Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-09 / 1336. szám
1944. szeptember 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN Sokszor foglalkoztam már a rovatban a mai nagy drágasággal. Egyszer, ha jól emlékszem, már ki is akartam végezni, de amikor a bicskámat bele akartam szúrni, hát felébredtem. És ugylátszik, hogy mások sem értek el valami sokkal nagyobb eredményt, mert bizony a drágaság még ma is nemcsak, hogy él és egészséges, de egyre hízik és nő a gonosz féreg. Természetesen mi egymás között nem vitassuk, hogy van- e drágaság? Napjában többszár meggyőződünk róla, — valahányszor csak vásárolunk valamit. Sőt azt is tudjuk, hogy ez a drágaság mindenféle cselszövések révén már nagyon is megizmosodott. És mégis a War Labor Board nevű hatósági közeg tagjaival állandóan arról folyik a vita, hogy van-e drágaság? És ha már van, akkor igazán kilépett-e már a gyerekcipőből ? A War Labor Board ugyanis mindenféle statisztikai adatokat szed elő, amelyekkel azt akarja elhitetni, hogy a drágaság még mindig nem emelkedett többel 15 százaléknál és igy az a bizonyos Little Steel Formula, ami 15 százalékos béremelést enged, még most is kielégítő. A Westinghouse Company munkásainak, akik a CIO-hoz tartozó United Electrical Workers union tagjai, sem engedélyeztek béremelést, mert már elérték a Little Steel szerinti 15 százalék javítást. Itt is hiába volt minden érv annak bizonyítására, hogy a kormány hivatalos számadatai a drágaságra vonatkozólag tendecionálisan kicsinyíteni akarják a megélhetési árak emelkedését. Végre is ez a .szervezet tagjai sorából kiválasztotta azt, aki tipikusan képviseli az öt tagú család eltartóját és ezt a munkást az egész családjával együtt elvitte a washingtoni War Labor Board elé. A GYERMEK RUHÁK Ezen a tárgyaláson a korona tanú a 18 hónapos Barbara Zách volt, noha ő maga aligha értette meg, hogy az anyja minek mutogatja őt annak a sok, igen komoly képet vágó bácsinak. Az anyja azért mutogatta a csecsemőt, hogy megmagyarázza a Board tagjainak, mi minden kell egy kis gyermek eltartásához és mindjárt meg is mondotta, hogy mit fizet minden darabért most és mit fizetett ugyanazon ruhácskáért vagy más gyermek kellékért pár évvel előbb .amikor a nagyobbik gyermeke volt csecsemő. “Az élelem és a ruházat meg a lakbér ma olyan sokba kerül, hogy nem jövünk ki az uram fizetéséből”, — mondotta Mrs. Zach. “Magam részére egyetlen ruhadarabot sem vettem az idén, — erre már nem telik.” “íme, ez a kis zubbony, amit pár évvel ezelőtt 75 centért, vagy legfeljebb egy dollárért vettünk, ma több mint két dollárba kerül. De mégha olyan volna a minősége, mint a régieké, nem szólnak semmit. De ez amit most kapunk szétmegy az első mosás alatt. Avagy itt van a kis bugyogó, amit 20 centjével szoktam fizetni, ma 50 centet kérnek érte és szintén sokkal hitványabb minőségű.” Mrs. Zach után a férje kísérelte meg a War Labor Board tagjaival megértetni, hogy milyen nehéz megélni az öttagú családnak heti 42 dollár 50 centből, mint amennyit ő és a munkástársai keresnek a sok-sok millióval rendelkező Westinghouse Company gyáraiban. “Heti 48 órai munkával nem keresek annyit, hogy szerényen megélhetnék belőle”, — mondotta a kis Barbara atyja. — “A feleségem egyre sir, hogy ezt, vagy azt nem tud venni a gyerekeknek, noha azon dolgok nagyon kellenének. De, hogy a drágaságot miként érezzük, azt legjobban tudom illusztrálni azon dolgok áraival, amikre nekem van szükségem. így például ma három dollárt kell fizetnem azért a munkaruháért (overall), amit valamikor másfél dollárért vettem. Csakhogy ez a három dolláros ruha nem tart fél annyi ideig sem, mint a másik tartott. íme ez, ami most rajtam van, mindössze pár hetes és már teljesen tönkrement.” “Ugyanígy vagyunk a munkacipőkkel is. Azelőtt három és fél vagy négy dollárért jó, tartós munkacipőket kaptam. Most a “biztonsági orrú” (acél lemezzel bélelt) cipőért hat dollárt kérnek, de a talpa és a sarka pár hét alatt oda van. És a féltalp meg a sarok javításért, amit azelőtt egy dollárért csináltak, most két dollár 45 centet kérnek. De legalább ha tartana a talp és a sarok, de szét-j megy pár hét alatt. Ez az oka aztán annak, hogy abból a 300 dollárból, amink volt három évvel ezelőtt, noha állandóan dolgoztam, ma csak 8 dollárunk van. A drágaság nemcsak a keresetemet, hanem a megtakarított pár dollárunkat is elvitte.” KÖZISMERT CSALÁS által összerakott, kitalált propaganda anyagot mint “tényeket” tette közzé, aminek mint a kongresszus alsóházának a bizottsága, még hivatalos szint is adtak. Gellerman a gondos vizsgálat után tagadja, hogy Dies bármilyen tényt is fedezett volna fel. A Dies bizottság vizsgálatai csupán csak pár egyén elfogult véleményének nyilvánítása volt. Aztán a tanuk . egész sora mondott hasonló példákat. Mert valóban igaz, hogy a drágasággal is csalnak. Sok helyen látjuk ezt a kiírást: A mi áraink nem változtak! Ami lehet, de ott a minőség és a mennyiség változott. Minden vendéglőbe járó ember tudja például, hogy a vendéglőkben előbb az árakat emelték jóval, amikor ■már tck vább nem mehettek, akkor levágtak a mennyiségből. Sok- vendéglőben oly kicsire szabták az adagokat, hogy egy jó étkü ember két ebédet is el tud fogyasztani anélkül, hogy megterhelné a gyomrát. És igy van ez a megélhetéshez szükséges mindenféle árucikkel. Vagy az árakat emelték fel tulmagasra, vagy a meny- nyiséget és a minőséget szállították le. A hivatalos statisztikai TUDÓSOK azonban csak a számadatokat veszik figyelembe. Vagyis ha azt látják, hogy a háború előtti ebéd valamely vendéglőben 80 cent volt és ma egy dollár ,akkor ráütik a nagy pecsétet, hogy ott az ebéd csak 20 százalékkal emelkedett. Pedig ha jobban megvizsgálnák, akkor láthatnák, hogy először is most nem adnak süteményt vagy gyümölcsöt az ebédhez, de azonkívül csak a fele mennyiségű ételt adják. így az emelkedés csaknem teljes száz százalék és még örülhetünk, ha legalább a minőséget hagyták meg. De még ennél is nagyobb a drágaság ott, ahol valamilyen munkát, szolgálatot kell megfizetni. így például a hajdani 35 vagy 40 centes haj nyírás ma 80 centbe kerül. Természetes, hogy a borbélynak is többet kell keresni ma, mint a háború előtt, meg a szabónak, a vendéglői alkalmazottaknak meg mindenféle munkásoknak is. Éppen azért a statisztikára támaszkodó War Labor Board tagjainak ezeket kellene számításba venni és akkor láthatnák, hogy nem tudták a drágaság emelkedését megállítani, tehát nem tarthatják fenn a Little Steel Formula által megszabott bérek megrögzítését sem. Konvenciós képek Nincs gazolin, a vonatok zsúfoltak, nem különben az autóbuszok, ez a tény nagyon rányomta bélyegét az olyan ösz- szejövetelekre, mint a Bérmunkás országos értekezlete. Aki oda elindult, annak nem csak a fenti tényekkel kell számolnia, hanem azzal is, hogy nem eszem-iszomra megy, ahol “good time” van, bőséges napidijai, vonatköltség duplán való megfizetésével, hanem komoly munka, minden kiadásnak a saját zsebéből való megfizetése, aki ide eljött annak le kellett küzdeni egy csomó akadályt, amelyért csak egy fizetés van, a jól végzett munka tudata. Legfeltűnőbb Michigan állam felvonulása, már-már úgy néz ki a dolog, hogy ha Michigan akarná, szavazat többséggel el tudná vinni a lapot Detroitba, de sajnos erre nem mutatnak hajlandóságot, no meg itt van már Pennsylvania, New York, West Virginia, Ohio nagy Ak- roni delegációval. A másik szint az asszonyok feltűnő nagy száma adja meg, mindenhonnét jöttek, kivéve Buffalot és Chicagót, igy azután az onnét jövő szalmaözvegyek és agglegény (nem is oly agg, mint legény) ki is használják a helyzetet. A korán érkezett delegátusok egy barátságos vacsorára jöttek össze szombat este, ahol éjfélig kedélyesen elbeszélgettek, amelynek a hatása más nap nyilvánult meg, mert egyesek nagyon elkésve érkeznek meg. Különösen Geréb várat magára, késleltetve az értekezlet megnyitását, amely időt Lefkovits mtárs pénz átvételével tölti ki. A vidék egymás után rakja le az adományait, úgy hogy már a lapunk erős anyagi alapra került (ezt nem kell nagyon komolyan venni, j még eltudja helyezni azokét is, ' akik ezután küldik be a hozzájárulásukat). Jelentések: Tulerőltetett munka, gázhiány és a munkástársak elöregedése, megnehezíti, sokszor lehetetlenné teszi az erőteljesebb munkát. De éles szemmel veszik észre azt a veszélyt ,amelyet az amerikai munkásosztályra, az itteni fasizmus erőteljes növekedése itt is jelent. Egy pontban minden jelentés megegyezik, hogy: a Bérmunkás ma a legjobb és az olvasók szeretik a lapunkat és azt nem tudják nélkülözni. Levélben tucatszámra küldték el az üdvözleteiket a munkástársak, Zára, Feckó, Alak- szay, Fisbbein levelei mély hatást yált ki, az értekezlet tudomásul vette, hogy Fishbein továbbra is az írógárda aktiv tagja lesz és beküldi az évi “5Q cikkét” amely számból azt állapítottuk meg, hogy itt is nagy törvénytisztelő, hogy a Bérmunkásban is csak 50 cikket igér írni. EB URA FAKÓ Talán ez fejezi ki a hangulatot legjobban. A delegátusok már nagyon megunták azt az okvetetlenkedést, amelyet a mi különleges “ellenzékünk” évek óta folytat, amely nélkülöz minden őszinteséget, jóakaratot, épitő kritikát, személyes sértődés, - szektáriánuskodás és ahol “elvi” alap található, arról csak arcpriulással lehet beszélni az IWW-isták között. A delegátusok régi mozgalmi harcosok, kik nagy türelemmel és jóakarattal kezelik a bírálatot, de amit ezen a téren az ellenzék folytatott az mindenkinek túlhaladta a türelmét és eltökélt a szándék arra, hogy ez a komédia nem fog'még egyszer megismétlődni és ma véglegesen leszámol mindazokkal, akik a magyar nyelvű IWW lapját szét akarták robbantani. Tudják, érzik, hogy a lap soha olyan fontos szerepet nem töltött be, mint ma és amilyen nagy szerep vár rá az eljövendő éles osztályharcban, meg nem bocsáj tható bűn volna, ha ezt tovább tűrnénk. Ezt már az értekezlet megnyitásán a tőle megszokott kíméletlenül őszinte hangon mondotta meg a veterán harcos, Pika munkástárs. “ELVONULÁS” % A harcot azonban csak képletesen lehetett megvívni, mert a hőseink jobnak látták távollétükkel tüntetni, természetesen sokkal könnyebb felelőtlenül (Folytatás a 8-ik oldalon) SZEGÉNY EMBERNEK NEHÉZ AZ ÉLET “(gb) ROVATA----
