Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-30 / 1352. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 30. DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF (Folytatás) A föld, mint termelőeszköz nemcsak lehetővé tette, hanem természtéből kifolyólag megkövetelte a magántulajdon kialakulását. A fölmivelés révén képessé vált a társadalom önmagának biztos eltartására és igy a társadalom fejlődése átment az ellentétbe. .A természettel vívott társas harc megmaradt, de a társadalmon belül gyilkos harc indult meg a termelőeszközök birtoklásáért. A termelő- eszközök magántulajdona a társadalmon belül a biztos és jó megélhetést, mig hiánya a pusztulást, a nyomort, de min- *dig csak az egyes ember, csoportok vagy osztályok pusztulását és nem az egész társadalom pusztulását jelentette és ezért érthető, ha könyörtelen harcot folytattak érte és folytatnak még ma is. Kialakultak az osztálytársadalmak és ennek következtében létrejöttek az osztályharcok. A termelőeszközökért folytatott harc csak látszólag egyéni, a valóságban osztályok küzdenek a birtokáért. A magántulajdon kialakulása és ebből kifolyólag az osztályokra való tagozódás, a föld- mivelésnek, mint legfontosabb termelési ágnak gazdasági követelménye volt. A kezdetleges közösség társadalmában, a föld mint termelőeszköz annyira Veszem a tarisznyámat meg a botomat, aztán megyek. Akkor van munkám, mikor én akarom. — Jó gusztus! Én még csak most kezdtem, de már meg is untam. — Nem is azért csinálom, mintha ebből akarnék én megélni, hanem, hogy valami módon, ha a szerencse kedvezne, vissza szerezzem a földemet. — Az meg is lehet bátya! Úgy hoz a pénz, ha forgatja az ember; akkor pedig adni-venni kell, mint a zsidónak. Fehér Péter igen megnyugodott ezen a válaszon. Már szinte biztosra vette, hogy a földje újra az övé lesz. Légvárakat épített. Ha még egyszer a kezére kerül, nem engedi ki többet. Más módszer szerint fog gazdálkodni. Ez a tönkremenés, ha egyébért nem, azért mégis jó volt, mert legalább megtudta, hogy rosszul gazdálkodott. Ezután majd másképpen fogja meg a világ sarkát. Egészen elbizakodva kiáltotta: — Hát bizony visszaszerzem a földemet Jóska öcsém! Tudom én már a gazdagodás módját. Nem fektetem bele az egész tőkémet a kupeczségbe, hanem a nyereségből egy-két forintot mindig félreteszek. Mikor aztán már összegyűl belőle annyi, akkor veszek egy1 darab fiatal marhát, otthon kinevelem, azután eladom, az árát beteszem a takarékba. Ott szétszórta az eddigi közös gazdálkodást, hogy egy törzsön belül úgy a közös termelés, mint a közös fogyasztás lehetetlenné vált. A termelőeszközök magántulajdona pedig szükségszerűen maga után vonta az osztálytagozódást. Az osztályuralom pedig szükségszerűen osztályharcokkal jár, mert a termelőeszközök birtoklása magát a létezés föltételeit jelenti. A termelőeszközök tulajdonosai képezik az uralkodóosztályt és az előállított termékek is szükségszerűen a termelőeszköz tulajdonosainak birtokába kerülnek. Aki birtokolja a termelő- eszközt, azé a termék is és igy a termelőviszonyok egyben tulajdonviszonyok is. A tulajdon- viszonyok lényegében tehát jogi formában kifejezett termelőviszonyok. A termelőviszonyokat az uralkodó osztályok mindig saját érdeküknek megfelelően alakítják ki és e viszonyokat, vagyis osztályuralmukat mindaddig tartani képesek, amig e viszonyok a termelőerők és velük együtt az egész társadalmi élet fejlődését biztosítani tudják. A fejlődés egy bizonyos pontján a termelő viszonyok átmennek ellentéteikbe, vagyis akadályává válnak a termelőerők további fejlődésének. A reakcióssá vált termelőviszonyok mindig egy társadalmi biztos helyen van, meg kamatozik is. Most is van már otthon egy finom marhám; nem adnám száz pengőért. Talán ismered is: a Virág?! — Igen-igen, emlékszem; a tavaszi vásáron vette kend. A faluvégire érve egy lelket sem lehet az uccán látni. Estefelé is jár az idő, meg nem is igen alkalmas ez a künn való járásra. A két kupecz is örül, hogy végre hazatért, száraz ruhát vehetnek magukra, azután pihenhetnek is. Milyen jól esik pipaszó mellett elbeszélgetni arról, hogyan — mint áll a világ a vásáron! A harmadik házban lakik Fehér Péter. Amig nagy kiabálások között kétfelé osztják a marhát, Fehéréknél kiszalad a gyerek kaput nyitni. Az apja betereli a jószágot s mikor maga is belül kerülne a kapun, a fiú dideregve mond neki vala-> mit. Erre az öreg nem szól semmit, csak egyet fordul a mély sárban, kilép az uccá- ra s a jószágaival a szomszédház előtt haladó Kis Pál Jóska után kiált: — Jóska öcsém, hallod-e?! Megdöglött a Virág! — Gyere már be, nézd meg! Mikor megállnak a szép kövér jószág teteme mellett, hallgatás után Fehér Péter csak ennyit mond: — Már meg ennek a nyuzá- sához fogjak! így nem pihenhet az ember sohasem! forma bomlását és egy uralkodó osztály történelmi levitézlé- sét jelentik. A bomló társadalomban az osztályharcok a végletekig kiéleződnek és az elnyomott osztály uralomra jutása legelőször is uj termelőviszonyokat eredményez. Az uj termelő viszonyok összessége által, mint az uj gazdasági szerkezeten, azaz uj “alapépítmény en” a termelőerőknek s ezen keresztül a társadalmi fejlődésnek a régebbi viszonyokat mindig fölülmúló uj lehetőségei adódnak. A termelő viszonyoknak ez a dialektikus jelentősége adja az egymásba alakuló .egymástól gyökeresen különböző, azaz egészen más törvényekkel biró társadalmi formák egymásba fejlődésének magyarázatát. így az osztály társadalmaknak három formáját különböztetjük meg: a rabszolgamunkán, robotmunkán és a bérmunkán alapuló társadalmakat. Az osztály társadalmak e három formája együttesen képezi a primitív közösségü társadalom dialektikus tagadását (antitézi- sét), amely, tagadásnak szintézise a modern kollektiv társadalom. A történelmi materializmus alapján igy a társadalmi korszakok a következőképpen alakulnak: 1. A kezdetleges közösség kora (tézis). 2. A magántulajdon korszaka (rabszolga, hűbéri és polgári alakokra tagozódva) — (an- titézis). 3. A modern közösség korszaka (szintézis). Az osztálytagozódás, vagyis az osztályharcok következtében a termelőerők fejlődése meggyorsul, aminek végső oka tulajdonképpen a társadalom belső, dialektikus feszültsége. Ellenben a kollektiv munkafolyamatot fölváltó egyéni és rabszolgamunka, a munka produktivitásának csökkenését idézte elő. Ezt a viszonylagos visszaesést a rabszolgatartók a legembertelenebb rabszolgakizsák- I mányolással igyekeztek ellensúlyozni. Az osztályharcnak, mint a társadalmi élet dialektikushajtóerejének a jelentősége egyre fokozódik és elmondhatjuk, hogy az osztályharcok tulajdonképpen a társadalom és a természet ellentétének dialektikusán módosult, tagadott formája. Az osztály harc a tér-’ mészet elleni küzdelem dialektikus tagadása (antitézise). A dialektikus mozgás azonban nemcsak a tagadást, hanem a tagadás tagadását is szükségszerűen kitermeli. A tagadás tagadása — vagyis a szintézis — már olyan magasabbrendü harcot jelent a természet ellen, amelyben meghaladott állapotban az o^ztályharc is benne foglaltatik. így a kollektiv társadalom osztályellentéte k t ő 1 mentes küzdelme a természettel lényegében az osztálytársadalmak és a primitv közösség szintézisét jelenti. Az osztályharc, mint a társadalmi haladás hajtóereje a dialektika törvényének következtében átmegy ellentétbe és a fejlődés akadályává válik. Ma már a társadalom továbbfejlődésének éppen az osztályokra való tagozódás és ennek következtében az osztályharc addig jelentette a társadalom haladásának1 dialektikus hajtóerejét, amig kevés termelőeszköz állott a társadalom rendelkezésére. Mikor azonban a termelőeszközök mennyiségileg annyira megszaporodtak és minőségileg, a munkamegosztás következtében oly bonyolult összetételűvé váltak, hogy fejlődő müködteté- tésüknél szükség van az egész munkásosztályra, a termelőeszközök magántulajdonának is meg kell szűnnie. Helyébe a termelőerők fejlettségi fokának megfelelő kollektiv társadalmi tulajdonnak kell lépnie. (Folytatjuk) Berlinben az utóbbi időben nagyon hozzáláttak az idegen nyelvek tanulásához. Az optimisták angolul ,a pesszimisták pedig oroszul tanulnak. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsak és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a -bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom izerkezetét. építjük a régi társadalom keretein belül. ^ //Szervezés/i — "Nevelés" — "Felszabadulás" W * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ * y/
