Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-07 / 1366. szám
1945. április 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA-----------------------------MÉGEGYSZER A PROSTITUÁLT ÚJSÁGÍRÓKRÓL Mikor a mulheti rovatban W.L. White újságíróval kapcsolatban a prostituált újságírót igyekeztem bemutatni nem számítottam arra, hogy ez a dolog igen sok amerikai lapban is tárgyalás alá kerül. Én csak a prostituált újságírók csoport jáknak egyik tipikus alakját mutattam be, aki élénken viseli magán kártékony fajának minden jellemvonását. Azonban a “Report on the Russians” cimü könyvében, amit hat hétig tartó oroszországi látogatása alapján irt, olyan szemérmetlenül hazudik, hogy a könyvbirálók képtelenek voltak szónélkül hagyni s számos esetben a keztyüt ledobva monják meg véleményüket az írásnak ily neméről és Íróikról. Ezel kapcsolatban több újságban szóbakerült a prostituált újságírók kérdése. Méghozzá oly újságokban is, amelyek tudatosan alkalmaznak olyan újságírókat, akik nem a saját, hanem a munkaadójuk véleményét fejezik ki Írásaikban. Különösen láthatjuk ezt a vezércikkekben, amelyek rendesen név nélkül jelennek meg, de egyben az újság hivatalos felfogását tükrözik fel, ellentétben a kolumnistákkal, akik alá- jegyzik cikkeiket és akikre az ujságtulajdonosok áttolják a felelőséget is. Természetesen itt is sok csalással találkozunk, mert az ujságtulajdonos rendesen csak olyan kolumnistát választ, akinek Írása tetszik neki, vagyis megegyezik, vagy legalább is megközelíti a véleményét. Ezt tudják a kolumnis- ták, azért úgy Írnak, hogy a nagy, — tehát jólfizető ujságtulajdonosok tetszését megnyerjék. HAMIS HASONLAT A New Yorkban megjelenő P.M. cimü újság ismertet valami röplap félét, amit a Kimble Glass Company munkásainak osztottak szét. A mi gyárunkban is, mint valószínűleg minden nagyobb gyárban, osztogatnak időközönként ilyen propaganda iratokat, noha a szó- banforgó röplap még eddig hozzánk nem került el. és igy csak a fent említett lap idézetére támaszkodom. “Érdekes megjegyezni azt, hogy a legtöbb amerikai újságban a vezércikkeket névtelenül írják, vagyis az Írójuk kilétét nem tudatják az olvasókkal. Victor S. Yarros, egy már nyugalomba ment vezércikkíró, annak a véleményének adott kifejezést, meg nem értéssel, csak a régi rendszer híveinek segítenénk ezen szociális törekvéseket elgáncsolni, még a kialakulásánál, amikor még gyenge és bizony sok tévedéseken, próbálkozásokon kell keresztülmennie, amig tisztán látható lesz, amig valóságos objektive kritikát lehetne róla mondani. hogy a vezércikkíró is éppen azt csinálja, mint a szedő; másnak, gazdáinak (bosses) a véleményét önti szavakba és aztán nem törődik tovább vele. “Baráti körben a vezércikkíró gyakran egész más véleményt hangoztat, mint amit a vezércikkben irt. Sokan azt mondják, hogy ez szellemi prostitúció. A szakács vagy pincér felszolgálja azt, amit a vendég rendel. A vezércikkíró sem különbözik tőlük. Mindegyik piacra viszi és eladja szaktudását. Szabad idejükben természetesen azt csinálják, amit akarnak. A vezércikkíró is olyankor saját véleménye szerint irhát vagy beszélhet.” íme ez az a tipikus okosko- kodás, amellyel a prostituált újságírást igazolni akarják. Megjegyzem, hogy találkoztam már olyan munkással is, aki ezt az érvelést hangoztatta. Általában azt tapasztaltam, hogy sokakat nem háborít fel az újságírásnak ez a neme. Viszont vannak elegen olyanok is, akik az ilyen prostituált újságírókat csak a legkártékonyabb férgekkel kapcsolatban tudják említeni. Vizsgáljuk meg tehát egy kicsit közelebbről ezt a dolgot. CSAK KÁRT OKOZNAK A vezércikk célja az, hogy az olvasókat valamilyen közérdekű eszme vagy mozgalom mellé állítsa, vagy ellene sorakoztassa fel. (Ugyanezt cselekszik azon cikkek, vagy hírek is, melyekben az adatokat “véleménynyel” keverjük, vagyis vezércikk jelleget adunk nekik.) A közérdekű dolgok természetesen elsősorban is az olvasók politikai és gazdasági érdekeit érintik. Nézzünk például egy sztrájkot, amelynél a lapok olvasóinak tekintélyes része a harcoló munkások között van. És mégis az újságok vezércikkírói a munkások, tehát olvasóik érdekei ellen írnak, de mindig azt hazudva, hogy a közérdeket szolgálják. Amig tehát a szabó, a szakács, a pék meg a többiek mindig adnak valamilyen értéket, — legfeljebb kevesebbet, mint elvárnánk, addig a prostituált újságíró nemcsak, hogy értéket nem ád, hanem egyenest értékeitől fosztja meg olvasóit, méghozzá tudatosan, mert saját véleménye éppen az ellenkező Másszóval amikor vásárolunk valamit, minden vásárlásnál kapunk valami pozitív értéket, ha mindjárt keveset is. Ez alól csak a prostituált írások vételénél van kivétel, amennyiben érdekeink ellen Írnak és a vétel árával a nekünk ártalmas véleményt támogatjuk. Azonban mégis nem ez a tény helyezi a prostituált újságírót az undorító férgekkel egy színvonalra, hanem az a tény, hogy az ilyen embereknek nincs semmiféle erkölcsi felfogásuk. Lehet, hogy vannak olyan reakciós gondolkodású újságírók is, akik azt tartják, hogy a nagy néptömegeknek a gazdag osztályt kell szolgálni, mert csak úgy haladhat a civilizáció, ha az igy felgyülemlett vagyonból támogatni lehet az irodalmat, a művészeteket, stb. Aki valóban hiszi az ilyesmit, az természetesen minden közérdekű kérdésben a kizsákmányoló osztállyal tart. Az ilyen újságíróra én a világért sem mondanám, hogy prostituált, mert hiszen meggyőződése után megy, bármilyen maradi, reakciós és káros is az. LEHET-E ORVOSOLNI? Azonban közismert dolog, hogy a prostituált újságírónak nincs semmiféle privát véleménye, vagy ha van, azt gondosan eltitkolja. Az ilyen embernek egészen mindegy, hogy irói képességét melyik oldalnak adja el. Legfeljebb csak az számit nála, hogy melyik oldalon kereshet többet. Ez magyarázza meg azt, hogy a legvéresebb szájú, a legpiszkosabb tollú prostituált újságírók hol egyik, hol ,a másik oldalon vannak, aszerint, hogy hol kereshetnek. Most még egy másik kérdéssel kell foglalkoznunk, amit a nagy lapokban ugyancsak felvetettek a hét folyamán és ez az, hogy lehetne ezt a dolgot orvosolni ? Évekkel ezelőtt a nagy lapok jobban figyelemmel kisérték egymást és az olvasó tábor elhóditása kedvéért kimutatták versenytársaik hibáit. Mostanában azonban a nagy lapok között erre csak a legritkább esetekben kerül a sor. Mint a New York Times tulajdonosa, Arthur Hays Sulzberger mondotta: “Az újságírás üzletkörébe nem tartozik be az egymás marása. Tartsuk tisztán a saját udvarunkat. Az Egyesült Államok elég nagy arra, hogy különböző véleményeket nyilvánítsunk.” Ez a kijelentés valójában csak azt álcázza, hogy az ily nagy lapok a nagyfontosságu közérdekű dolgokban, de különösen a gazdasági problémákban egy véleményen vannak, tehát semmi szükség arra, hogy egymást ellenőrizzék. így tehát csak a kis cirkulációval biró munkáslapok figyelmeztetik a közönséget, — illetőleg a közönségnek azt a részét, amelyet elérnek, hogy a nagy lapok az olvasók érdekei ellen agitálnak. Még szerencse, hogy az amerikai olvasó közönség már nem követi vakon az ily nagy lapok tanácsait és minden munkásellenes propaganda dacára is szervezkedik. A politikai téren pedig a választásoknál mutatta ki, hogy nem hallgat a lapokra. KÖZTULAJDONNÁ KELL TENNI Éppen azért Ralph Crosman, aki a Colorado állami egyetemen az újságírást -tanítja, valami módon segíteni akar azon, hogy az újságok vezércikkei a kiváltságos osztályt és nem az olvasók érdekeit szolgálják. Szerinte az alkotmányban is csak azon célzattal biztosították a sajtószabadságot, hogy az a közösség (public) és nem a kis-számu, speciális jogokkal biró osztály érdekeit szolgálja. Azt hiszi, hogy ezen az újságírói tanfolyamokon lehetne segíteni, ha az újságíró növendékekben kifejlesztenék a “társadalmi ösztönt”, hogy lássák, milyen kötelességeik vannak a társadalommal szemben. Ez az újságíró tanár persze nem gondol arra, hogy a legtöbb egyetem, még az állami egyetemek is a gazdag emberek tulajdonát képezik, vagy azok felügyelete alatt áll. Az ily egyetemekről hamarosan eltávolítanák az olyan tanárokat, akik lelkiismeretes, osztálytudatos és mindenek fölött, tisztességes erkölcsi felfogással rendelkező újságírókat képeznének ki. íme itt van példának Texas állam egyeteme, ahonnan csak pár hónappal ezelőtt két tanárt és magát az igazgatót is kidobták csark ezért, mert valamilyen népellenes mozgalmat kritizálni mertek. Mi jól látjuk, hogy az újságírás, illetőleg az ujságkiadás éppen olyan nagyiparrá lett, mint a többi iparok. A nagy lapok tulajdonosai sokszoros milliomosok, akiknek érdekei százszorosán, ezerszeresen kapcsolódnak egybe a többi nagytőkések érdekeivel. Nem is lehet tehát elképzelni, hogy az ilyen laptulajdonosok a saját érdekeik ellen állítsák szolgálatba saját lapjaikat. így az egyetlen orvoslás erre a társadalmi fekélyre is ugyanaz, mint sok hasonló más kelevényre, az iparnak a társa- dalmositása. A hírszolgáltató ipart ki kell venni a magántulajdonból és annak birtoklását és irányítását az ezen iparban alkalmazott összes munkások kezeibe kell tenni. Csak akkor, ha oda érkezünk, fog kiveszni a prostituált újságíró típus. Nem azért, mintha minden féregjellemü emberből akkor már angyali jóság lenne, hanem egyszerűen azért, mert szolgálatukra nem lesz szükség és igy egész biztosan kivesznek. Koiso, japán miniszterelnök, annyira megijedt, hogy most véletlenségből az igazat mondta meg a japán népnek. A nagy rombolásokról, veszteségekről tesz nekik jelentést. Mintha azok nem is látták volna. Sajnos de úgy van, hogy a UAW tagsága 179.998-an a “No Strike Pledge” megtartása mellett szavazott és csak 99.186 szavazott ellene. A nácik szaladnak egy magyar falun keresztül vissza a hazájukba és János gazda oda- kiállt a fiának: Pista, zárd be a kaput. A náci csak az utolsó szót hallja és visszaszól: ‘Ja, ja Hitler is kaput”. FELÜLFIZETÉST KÜLDTEK március 31-ig: J. Nemes, Kanada ........... 4.00 J. Drágán, Maple Heights 3.00 G. Kuhn, Cleveland ........ 1.00 D. Rosenthal, Phila .......10.00 S. Győrfi, Chicago ........... 1.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.00 Zs. Csüry, Akron ............. 1.00 J. Tenkács, Cleveland __ 1.00 Mrs. J. Pék, Cleveland .... 5.00 Alex Ács, New York .......10.00