Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-03-31 / 1365. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. március 31. tartják azt, akit pofon ütnek balról, hogy oda tartsák a jobb arcukat is, hanem gyávaság­nak és az emberek nem igen szeretik a gyávaságot. RÁJÖTTEM! Sokszor van úgy, hogy az ember megnéz valamit, egy mű­vészi képet, egy uj házat, vagy kész ruhát, ezer más dolgot, valahogy késznek látja, de ér­zi, hogy még valami hiányzik, egy ecsetvonás, egy színárnya­lat, hogy az legyen, aminek lát­szani akar. De sokszor nem tu­dunk rájönni mi is az a hiány, mig a véletlen rá nem vezet bennünket. így voltam mostanában én is, itt volt előttem az egész rot­hadt amerikai magyar reakció. A lapjuk, a Katholikus Magya­rok Vasárnapja, különleges pá­pai áldással, egy vad klerikális pap-szerkesztővel, munkatárs­ként és támogatóként a többi neves “liberális” papok Zákány, Eördögh, Győrfy, Kőller, stb., kik mind a krisztusi szeretet fölkent apostolai, mint ilyenek álszent pislogással ítélik el a ’’zsidó embertársaink pusztítá­sát”, de amellett a legvadabb, legaljasabb antiszemita uszítá­sokat írják arról, hogy a zsidók miként verték dagadtra az Üd­vözítő orcáját. A legförtelme­sebb faji uszítás folyik az ro­mán, cseh, jugoszláv és orosz népek ellen. A kövér istenkereskedőket alázatosan szolgálja ki a leghit­ványabb Scharf Móric, a Judás- nál is utolsóbb Róbert Oszkár. Ott van a mindennünen kiebru- dalt sztrájktörő Réthy László. A mocsár tökéletesnek látszik. A kigőzölgése dögletes, de még­is úgy éreztem, hogy innen még valami hiányzik, hogy a nézőből a tökéletes undort ki­váltsa, most azután tudom, hogy mi hiányzik a képből, sen­ki más ,mint Tárcái Lajos, ki sietve jelenti be, hogy lecsatla­kozik a Kukla Oszkárék harci frontjához és a jövő heti 8 ol­dalasában fogja meglobogtatni a rozsdás kardját. Egész megkönnyebü Item, már voltak akik attól retteg­tek, hogy Tárcái le fog csatla­kozni az ellenkező oldalhoz, már előre féltem, hogy milyen ne­hezen lehet lesz onnét levakar­ni. A veszély elmullott, oda ment ahová való, az a Kukla-Róbert- Réthy együttes Tárcái nélkül olyan lett volna, mint a görény szag nélkül, de igy teljesen tö­kéletes. Az egész csak véletlen (Vi.) Görögországban nem­régen lefolyt belső harcok ide­je alatt, egy amerikai zászlóval díszített automobilt szétrob­bantott egy akna. Látva az amerikai zászlót, igy az ameri­kai segély bizottság ottani kép­viselőit értesítették. Ez az egész az ELÁS néphadsereg ál­tal megszállott területen tör­tént. A robbanás áldozata Mr. L. F. R. Sheperd, akit szerte imerték, az amerikai zászló vé­delme alatt szabadon utazga­tott az ELÁS és a királypárti­ak között ,a földbe helyezett akna csak véletlenül küldte a másvilágra. Ez a Mr. Shepherd, az UNR- RA név alatt nevezett nemze­tek segélyző bizottsága nevé­ben utazgatott és szerepelt. De az amerikai zászló használata miatt az amerikai bizottságnak jelentették, akik vizsgálatot in­dítottak és a következőket ál- lapitoták meg: Mr. Sheperd nem annyira Mr. és amerikai volt, mint egy an­gol ezredes és az angol titkos hadiszolgálat megbízottja. A birtokában találtak több olyan nyugtát, melyek a királypárti­aknak adott kisebb-nagyobb arany készpénz fizetésről szó­lott. Ezek a nyugták 100 drb. aranytól 2.000 drb-ig szerepel­tek, melyeknek legnagyobb ré­szét néhány nappal az athéni zavargások és a munkásokra való lövöldözés előtt adták át. Ez az angol ezredes, az ame­rikai zászló védelme alatt, sza­badon mehetett a két harcoló csoport között, igy biztosra ve­szik, hogy az ELÁS csoportok­nál nem az aranyakat osztogat­ta ki, hanem kémkedett. Amig az ELÁS csoportnak csak be­szélt az élelem és más segítség kiosztásáról és arra biztotta őket, hogy rakják le a fegyve­rüket, addig a királypártiakat arra használta, hogy az angol célokat elérje velük. Ezeket irta Drew Pearson, akinek nagyon gyakran juttat­nak kezeihez ilyen titkokat, melyet nem csak az angol urak, hanem a mi kedves State De- partmentünkben levő mágná­sok is szeretnének titkon elte­metni, az ilyen véletlenségből a megölt ügynökökkel egyetem­ben. Amikor az angol-amerikai ily ravaszságot, csalásokat és csa- lanfintaságokat megírtuk a ju­goszláv és Tito helyzetében, vagyis az ottani néphadsereg és a királypártiak közötti harc­ban, azzal vádoltak bennünket, hogy mi Titot pártoltuk. így ellehetünk készülve, hogy ezen ELÁS és királypártiak közötti harban is, azzal fognak majd vádolni, hogy az ELÁS ügynö­kei lettünk. De mi tudjuk és kijelentjük, hogy az ELÁS csoport sem IWW szellemével működik és igy mi sem va­gyunk teljesen megelégedve azokkal, de ottan csak két moz­galom van olyan erős, hogy a vezetést, az átépítést, esetleg egy újabb és jobb ,vagy a régi monarchisztikus, feudális rend­szert fogják megvalósítani. Mi határozottan az újat, a jobbat akarjuk és támogatjuk. Nem segédkezhetünk az ily álarcokban szereplő Shepherd ezredeseknek, a királypártiak­nak és az amerikai nagytőké­seknek ütni és megsemmisíte­ni azon feltörekvő munkáserő­ket, amelyek már megpróbál­koznak egy újabbat, jobbat te­remteni mint amilyen eddig volt az osztályrészük. Mi ismer­jük ezeket a munkástömegeket és tudjuk, hogy azoknak nagy része még Írni olvasni sem tud, nem volt alkalmuk sem Marx Károlyt, sem az IWW ipari de­mokráciáját tanulmányozni, igy Lomtárba dobott osztályharc (a.l.) Nem sokáig kell várakoznunk, hogy ismét történelmi adatokkal bizonyítsuk be a nagy tévedéseket. Az igazi osztály­harc meggyőződésén álló ipari forradalmárok, akik a “Bérmun­kás” körül csoportosulnak, sohasem tévelyegtek el az igazi osz­tályharc göröngyös útjáról. A háború kezdetén megállapítottuk azt a tényt, hogy a jelén háború a magánkapitalizmus és nemze­ti szocializmus árnyékába meghúzódott államkapitalizmus közöt­ti harc. Tudjuk a múltak tanulságaiból, hogy a kapitalizmus el­leni harc, nagy áldozatokat követelt a munkásosztály részéről. És még nagyon sok áldozatot keik hozni a munkásosztálynak ha célkitűzését meg akarja valósítani. Nem vertük és nem is fogjuk verni a nagydobot a kapitalizmus bármely fajtájának érdekébe, azonban az vélemény nyilvánítás ma is megállja a helyét, hogy azokban az országokban, ahol a munkásoknak meg van ma a szólásszabadság joga és úgyszintén a szervezkedési joguk is biz­tosítva van, sokkal nagyobb eshetőség van arra, hogy forradalmi ipari szervezeteit kiépítse — mint ott, ahol a rothadt nemzeti szocializmus uralmon van. Ebben a kérdésben minden józan gon- dolkozásu ember megegyezik velünk, csak a náci gonosztevők és azoknak agyalágyult követőik, próbálják az ellenkezőjét bizo­nyítani. Hogy aztán vannak pártmozgalmak konjuktura lovagok­kal élükön, akik egy nap tüzokádó forradalmárok, másnap pedig mint jó gyerekek a kapitalista osztály szárnya alá bújnak mele­gedni. Feladnak minden osztályharcot, sőt magasztalják a ma­gántulajdon rendszerére épült kapitalista rendszert. Sőt a züllés lejtőjén annyira csúsznak, hogy a tényleges fasizta elemekkel egységfrontra lépnek és tudatlanságuknak azzal adnak igazi bi­zonyítékot, hogy összejövetelük alkalmával imádkoznak a győ­zelemért és az állandó békéért. Az ilyenfajta kommunizmushoz, sem tudomány, sem osztályharcos meggyőződés nem szükségel­tetik. A képmutatás a fontos. Vájjon a kapitalizmus mondott-e le önkéntesen jövőbeni uralmáról, hogy behódolnak nekik? Ezen a földrészen úgy látszik, hogy a munkásszervezetek­nek a vezetői azt vélik, hogy a yaltai, mint a san franciscoi kon­ferencia azért ütődött nyélbe, hogy ott a munkások jövőbeli jó­létéről gondoskodjanak. Ha nem tévedek jogos a fenti állításom. A CIO egyik hivatalos lapja a következőket írja. A CIO vezető­sége teljes egészésben elfogadja úgy a teheráni, a yaltai, mint a san franciscoi határozatokat. Úgy látszik, hogy manapság már a vakok a sötétben is látnak. Hiszen tudvalevő dolog, hogy sem a teheráni, sem pedig a yaltai konferenciák határozatai, még a mai napig sem lettek ténylegesen nyilvánosságra hozva. A san franciscoi konferencia pedig csak egy hónap múlva ül össze. Nem tudom megérteni, hogy egy ilyen iparilag fejlett or­szágban, ahol úgy a CIO-nak, mint az AFL-nek milliós tagsága van, belenyugszik abba, hogy a fentnevezett konferenciák-, még a nyilvánosságra sem hozott határozatait elnyelje, mint a gólya a békát. Hát kérem ,az osztályharcot ennyire sarokba dobni és a munkások nagy tömegeit ilyen csúnyán falhoz állítani, csak hír­hedt szélhámosok tehetik. A munkásosztály igazi harca a jelen háború befejezése után fog nagy hullámokat verni. Elsősorban tudjuk, hogy a kapitalis­ta osztály csak addig Ígér mindent a munkásoknak, amig gazda­sági érdekei azt úgy kívánják. A mindenből kinullázott munká­sok pedig számon fogják kérni, a nagyvezéreiktől, hogy minek is adták el őket a kapitalista osztály igényeinek továbbfejlesz­tésére. Ha mi is a kórusba tapsoló és népgyüléseken békéért imád­kozó elvtársak volnánk, akkor a jelenlegi munkásárulók előtt szemethunynánk. De manapság, már olyan esetek történnek, ami előtt nem lehet szemethunyni. Alig néhány napja történt, igaz kissé távol, de mégis igaz! Romániában kormányválság történt. A belügyminiszteri hiva­talt egy kommunista (?) elvtárs tölti be. Első hivatalos rende­leté, vájjon a munkásosztály védelmére történt-e? Nem, nem! Óh dehogy is! Hanem az iparbárók biztonsága érdekében. A ren­delet igy szól: “Az iparok tulajdonosainak nem kell félni, mert semmi bántódásuk nem lesz, mert ők nem felelősek a fasizmus garázdálkodásáért.” Ugylátszik, hogy a romániai elvtársaknak is éppen olyan vastag hályog nőtt a szemükre, mint az itteniek­nek. Mostan azután tényleg kiváncsiak volnánk, hogy a fasiz­mus milyen szülőktől származik? .Vagy még inkább kiváncsiak vagyunk arra, hogy az iparbá­rók felelősségre vonhatók-e a munkásosztály kizsákmányo­lásáért? Vagy talán azért kellett az osztályharcot a lomtárba dobni, mert maga a kapitalista osztály kipróbált politikai szolgái fogják a munkásosztályt a kizsákmányolás alól felszabadtani ? nem is várjuk el'azt, hogy a mi kedvünk és akaratunk sze­rint fognak cselekedni. De mi úgy látjuk, hogy munkás áru­lás volna azok ellen fordulni, akik már akarnak, ha még nem is a tökéletes útra térni, de egy átalakulásért már harcbaszáll- tak és ebben a Sheperdék, és a vak gyűlölettől elvakitott, ma­gukat öntudatos munkásoknak nevező egyének is igyekeznek őket elgáncsolni, Mi mindenkor a feltörekvő és harcos, újab­bat, jobbat követelő munkásság mellett leszünk. Még akkor is, ha nem teljesen tudunk azok­kal megegyezni.

Next

/
Thumbnails
Contents