kedvéért, hogy a hazai munkások ne kellemetlenkedjenek, ragaszkodott ahoz, hogy Horthyék szociáldemokratát is vegyenek be a minisztériumba és ne akadályozzák azt, hogy a parlamentbe is bekerüljenek. Ez az először kényszerből elfogadott helyzet, nagyon megfelelő lett a Horthy uralomnak, először mert ezek a vezérek nem csak kordában tartották a munkásosztályt, hanem valósággal kiszolgáltatták a rendőrségnek mindazokat, akik a rendszerrel elégedetlenek voltak. Azonkívül nagyon kényelmes volt ez az “ellenzék”, melynek a létezése az “alkotmányosság” látszatát adta a Horthy uralomnak és a magyar uralkodó osztály mindig nagyon szemérmes volt arra, hogy úgy nézzen ki, mint alkotmányos uralom, amelyet azután annál könnyebb volt a nyílt náci uralomnak szétverni, mikor már a látszat alkotmányosság feleslegessé vált. A másik bizonyítékra való válasz már nem ilyen egyszerű, mert azt hogy az általa felsorolt zsidók miért támogatják, mentegetik Horthyt, azt egyénenként kell elbírálni. Kétségtelen az azonban, hogy azok a zsidók, akik a Horthyizmus szolgálatába állottak, vagy gazdasági okokból, vagy lelki defektusból teszik. Van itt egy nagy csomó gazdag magyar zsidó menekült, akik leteszik a főesküt arra, hogy Magyarországon Horthy uralom idején aránylag nagyon jó dolguk volt a zsidóknak. Vizsgáljuk meg ezt az “arány- lagot”. Numerus Clausus elzárta az egyetemeket a tovább tanulás elől, a szegény zsidó fiát ezzel elütötték a tanulás lehetőségétől, mig a gazdag zsidók külföldre küldték a csemetéiket. Elvették a kis zsidó trafik és italmérési engedélyét s ezzel megélhetését. Mig a zsidó bankárok, gyárosok, kereskedők zavartalanul működhettek, Horthy zsidótörvényei megfosztották a megélhetésüktől a kereskedő segédet, kis hivatalnokot, kis iparost és kis kereskedőt, orvost, de a bankigazgató, a gyáros, a nagykereskedő, disz- keresztények alkalmazásával és társulásával “aránylag” olcsón uszták meg ezt is, csak osztozkodni kellett a profiton, de ennek ellenében kordában tartották a munkást, a parasztot, kik éhbérért voltak kénytelenek dolgozni a gyárakban, a földeken. Ez az amit “aránylag jó” jelzővel illetnek, ezek a vagyonukat idejében kicsepészett urak. A szegény zsidó, az egy kellemetlen és lázadásra hajlamos egyén, ki megérdemelte, hogy Horthyék ráncbaszedjék. Acél Benők, Nadányiak, Dr. Márkik, a régi házi zsidók utódai, kik kereseti lehetőségért kiszolgálták a nagy urat, nekik teljesen mindegy kit szolgálnak, a fő, hogy fizessék őket. Megszokták, hogy a vagyonos osztály fizesse meg a szolgálataikat, ennek ellenében hajlandók a saját fajuk, a hit- sorsosaik halálos ellenségeinek is a szolgálatába állni. Ide tartoznának a Tárcái típusok is, de ezek annyira le- züllöttek, annyira jelentéktelenek, hogy tulaj donképeni megfizetésre nem érdemesek, csak úgy szánalomból vetnek oda nekik, mint a kutyának koncot, egy pár dollárt időközönként. A papok között szintén vannak törtetők, akarnokok, kik szintén arra építettek, hogy Horthyék uralmon maradnak és az ő szolgálataikat egy jó zsíros hitközséggel esetleg főrendiházi tagsággal jutalmazzák. Ilyen ambíciók fütötték Ladányi rabbit, amikor a zsidó gyilkosok pártfogója lett. Amiben nem igen értek egyet a más lapokba iró kollegákkal, az Róbert Oszkár. Nem állítom, hogy Róbert teljesen épelméjű, de semmi esetre sem bolond, nem fogadom el azt sem, hogy pusztán pénzért képes volna annyi aljasságra, amennyit ez az ember az utolsó-időben elkövetett. Még az éhenhaló is megborzadna attól, hogy olyan hitványsággal mentse meg az életét, amilyennel azt Róbert teszi, különben is Róbert anyagilag független. Speciális orvosi megfigyelésre volna szükség ebben az esetben, hogy az állapítsa meg milyen lelki defektusok hatása alatt züllött le odáig, hogy a papoknak és Horthynak legyen utolsó cselédje. Valahogy úgy képzelem el, hogy neki, mint kis ótvaras zsidógyereknek, nagyon sokat kellett szenvednie, valószínűen sokszor megverték, megkergették a keresztény iskolatársai, nagyon sokszor vágyódott gyávaságában arra, hogy bár ő is keresztény lehetne, hogy ne őt, hanem ő üthesse a kis zsidógyerekeket. Ez az alkalom most jött el, amikor a fajtájának a millióit pusztították ki. Régi vágya teljesül, hogy oda dörzsölődhet a keresztény papokhoz, kiszolgálhatja őket és ha beáll a baloldal elleni harcba, annak ellenébe, megengedik neki, hogy kiélhesse a beteges vágyát, belerúghasson ő, a zsidó, a zsidókba. Egy bizonyos, hogy bérenc éppen úgy akad a zsidókban, mint más felekezetekben, aljasok, gazemberek és futóbolondok is. Hogy ez esetben a fenti tipusu zsidók Horthy cselédei, az még nem teszi azt a bitang uralmat elviselhetővé bármennyi aljas zsidó akad is a Horthy fronton, az akkor is Európa egyik legaljasabb uralma volt. Ha viszont igazság van a földön, akkor Horthyékkal együtt akasztófára kellene kerülnie a Nadányiaknak, Róbert Oszkároknak is. De a feltett kérdésre a feltétlen helytálló magyarázat a következő: A fent felsoroltak és általában az emberek állás- foglalását, társadalmi és politikai kérdésekben, nem a faji és nem a vallási hovatortozás határozza meg, hanem az osztályhelyzet. Mint minden esetben, úgy itt is a fentiek Horthy barátságát, teljesen az határozza meg, hogy a kizsákmányoló osztályhoz tartoznak, vagy annak az osztálynak a kitartottjai. Természetesen lehetnek és vannak kivételek, de ezek az elenyészően kis kivételek, csak megerősítik a szabályt, hogy az emberek a! gazdasági érdekeiknek megfelelően helyezkednek el a társadalmi harcokban. Amig tehát a gazdag gyárosok, kereskedők, bankárok az osztályhelyzetüknek megfelelően Horthy pártiak, addig az íródeákjaik, ügyvédeik, prostituáltjaik, eladják magukat. Természetesen itt is van fokozat, vannak aljasok és vannak még aljasabbak is, mint Scharf Móriccá sülyedt Róbert Oszkár esete igazolja. béldy tábornok Olvasom, hogy a debreceni kormány elrendelte Béldy Alajos tábornok letartóztatását és bíróság elé állítását, akkor amikor magát nagy demokratának kijátszva a nyugdijának a folyósítását kérte. Nagyon szivesen vállalnám a szerepet, hogy vádbeszédben a kötél általi kivégzését kérjem a népbiróság előtt, annak a tábornoknak, kit én mint vezérkari alezredest ismertem meg a magyar Tanácsköztársaság idején. Ez az alak égre-földre eskü- dözve próbálta igazolni magát, mint meggyőződéses kommunista, de ugyanakkor Horthyék- nak is hűséget esküdött, ami nem zavarta őt abban, hogy a románoknak is kémkedjen. Mi az árulását, a románoknak eljuttatott haditerveket illetőleg későn tudtuk meg, már intézkedésre nem volt alkalmunk. Nagyon szeretném hallani azt, hogy most a magyar nép gyorsabb és határozottabb lesz és Béldy Alajos tábornok ur elnyeri a méltó, megérdemelt kitüntetését, a kötelet. MAGYAR ÚJSÁG Évek óta ma került a kezembe az első magyarországi újság, a Debrencenbe megjelenő Néplap március elsejei száma. Tagadhatatlan meghatottsággal vettem a kezembe a kis négy oldalas lapocskát, amely magát “Demokratikus Napilap nak” nevezi, de nem kell nagy szakértőnek lenni ahoz, hogy megállapítsuk, hogy az a Kommunista Párt szócsöve, amely ebben a számban hozza Rákosi Mátyásnak az előtte való vasárnap Budapesten egy 70 ezer főnyi tömeg előtt tartott beszédét. A bevezetésből megállapítjuk, hogy Rákosi, akit a hosszú börtönbüntetés, amelyet akkor mértek rá Horthyék, mikor az emigrációból visszament Magyarországba földalatti munkára, a rá mért halálos Ítéletet a világ munkásságának a tiltakozására változtatták át életfogytiglani fegyházra. A börtönben is bátran viselkedett, a sérelmek miatt ismételten rendezett éhségsztrájkokat is, nagyon népszerű Pesten. Rákosi Mátyás, a magyar ko- mün idején helyettes népbiztos volt, rendkívül intelligens és nagytudásu ember, különösen kitűnt a nyelvtudásával, tökéletesen beszéli az összes IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
