Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-22 / 1329. szám
1944. julius 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL UNDORÍTÓ FöRTELEM Úgy itt, mint Magyarországon, a hazafias sajtó nagyon szívesen hozott le külföldi lapokban megjelent olyan híreket, amelyek a magyar “kul- turfölényt” igazolták. Csak azért szokta elkeseredni, ha Magyarországot balkáni, vagy ázsiai államnak nevezték. Budapestet meg összetévesztették Bukarestek Az elmúlt világháború után már kezdték nem összetéveszteni Magyarországot, most már nem a kulturfö- lény, hanem mint a világreakció pioneerje, a náci-fasizmus nemző apja vált hírhedté és ismerté Magyarország. A gyalázatos fehér terrorja, numerus claususa, zsidó törvénye, előfutárjai voltak a későbbi európai borzalmaknak. Magyarország lett menedékhelye az európai reakciónak. Oda menekültek az európai országok fehér terroristái, oda menekültek a politikai gyilkosok, ott képezték ki és oktatták ki a szerb király gyilkosait, ott volt a hírhedt frank hamisítás. Minden hivatalos kormány- szervek tudatával és védelmével, a magyar kormány volt az első, amely szövetkezett Mus- solinivel, később Hitlerrel. A magyar kormány csatlakozott elsőnek a mai világháborút előkészítő antibolseviki ligához, első volt amely belépet a fegyveres, Tengely név alatt ismert szövetségbe, amelynek természetes folyamata volt a világháborúba való beleavatko- zás, amelyben a magyar katonaság az orosz fronton, csak ágyutöltelék volt. Magyarországot csak mint hiénát emlegette a világsajtó, mely undort váltva ki a hírhedt bácskai vérfürdővel, ahol sok ezer ártatlan szerb és zsidó civilt, asszonyokat, gyerekeket végeztek és raboltak ki Horthy banditái. A magyar kormány, amely teljesen gúzsba kötötte a magyar népet, hűségesen kiszolgálta Hitlert élelemmel, hadianyaggal és katonával. De a vörös hadseregnek a Kárpátoknál való megjelenése megrémítette a bitorló banditákat, a forradalom és az orosz invázió rémképe jelent meg Horthy banditái előtt, most már fel kellet tadni a hazug látszat alkotmányosságot, a parlamenti komédiát, fel kellett oszlatni minden oly szervezetet, amely alkalmas volt, hogy egy forradalom kiinduló pontja legyen. Ezt a munkát csak németnáci katonai fedezet alatt lehetett megcsinálni, ezért következett el a március 19-iki német megszállás, utána egy oly förtelmes terror, amely minnen kultur ember utálatát és megvetését váltotta ki. Polgári ellenzéki pártok, a szociál demokrata párt, a szak- szervezetek feloszlatva, kirabolva, vezetőik a börtönökbe vagy koncentrációs táborokba. Ezt követőleg megkezdődött a zsidók ghettóba terelése, a szó szoros értelmében való kirablása és a szisztematikus kiirtása. A jelentések szerint a magyar zsidókat tízezrével viszik a hírhedt lengyelországi kivégző táborokba, ahol gázkamrákba végzik ki őket. Állítólag egy millió magyar zsidót akarnak Horthy Miklós pribékjei kivégezni és már egy- harmadát meg is gyilkolták. Bármennyire is ismerjük úgy Hitler, mint a Horthy banditák kegyetlen szemérem nélküli gazságait, mégis képtelenek vagyunk elhinni, hogy ezek az aljasságok, ártatlan magyar polgárok, asszonyok, gyermekek tízezreit már a lengyel zsidók sorsára jutatták volna csak azért, mert zsidók, de ha tizedré- sze igaz is ezeknek a gazságoknak, akkor is megérthető az, hogy tisztességes emberek, fajra, vallásra való tekintet nélkül megpróbálkoznak azzal, hogy megmentsék a halálra szánt százezreket. Minden tisztességes ember készséggel kell, hogy mindent elkövessen a tömeggyilkosságok ellen, hogy tiltakozzon, hogy felrázza a kultur emberiséget, felhívja a figyelmét erre az aljas rendszerre és olyan közhangulatot váltson ki, amely példátlanul súlyos ítéletet követeljen mindenki ellen, aki ezekben a bi- tangságokban aktiv szerepet vállalt. Sajnos azonban a kezdeményezők minden jó szándékának és felháborodásának dacára, a szerencsétlen áldozatok közül egyet sem fog megmenteni, mert ezekre a dögrovásra került banditákra nincs és nem is volt hatása sem tiltakozásnak, sem fenyegetőzésnek. Hit- ler-Horthy hordái jól tudják, hogy már eddig is annyi aljas rablást, gyilkosságot követtek el, ha ezer életük volna, sem lehetne elégszer kivégezni őket a gazságaikért, nekik már nem számit az, ha még egy millió zsidót, ellenzékit ráadásul kivégeznek, az eddigi áldozatok után. Bármilyen jogos is az itteni zsidók és liberális magyarok felháborodása, bármennyire is érthető a tiltakozásuk és az áldozatok megmentését célzó terveik, azok eredménytelenek maradnak, ha millió táviratot küldenek is az elnöknek, amelyben a tiltakozását kérik, az sem segít a szerencsétlen halálra szánt zsidókon. Diliingert semmiféle határozati javaslat, erkölcsi felháborodás nem állította meg a gyilkoló útjában, csak a jól célzott revolver golyók végeztek vele. Hitler-Horthyt és a bandáit, a gyilkolási, rablási mániájukban csak a fegyveres erő állíthatja meg, csak a katonai győzelem hozhat megváltást a szerencsétlenek felett. Reméljük, hogy a szélvészként rohanó vörös hadsereg elég gyorsan ér el Magyarországba, hogy kimentse a halálra szántakat a gyilkosok kezéből. De amikor látjuk a tisztességes emberek őszinte felháborodását, tiltakozását, Takaró Géza református templomának megkapóan demonstrativ akcióját, hogy a szolidaritásuk jeléül feltüzik a megbélyegzésre szánt sárga foltot és Dávid csillagot, felháborodva látjuk, hogy közelmúlt antiszemitás Horthy cselédei kényszer- csinálta mü- felháborodását, hogy alibit biztosíthassanak, hát ők is beállnak a tiltakozók közé. Ez az erőltetett tiltakozás is csak arra jó nekik, hogy a közvélemény előtt Horthyt mentsék, egy szóval sem említik, hogy Horthy éppen úgy gyilkos bandita, rabló, útonálló, mint az általa kinevezett kormány, vagy a nyilas betyárok.Az, hogy az amerikai magyar református papság visszautasította Takaró Géza felszólítását egy közös akcióra, legjobban igazolja, hogy a Magyar Szövetség urai, az Újlakiak, Kerekesek, Herczegh-Ladá- nyi féle papok, nem csak maguk Horthy cselédek, antiszemiták, de a híveiket is úgy befolyásolják. A szerencsétlen kivégzett és halálra szánt zsidók meggyalá- zása az, hogy ezek az urak is odatolakodnak a krokodil köny- nyeikkel a tisztességes emberek társaságába. WALLACE Az elmúlt napokban és a jövő héten tanúi voltunk és leszünk annak, hogy a reakció milyen szisztematikusan épit fel egy egy olyan politikust, aki a céljainak megfelel és hogy végez ki olyat, aki elég bátor arra, hogy szembe álljon az ő törekvéseikkel. Nagyban folyik Dewey és Bricker felépítése arra, hogy Amerika népével elfogadtassák, mint a következő elnököt. De ez sem folyik olyan iramban, mint Wallace al-elnöknek a kivégzése. Valósággal azzal tömik meg a polgári lapokat, hogy kimutassák milyen nagy nemzeti szerencsétlenség lenne az, ha a demokrata párt ismét Wallacet jelölné al-elnöknek. Valójában a múltban az al-el- nökök semmiféle komoly szerephez nem jutottak, nekik csak ■egy hivatásuk volt, várni az elnök halálát, hogy azután rájuk kerüljön a sor. Ez, mint sok minden másként néz ki Roosevelt-Wallace együttesnél. Wallace állandóan aktivan szerepel, a polgári politikusok között, ő az aki legélesebben kihangsu- i lyozta, hogy a háború után nem lehet ott folytatni, ahol a háború előtt- elhagyták, nagy reformokat követel, nem csak amerikai, hanem világ vonatkozásban is, sürgeti a munkásosztály aktiv fellépését, nemzetközi összefogását. Természetesen a nagytőke előtt ez megbocsáthatatlan bűn, szociálistának, álmodozónak nevezik ezt a kétségtelenül jóhiszemű polgári radikálist, ki odáig ment el, hogy megtanult oroszul, hogy annál könnyebben tanulmányozhassa a Szovjet viszonyokat. A veszélyt a nagytőke abban látja, hogy a háború után megalakulandó Világ Szövetségnek a valószínű feje, elnöke Roosevelt lesz, ki akkor lemond az elnökségről és a helyét Wallace foglalná el, ki megpróbálná megvalósítani a reform terveit. Abba — miután megakadályozni úgy sem tudják — már belenyugodnának, hogy Roosevelt negyedszer is elnök legyen de, hogy esetleges lemondása után Wallace következzék, ez nekik forradalom, bolsevizmus, ez a szent profit sérthetetlenségének megnyirbálását jelentené, amelynek e meggátlása minden áldozatot megér. Egyáltalán nem. okozna meglepetést az, hogy ha sikerülne Wallace jelölését megakadályozni és a helyére egy olyan al-elnököt állítani, aki az adott esetben kezes báránya lenne a nagytőkének. Ja, politika az úri huncutság. A PAP SZAKÁCSNÉK lapja a bridgeporti “Mi Lapunk” szerkesztője nem sok figyelemre méltatta Biddle igazságügyi államtitkár ama figyelmeztetését a nemzetiségi lapokhoz, hogy hagyjanak fel az egymás elleni uszitással. A fenti sajttakaró főszerkesztője azóta fokozott mértékben folytatja az uszítást, először a csehek ellen, legtutóbb meg a papi csuhához nem méltó módon ront neki DeGaulle, Benes és Titonak. A szent atya szerint a békének a “fekélyei” nem Horthy-Hitler urék, hanem a fentiek és a “cinkosaik” rombolták szét a békét. “De Gaulle valamint Benes és Tito a kommunisták, szabadkőművesek, a kutmérgezök.” Ennek a megvadult papnak nem sok szerencséje van, amikor a spanyolok mészárosát vette védelmébe, mint a rend és a hit lovagját, akkor a szenátus, sőt maga az elnök is rásütötte a Hitler bérenc bélyeget. Amikor De Gaullet és társait mocskolja .akkor De Gaullet Amerika az államfőnek kijáró tisztelettel fogadja és vele mint a francia nép képviselőjével egyezséget köt, amikor Péter király valósággal könyörög Titonak, hogy fogadja el a miniszteri kinevezést, amikor az oroszok legázolják a náci hordákat és tisztítják az utat Benekesnek, Chernitzky atya akkor köp a szemükbe és jósolja a dicstelen elmúlásukat IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI
