Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-26 / 1334. szám
1944. augusztus 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal Középeurópai hírek (A német cenzúra következtében “Európa erődből” — minth ahogyan a németek az általuk megszállva tartott országokat elnevezték, — nagyon keveset hallunk. A hírek egy részét a semleges országokba elkerült újságok szolgáltatják, másik részét a rádió leadásokból nyerik. Van azonkívül némi “földalatti” hírszolgálat is. Az ily híreket állítólag részben titkos rádiók, részben az “erődből” kiszökött egyének révén nyerik. De bárhonnan is jönnek a hírek, ily körülmények között mindig csak bizonyos fentartással kell fogadni azokat. Az alábbiakban néhány olyan hirt hozunk, amelyekről úgy véljük, hogy olvasóinkat különösen érdeklik. — Szerk.) A JÓSZIVÜ MAGYAR KORMÁNY WASHINGTON, — Az Egyesült Államok és Anglia kormánya elfogadták a magyar kormány azon ajánlatát, hogy gondoskodni fognak azon zsidókról, akiket Magyarországból kiengednek. A magyar kormány ezt a “jószivü ajánlatot” a svájci kormány utján tette meg. Ennek az ajánlatnak olyan színezete van, mintha azt mondották volna, hogy kénytelenek voltak kiirtani a zsidókat, mert sehová sem fogadták be őket. Úgy Angliában, mint az Amerikában is szerfölött nagy felháborodást váltott ki a magyar zsidók kegyetlen üldözése és kiirtása. Maga Cordell Hull külügyminiszter is nyilatkozott ebben az ügyben. A magyar kormány azzal mentegetődzik, hogy ők nem ölték meg a zsidókat, hanem csupán munkások gyanánt szállították őket Németország részére és arról nem tehetnek, ha a németek a halálkamrákba gyilkolták le a “munkásokat”. BERN (ONA) — Megbízható forrásból jelentik, hogy a magyar zsidók deportálása tovább folyik még az eddiginél is nagyobb mértékben, dacára annak, hogy Horthy Miklós nemrégiben ígéretet tett a Vörös Keresztnek, hogy a deportálásokat beszünteti. Egyes levelekből, melyeket julius végén küldtek Magyarországból Svájcba, kitűnik, hogy a zsidók helyzetében beállott egész változás az, hogy most éjjel szállítják el őket. A magyar nép, amely ellenzi a zsidókkal szemben tanúsított embertelen' bánásmódot, egyre inkább elfordul a Sztojay kormánytól. A lakosság, amivel csak teheti, segíti a zsidókat. Hire érkezett például annak, hogy az egyik budapesti katolikus templomban egy csoport nő leborult a templom kövezetére és könyörgött a papoknak, hogy mentsék meg a zsidókat, hogy ezzel elfordtsák Isten haragját a szerencsétlen magyar néptől.” A munkácsi rendőrfőnököt elmozditották állásából, mert rajtakapták, hogy zsidó menekülteket segített kicsempészni az országból. Maguk a magyarnyelvű náci újságok is beismerik, hogy a lakosság nagy mértékben segíti a zsidókat. Az egyik ilyen náci újság például azon panaszkodik, hogy több száz keresztény ügyvéd lépett közbe zsidó valjásu kollegáik érdekében. Se szeri, se száma azoknak a példáknak, melyeket a magyar újságokból megtudunk -s melyek mind arról tanúskodnak, hogy a magyar nép, ellenzi a kormány antiszemita intézkedéseit. BULGÁRIÁNAK MÁR ELÉG VOLT ANKARA — Ugylátszik, hogy Bulgária most már komolyan hozzálátott, hogy valami módon kiáll jón a hadakozók közül. Az első világháborúban is Bulgária adta meg magát először és azután már nem sokáig tartott a háború, mert gyorsan bekövetkezett az osztrák-magyar összeomlás is. Az uj bolgár miniszterelnök, Ivan Bagrianov, olyan kijelentéseket tett a bolgár képviselőház rendkívüli gyűlése előtt, ami semmi kétséget sem hagy hátra. Bagrianov első sorban is azt a vádat emelte az előző bolgár kormány ellen, hogy a nép megkérdezése, sőt egyenesen a nép akarata ellen vitte háborúba az országot. Ezzel a kijelentéssel a háborúban való részt- vételért a felelőséget csak a volt kormány tagjaira hárítja, remélve, hogy igy a szövetségesektől kedvezőbb feltételeket fog kapni. Ugyancsak kijelentette Bagrianov, hogy Bulgária anyagilag sem bírja a háborút. Parasztjaink mezítláb és rongyokban járnak”, — mondotta a miniszterelnök — “és vannak sokan, akik már nem emlékeznek arra, hogy milyen ize van a húsnak.” Bagrianov azt is mondotta, hogy az előző kormány annyira elrontott mindent, hogy a jelen kormány teljesen képtelen a dolgokat minden vonalon azonnal rendbehozni. Reményét fejezte ki abban, hogy ebből a harcból Bulgáriában a demokrácia hivei kerülnek ki győztesen. Ankarába érkező jelentések szerint a németek visszavették a bulgároktól a tankeket és ágyukat, amelyekkel a bulgár hadsereget felszerelték. T A R C A KINT A RÉTÉN Irta: Bársony István Ez volt oszt’ az igaz meleg idő! : . . A fü megaszalódott, mint az őszi kukoricalevél; zörgött közte a lusta bogár, amint vissza- vissza pottyant, mikor a kutyatej kóróra fel akart kapaszkodni. A hátára esve, nagy kaparással iparkodott elfogni egy szál gazt, amelynek nekifohászkodjék s talpra állhasson újra. Sárga volt a levegő, mint a réti ut homokja; rezgett benne a délibáb: az igazi viz hulláma se különben. Kiszitta az ég színét a nap: azaz egypár csene- vész felhő, mai a kék sivatagot csúfította, hiába terjeszkedett, nyújtózott egymás után,, csak nem tudott sehogyse összeolvadni, olyan nagy volt a szélcsend. Valahol messze delet harangoztak. A délibáb partján látszott egy csárdaféle, azonkívül semmi, ahol ember meghúzódhatott volna. Lihegve bujt meg a jószág a réti karámban; a pohoshasu ürük lecsüngő fejjel fordultak egymásnak és sültek-főttek a napon, de nem mozdultak. Az egész nagy rónaságon csak két árnyék volt, az egyik a kutá- gas tövében, — ott éppen elfért Bundás, a nagy juhászkutya; — a másik két lépésnyire onnan, a szalmakunyhó mellett — ott meg Peti bojtár vetett ágyat magának debreceni szü- rén. Peti is, Bundás is már jó ideje nézte az útnak egy pontját. Valaki jött ott, a kerékvágás közét lépegette, ahol kinőtt a fü kurta szoknyája fel volt csücsközve a derekára ,hogy ne söpörje a gazt, meg ne akadjon benne a tövis. Messziről virított fején a pirosbabos kendő, a fölött jókora bögre látszott: kétoldalt fogta két fülénél fogva a leányzó. Hozták az ebédet a bojtárnak. Bundás hegyezte kajla fülét; még a fejét is elfelejtette rázogatni, pedig ugyancsak ráesett a légy a tarkójára. Szeretett volna már felugrani s elibe futni a bögrének; minduntalan rándított egyet a derekán, de minthogy a gazdája oly csöndesen- lapult, ő se szeleskedte el a dolgot. Peti két könyökére támaszkodva nézte, hogy siet a leány, mintha csak szállna a fü fölött. Messziről is látszott, hogy mosolyog; két szeme hamisan csillogott ki az előre húzott kendő alól. — Mi van a bögrédbe, te kis Katicabogár? — kérdezte mohón a legény, mikor a szava már elfogta a fehércselédet. — Tán adj’ istent mondanál előbb. Peti! látom éhesebb vagy mint illedelmes. Hát'iszen tudod, hogy szerda van ma, lebbencsleves napja. Éppen oda ért a szűr elé, ott megállt. Majd kicsattant piros orcája; karja, nyaka, melle csakúgy düzzadozott az eleven vértől. Holmi vékonyabb dongá- ju legényt jobban földhöz teremtett volna, mint egypár it- ce jó bor; még a szesz mámora se maradna el az érintése után. Peti végignézte, de úgy fektében nem tudta a szemét sokáig a magasba emelni; lepillantott megint a homokra, ahol a leány meztelen bokája fogta el előle a túlsó kilátást. Másfelé járt az esze, de szavával azért visszatért a lebbencsleveshez: — Mindig is szerettem, hát még ha te főzöd! ülj le szivem, ne kináltasd magadat annyira. Nem mondatta kétszer a leány, letette, a bögrét, a tetején volt cseréptányér, meg a cinkanál; a kenyeres ruhát kiterítette a cifra szűrre, végig simított rajt’ a kezével s fel volt terítve nyomban. — No most egyék kelmed! Maga pedig ezalatt megült a kunyhó előtt, guggon, mint egy felröppenni készülő madár. — Gyere közelebb, te csiripelő tücsköm, úgyis csak szent Mihályig tart már, akkor hazahozlak. Bundás nagyokat nyelt s egyre nyalogatta a szája szélét. A lompos farkával egész indulókat kopogtatott ki a kutágas tövén. Nyilván közelebb kívánkozott, de nem volt neki mer- sze. A leány kacagott. — Isten tudja, lesz-e valami abból; a Fazekasék Jóskája is egyre ott settenkedik éd’sapám körül, kölleti magát a kajla lábával. Hallod-«, Peti, apámu- ramnak egy szava se lenne ám ellene. Megroppant a cinkanál a ler gény foga közt, azután két darabban esett ki a szájából. Elöntötte a fiüt a méreg, felpattant s elkezdte rázogatni az öklét, hetvenkedve. Budásnak se kellett egyéb, odasompolygott a bögréhez, gondolta, hogy most rajta a sor. — Ne félj Peti, — csittotta a leány a bojtárt, — kettőn áll a vásár; ha hozzád húzok, nem lehetek a más felesége. Csak már egy bakaraszt nagyobbra nőttél volna! Bizony egy kicsit kicsiny volt a legény, nem ütötte meg a katonamértéket: hanem zömök derekában két ember ereje gyűlt azért össze. Röstelked- ve feküdt le megint a szűrre s nagyokat rúgott a kutyán, mely ott várta farkcsóválva a jó szerencsét. — Ha igy fekszel, nem is venni észre, hogy hiányzik belőled, — szólt Katica, egy kicsit komolyan, egy csöppet pe-^ dig évődve. Peti odagurult hozzá egy fordulattal s átkapta a derekát, amint nekivetette a hátát a kunyhó rámájának. De nem abból a fajtából való volt ez a réti virág. Nagyot lökött a fiun s nyomban fel akart kelni. — Nyughass, Peti, mert igazán mindjárt megharagszom! — Hát csókolj meg, ha igazán szeretsz. (Folytatjuk) A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron .. 2.00 Deák Jánosné, Akron ..... 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 3.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 3.00 Feczkó Jánosné, New Y... 2.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 5.00 Kern Péterné, Akron ....... 3.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pitts. 3.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 2.00 Mary Mayer, Phila ........... 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton .. 3.00 Visi Istvánná, Detroit .... 2.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 4.00 Zára Jánosné, Chicago .... 3.00
