Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-07-29 / 1330. szám

1944. julius 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜi ___CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI NEM SIKERÜLT Kiáltottak fel milliók sajnál­kozva, vagy örömmel, amikor megjött a hir, hogy Hitler könnyű sérüléssel menekült meg az ellene elkövetett bomba merényletből. Magunk részéről nem tuljadonitunk fontosságot ilyen egyéni akciónak, nem hisszük, hogy egy “nagy ku­tyának” á felbombázása, vagy agyonlövése előbbre vinné a munkásosztály ügyét. “Eb he­lyett, eb támad” mondja a ma­gyar közmondás, ami a jelen esetben annál is inkább helyt­álló, mert ha sikerült volna is a merénylet, akkor is legfeljebb a hitleri gang helyébe a porosz tábornoki klikk került volna az uralomra, amely ugyan cseppet sem különb a másik bandita csoportnál, de annyival rosszabb az, hogy több sikerrel próbál­kozhatott volna ez a társaság a “megegyezéses” békével, amely megmentette volna a megfejelt náci uralmat, mert változás csak szinleges lett volna, a ku­tya megmaradt volna, csak a nyakravaló változott volna meg. A sikertelen merénylet * után, amelybe csak egy-két főnáci döglött bele, Hitler kiirtsa a le­leplezett ellenfeleit, vagyis a bandita urak, akár Capone egy­mást gyilkolják, ami ellen nem emelünk kifogást, tekintettel arra, hogy még elég bitang ma­rad arra, hogy minden lámpa­vas megkapja a maga fő-náci­ját a nagy leszámolásnál. De valójában sokkal jobb, hogy Hitler ez a nyílt bandita marad az uralmon, mintha ra­vasz, köpönyegforgatók kerül­tek volna hatalomra, mint 1918- ban, akik addig demokratáskod- «tak, amig alkalmuk lett arra, hogy a kapitalizmus, a nagybir­tokosok megerősödjenek és le­szúrják a munkásosztályt min­den intézményével, szervezetei­vel, amint tették az első világ­háború után. Fél qjegoldás nem megoldás, ha a német világuralmi álmo­kat szét akarják szakítani, úgy gyökeresen kell kiirtani az egész junker-náci uralmi rend­szert és lehetővé tenni a német népnek, hogy mint békés, sza­bad nép helyezkedhessen el a népek nagy családjában. Biztos, hogy egy könnyet se ejtettünk volna Hitlerért, ha a bomba tökéletes munkát vég­zett volna, de nem esünk két­ségbe azért sem, hogy ez á fő­bitang ma megmenekült az akasztófa számára. AZ EMBERISÉG JÖVŐJE Mikor a náci brigantik, az emberiségre szabadították azt a borzalmat, amelyet második vi­lágháború névvel jelöltek meg, a banditákkal szembeszálló ha­talmak ismételten kihangsú­lyozták azt, hogy olyan békét fognak teremteni, amilyen meg fogja akadályozni azt, hogy még egy ilyen szerencsétlenség szakadhasson a világ népeire. Mi, akik gyűlöljük osztály­helyzetünknél, magasabb, embe­ribb világfelfogásunknál fogva a fasizmust, mint az uralkodás legbrutálisabb, legaljasabb, leg­elvetemültebb formáját, amely­nek a kipusztitására semmiféle áldozat sem sok a fenti okoknál fogva természetszerűleg gyű­löljük a háborút, anélkül, hogy a világbéke biztosítását Ígérő kormányférfiak őszinteségét kétségbe vonnánk — bár tekin­télyes számban vannak olyanok is, akik amig a világbékéről szó­nokolnak, máris készülnek az uj háborúra — ki kell jelentenünk azt, hogy ahogy ma a helyzet kinéz, nem hiszünk annak a le­hetőségében, hogy a mai társa­dalmi és gazdasági berendezés alatt, tartós békéről lehetne be­szélni. Még jól emlékszünk a század elején feltámadó nagy békemoz­galomra, amely hullámszerű­en borította el az egész világot. Mindenki pacifista volt, nem­csak professzorok, de a kormá­nyok, sőt a cár és Vilmos csá­szár is, de a békekonferenciák, a hágai világbiróság stb. idején, őrült iramban készültek a há­borúra, óriási hadseregeket tar­tottak fenn, egymást licitálták túl a fegyverkezésben. Közben a nagytőke és főleg a hadi ipar kezében levő sajtó, folyton uszí­tott, rémisztette a népeket, hogy elfogadhatóvá tegye elő­ször az őrült fegyverkezést és ennek folytán a liáborut. A magyarok nagy pacifistája, a “nemzet hős csalogánya” Ap- ponyi Albert gróf, aki a bari­tonját végig rezegtette az egész világon, mikor Tisza annak ide­jén bejelentette, hogy Ferenc Jóska “mindent meggondolt és megfontolt” az az megüzente a háborút a szerbeknek, a nagy pacifista, ujongva kiáltott fel, hogy “Végre”. Ahogy komédia volt az első világháború előtti pacifista mozgalom, ugyan olyan komé­dia volt az első világháborút követő “Nemzetek Ligája” is, amely nem volt más, mint egy nemzetközi sóhivatal, amelynek az árnyékában készült fel Hit­ler, Mussolini, Tojo trió a most folyó világégésre. Semmi remény sincs arra, hogy az a jövőben másként le­gyen, minden szép szólam da­cára is a jelek azt mutatják, hogy a tervezett világkormány, világrendőrség dacára is, min­den állam fegyveres békére ké­szül fel. Amerika, Anglia állan­dóvá akarja tenni a kötelező ka­tonai szolgálatot, az az nagy | hadsereget akar készenlétben 1 tartani, fejleszteni óhajtja a repülő hadseregét és a tengeré­szeiét, nehogy “uj meglepeté­sek” érjék őket, legfeljebb csak a legyőzött ellenfeleket akarják leszerelni. Minden ígéret és tervezés da­cára, az emberiség, beleértve a munkásosztályt is, kétségbeej- tően sötét képet mutat, a mai hadviselés mindinkább egy min­denkire kiterjedő öldökléssé fa­jul. A nácizmus, amely minden emberi érzést, jogot megcsufói­vá tartotta kezében a hatalmat, éppen ilyen brutális a hadvise­lés terén is. Nem csak a fegy­veres katonaság ellen lép fel kí­méletlenül, de a harcát átviszi a civil lakosságra is. Repülő ármádiája rácsapott a nyílt világvárosokra, Belgrád, Varsó, Rotterdam, London, Le­ningrad, Moszkva lakosainak a tízezrei, asszonyok, gyermekek pusztultak el. A meghódított területeken szisztematikusan ir­totta ki a lakosságot, nemcsak ] a zsidókat, de a lengyeleket, cseheket, oroszokat is, a vissza­hódított városok tömegsírjai, beszédes példái a náci brutalitá­soknak. Az akció, ellenakciót vált ki, a német repülő támadá­sok csak majálisok voltak ahoz, amit a megerősödött szövetsé­gesek a náciknak vissza fizet­tek. Ma a nagy német ipari váro­sok romokban hevernek, ott is asszonyok, gyerekek tízezrei pusztultak el. De még nem va­gyunk a végénél, újabb s újabb meglepetések következnek, a legutolsó a robot bomba, amely­nek már formailag sem az a célja, hogy az ellenfél katonai erejét, hadseregét, felszerelését, hadigyárait szétrombolja, ez a bomba vak és süket, elindítják, megy ameddig a kapott erő vi­szi, ott leesik és iszonyatos erő­vel felrobban, hogy hová esik, egy békében alvó családot tép-e darabokra, egy kórházra, isko­lára, vagy egy hadigyárra esik, az a vak véletlen dolga. Soha eigy pillanatra sincs biztonság­ban a lakosság azon a területen, amelyre a robot bomba hatóere­je kiterjed. Egy cseppet sem lesz meglepetés, ha ezt az uj medicinát rövidesen megtízsze­rezve gyúrják le a szövetsége­sek a nácik torkán. Hogy még mik várnak reánk a nácizmus leveréséig, az a né­met laboratóriumok titka, csak egy bizonyos, hogy ezektől a borzalmaktól, melyeket mindna- gyobb hatásúvá fejlesztenek ki a tudósok, csak egyetlen módon szabadulhatunk meg, ha a világ munkásosztálya a ma borzalma­iból tanul és olyan irányba for­dul az eddigi tétlenség, nem tö- rődömség helyett, amely képes arra, hogy a fiaink, az unoká­ink, ne legyenek újra a harc­terek áldozatai. Csak egyetlen mód van arra, hogy megakadályozzuk azt, hogy újra nácizmus, háború fe­nyegesse az emberiséget, ha megszüntetjük az okot, a szülő­anyját, a profitra termelő gaz­dasági rendszert, ha olyan uj rendszert építünk fel, amely i nem csak az egyénnek, de a vi­lág népeinek is jogot, szabadsá­got, termelő munkát és a műn­ké teljes értékét biztosítja. Miután nem lesz elnyomatás, kizsákmányolás, nyomor, szol­gaság, az egyének éppen úgy, mint a népek, békében, közösen termelnek, pusztítás helyett épí­tenek, az emberiség életnívóját, kultúráját, soha el sem képzelt magasra fejlesztik ki. Ennek az uj társadalmi rend­szernek a megvalósítása, a mun­kásosztály történelmi hivatása, ahogy a feudális rendszert szükségszerűen felváltotta a burzsoá tőkés termelési rend­szer, éppen úgy a munkásosz­tály van hivatva arra, hogy az elavult, ma már csak a durva erőszak alapján fentartható rendszer helyébe megvalósítsa az Ipari Demokráciát. Ezt sem politikusok, sem tu­dósok, sem bölcs államférfiak, még hivatásos munkásvezérek sem fogják nekünk tálcán hoz­ni, azt nekünk kell megvalósí­tanunk úgy, hogy ezt a célt egy pillanatra sem tévesztve, Ipari Uniok-ba szervezkedünk meg, csakis igy, ez utón leszünk men­tesek attól, hogy minden eddi­ginél borzalmasabb veszedelem szakadjon az emberiségre. ÉPITÖGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang. .... 7.00 G. Barca, Bridgeport ....12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ........12.00 P. Csorba, New York....... 5.00 M. Danka, Cleveland ........12.00 L. Decsi, Akron ................ 9.00 St. Detky, Phila ____ 9.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland __ 12.00 J. Farkas, Akron ...... 12.00 L. Fishbein, New York ....12.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ........ 7.00 J. Geréb, Cleveland ..........12.00 P. Hering, Buffalo ...... 6.00 J. Kollár, Cleveland .......... 9.00 E. Kovách, Cleveland ....... 6.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A .Kucher, Pittsburgh ....1*2,00 A. Lelkó, Pittsburgh ___10.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 9.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 J. Mogor, Cleveland .........12.00 J. Munczi, Cleveland ....... 4.00 A. Molnár, Cleveland ........12.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York ___12.00 P. Pika, Chicago ____ 12.00 J. Policsányi, Triadelphia 9.00 L. Rost, Phila ................... 9.00 M. Stefankó, New York .... 8.00 A. Székely, Cleveland __ 8.00 J. Szilágyi, Cleveland __ 6.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 J. Varga, Cleveland ......... 9.00 Jos. Vizi, Akron ..........,..12.00 J. Zára, Chicago ........... ..12.00 Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents