Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-30 / 1352. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 30. somnak, hogy miként álta meg a magyar munkásság a helyét úgy a szellemi vagy a társadalmi megmozdulásokban. Ahogy tudtunk villamos kocsikból barikádokat csinálni a Váci utón és védeni az érdekeinket ugyancsak áhitattal hallgattuk a Zeneakadémiában Dohnányi koncertjét. Társadalmi tudományh csillagászati, vagy eszperantót tanultunk. És .-gyorsan futottunk a könyvkereskedésbe, mert megszagoltunk valami jó könyv megjelenését, stb. Az a kép, amit Horthyék alatt mutatott a munkásmozgalom, hamis volt. Az első dolguk az volt, Horthyéknak, hogy azokat, kiket meg nem öltek fizikailag, megöljék szellemileg, vagy világgá zavarják. Az átépítést elsősorban a munkás- mozgalmon és egyéb intézményeiben kezdték. Tudjuk, hogy az Általános Szövetkezetét miként “reformálták”. A csapszékek mindenre kapható egyéneit erőszakolták a szervezeteinkre, amelyeket aztán a sárga nyomorba sülyesztettek. Ott találkozók f. munkástársai ,ahol azt mondja: a szak- szervezetek a jövőben nem vezethetők az ósdi szokás vonalán. Egyén úgy, mint egyének,! intézmények, senkik, semmik nem haladhatnak a régi eltiport ösvényen ,mert ha igen, az hozná a legnagyobb katasztrófát a világra. Végtelen könny és vérfolyam, a sok évtizedes munka, áldozat, árán építettük fel szervezeteinket és egyéb intézményeinket ,amelyek most sárba- tiporva fetrengenek a gonoszság csizmája alatt.. Ha még ezután sem jön meg az emberiség esze, akkor tényleg megérdemli a pusztulását. MILYEN SEGÍTSÉGET ADHATUNK Mindannyian tudjuk a munkásmozgalomban, hogy semmiféle hatalmi szerződések nem lehetnek biztonságadók az emberiség boldogulására, csak a dolgozó emberek és csak a szervezet ereje és erre kell központosítani minden gondolatot. Szörnyű nagy mulasztást követ el a magyar munkásság, amikor itt Amerikában meg van rá a lehetőség és nem tárgyalja, hogy milyen segítséget adhatna a porba sújtott, eltiport munkásságnak. Tudtommal az osztrákok, csehek és mások is, erősen foglalkoznak azzal, hogy milyen segítséget nyújthatnak a haza mozgalom föltámasztására. Az úgynevezett szocialisták nagyképűsködéssel ütötték el a dolgot, vagy hogy miként tudnának bejutni valami “had- astyán” egylet igazgatóságába. Ugyanakkor erősen hullatják a hamis könnyeket a sors tragédiáján. Tagadhatatlan, nagy az érdeme ebben a kérdésben a Bérmunkásnak, amiért fölvetette a kérdést, csak az a hiba, miért nem tett ajánlatot egy országos értekezletre, ahol meglehetne tárgyalni a megsegítés módozatait. Annyi kitűnő emléleti tudósa van Amerikában a haladásnak, akik igen nagy segítséget tudnának adni. Hiszem, hogy a Bérmunkás ebben az irányban megteszi a lehetőt és a segítséget adó kezünkkel méltóak leszünk mártírjaink emlékének. F. munkástárs nézete szerint alkalmat, illetőleg szükségét látja bevinni az Ipari Unioniz- mus gondolatát a magyar hazai mozgalomba. Ezt a jogát nem merném elvitatni, minden hazai szociálista neveltségem ellenére sem, mert tudom, hogy a tiszta meggyőződés van mögötte. De megengedi f. munkástárs, ha legalább a hazai mozgalomért és egyéb hazai természetű dolgokban nem veszünk részt, úgy mint ismeretlent a hazai munkásság nem hiszem, hogy elfogadná. Ez is egy ok, hogy ezt a kérdést tartsuk napirenden, illetőleg negyük országosan tárgyalás alá és alkalmat ad a hazai munkásságnak is megismerni az IWW áldásos működését. Nem oszthatom f. munkástárs azon nézetét, amikor álomszerűnek tartja a magyar munkásság ügyével való foglalkozást. Sokkal aktuálisabb mint ahogy hirtelen meg tudnám indokolni, amikor tudjuk, hogy Magyarország milyen beteg lelkiállapotban fetreng, úgy a jobb mint a baloldalon. A baloldali fékerség belevitte az emberek gondolatába, hogy “mindent a Jóskától” várnak. A vörös galambot megszülik Moszkvában és majd eleresztik a határon és berepülnek az alaposan kinagyított szájakba. Hogy a hazai mozgalom szprnyü pusztulását még csak megemlíteni is érdemesnek tartaná bárki is, azt már nem. A jobboldalról kár is volna beszélni, arról majd a kínjában fetrengő hazai testvérenk mondanak véleményt, legyen rá gond, hogy megtudják az igazságot. Vass Károly A szerkesztő megjegyzése: A Bérmunkás olvasóinak múlt szeptemberben tartott országos konvenciója utasította a Lapbizottságot, hogy a magyarországi munkástestvé r e- inkkel amint csak lehet, keressen összeköttetést. Addig is lapunkat nyilvántartjuk azon vitának, hogy az amerikai magyar munkások MILYEN SEGÍTSÉGET ADJANAK az ujl életre kelő magyarországi munkásságnak. Az ily irányú cikkeknek készséggel adunk helyet, de kérjük olvasóinkat, legyenek tekintettel lapunk terjedelmére. MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Geréb Munkástárs :> — A dohányzásról irt cikkére vonatkozólag már jó ideje készülök írni, de mire hozzájutottam, hát a tisztelt cs..ő.. munkástárs megelőzött. Azonban gondolom, hogy nekünk asszonyoknak ,több jogunk van ehezi a dologhoz hozzászólni. Igazán csodálom, hogy Geréb munkástársnak a napi robot után olyan sok mindenfélére kiterjed a figyelme, mint a Bérmunkásban irt cikkeiből lát-' juk. Hát abban valóban igaza van, hogy a cigaretta sok bajnak az okozója. Azt hiszem, ebben sok asszony igazat ád önnek. Különösen az olyan asszonyok ,akiknek a férjei sokat cigarettáznak, vagy pipáznak, mint például az enyém is. Ha szétnézünk a konyhán, vagy az ebédlőben, hát gyufa itt ,pipa ott ,cigarettavég pedig amott, máshelyen meg dohány és igy tovább. Sokszor úgy szidom azokat ,akik ezt a csúnya dohányzási szokást kitalálták, hogyha a szidás fogna, akkor a dohánykirályok úgy robbannának szét, mint a puskaporos hordó. Azt is tudja minden asszony, ha a férjétől valami segítséget kér, hát a férjuram a pipával szájában milyen ügyetlen munkát végez. De a cigaretta sok más bajt is okoz. A nyáron a szomszédságban fekete szedret szedett valaki, aki az égő cigarettáját eldobta, amitől meggyuladt a gaz, majd nagy tűz keletkezett, amelyben számos épület elpusztult. Az volt a szerencsénk, hogy nem volt szél s igy a tüzet lokalizálni tudtuk. Szóval a dohányzás sok bajnak az okozója. A multkorában Chicagóban járva, sajnálattal tapasztaltam, hogy mennyire megfogytunk. Hová lett az a sok munkástárs, akik aktivak voltak a mozgalomban 1918 és 1924 között, amig mi is ott laktunk? Sajnos most már csak Zára mun- kástársékat, Pika ,Köler s pár más munkástársat találtam. Chicagóba menet a Roosevelt és a Western sarkon kinézve a villamosból látom, i hogy két kisfiú — talán 8-9 j évesek lehettek, újságot árul- | tak. Eszembe jutott egy^ magyar asszony ,aki irigyelte az ! itteni gyerekeket, mert mint mondotta, “itt a gyerekeknek» nem kell dolgozni.” Ugyan mit mondana erre a két gyerekre, akik este tiz órakor a hidegben fagyoskodtak ,hogy pár újságot el tudjanak adni? Talán elismerné, hogy ezek itt dolgoztak? Persze ez igy lesz, amig a mai rendszer fenáll, mert, hogy a gyereknek kell-e- dolgozni vagy nem, az attól függ, hogy milyen szerencsés' körülmények között jött erre a világra. Persze a vallásosak azt tartják, hogy szegénynek is meg gazdagnak is kell lenni1 s igy belenyugszanak a sorsukba. A farmerságra vonatkozólag azt Írhatom, hogy mióta “sub- sidyt” (állami segély) kapunk, nem megy minden a nagy “bogaraknak”, jut valami a kicsik-' nek is s igy mi is lassíthatjuk valamivel a farmerságot .aminek már éppen itt az ideje mert mint az uram is mondja: “most már nincs bírsz“ (erő) A Bérmunkás összes Íróinak boldog újévet kíván Mrs. Lachko East Saugatuck, Mich. ' Szerkesztői üzenetek G. D. I. Cleveland, 0. — A hozzánk küldött hirdetésre vonatkozólag a következő felvilágosítást adhatjuk: 1. I.W.O. és I.W.W. szervezeteknek azonkívül, hogy a két első betű véletlenül azonos, semmi más közösségük nincs. Az első az International Workers Order betegsegélyző és életbiztosítási egyesület jelzése, amelynek számos nemzetiségi csoportja van. Erre vonatkozik nevükben az “International” szó. A második, vagyis I.W.W. (■Industrial Workers of the World) munkások gazdasági szervezete, “union”’, mint itt röviden mondják. 2. Midőn a hirdetést átnéztük ,első pillanatra minket is nagyon meglepett, mert a ‘Hungarian Brotherhood’ 2345- ös osztályának tisztviselő karát ily “tősgyökeres” magyar egyének foglalták le: Sam Jones, president; Arthur Robbins, financial sec.; Mary Jones, recording sec.; John Doe, treasurer; Norman Smith, sickbe- nefit director; James Smith, activities director. — Bevalljuk, hogy ilyen “ősmagyarokkal” már régen nem találkoztunk. Különösen a pénztárnokon, John Doe honfitársunkon akadtunk meg egy kicsit, mert amerikai szokás szerint John Doe az ismeretlen személy, akit vádolnak valamivel, de még nem tudták nyakon csípni. így azon hökkentünk meg, hogy micsoda szervezet lehet az, amely John Doe barátunkra bízza a pénztárát? Azonban jobban megnézve a féloldalas hirdetést láttuk, hogy ez tulajdonképpen fele a teljes oldalra terjedő hirdetésnek, amelyen a szervezet falinaptárt hirdet. Az elválasztott, vagyis külön hirdetésnek tetsző rész egy ilyen minta naptár akar lenni, amelynek hirdetésre szánt helyén a Hungarian Brotherhood képzeletbeli osztálya és annak ugyancsak képzeletbeli tisztviselőkarának a hirdetését helyezték el, hogy lássák a rendelők, miként néz ki a teljés falinaptár. Az egész dolog tehát ártatlan, csupán nagyon komikus, hogy a hirdetés Írója ,aki egészen biztosan nem magyar, ily “ősmagyar” tisztviselőkart állított össze a Hungarian Brotherhood részére. Többeknek: A Bérmunkás Naptára csak ezen a héten ke-i rülhetett szétküldésre. Hisszük, hogy szombatra minden lapolvasónk kézhez kapja. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk december 16-iki számában közölt felülfizetések nyugtázásában A. L. Szász, Chicago nem egy, de tiz dollárt küldött a lapnak. Kimaradt G. Fellay, Chicago egy dolláros adománya. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! MUNKÁS LEVELEK