Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-16 / 1350. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ___ 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _.-.____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ■^*>42 Már nem félnek (gb.) A világtörténelemnek ősidők óta megismétlődő epizódjai, hogy midőn valamely uralkodó osztály bajba kerül, akkor az általa addig elnyomott, alsóbb osztályokhoz fordul segítségért. Hogy az ily segítséget megkapja, rendesen némi engedményeket nyújt és még többet igér a veszély elmúlta után. Az elnyomott osztályok eddig a legtöbbször be hagyták magukat csapni, hittek az Ígéreteknek, mert Ítélő képességüket elhomályosították a hazafias szólamok. Azonban a veszély elmúltával az uralkodó osztály, amelynek sikerült hatalmát megtartani, nemcsak, hogy be nem tartja Ígéreteit, de még a veszély óráiban adott engedményeket is igyekszik visszavonni s folytatni akarja a kizsákmányolást éppen úgy, mint a krízis előtt. A Churchill által képviselt angol uralkodó osztály most nagyon tisztán mutatja ezt a történelmi jelenséget. Addig, amig a németek győzelmétől féltek a munkáspártoknak nagy szerepet adtak a háború és általában úgy a bel mint a külföldi politikájuk irányításában. Most azonban, hogy a németek leverése már egészen bizonyos, teljesen háttérbe szorították a munkáspárto-i kát és azok minden tiltakozása dacára, sőt az annyira magasztalt Atlantic Charter dacára is a felszabadított országokban az angolok csak olyan kormányokat engedélyeznek, amelyek megfelelnek az angol imperialista politikának. Erre mütat például a belga esemény is. Mint ismeretes, november 25-én a német uralom alól felszabadított belga fővárosban, Brusselben, nagy uccai tüntetést rendeztek a belga kormány ] ellen. A tüntetőket az “ellenálló belgák” vezették, vagyis azok, akik titokban harcoltak a németek ellen a megszállás ideje alatt. Ezek az emberek, akik életüket kockáztatva, szabotálták a németeket, most követeük, hogy Belgiumban is, mint más országokban, büntessék meg a németekkel kooperálókat, kollaborálókat, mint általában nevezik. Mint kiderült, Belgiumban az iparmágnások legtöbbje készséggel kooperált a nácikkal, mert hiszen ez nagy profitott jelentett számukra. Most természetesen azzal védekeznek, hogy csak a kényszer hatása alatt kollaboráltak. De bármi legyen is a tény, a belga kormány nagyon keztyüs kézzel kezeli ezeket az iparmágnásokat. Ez hivta életre a november 25-iki tüntetést, amelynél a rendőrség a tömeg közé lőtt, négy embert megöltek és számosat megsebesítettek. Hubert Pierlot miniszterelnök nemcsak felelősséget vállalt a rendőrség sortüzeléséért, hanem egyben elrendelte az ellenállók lefegyverzését is, amit állítólag az angol katonai misszió is sürgetett. Az ellenállók természetesen ebbe nem egyeztek bele egykönnyen és a tüntetések tovább folynak. De már ezt megelőzőleg nyomatékosan , beleszóltak abba, hogy milyen kormánya legyen Olaszországnak. Churchill egyenest megtiltotta, hogy Sforza gróf akár miniszterelnök, vagy pedig külügyminiszter legyen, — mert, mint megindokolta, Sforza ellenezte a fasiztákkal évekig együttműködő Badogliot és az olasz királyt. És betetőzésül most ágyukkal, repülőgépekkel és tankokkal folytatott valóságos ütközetekkel kényszeritették a görög népet, hogy engedelmeskedjen a hazatérő Papandreou kormánynak. Ezen események arra mutatnak, hogy az angol uralkodó osztály úgy értelmezi az Atlantic Chartert, hogy a kis nemzetek saját maguk választhatják meg azt a kormányformát, AMELYET ANGLIA ENGEDÉLYEZ SZÁMUKRA. Churchill annyira ment, hogy azokat, akik nem hajlandók hálával fogadni az általa támogatott kormányokat, mindjárt elnevezi kommunistáknk. Ebben a tekintetben csak annyiban különbözik Hitlertől, hogy ez a neki nem tetszőket zsidóknak és kommuistáknak bélyegezte. Churchill egyenlőre még csak a vö- rösfalásig jutott el. Miután minden rossznak, — még az abszolút rossznak is van valamilyen jó oldala ,ugy ebből a borzalmas világégésből is származhatik valami jó és pedig az, hogy a háború vége osztályharc jelleget vehet fel, mert az elnyomott osztályok most tisztábban felismerhetik elnyomóikat, kizsákmányolóikat, még ha a saját nemzetük soraiból kerülnek is ki. És ha a kedvező alkalmat felhasználják, sokat haladhatnak egy jobb, igazságosabb társadalmi rendszer megalkotása felé. , A magyar nép segítése (gb.) Magyar Amerika újból gyűjtési akció felhívásaitól hangos. Ezúttal a háború következtében Ínségbe került magyar nép felsegélyezésére gyűjtenek. Nem hisszük, hogy akadna olyan amerikai magyar férfi vagy nő ,aki szivszorongva ne várná azt az időt, amidőn Magyar- országról bővebb híreket hallhat, mert habár abból a szerencsétlen országból az utóbbi időben kevés hir érkezett is hozzánk, de elég arra, hogy a magyar nép kétségbeesett helyzetéről némi fogalmunk legyen. így mindannyian várjuk azt az időt, amikor akár személyes rokonainkról, avagy fajtestvéreinkről valami biztosabb értesítést kaphatunk és egyben tehetségünkhöz képest valami anyagi segítséget nyújthatunk nekik. És mégis az Amerikai Magyar Szövetség vezetése alatt meg-1 indított gyűjtési akció nagy ellenszenvet váltott ki az amerikai magyarság őszintébb, gerincesebb tagjaiból. Nagy ellenszenvet váltott ki, mert a gyűjtési akció élén ugyanazon emberek állnak, akik részben felelősek az európai harctereken kiömlött tengernyi vérözönért és azért a mérhetetlen szenvedésekért ,amin a magyar nép keresztül megy. A gyűjtési akcióra az amerikai magyarságnak ultra hazafiságot áruló legreakciósabb vezérei egyesültek a legszélsőségesebb forradalmi frázisokat hangoztató ultra radikálisokkal. Az előbbi csoport negyedszázadon át hűségesen szolgálta a mindenkori Horthy kormányokat, még akkor is, amikor Horthyék napr testestől-lelkestől eladták magukat Hitlernek, még akkor is, amikor a magyar kormány hadatüzent az Egyesült Államoknak. A magyar uralkodó osztály minden gaztettét fedezték. Azt igyekeztek elhitetni úgy az amerikai magyarokkal, mint általában az amerikai közvéleménnyel, hogy a né-' metek megszállták Magyarországot és igy a magyar kormányok kénytelenek voltak engedelmeskedni. Azonban ez nem egyéb förtelmes hazugságnál, mert hiszen Horthyék attól a pillanattól kezdve támogatták Hitlert, amikor felszínre került Németországban. így tehát ezek az amerikai magyar vezérek, AKIK EZT A TÖRTÉNELMI TÉNYT NAGYON JÓL ISMERIK, tudatosan segítették Horthyt és Hitlert abban, hogy Magyarország népét a mai rettenetes katasztrófába vigyék. A túlzó radikális frázisokat hangoztató csoport 1941 junius 22-éig szintén “háborús uszitóknak” nevezte azokat, akik a Hitler elleni harcot hirdették, de a fenti dátum után a legnagyobb szenzációt csapó eréllvel leplezték le, bélyegezték fasiztáknak és Hitler híveinek azon másik csoport “vezért”, akikkel most “egységre léptek” a gyűjtési akció levezetésére. Ezt mással nem tudjuk megmagyarázni, mint azzal hogy ennek az állítólagos radikális csoportnak olvan HEVES SZENVEDÉLYE A GYŰJTÉS, HOGY MOST NEM TUDTAK ELLENÁLLNI A CSÁBNAK. Egyébiránt az Amerikai Magyar Szövetség clevelandi konvencióján megszabták, hogy MELYIK LAP MENNYI HIRDETÉST FOG KAPNI, amit természetesen a begyűjtött összegekből fizetnek. Ugyancsak eből fogják fizetni a gyűjtéssel járó minden költségeket, ügykezelést, stb. Semmi kétségünk sincs abban, hogy ebben a gyűjtésben is, mint minden ilyen előző-gyűjtéseknél, a dollárokból csak centek Kerülnek arra a célra, amire az adakozók szánták. Mi úgy tudjuk, hogy a Vörös Kereszt révén a legkönnyebben lehet adományokat juttatni az Ínségbe jutott népekhez. Sőt azt is halljuk, hogy a szóbanforgó kétes jellemű “honmentők” is a Vörös Kereszt közvetítéséről beszélnek. Akkor tehát semmi szükség sincs arra, hogy az amerikai magyarság adományaiból a gyűjtési akciót rendező “vezérek” és a velük szövetkezett lapok sápot vonjanak le maguknak. Úgy tudjuk, hogy a Vörös Kereszt, — mihelyt lehetséges lesz, még egyéni adományokat is közvetít, vagyis a kijelölt rokonok számára, ha azokat meg tudják találni. így láthatjuk, hogy a magyar nép anyagi támogatásánál semmi szükség sincs a kétes jellemű “vezérek” közvetítésére. De még kevésbé hivatottak arra, HOGY MAGYARORSZÁG NÉPÉNEK ERKÖLCSI SEGÍTSÉGET NYÚJTSANAK, — mint ahogyan ily irányú szándkukat hirdetik. Nagymérvű arcátlanság és erkölcstelenség kell ahoz, hogy ezen emberek Magyarország népe elé mernek állni, kezükben azzal az alamizsnával, amelyből a saját sápjukat már lehúzták s aztán válveregetve leereszkedéssel erkölcsi prédikációt tartanak a jövőre vonatkozólag annak a népnek, amelyet a múltban olyan rutul elárultak. A merészségnek és arcátlanságnak ez a neme háborítja fel a jobb érzésű amerikai magyarokat, akik közül többen lapunkhoz fordultak, miután a többi lapok, A HIRDETÉSEK ÉS MÁS RÉSZESEDÉSEKRE VALÓ TEKINTETTEL elzárták előlük hasábjaikat. Amerika 52 magyar lapja között nincs féltucat, amelyik meg merné Írni, hogy a két szélsőséges irányú MINDENKORI AMERIKAI MAGYAR VEZÉREKNEK NEM A MAGYAR NÉP SEGÉLYZÉSE A FONTOS, hanem egyrészről a gyűjtési akcióban való részesedés, másrészről pedig vezéri állásuk átmentése a háború utáni korszakra, vagyis igyekszenek elfelejtetni AZT A NAGY BŰNT, AMIT NEGYEDSZÁZADON ÁT A MA- | GYÁR NÉP ELLEN VÉTETTEK.
