Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-09 / 1349. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .....................$2.00 Félévre ............................. L00 Egyes szám ára ........... 5e Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: Une Year .........................$2.00 Six Months .................... 1.00 Single Copy __________ 5c Bundle Orders ___ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Kétféle mértékkel (gb.) Az amerikai sajtó a közelmúltban két olyan eseményről adott hirt, amelyek igen közelről érintették az ‘annyira féltett dédelgetett és nagy büszkeséggel említett közszabadságokat, — a sajtó, a szólás és a tanítás szabadságát. Az egyik hir szerint a National Broadcasting Company nem újította meg a szerződését bizonyos Upton Close nevű rádió kommentátorral, aki ennek következtében állás nélkül maradt. A National Broadcasting Company nem adott ki semmiféle nyilatkozatot, hogy miért bocsájtotta el állásából a szóbanforgó kommentátort, akiről köztudomású, hogy a híreket kiszínezte és fasizta jellegű megjegyzéseiben mindig a “vörösök” ellen izgatott. Általában egyike a legreakciósabb és egyben a leghazugabb kommentátoroknak. Ez az ügy valószínűleg nem keltett volna semmi nagyobb feltűnést ,mert Amerikában megszokott dolog, hogy a munkáltatók minden indokolás nélkül is elküldenek alkalmazottakat, azonban jelen esetben ez az Upton Close azt a kijelentést tette, hogy őt “a vörösök”, jobban mondva a kommunisták közbenjárására csapták el állásából. Erre természetesen semmiféle bizonyítéka nincs, nem is adott, de azért elég volt ez is a “vörösfaló” újságoknak, amelyek rovatokban, vezércikkekben követelték, hogy a kongresszus vizsgálja meg ezt az ügyet, mert itt a szólásszabadság megsértését látták. A világért sem elleneznénk ilyen vizsgálatot, legalább rá- kényszeritenék a National Broadcasting Compániát olyasminek a kijelentésére, mint Roy Howard tett, amikor Westbrook Peg- lert elcsapta. Howard kijelentette, hogy a Pegler hazugságai ellen tiltakozókat, — akiknek száma állandóan nőtt, nem tudták meggyőzni arról, hogy a hazugságokat nem a lap, hanem csak Pegler mondja. Valószínű, hogy Upton Close esete is ilyesféle. . A másik hirt minden kommentár nélkül közölték a lapok és nyomban meg is feledkeztek róla. Nem tiltakoztak vezércikkekben és nem közölték számos levelet, amelyeket állítólag a “felingerült olvasók” írtak. Ezen hir szerint Texas állam egyetemének elnökét, Homer P. Raineyt az igazgatóság elbocsájtotta állásából. Az elbocsájtás előzményeiről igy számoltak be a lapok: Két és fél évvel ezelőtt, — egész pontosan, 1942 március 17- én a Dallas Morning News nevű lapban nagy hirdetés jelent meg, amelyben népgyülésre hívták a város lakóit, mert, mint a hirdetésben szóban és képekkel kifejezték, amig Bataan erődnél vé- reztek az amerikai katonák, addig itt sztrájkokkal meg a 40 órás munkahéttel- megrövidítik a hadiszerek termelését és “csak 500 hadikészüléket gyártanak ott, ahol ezret kellene készíteni.” És miért van ez? — kérdezték a hirdetésben. Azért, válaszolták, mert a törvény kimondja, hogy a munkások csak heti negyven órát dolgozzanak. Ezért a népgyülés egybehivói valamilyen akciót sürgettek a negyven órás munkahét ellen. Texas egyetem két tanára, Wendell Gordon és W. N. Peach levelet írlak a nevezett laphoz, amelyben figyelmeztettek a nep- gyülés összehívóit, hogy a törvény nem tiltja el a negyven órán felüli munkát, csuöán csak a másfélszerese fizetést rendeli el az ilyen munkáért. Az említett két tanár még két másik professzorral együtt elmentek a népgyülésre is, ahol annak elnökét jóakaratukig figyelmeztették, hogy az állításuk nem felel meg a valóságnak. _ r Ez a négy egyetemi tanár másnap újból levelet küldött a dalasi újsághoz, amelyben kijelentették, hogy a népgyülés rendezői valótlan állítás alapján munkásellenes agitációt folytatnak. Ez elég nagy vétek Texas államban. Az egyetem kilenctagú igazgatósága felszólította az egyetem igazgatóját, hogy a három professzort küldje el az egyetem szolgálatából. (A negyedik csak látogató tanár volt.) . Dr. Homer P. Rainey nem volt hajlandó eleget tenni ennek a parancsnak. Kijelentette, hogy a szóbanforgó professzorok csak polgári jogaikkal éltek, amikor a fent említett levelet Írták és állásaiktól való megfosztás ebben az esetben a tanszabadság megsértése lenne. Mindezek dacára az igazgatóság junius hó végén mind a három tanártól megvonta a fizetést, igy azok kénytelenek voltak távozni és most magát az igazgatót, Dr. Raineyt is elbo- csájtották. A szólásszabadságnak, a tanszabadságnak ennél nyíltabb megsértését el sem tudunjk képzelni. És mégis ebben az esetben nem hallottunk semmiféle tiltakozást, amig az Upton Close esetében még kongresszusi vizsgálatot is követelnek. Ez a két eset világosan mutatja, hogy az annyira féltett közszabadság jogokat, — mint általában minden jogot, csak osztály szempontból bírálnak el. Az ur a pokolban is ur (Vi.) A háborút méltán tartják pokolnak. De a benső harcok, polgárháborúk még nagyobb mértékben azok, ahol apa a gyermekei ellen, szomszéd szomszéd ellen harcol és árulkodik. Éppen ezért érdemes a Congressional Record, szeptember 19. számából idézni azokat az adatokat, melyeket a New York államból beválasztott olasz származású képviselő, Marcantonia tett be az akták közé. Hogy jutalmazzák az angol-amerikai vezérek azokat a nagy kutyákat, akik az utolsó percekig együttműködtek a nácikkal és Mussolininak voltak a leghűségesebb vérebei. Az első Borriello, fasizta vezér és a dél olaszországi gyapjú trustnek a tulajdonosa, kinek a bebörtönöztetését követelte az olasz nép és a kormány is. Ezen követelést azzal a meg- okolással utasították vissza, hogy ez a Borriello ur, megbízott segítője volt több szövetséges "generálisnak. Borriellot úgy ismerik Nápolyban mint aki mindég fasizta volt, oly erősen együttműködött a nácikkal, hogy azok ér dem jelekkel tüntették ki és a feleségével együtt náci propagandát folytatott Nápoly elfoglalásáig. Ez a Borriello nem csak, hogy szabadon van, hanem még a bizalmas tanácsosi állás mellett ő kezeli a hajószállitási ügynökséget a szövetségesek részére. * A második Lainati, aki nagyon is kiérdemelte a munkások gyűlöletét, sőt minden demokratikus csoport tiltakozott az ellen, hogy még szabadon is járjon. Ez a Lainati, volt a náci labor front vezére Nápolyban, ugyan akkor tagja a Fasizta Syndikátusnak. Most a szövetségesek is megtartották ilyen labor front tisztségben, minden munkás, aki a nápolyi kikötőben akar dolgozni, ezen fasiztától kell engedelmet nyerjen. A harmadik LaLaggia, aki a feje volt a fasizta szindikátusnak ,egyszersmind ezredes a náci S.S.-hez hasonló terror szervezetben. Most a szövetségesek megtették egész Szicíliában kerületi munkás főnöknek. Ez a LaLaggia olyan javaslatokat terjesztett a szövetséges vezérek elé, amely összetörné a munkásszervezeteket teljesen és csak a kormány és a nép véhemens tiltakozására nem merték még ezt bevezetni. Ez nagyban megmagyarázza azt a találós kérdést is, hogy miért nem haladnak a szövetséges csapatok Olaszországban? Ugyanilyen bánásmódba részesítik a görög fasiztákat is, de meg az elfogott náci tiszteket és katonaságot is, mely ellen nagyon lázadnak a franciák, sőt még a hadsereg lapjában a “Stars and Stripes”-ben is. Legújabban egy őr, aki a náci fogoly telepen tesz szolgálatot azt írja, hogy a GI Joe éppen nem bánja, hogy neki nem jut meleg viz megborotválkozni, de az ellen már tiltakozik ,hogy a náci foglyoknak ő hordja a meleg vizet a fürdéshez is. A francia nép legnagyobb része éhezik, de ugyan akkor napról napra látják, hogy a náci foglyoknak minden első osztályú és bőséges élelmük van. Valamint az ilyen fogolytáboroknál szükséges munkákat, árkok ásását, utak építését stb. az amerikai és francia katonák és nép végzi, amig a náci foglyok kártyázgatnak vagy dalolnak. A francia nép nagyon jól tudja, hogy milyen bánásmódban részesítették őket a nácik bárcsak az utak, árkok építésére is szeretnék látni, hogy a “Su- perman”-eket használnák fel. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsal a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem beluL
