Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-16 / 1350. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944,-december 16. Emlékezzünk! Marx irta a francia kommun áldozataira, mint a munkásosztály felszabadulási harcainak a mártírjaira, hogy “az áldozatokat örökre szivébe zarta, a gyilkosait pedig megvetéssel sújtotta a munkásosztály . Azóta sok sok Galifet-je volt a munkásosztálynak. A magyar nép is meghozta a maga áldozatait az osztályharc frontján mindenkor, de az 1918-19-es forradalmainak a bukasa után olv hatalmas tömegekbe hozta __ Horthy banditáinak a jóvoltából — az áldozatokat, amilyenről annakelőtte, nem emlékezett a történelem. Kezdetben volt Horthy, csak utána iött Mussolini es Hitler. Amikor az elmúlt 25 evben, minden alkalommal kifejeztük St a vén banditát sújtó megvetésünket, a mai nagy es borzalmas időkben elfeledkeztünk a leghirhedtebb tomegyilkossag negyed százados évfordulójától. Szégyenkezve láttuk, hogy egyik harcos t^unk nem fe^ leitkezett el es az Ember Den az3 alábbi cikkben emlékezett meg Orgoványrol. Nem tehetünk jobb megemlékezest, mint leközöljük Halmi József megrázó megemlékezeset. Különösen fontos ez ma es különösen itt Amettoban, ahol most az úgynevezett baloldal” összefog és egységfrontot csinál Horthy amerikai cselédjeivel, kik 25 even keresztül igyekeztek, sajnos eredményesen, dicsőíteni a magyar nép tömeggyilkosát. összefogtak a “Magyar nép pártkülönbség nelku[ise^ly' zésére” és megegyeztek, hogy 2 idő alatt nem hánytorgassak fel a múltat. Történt az a szegy entelj es megegyezés azért, mert a kormány csak egy gyűjtési akciót engedélyez es abból egyik csoport sem akart kimaradni. Mi a munkásosztály es a mártírjaink elárulasanak tekintjük ezt az egységfrontot és megvagyunk győződve arról, hogy a magyar nép nem fogja követni ezt a “korszakalkoto példát és ha felszabadul akkor példátlanul fogja büntetni es ‘szégyenpadra’ szegezni a gyilkosokat és örök emleket állít Orgovány áldozatainak, ame \ örökké figyelmeztetni fogja a munkásosztályt hogy soha semmilyen körű menyek kozott nem alkudhatnak meg a munkásosztály gyilkosaival. Halmi József kitűnő visszaemlékezése alkalmas arra, hogy a gyűlölet lángját elessze a fasizmus apjával Horthyval, rendszerével és a fizetett es on-i kéntes cselédjeivel szemben: ORGOVÁNY Huszonöt évvel ezelőtt, 1919 november 19-én, Héjjas Ivan főhadnagy és felfegyverzett különítménye megszállta a kecskeméti törvényszék fogházát A cellákban lévő politikai foglyokat a börtön udvarara hurcolták, onnan pedig a közeli lókórházba vittek, ahol nnndnyájukat a legembertelenebb módon megkinoztak. A pohti- kai foglyok kozott volt Dr. B - day Dezső jogakademiai tanar, Neumann Imre kereskedő, Dr. Stern Zsigmond ügyvéd, Villányi postatiszt, Simon István hírlapíró, Käufer nyomdász, Farkas Károly városparancsnok, Dr. Halmos László ügyvéd, Berkes Ferenc hírlapíró, Pata- ky és Lazarovics állami detek* tivek, Szűcs Lajosné munkásnő, több földműves, munkás és hivatalnok. A foglyokat Héjjas Iván főhadnagy és társai kivitték az orgoványi erdőbe, ott tizennégyet közülük az erdő fáira felakasztottak, hatot élve eltemettek, hatot pedig a trágyadomb piszkos levébe fojtottak. A következő éjszakákon — tíz napon át — Héjjas Iván és különítménye a mészárlások egész sorozatát követték el. Kecskeméti polgárokat lakásaikról elhurcoltak és az elhurcolt, meggyötört, ártatlan embereket az orgoványi erdő sűrűjében megölték. De nem kímélték Kecskemét környékének egyetlen fal- vát sem. Ellátogatott a Héjjas- különitmény Izsák, Páhi, Kerekegyháza, Akasztó, Bugac, Soltvadkert és Csengőd községekbe is. Az áldozatokat szekereken vitték el és az orgoványi erdőben végeztek velük. A kecskeméti Bagolyvárban volt Héjjas Iván főhadiszállása. Innen indultak útra Héjjas és különítménye a tömegmészárlások végrehajtására, ügyvédek, tanárok, jegyzők, leszerelt katonatisztek, aktív államhivatalnokok és zsíros parasztgazdák voltak a különítmény tagjai: kecskeméti és környékbeli polgárok. Tíz nap alatt kétszáz embert ölt meg és rabolt ki a különitmény. Azután egyrésze Héjjas Iván parancsnoksága alatt, Budapestre ment, ahol a kelenföldi laktanyában, a Pala- ce-száló pincéjében és a luxushotelek vallató szobáiban folytatta véres tevékenységét. A budapesti rendőrség pontos listát készített a Héjjas-különit- mény borzalmas gyilkosságairól és a gyilkosokról. De Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, nem engedte, hogy Héjjas Ivánt és társait megbüntessék. A kormányzó szolidáris volt Héjjas Ivánnal és különítménye tagjaival. Héjjas Iván miniszteri tanácsos lett. A különitmény tagjairól sem felejtkezett meg a kormányzó. Mindegyiket állami állásba helyezte. Mindez huszonöt évvel ezelőtt történt. Héjjas Iván nemsokára nemzetgyűlési képviselő lett, a különitmény többi tagjai sem panaszkodhattak. Soron kívül léptették elő őket hivatalukban. Az egyik Ko- varcz Emil különitményi tiszt, különösen sokra vitte: a Szála- si-kormány felszerelési és utánpótlási miniszterévé nevezték ki. ő gyilkolt a legtökéletesebben Orgoványon. Amikor a béketárgyaláson néhai gróf Apponyi Albert a magyar kultúrát és civilizációt említette, mint nyomós érvet a* román és szerb kultúrával és civilizációval szemben, a békedelegáció egyik tagja gúnyosan felkiáltott: “Pardon, gróf ur! Orgoványi kultúra és Kecskeméti civilizáció!” Azóta a világ minden táján ismerik ezt a magyar szót: ORGOVÁNY. “Az Ember” cikksorozatban leplezte le akkor az orgoványi erdő titkát. Magam egész könyvet írtam Orgoványrol. Magyarul és németül jelent meg a könyv, áprilisban égették el a Nemzeti Muzeum könyvtárában őrzött példányait Sztójay- ék. Wedgewood ezredes, az angol munkáspárt Magyarországon járt vezére, a helyszínen gyűjtött adatai alapján emlékezett meg Fehér Könyvében Orgoványrol» Bauer Ottó a bécsi parlamentben beszélt róla. Della Seta és Vella olasz szocialista képviselők, 1920-ban, a római nemzetgyűlésen sorolták fel az orgoványi mártírok neveit. Orgovány bekerült a világ- történelembe. A norvég hajómunkás lehet, hogy nem tudta, hol fekszik Budapest, de azt pontosan tudja ma is, hogy Orgovány Kecskemét és Izsák között elterülő nagy homokpuszta, amelynek sürü erdőjében “Hejász” és társai ártatlan em-> bereket gyilkoltak le. Orgovány fogalom lett az egész világon. Az orosz munkás gyászdalt énekel Orgoványrol. Egy francia piktor képet festett róla. Orgo- ványról vezércikkek jellentek meg a new yorki, londoni, tokiói, amszterdami és párisi na pilapokban. Egy német szociológus külön tanulmányt irt “Or govány” címmel. 1919-ben Orgovány lett a magyar fasizmus központi indóhá- za. De Orgovány volt a német nácizmus szülőhelye is. Nem München! Vallom ,hogy Orgovány nélkül nem lett volna haláltábor és gázkamra, Dachau és Oszvi- ecim. Héjjas nélkül nem lenne Hitler Adolf. A szabad és büntetlen orgoványi tömegmészárlás volt az európai náci-fasizta büntettek mintája. Erről kopi- rozták a gestapo és SS a tömegkivégzéseket és az azt megelőző emberkinzásokat. A kul- turbarbarizmus, a véres embervadászat és még-véresebb emberölés, a moabiti cellatisztogatás és modern eszközökkel dolgozó náciinkvizició: orgovány i szabadalom. Orgovány volt a Kezdet, a Példa és az Ut. Orgovány bebizonyította azt, hogy lehet államilag támogatott tömegmészárlásokat rendezni anélkül, hogy az államra vagy az államfőre kár háram- lana. Ma — huszonöt év után — Malinovsky szovjettábornok 3- ik ukrán hadseregének hős katonái táboroznak Orgoványon. A kecskeméti Bagolyvárban a Vörös Hadsereg főparancsnoksága fészkel. Csengődöt, Izsákot. Soltvadkertet, Akasztót és Páhit vörös kozákok szállták meg. A kozákok és a halál gyorsan lovagolnak! Az utolsó öt év alatt sokkal szörnyűbb tömegmészárlás o k voltak Nácieurópában, mint 25 évvel ezelőtt Orgoványon. Volt nap ,amikor Ukrajnában 11,000 kinek sem vétő, ártatlan embert gyilkoltak halomra a náci- brigantik. Volt éjszaka, hogy egyszerre 3000 zsidó szájába engedtek lassanömlő gázt és egy óra alatt 700 életerős orosz ! partizánnal végeztek a német j géppuskások. Volt Lidice!! De Orgoványnak, melynek 1919-ben tiz nap alatt “csak” kétszáz magyar mártírja volt, történelmi jelentősége van.' Mert az orgoványi kétszáz a náci-fasizmus ELSŐ kiinduló államását foglalták el a Vörös Hadsereg katonái, hogy ONNAN folytassák tovább útjukat a többi náci-fasizta vesztőhely gyors likvidálására, ahol — 1919-es orgoványi mintára — öltek később ártatlan embereket Héjjas és Horthy elvetemült követői. i A huszonötéves évfordulón Kecskemét, Orgovány, Izsák, Csengőd, a különitményi gyilkosok tanyája, nincs többé fasizta-nyilas kézen! És Horthy és Héjjas sincs többé. Az admirális a Führer internáltja. A volt magyar nemzetgyűlési képviselő — földönfutó . . . De szép, istenem de szép, hogy ezt megéltem! Halmi József. Tel-Aviv, november elején. A magyar föld fent felsorolt áldozatai és azok, akikről névszerint nem emlékezett meg az iró, közelálltak hozzám, hisz együtt végeztük a munkánkat a “hírős város” és környékén,1 naponta fordultak meg nálam mindegyike az osztályharc becsületes, makulátlan harcosa volt, kik példaképen lesznek' majd a jövő magyar társadalom előtt, hogy miként kell önzetlenül, megingathatatl a n u 1 szolgálni a munkásosztály, az emberiség ügyét. Ha hibájuk volt, az mindannyiunk hibája volt és ez az, hogy még az osztályellenséggel szemben is a munkásosztály kötelessége a humánus eljárás. I A fentiek közül Dr. Buday, Simon István, Vince Károly, Farkas Károly, Berkes Ferenc, tagjai voltak annak a “forradalmi törvényszéknek” amelyi elé kerültek azok a szentkirályi paraszt gazdák ,akik Héjjas és francia Kiss vezetésével, fegyveres ellenforradalomban vettek részt, megölve két vörös katonát. Ez a “vértörvényszék” a fegyveres lázadókat arra itél-t te, hogy hat hónapig, minden vasárnap be kell jönniök Kecskemétre, előadást hallgatniok. Ezt az ítéletet a felejthetetlen Berkes Feri indítványozta kihangsúlyozva, hogy a munkás- osztály nagylelkűsége, nagy hai tással lesz az ellenséges parasztgazdákra. Az elém terjesztett “ítéletet” vonakodva, csak Berkes unszolására írtam alá, kételkedve abban, hogy a fegyveres lázadóval szemben okos dolog-e ilyen nagylelkűnek lenni. A Tolsztojánus Berkes, az Adyt szavaló Simon Pista, a “hatalomban” is nyomorgó sok gyermekes ácslegény Vince és jó pár száz társuk, saját életük árán győződtek meg arról, hogy az uralkodó osztály a lázadó munkásosztállyal szemben soha sem kíméletes, hanem irgalmatlanul csap le az uralmát veszélyeztetőre. Csak a véletlen körülmények okozták azt, hogy ma írhatom ezt a megemlékezést és nem kerültem társaim sorsára és mint intő példát állíthatom a sorsukat a munkás- osztály elé. Nem* siránkozunk vénasszony módjára, amikor mártírjaink-
