Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-23 / 1351. szám

1944. december 23. bérmunkás 7 oldal- NYILJ^TÉR ­ÉSZREVÉTELEK A Verhovayak Lapja, nov. n 9-iki számából: V “Ez az ifjúság nem korbács­szóra megy a harcba, hanem t azért, mert tudja miért folyik' a a háború és mert tudja, kész <5 benne harcolni és érte vérét on- s tani. Az ilyen ifjak Írják meg ^ ennek a háborúnak hősköltemé- ^ nyét. Ezek az ifjak azok, akik r az amerikai magyarságnak be- £ csületet és tiszteletet szerez- g nek hősiességükkel, megmutat- £ ták, hogy Amerika nyert a be- j vándorolt magyaroktól.” u Igen fiaink megírják a hábo- j ru hőskölteményét és ugyan s akkor az apák a gyászköltemé- 1 nyét. Könnyű idegen toliakkal ] dicsekedni. Mit tesznek az 1 apák? Hátbaszurják hősiesen 1 küzdő fiainkat és előkészítik a 1 harmadik világháborút gyáva, 1 gerinctelen magatartásuk kai. i Még mindig alátámasztják a ] Horthy hűség ligát és szorgal- : san szállítják a judás járulé- 1 kot a Horthy-Hitlert támogató t szövetségnek. i Nagy lótás-futás van magyar 1 Amerikában. A magyar népet ' akarják megmenteni. Jó évek­kel ezelőtt, amidőn a magyar- országi fehér terror fénykorát élte, amidőn a szadista vér­szomjas Héjjas, Prónay és más bandita különítmények szélié­ben hosszában Magyarországon raboltak, gyilkoltak ártatlan magyarokat, rémregénye két megszégyenítő birzalmas ke­gyetlenséggel. Borzasztó amit átéltek rablácokban tartott ma­gyar testvéreink Magyarország ezen legsötétebb korszakában. Ezreket gyilkoltak, száz ez­reket kifosztottak .Tömve vol­tak a börtönök és koncentráci­ós táborok. Ebben a gyászos időben Chicagóban volt egy magyar gyűlés a North-West említettem a rettenetes fehér Hallban. Felszólaltam és meg- terrort. Lehurrogtak, megvon­ták tőlem a szót azzal a mego- kolással, ez nem idevaló, ez po­litika. Azok az ártatlan meg­kínzott magyarok nem voltak faj-testvéreink? Nem, azok nem voltak, mert a piszkos amerikai Horthy szennylapok elnevezték a megkinzottakat rongyos kommunistáknak, bü­dös zsidóknak. A rongyos kom­munista ,a büdös zsidó csak a kínzásra, a börtönre jó és a csi­nos nők jók voltak megbecste- lenitésre a banditák részéről. Személyesen ismertem sokakat, akik istenfélő, templom járó, jó keresztények voltak, akiket megkinoztak és börtönbe vetet­tek csak azért, mert az igazi keresztény érzéstől indíttatva, felmerték emelni tiltakozó sza­vukat a fehér terror ellen. Hol voltak akkor a mi keresztény felebaráti szeretetet hirdető magyar papjaink és istenfélő magyar testvéreink? A keresztény felebaráti sze­retettől duzzadó magyar pap­jaink és testvéreink 1938-ban a legmélyebb hódolatuk kifeje­zésével és szivük legforróbb melegével mindenben jóváhagy­ták a fehér terrort és Horthy­nak szuronyokon nyugvó bűnös kegyetlen uralmát. Most, 1944-ben ,amikor fel- tartózhatatlanul nyomul előre a felszabadító orosz hadsereg, és több mint fele Magyaror­szágnak már fel van szabadít­va ,most nagyon akarják a ma­gyarországi testvéreinket meg­menteni. Szorgalmatoskodnak a két-kulacsos kis egyleti ba­sák, az önérdeket szolgáló ha­szonlesők. Pénzszagot éreznek álmodoznak sok sok millióról. A pénz az vonzó. Kinek akar­ják megmenteni a magyaror­szági testvéreinket? A mozga­lom élére a legelvetemültebb Horthy-Hitler ügynökök állot­tak. Egy szomorú tény dacára, hogy Amerika egy demokrati­kus ország, még mindig talá­lunk reakciós fasizta érzelmű főhivatalnokokat a State De- partmentben és ezekkel kere­sik nagyon az összeköttetést a Horthy uralmát apró-cseprő demokratikus szallagokkal fel­díszíteni és megmenteni. A fe­udális nagybirtoknak, a száz­ezer holdas papi birtokok ré­szére akarják megmeneteni a magyar testvéreinket, iga-huzó rabszolgának. A nagy iparnak akarnak éhbérért dolgozó bér­munkásokat biztosítani. Ma az amerikai magyarság előtt a legnagyobb, megbocsát­hatatlan bűn, ami alól nincsen feloldozás, ha nem segítik egy demokratikus Magyarországért való harcot. Az amerikai ma­gyarság gyáva és gyámoltalan, mert itt Amerikában megtolla- sodott, de nem akar, vagy nem mer egy demokratikus Magyar- országért harcolni. e Meg kell, hogy értse az ame­rikai magyarság, hogy Magyar- országot csak egy módon lehet megmenteni, ha bátran, férfia­sán harcolunk a demokratikus Magyarországért és kisöpörjük az árulókat, Horthy ügynökö­ket és elnémítunk minden aljas Horthy szennylapot. Ezzel tar­tozunk Amerikának, Magyar- országnak és hősiesen küzdő fiainknak. Egy nagy országos Betegse- gélyző Egyletünk 1943-ig hu­szonhat ezer dollárt adott a Horthy Hűség Szövetségnek, ennyit vallottak be nyilváno­san. Hány tiz ezreket adtak a többi országos egyletek. Jól je­gyezze meg minden amerikai magyar, hogy ugyan az a be- tegsegélyző huszonöt ezer dol­lárt tett letétbe a magyaror­szági szenvedők támogatására. Huszonhat ezer dollár a fasiz­mus támogatására és csak hu­szonöt az éhezőknek, a szenve­dőknek. Egy másik országos egylet tizenötezer dollárt irány­zott elő a magyarországi szen­vedőknek, de ennél többet adott a Horthy szövetségnek. A többit az olvasók lelkiismere­tére bízom. Az elkölcstelen két szélsőség vadházassága nem képes egyesíteni a magyarsá­got. Becsületes, őszinte, áldo­zatra képes, bizalmat gerjesztő egység tud csak hathatós se­gítséget adni a magyarországi szenvedő millióknak. Frank Földi tulni, hogy még nekünk öre­geknek is hely maradt a satu­padnál. Azonban abban a re­ményben vagyok, hogy talán ez a sok elfolyt proli-vér meg­hozza a szebo jövő társadal­mat, mert a munkásság tanul­ni fog, hogy ha még vérzik, ak­kor a maga jobbléteért vérez- zen és ne a kapitalista társa­dalomért, ami megérett az el­pusztulásra. Hívük az Egy Nagy Szerve­zetért Simiczné. Tisztelt Munkástársak:— Ne vegyék rossznéven tőlem, hogy olyan sokáig hallgattam. De a jelenlegi helyzetben úgy nekem, mint mindenkinek van valami oka a hallgatásra és a szomorúságra is. Én jelenleg állandóan betegeskedem és hoz­zájárul a bánat is, mert amióta a fiamat behívták a haza szol­gálatára, már 10 hónapja, azó­ta csak a félelem gyötör engem es félek, hogy vájjon fogom-e viszontlátni őtet. De bele kell nyugodnom, mert hisz sok mil­lió anyának rabolták el az ő kedves gyermekét ,akit talán a legnagyobb küzdelmek között nevelt fel. De hiába a jelenlegi helyzet hozta ezt magával. Tehát most lesz az alkalom más rendszert kivívni a mun­kásosztálynak ,de azt csak egy feltétel mellett lehet létrehozni, ha a munkásság összetart és mágáévá teszi és hiszi a Bér­munkás tanítását. Azért kell támogatni a Bérmunkást min­denkinek, tehetsége szerint, hogy továbbra tudja az IWW igéjét elhinteni és annak taní­tásával táplálni a munkássá­got. , Gratulálok Kovách munkás­tar snak^ azért a megemlékezés­ért, amit a Magyar Szövetség konvenciójáról irt. Megírta az igazat és valót, hogy a pa­pok es a doktorok, hogy végez­ték el a konvenciót, ettek, ittak es tapsoltak és összezsebelték a tudatlanoktól a jó dollárokat. Ezzel elvolt intézve Magyor- szág népének a sorsa. Nagyon sajnos, hogy még a huszadik században is lehet ily nagy tömeget az orránál vezet­ni. És még kellenek ilyen irá­nyítók nekik mind Chernitzky atyámfia és a többi hasonló urak. De ha minden öntudatos ember a Bérmunkás terjeszté­sere lenne és annak a tintását hirdetne a barátjai között, ak­kor ilyen úri féle fékerek nem tudnának sokáig érvényesülni és elmennének a pokolba ahová valók is. Volt alkalman itten Los Angelesben is tanulmá­nyozni a polgári embereket és nőket, ugyanis van egy lapja a los angelesi magyarságnak, a neve a lapnak “Los Angelesi Magyarság”. Azok minden év- ben rendezne keg ysajót napot. Nekünk nem volt hová menni es megbeszéltük a férjemmel, hogy elmegyünk és kitapasztal­juk, hogyan, milyen mederben folyik le a sajtó nap, legalább szerzünk tapasztalatokat. Hát mielőtt beengedtek volna az ünnepélyre, 60 centet kellett fizetni személyenként a belépti dyert. Na jó van bementünk, hat meglepett az a nagy kö­zönség ,ami ottan volt. Nem le­hetett a ^ sok néptől mozogni, a sok polgári népség annyira dol­gozott az újságuk fentartásá­MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak:— Itt küldök egy dollárt a Naptárra és öt dollárt a lapra. Mint írják, hogy adjuk oda a lapot szomszédainknak, vagy más ismerőseinknek, hát én is megpróbáltam, még a gyárba is bevittem, ahol dolgozik né­hány magyar ember. Azonban szégyen még csak kimondani is, hogy a huszadik században hová fejlődött az amerikai ma­gyarság. Egyre szidják az oro­szokat, hogy mi közük van ne­kik Magyarországba menni. Én mondtam nekik, hogy hát a magyaroknak mi közük volt Oroszországba menni? De arra már nem akarnak emlékezni. Sam Ellis Detroit, Mich. Tisztelt Munkástársak:— Itt küldöm a két dollár hát­ralékomat a lapra és 50 cen­tet a Naptárért. Nem szeret­nék a Bérmunkás lap nélkül ellenni, mert már 32 éve olva­som. Legjobban fáj az, hogy olyan helyre üldözött a sors, hogy nem tehetek semmit a mozgalomért, mert itt csak három magyar család van és azok is csak templombajárók. John Chorey Decatur, Mich. Megint elmúlt egy év és én sietek kötelességemet teljesí­teni. Mellékelek 10 dollárt, sze­retnék két Naptárt. Az összeg egy évi előfizetés, a levelező la­pon jelzett kettő dollár és a többi felülfizetés. — Ha majd minden rendben lesz s az egész világon béke, igazi béke — ha lehet erre gondolni, megfogom kétszerezni a felülfizetést. . Blatt Béláné Phila. Tisztelt Munkástársak:— Itt küldjük a beígért öt dol­lárt a Nap tér ért. Bárcsak töb­bet tudnék küldeni, de az én éveimmel már nem keresek oly sokat, hogy fölösleg is marad­jon, hiszen tudják munkástár­saim, hogy már a hetvenedik évet taposom. De azért iparko­dom megtenni kötelességemet a mozgalommal szemben, ha­csak tehetem. Igaz, az utóbbi tiz évben keveset tettem, mert a magunk létfentartása igény­be, vette minden időnket. A depressziós években bár­merre mentünk munkát kérni elutasítottak azzal, hogy öre­gek vagyunk. Hát most nem vagyunk öregek? Nem, mert ugylátszik, hogy most még mindig tudnak valami profitot kipréselni belőlünk. De sok szép ifjú erőnek kellett elpusz-

Next

/
Thumbnails
Contents