Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-13 / 1354. szám
1945. január 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------KÖZVÉLEMÉNY IRÁNYÍTÓI A multheti rovatban ismertettem, hogy Sewell Avery, a Montgomery-Ward cég feje, a lapokban közzétett nagy hirdetésében a munkások jogainak á védelméről tesz említést. Azt állítja, hogy a War Labor Board intézkedése elleni harca csak a munkások jogainak védelméért folyik, vagyis védelmezi azon alkalmazottainak a jogait, akik nem hajlandók beállni a szervezetbe, de azért továbbra is a cég szolgálatában akarnak maradni. Ez a hamis érvelés nem Sewell Avery agyából származik. JVIás, hasonlóan hazug és hasonlóan a munkásság ellen irá-* nyúló érvelést találunk Pegler, Kaltenburg és számos más munkásfaló újságíróknál és rádió kommentátoroknál is. Ilyenformán érvelnek a papok a szószékről; igy érvelnek a mai termelési rendszert védő nem- zetgazdászok a könyveikben; ezt a gondolatot viszik bele a társadalmi kérdéseket érintő mozgókép szinelőadásokba, stb. így minden különösebb detektív tehetség nélkül is felismer-* hetjük, hogy az ily irányú propagandát valamilyen központi intézmény, vagy annak irodája irányítja. Már számos esetben mutattam erre úgy a rovatban, mint a lap más hasábjain is és igy nem lepett meg az “In Fact” cimü heti értesítő multheti száma, amelyben “leleplezi” a már régen ismert tényt, hogy az ily munkásellenes propagandának a központja a “National Industrial Information Council” washingtoni irodája. Sőt még azt is tudtuk, hogy ez a National Industrial Information Council (rövidítve NIIC) a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsége) nevű kutyaszövetség egyik alosztálya. A NAM jelzés alatt ismert kutyaszövetségnek körülbelül 8000 tagja van. Természetes, hogy ezeknek a legtöbbje nem vesz részt aktivan az egyesület életében, hanem csak a rájuk kiszabott tagságidij befizetésével és az elfogadott szabályok betartásával nyújt támogatást. Mint minden ily nagyszámú tagot felsorakoztató egyesületnél, úgy itt is a legaktívabbak) közül kiválasztják a vezetőséget, — a működési irányt kiszabó végrehajtó bizottságot. A NAM részéről a NIIC képezi ezt a bizottságot. A “BEVÁLT MÓDSZER” A National Industrial Information Council működési köréről némi fogalmat alkothatunk azon körlevélből, amelyet az össztagsághoz, vagyis a NAM tagjaihoz küldtek 'szét. Ezen körlevelet az egyik főtisztviselőjük és vezérük, Alfred P. Slo-' an Jr. irt alá. Ez a Jr. meglehetősen “nagykutya” még az) iparmágnások között is, ameny- nyiben feje a General Motors iparvállalatnak és ugyancsak főmogul a DuPont érdekszférában is. Nos, ezen körlevélben ez a nagyhatalmú iparmágnás ezt írja: “A National Industrial! Information Council a már bevált módszer szerint szoros összeköttetést tart fenn azon befolyásos vezetőkkel, akik habár a népesség kis százalékát képezik is, mégis nagy befolyást gyakorolnak millió és millió amerikai gondolkodására.” A következő szakaszban aztán megmondja azt is, miként érik el ezt a nagy befolyást, íme, ilyen’ módon: “A NIIC kezdeményezésére a NAM vezetői barátságos atmoszféra* keretében csoport konferenciákat tartanak ezer és ezer befolyásos egyénnel, mint például tanárokkal, papokkal, farmerok vezetőivel, női klubbok irányítóival, stb. Az ily konferenciák, amelyeket kiterjesztünk Main államtól egész Californiáig, elősegítik a versenyen alapuló termelési rendszer megértését és azt, hogy milyen viszonyban áll ez a társadalmi rendszer egyéb fázisaival. De ezen kívül ezen szervezet (NIIC) szónokai minden évben a KÖZVÉLEMÉNYT FORMÁLÓK (opinion- molders) EZREINEK TARTANAK BESZÉDEKET.” Röviden, ebből azt tudjuk meg, hogy vannak olyan egyének, akik kialakítják az amerikai közvéleményt, viszont a kutyaszövetség meg kiformálja ezen közvéleményt alakitó egyéneknek a véleményét. Másszóval Sloan Jr. beismeri, hogy a misztikus nevet viselő National Industrial Information Council nem egyéb, mint az amerikai nép félrevezetésére alakított szervezet. A KÖLTSÉGES LEVEGŐ Nem nevezi ugyan “félrevezetésnek” az általuk irányított propagandát, de ez nyilvánvaló, amidőn annyit kijelent, hogy a népesség igen kis százalékának a véleményét igyek-» szenek a “véleményt formálók” utján úgy feltüntetni, mintha az a népmilliók közvéleménye volna. Természetesen Jr. barátunk nem magyarázza meg, hogy mit jelent az a bizonyos “barátságos atmoszféra”, amellyel ezen véleménycsinálókat, újságokat, kommentátorokat, papokat ,tanárokat, stb. megnyerik. Erre a fenti intézménynek a költségvetésében találunk magyarázatot, amelyben felsorolják, hogy különböző címek alatt^ miként költenek el több millió dollárt. A Sloan körlevelének is éppen az volt a célja, hogy a kutyaszövetség tagjaitól pénzt kérjen az ily “bárát- ságos atmoszféra” megteremtésére. Dacára annak, hogy a levegőt minden gazolin állomáson ingyen adják, ez a “barátságos atmoszféra” mégis költséges lehet, mert az első szakasz szerint fél millió dollárt irányoztak elő a “Better America” programra; a második szakasz 47,758 dollár elköltését jelenti be “speciális szolgálatokért”; j a harmadik pont szerint az “Information Service 309,534 dollárba kerül; a következő pont megint 36,620 dollárt ad valami “War Committeenak”; a washingtoni irodájuk 77,763 dollárba kerül; általános kiadásokra 300,000 dollárra van szükségük. És igy megy ez tovább, egy millió dollárt olyan gyorsan elköltenek levegőre, mintha legalább is drágaköveket vásárolnának. Donnáid Dallas vezetése alatt bizottságot alakítottak úgy a szövetségi, mint az állami törvényhozók befolyásoló s á r a, hogy a már meglévő munkás jóléti törvényeket megsemmisítsék és helyettük a munkások kizsákmányolását és politikai elnyomását támogató törvényeket hozzanak. Az ilyesmi is olyan “barátságos levegőben” történik, amit nem adnak ingyen. GONOSZ PROGRAM Nem hiszem, hogy a kutyaszövetség tagjai, akármennyi pénzzel rendelkeznek is, levegőért dobálnák ki a pénzüket. Inkább elhiszem, hogy ez a sok pénz a már említett “közvéleményt kialakító” egyének megvásárlására kell. Egyébiránt ha bármi kétségem is maradt volna ezirányban, eloszlott, amikor a NIIC programját elolvastam, arpelynek lényege három pontban foglalható össze; 1. Szeretnék keresztül erőszakolni a 10 százalékos fogyasztási adót. Közismert dolog, hogy a fogyasztási adó rendszernél az adózás terhei a nagy néptömegekre esnek, mert a fogyasztó képessége gazdagnak, szegénynek többé-kevésbé azonos. Sőt, miután a szegények rendesen nagyobb családdal bírnak, igy aránylag sokkal több fogyasztási adót fizetnek, mint a gazdagok, tekintet nélkül a jövedelmeikre. 2. “Labor legislation” név alá foglalják a munkásellenes törvényekért folyó propagandájukat. A hírhedt reakciós C. 3. Körülbelül hatvan billió dollárra becsülik azon gyárak, felszerelések és anyagok értékét, amelyek a háború után a szövetségi kormány kezében maradnak. Jr. és társai már most előkészületet tesznek arra, hogy erre a valóban jelentékeny vagyonra rátegyék a kapzsi kezeiket. így már érthető, hogy a kutyaszövetség tagjainak miért kell befolyásolni a közvéleményt és miért veszi meg a sok millióba kerülő “barátságos atmoszférával” az újságokat, a rádiót, a kolumnistákat, papokat, tanárokat; szóval mindazokat, akiknek valami módon alkalmuk van azt hazudni, hogy a közönség nevében beszélnek. V — Nézze csak doktor ur, 4 héttel azelőtt azt rendelte nekem, hogy csak nagyon keveset egyek, most meg azt mondja, hogy egyek amennyi csak jólesik. Hát én ezt a dolgot nem értem. — Hja, barátom, haladást kell tartanunk az orvosi tudománnyal. i JEGYEZD MEG...-----------------------Ajánlja: St. Visi, ................ ■■ A háború nemcsak emberi testeket, épületeket, hanem sok téves felfogást is széjjelzuzott és leginkább a szövetségeseink magasztos céljait illetőleg. Úgyszintén sok materialista, materiál nélkül maradt. Európa újjáépítését ha meg is kezdik, de a szövetségesek nem fognak engedni vörös festéket használni, ha mindjárt vérrel kell is azt lemosni. Most egy éve az volt a legfontosabb probléma, hogyan lehetne azt a fasizta ellenes tömeget felfegyverezni. Most meg az, hogyan tudnák azokat lefegyverezni. Arról nem is mernek tárgyalni, hogyan kezeljék Németországot, de mi nem kívánunk rosszabbat azoknak sem, mint a görög példa. Vagy azokkal emberségesebben fognak bánni? Az el nem intézett ügyek is olyanok, mint a szemétdomb, mindég gyarapodik, majd büz- leni kezd. Mi nem tudjuk elhinni azt az állítást, hogy az amerikaiak tudják, kik ellen harcolnak. Hiszen száz közül egy alig akad, aki megtudná mondani, hogy mi a fasizmus. Az angolok úgy jártak a görögökkel, mint legtöbb fogadat- lan prókátor. Mind a két fél ellene fordul azoknak, akik a rokonok között akarnak békéltetni. így még a jobbszárnyiak is csatlakoztak az ELAS-hoz a baloldali csoporthoz, az ango-J lók ellen. A náciknak legnagyt^b hiányuk van gazolinban és olajban. Most ezen az amerikai hadvezetőség segített. 86.000 gallon gazolint adott -nekik karácsonyi ajándékba december 23-ikán, mert csakis annak lehet nevezni, amidőn, egy gyorsan égő gazolin raktárt sértetlenül átengedték a náciknak. Szeretném Churchill újévi fogadalmát látni papíron. A görög balszárnyi csoportnak legfontosabb követelése a király fölötti szavazás, legkésőbb februárban. Általános titkos választások, legkésőbb áprilisban. De még azt is soknak találják és eddig nem fogadták el a királypártiak és az angolok. A “munkás” szónak is két értelme van, nekünk ön jelző, a tőkéseknek meg profit jelző. Milyen szép és hasznos volna, ha az óévi kábultságból legtöbb munkás öntudatra ébredne.