Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-03-31 / 1365. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. március 31. tartják azt, akit pofon ütnek balról, hogy oda tartsák a jobb arcukat is, hanem gyávaságnak és az emberek nem igen szeretik a gyávaságot. RÁJÖTTEM! Sokszor van úgy, hogy az ember megnéz valamit, egy művészi képet, egy uj házat, vagy kész ruhát, ezer más dolgot, valahogy késznek látja, de érzi, hogy még valami hiányzik, egy ecsetvonás, egy színárnyalat, hogy az legyen, aminek látszani akar. De sokszor nem tudunk rájönni mi is az a hiány, mig a véletlen rá nem vezet bennünket. így voltam mostanában én is, itt volt előttem az egész rothadt amerikai magyar reakció. A lapjuk, a Katholikus Magyarok Vasárnapja, különleges pápai áldással, egy vad klerikális pap-szerkesztővel, munkatársként és támogatóként a többi neves “liberális” papok Zákány, Eördögh, Győrfy, Kőller, stb., kik mind a krisztusi szeretet fölkent apostolai, mint ilyenek álszent pislogással ítélik el a ’’zsidó embertársaink pusztítását”, de amellett a legvadabb, legaljasabb antiszemita uszításokat írják arról, hogy a zsidók miként verték dagadtra az Üdvözítő orcáját. A legförtelmesebb faji uszítás folyik az román, cseh, jugoszláv és orosz népek ellen. A kövér istenkereskedőket alázatosan szolgálja ki a leghitványabb Scharf Móric, a Judás- nál is utolsóbb Róbert Oszkár. Ott van a mindennünen kiebru- dalt sztrájktörő Réthy László. A mocsár tökéletesnek látszik. A kigőzölgése dögletes, de mégis úgy éreztem, hogy innen még valami hiányzik, hogy a nézőből a tökéletes undort kiváltsa, most azután tudom, hogy mi hiányzik a képből, senki más ,mint Tárcái Lajos, ki sietve jelenti be, hogy lecsatlakozik a Kukla Oszkárék harci frontjához és a jövő heti 8 oldalasában fogja meglobogtatni a rozsdás kardját. Egész megkönnyebü Item, már voltak akik attól rettegtek, hogy Tárcái le fog csatlakozni az ellenkező oldalhoz, már előre féltem, hogy milyen nehezen lehet lesz onnét levakarni. A veszély elmullott, oda ment ahová való, az a Kukla-Róbert- Réthy együttes Tárcái nélkül olyan lett volna, mint a görény szag nélkül, de igy teljesen tökéletes. Az egész csak véletlen (Vi.) Görögországban nemrégen lefolyt belső harcok ideje alatt, egy amerikai zászlóval díszített automobilt szétrobbantott egy akna. Látva az amerikai zászlót, igy az amerikai segély bizottság ottani képviselőit értesítették. Ez az egész az ELÁS néphadsereg által megszállott területen történt. A robbanás áldozata Mr. L. F. R. Sheperd, akit szerte imerték, az amerikai zászló védelme alatt szabadon utazgatott az ELÁS és a királypártiak között ,a földbe helyezett akna csak véletlenül küldte a másvilágra. Ez a Mr. Shepherd, az UNR- RA név alatt nevezett nemzetek segélyző bizottsága nevében utazgatott és szerepelt. De az amerikai zászló használata miatt az amerikai bizottságnak jelentették, akik vizsgálatot indítottak és a következőket ál- lapitoták meg: Mr. Sheperd nem annyira Mr. és amerikai volt, mint egy angol ezredes és az angol titkos hadiszolgálat megbízottja. A birtokában találtak több olyan nyugtát, melyek a királypártiaknak adott kisebb-nagyobb arany készpénz fizetésről szólott. Ezek a nyugták 100 drb. aranytól 2.000 drb-ig szerepeltek, melyeknek legnagyobb részét néhány nappal az athéni zavargások és a munkásokra való lövöldözés előtt adták át. Ez az angol ezredes, az amerikai zászló védelme alatt, szabadon mehetett a két harcoló csoport között, igy biztosra veszik, hogy az ELÁS csoportoknál nem az aranyakat osztogatta ki, hanem kémkedett. Amig az ELÁS csoportnak csak beszélt az élelem és más segítség kiosztásáról és arra biztotta őket, hogy rakják le a fegyverüket, addig a királypártiakat arra használta, hogy az angol célokat elérje velük. Ezeket irta Drew Pearson, akinek nagyon gyakran juttatnak kezeihez ilyen titkokat, melyet nem csak az angol urak, hanem a mi kedves State De- partmentünkben levő mágnások is szeretnének titkon eltemetni, az ilyen véletlenségből a megölt ügynökökkel egyetemben. Amikor az angol-amerikai ily ravaszságot, csalásokat és csa- lanfintaságokat megírtuk a jugoszláv és Tito helyzetében, vagyis az ottani néphadsereg és a királypártiak közötti harcban, azzal vádoltak bennünket, hogy mi Titot pártoltuk. így ellehetünk készülve, hogy ezen ELÁS és királypártiak közötti harban is, azzal fognak majd vádolni, hogy az ELÁS ügynökei lettünk. De mi tudjuk és kijelentjük, hogy az ELÁS csoport sem IWW szellemével működik és igy mi sem vagyunk teljesen megelégedve azokkal, de ottan csak két mozgalom van olyan erős, hogy a vezetést, az átépítést, esetleg egy újabb és jobb ,vagy a régi monarchisztikus, feudális rendszert fogják megvalósítani. Mi határozottan az újat, a jobbat akarjuk és támogatjuk. Nem segédkezhetünk az ily álarcokban szereplő Shepherd ezredeseknek, a királypártiaknak és az amerikai nagytőkéseknek ütni és megsemmisíteni azon feltörekvő munkáserőket, amelyek már megpróbálkoznak egy újabbat, jobbat teremteni mint amilyen eddig volt az osztályrészük. Mi ismerjük ezeket a munkástömegeket és tudjuk, hogy azoknak nagy része még Írni olvasni sem tud, nem volt alkalmuk sem Marx Károlyt, sem az IWW ipari demokráciáját tanulmányozni, igy Lomtárba dobott osztályharc (a.l.) Nem sokáig kell várakoznunk, hogy ismét történelmi adatokkal bizonyítsuk be a nagy tévedéseket. Az igazi osztályharc meggyőződésén álló ipari forradalmárok, akik a “Bérmunkás” körül csoportosulnak, sohasem tévelyegtek el az igazi osztályharc göröngyös útjáról. A háború kezdetén megállapítottuk azt a tényt, hogy a jelén háború a magánkapitalizmus és nemzeti szocializmus árnyékába meghúzódott államkapitalizmus közötti harc. Tudjuk a múltak tanulságaiból, hogy a kapitalizmus elleni harc, nagy áldozatokat követelt a munkásosztály részéről. És még nagyon sok áldozatot keik hozni a munkásosztálynak ha célkitűzését meg akarja valósítani. Nem vertük és nem is fogjuk verni a nagydobot a kapitalizmus bármely fajtájának érdekébe, azonban az vélemény nyilvánítás ma is megállja a helyét, hogy azokban az országokban, ahol a munkásoknak meg van ma a szólásszabadság joga és úgyszintén a szervezkedési joguk is biztosítva van, sokkal nagyobb eshetőség van arra, hogy forradalmi ipari szervezeteit kiépítse — mint ott, ahol a rothadt nemzeti szocializmus uralmon van. Ebben a kérdésben minden józan gon- dolkozásu ember megegyezik velünk, csak a náci gonosztevők és azoknak agyalágyult követőik, próbálják az ellenkezőjét bizonyítani. Hogy aztán vannak pártmozgalmak konjuktura lovagokkal élükön, akik egy nap tüzokádó forradalmárok, másnap pedig mint jó gyerekek a kapitalista osztály szárnya alá bújnak melegedni. Feladnak minden osztályharcot, sőt magasztalják a magántulajdon rendszerére épült kapitalista rendszert. Sőt a züllés lejtőjén annyira csúsznak, hogy a tényleges fasizta elemekkel egységfrontra lépnek és tudatlanságuknak azzal adnak igazi bizonyítékot, hogy összejövetelük alkalmával imádkoznak a győzelemért és az állandó békéért. Az ilyenfajta kommunizmushoz, sem tudomány, sem osztályharcos meggyőződés nem szükségeltetik. A képmutatás a fontos. Vájjon a kapitalizmus mondott-e le önkéntesen jövőbeni uralmáról, hogy behódolnak nekik? Ezen a földrészen úgy látszik, hogy a munkásszervezeteknek a vezetői azt vélik, hogy a yaltai, mint a san franciscoi konferencia azért ütődött nyélbe, hogy ott a munkások jövőbeli jólétéről gondoskodjanak. Ha nem tévedek jogos a fenti állításom. A CIO egyik hivatalos lapja a következőket írja. A CIO vezetősége teljes egészésben elfogadja úgy a teheráni, a yaltai, mint a san franciscoi határozatokat. Úgy látszik, hogy manapság már a vakok a sötétben is látnak. Hiszen tudvalevő dolog, hogy sem a teheráni, sem pedig a yaltai konferenciák határozatai, még a mai napig sem lettek ténylegesen nyilvánosságra hozva. A san franciscoi konferencia pedig csak egy hónap múlva ül össze. Nem tudom megérteni, hogy egy ilyen iparilag fejlett országban, ahol úgy a CIO-nak, mint az AFL-nek milliós tagsága van, belenyugszik abba, hogy a fentnevezett konferenciák-, még a nyilvánosságra sem hozott határozatait elnyelje, mint a gólya a békát. Hát kérem ,az osztályharcot ennyire sarokba dobni és a munkások nagy tömegeit ilyen csúnyán falhoz állítani, csak hírhedt szélhámosok tehetik. A munkásosztály igazi harca a jelen háború befejezése után fog nagy hullámokat verni. Elsősorban tudjuk, hogy a kapitalista osztály csak addig Ígér mindent a munkásoknak, amig gazdasági érdekei azt úgy kívánják. A mindenből kinullázott munkások pedig számon fogják kérni, a nagyvezéreiktől, hogy minek is adták el őket a kapitalista osztály igényeinek továbbfejlesztésére. Ha mi is a kórusba tapsoló és népgyüléseken békéért imádkozó elvtársak volnánk, akkor a jelenlegi munkásárulók előtt szemethunynánk. De manapság, már olyan esetek történnek, ami előtt nem lehet szemethunyni. Alig néhány napja történt, igaz kissé távol, de mégis igaz! Romániában kormányválság történt. A belügyminiszteri hivatalt egy kommunista (?) elvtárs tölti be. Első hivatalos rendeleté, vájjon a munkásosztály védelmére történt-e? Nem, nem! Óh dehogy is! Hanem az iparbárók biztonsága érdekében. A rendelet igy szól: “Az iparok tulajdonosainak nem kell félni, mert semmi bántódásuk nem lesz, mert ők nem felelősek a fasizmus garázdálkodásáért.” Ugylátszik, hogy a romániai elvtársaknak is éppen olyan vastag hályog nőtt a szemükre, mint az ittenieknek. Mostan azután tényleg kiváncsiak volnánk, hogy a fasizmus milyen szülőktől származik? .Vagy még inkább kiváncsiak vagyunk arra, hogy az iparbárók felelősségre vonhatók-e a munkásosztály kizsákmányolásáért? Vagy talán azért kellett az osztályharcot a lomtárba dobni, mert maga a kapitalista osztály kipróbált politikai szolgái fogják a munkásosztályt a kizsákmányolás alól felszabadtani ? nem is várjuk el'azt, hogy a mi kedvünk és akaratunk szerint fognak cselekedni. De mi úgy látjuk, hogy munkás árulás volna azok ellen fordulni, akik már akarnak, ha még nem is a tökéletes útra térni, de egy átalakulásért már harcbaszáll- tak és ebben a Sheperdék, és a vak gyűlölettől elvakitott, magukat öntudatos munkásoknak nevező egyének is igyekeznek őket elgáncsolni, Mi mindenkor a feltörekvő és harcos, újabbat, jobbat követelő munkásság mellett leszünk. Még akkor is, ha nem teljesen tudunk azokkal megegyezni.
