Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-05 / 1331. szám
1944. augusztus 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hol van a német munkásság? A hitlerizmus hatalomra ju-| tása, de még inkább a háború i kitörése, még közelebbről a Szovjetek megtámadása óta, különösen az öntudatos munkások között, állandó megvitatás tárgya, hogy mi van a német munkásosztállyal? Száz százalékosan felsorakozott-e Hitler mellé, vagy csak az alkalomra vár, hogy lecsapjon, hátbatá- madja az elnyomóit. Ha tudjuk azt, hogy a háború illetve Hitler előtt Németországban volt legtöbb szervezett munkás, hogy a munkás politikai pártok, a szociáldemokraták, kommunisták, 15 millió szavazatot kaptak. Tudjuk azt is, hogy a szoc. dem. és kommunista pártok és szakszervezeteken kívül, meglehetősen nagyszámú szindikalista és anarchista csoportok is voltak, joggal vetődhetik fel a kérdés, hogy amikor mindenütt, ahol a náci-fasizmus uralomra jutott, többé-kevésbé megnyilvánulása volt annak, hogy a tömegek szembeszállnak az elnyomóikkal, egyedül Németország volt az ,ahonnan az ellentállásnak semmi komoly jelét nem láttuk. Tagadhatatlan tény az, hogy Hitler belső bajok nélkül mehetett harcba, nem csak a “zsidó kapitalista” államok ellen, hanem a Szovjet Unió ellen issedig jól tudjuk, hogy a mai modern háború sikerének az első feltétele az, hogy a hadsereg mögött ott álljon, minden zavaró momentum nélkül, az egész ipari aparátus és ezen a téren, mindaddig amig a szövetségesek repülő ármádiája szét nem bombázta a német hadi ipart, Hitlernek semmi kellemetlensége sem volt, a gyárak zavartalanul öntötték a hadianyagot a hadsereg részére. A felvetett kérdésre legtöbb öntudatos munkás azt a Választ adta, hogy leszámítva az aránylag kis számú koncentrációs táborba hurcolt, megnyilkolt, külföldre kényszeritett munkásságtól, a német nép beleértve az ipari munkásságot is, túlnyomó nagy többségben Hitler mögé állt, magáévá tette a német nép felsőbbrendűségének az elméletét. Ez a tény annál is inkább valóság lett, amikor a háború első éveiben a német hadsereg maga alá gyűrte egész Európát, egészen Moszkva, Leningrad, Stalingrad vonaláig. A hihetetlen győzelmek, a még kételkedő, a régi szocialista nevelést megtartó tömegeket is meggyőzte arról, hogy a német nép mint egy felsőbbrendü faj hivatott arra, hogy uralja az egész világot. Mások, kik nem tudták vagy nem akarták elhinni, hogy a nagy német szervezett tömegekből teljesen kiveszett a szolidaritás érzete, kevés meggyőződéssel azt igyekezték válaszul adni, hogy a tökéletesen megszervezett, brutális elnyomó szervezet lehetetlenné teszi a Hitler ellenes tömegek megnyilvánulását, ha van is ilyen, arról a szigorú cenzúra folytán a külvilág tudomást nem nyerhet, de az első kedvező alkalommal elementáris erővel tör ki az elégedetlenség, amely majd igazolni fogja a német munkások öntudatos mivoltát. Ezeknek az érveknek az első része nagyon gyenge lábon áll, mert nem kisebb terror és elnyomás van a leigázott országokban és mégis állandó harcban állanak az elnyomóikkal. A görög, jugoszláv nép, évek óta rendszeres hadjáratot folytat a hitleri hordákkal szemben, állandó partizán harc, szabotálás folyik a francia, holland, norvég, cseh népek részéről is. Még azt sem lehet mondani, hogy ez az ellenállás tisztán nemzeti jellegű lenne, mert a lengyel, de különösen a görög és jugoszláv harcok nem csak a hóditó, de a saját elnyomóik ellen is folyik. Pedig ha létezik terror, úgy ezekben a megszállott országokban az minden képzeletet felülmúl, még sem képes behódolás- ra kényszeríteni az elnyomott népeket, amit a legutóbbi dániai általános sztrájk is igazol. A cenzúrára való hivatkozás sem meggyőző, mert a cenzúra mindenütt egyformán erős, még a semleges ujságirók sem tudnak Németországból való eltávozásuk után, semmi olyat mondani, amely azt igazolná, hogy a német nép egy része szembeál- lana a náci uralommal. Ma már sajnos az utolsó érv sem áll fen, mert ha valaha meg volt a lehetősége annak, hogy a német munkásság megmutassa azt, hogy nem hódolt be a nácizmusnak, az elmúlt hetek erre alkalmasak voltak, a kedvező alkalom itt volt és itt van, de a legkisebb jele sincs annak, hogy a német munkásság között náci ellenes szervezkedés, náci ellenes akció lehetősége volna. Az elmúlt négy hétben a Vörös hadsereg a haditörténelemben eddig nem ismert iramban kergeti maga előtt a vert náci hadsereget, amely csak gyors iramban tud visszafelé szaladni, de ellenállásra már képtelen. Normandiában, Olaszországban, ha lassan is, állandóan visszaszorulnak a német csapatok, a hármas front eseményei, de különösen a veszélyeztetett német határ védelme, az összes tartalék mozgósítását és frontra vívásét tette szükségessé, ami a | belső vonal meggyengítésével egyértelmű. Ebben a szituációban indult meg a véres marakodás a hatalomért Hitler gangje és a porosz junkerek, a tábornokok, földbirtokosok között. Amint már megírtuk ehhez a marakodáshoz a német népnek semmi köze, itt nem elvi, hanem hatalmi kérdésekért folyik a harc. A junkerek tudják, hogy a háború elveszett, csak azért törekednek a hatalmat magukhoz ragadni, hogy a junker uralmat fentarthassák a vereség utánra is. Az természetes volna, hogy a német nép egyik csoport mögé sem állt, de az nem természetes, hanem mélyen elszomorító, hogy ezt a kedvező alkalmat, a harctéri vereséget, a főbitangok egymás közötti marakodását nem használta fel arra, hogy sztrájkkal, felkeléssel megadja a kegyelemdöfést a döglődő nácizmusnak. A kedvező alkalom ki nem használása, azoknak a kezébe adott megcáfolhatatlan érvet, akik azt mondják, hogy a német népet nem lehet elválasztani a hitlerizmustófl, az úgyszólván 100 százalékban meg van fertőzve a hitleri elmélettel, egyöntetűen felelős mindazért, ami az elmúlt években történt, amiből szerintük logikuson következik az, hogy a büntetés a leveretés után nem csak abban nyilvánul meg, hogy a fő kutyákat felkötik, hanem olyan rendszabályok alá kell vetni az egész német népet, amely majd kijózanítsa őket a felsőbbrendűség elméletéből. A rendszabályok szerintük nagyon sokfélék lehetnek, kezdve Németország feldarabolásától, minden bűnös megbüntetésétől, a hémet nép átnevelésé- től addig, hogy az egész Németország népét kényszeríteni kell arra, hogy a háborús rombolásokat helyreállítsa, vagyis a számítások szerint legalább 15 millió német munkásnak, lő évig kellene kényszermunkát végeznie, hogy a pusztítás anyagi része jóvátehető legyen, természetesen ezeknek a kényszer- munkásoknak az eltartása és a szükséges anyagok előállítása a többi német kötelessége volna. Bármennyire elszomorító is a német nép viselkedése, magatartása, a jövőt illetőleg a legőrültebb elgondolás ez a fenti, sajnos mind nagyobb tért hóditó terv, amely valójában a náci elmélet kisajátítása volna, ami nem más, mint a 80 milliós német nép kipusztitásának a kivitele, amelyet Hitlerék megpróbáltak a legázolt népekkel, főleg a zsidókkal, lengyelekkel és az oroszokkal. Ha alávaló barA Szovjet hadsereg menetrendjén találjuk Minks, Pinsk, Dvinsk városokat. Most újabban Lublin, Dublin, Berlin. A legújabb náci rendelet szerint a régi katonás szalutálást kicserélik a náci kinyújtott kéz szalutállással még a hadseregben is. Erre vártak a német katonák, most ezt olyan örömmel megteszik, hogy mind a két kezüket felnyujtják, amikor az orosz katonákat üdvözlik. Hitler nagy kegyesen felosztotta a hatalmat a másik há rom társával, Himmler, Goering és Goebbelsel. Valószínűleg hozzátette, vagy legalább is gondolta, hogy igy együtt mennek a pokolba. Michigan államban a “Győzelem Napján” mely nevet a fegyverszünet napja helyett fognak használni, az italmérést 24 órára lezárják. így csak szárazon kell majd megünnepelni a legvéresebb háború végét. Truman az alelnök jelölt nagyon alkalmas személy, keveset és megválogatva beszél. Annyira vigyáz, hogy még talán amikor alszik is szájkosarat visel. Még a politikában is szemlélhetünk haladást. A reakciós déli államokból, már nem küldik vissza a kongresszusba a reakciós képviselőket. Martin Dies, bárizmus volt ez Hitler részéről, még a német nép magatartása sem teszi ezt igazságossá, ha a szemet-szemért elmélet alapján a győztesek akarják ezt a németekkel szemben alkalmazni. Ez a módszer a legkevésbé alkalmas arra, hogy a német népbe vissza vigye az emberi szolidaritás érzését. Valójában a mai társadalmi rendszer, mint annyi sok mást, ezt a kérdést sem tudja megoldani mert a formulái mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy a német népet kijózanítsa az őrült álmodozásából. Bármelyik tervet valósítsák is meg, csak bosszút, gyűlöletet és a megbosszulás gondolatát fogja kiváltani a német népből. Ezt, mint annyi más betegségét a mai rendszernek, csak az egész rendszer megváltoztatásával lehet megoldani. Csak egy kollektiv társadalmi rendszer, mely eltüntet minden gazdasági ellentétet az egyén és a népek között, oldhatja meg ezt a kérdést úgy, hogy ezzel biztosítsa az emberiség testvériesülését, amelybe bele tud helyezkedni megtisztulva, a ma még világuralmi lázálmoktól megfertőzött német munkásság is. Mint egy utóiratként, azokhoz a liberális magyarokhoz, kik jogos, vagy eltúlzott gyűlöletükben, valósággal kiirtani akarják a német népet, akaratlanul is ezt a sorsot javasolják a magyar népre is, amely sajnos nem sokkal mutat több el- lentállást a Horthy brigantiz- mussal szemben, mint a német szövetségese Hitler banditáival. Kovách Ernő “Cotton Ed” Smith, Mrs. Cara- way-ok kiestek még az előválasztásokból is. Ámbár még minden meg van, az a nagy baj, hogy az “elfelejtett ember” mindent feledett, még azt a munkanélküli nyomorúságos tiz évet is. Az is meglehet, hogy Hitler elleni merénylet is csak olyan Reichstag-féle tűzijáték volt, amilyent Göeringék rendeztek és a szenvedő alanyokat kiirtották. Most is sok ellenzék akadt, akiket csak puskogolyókkal tudtak meggyőzni. A Londonban levő lengyel kormány tagjai Moszkvába repültek, félnek, hogy kimaradnak a Warsoba való ünnepélyes bevonulásból, sőt a lengyel kormányzatból is. Mert a visszamaradt és ténylegesen harcoló lengyelek felismerték, hogy nagyon szépen megtudnak lenni a londoni lengyelek nélkül is. Az oroszok Lengyelországnak ígértek német-porosz területeket, úgy számítanak, hogy elég harc lesz Lengyelországon belül ezen két csoport között, nem kell nekik félni, hogy ismét veszélyessé válnának a lengyelek. A Vörös hadsereg csak néhány kilométerre van a Tatár és a Vereckei szorosoktól. Talán már Horthyék is vörös zászlót keresnek. JEGYEZD MEG...-----------------------Ajánlja: St. Visi----------------------
