Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-02 / 1348. szám
1944. december 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A SZABADSÁG LOVAGJAI A nagy és szépen hangzó jelszavakkal való visszaélés, a leggyakoribb a társadalmi életben. Szabadság, egyenlőség igazság, haza, vallás, meggyőződés stb. mennyi gazságot, árulást takart már el. A most lefolyt választások keretében, állandóan hangoztatták a fenti jelszavakat azok a politikusok, akiknek a múltja, a jelenje ,az osztályhelyzete éppen az ellenkezőjét igazolja. A nagytőke leg- reakciósabb rétegének a republikánusoknak, a száján folyton ömlött a szabadság féltés, mintha semmi más célja nem volna a hatalomra való törekvésüknek mint az, hogy megvédjék az amerikai szabadság jogokat, holott jól tudjuk, hogy a hatalomra jutással éppen azt a célt vélték elérni, hogy a már vagy még meglevő jogokat is összetörjék. Igaz, hogy a nagytőkéseken és a félrevezetett farmerokon kívül is volt jó pár millió amerikai munkás, aki elhitte azt, hogy Hooverék bábja Mr. Dewey lesz megválasztása esetén, az amerikai szabadság jogok nagymérvű kiterjesztője. Pedig a múlt már igazolta azt, hogy ők mit értenek szabadság alatt. Ellene vannak a zárt műhely rendszernek, mert az egyéni szabadságát sérti a sztrájktörésre hajlamos huligánnak ha be kell tartoznia az unionban. A munkaidő korlátozása, a minimum bér és a kötelező túlóra fizetés, sérti a munkás egyéni szabadságát, mert megakadályozza, hogy 12 órát dolgozzon bagóért. A régi reakciós Supreme Court azért jelentette ki a gyermek munka eltiltó törvényt alkotmány ellenesnek, mert korlátozza a 10-12 éves amerikai gyermeknek azt a jogát, hogy dolgozhasson. A szolás szabadság hivei, de minden radikálist, börtönbe, vagy deportálásra ítélnének. A szabadság, miként a szépség, változó, ami nekem szép, az a szomszédomnak csúnya, ami Hoovemak szabadság az John Smith carpenternek rabság, viszont ha a.John Smithek ttényleg szabadság jogokhoz jutnak és azzal élni is tudnak, az Hooveréknak jelent ha nem is rabságot, de a különleges jogaik és egyenlőtlen jólétük megszűnését. így érthető, hogy a Hooverék nem úgy értelmezik a szabadságot, hogy az a mun- kásosztálynaJk adjon jogokat, hanem, hogy korlátozza azt. De nehezen érthető meg az, ha munkások, főleg munkáspolitikusok, szállnak síkra a sajtó és szólás szabadság mellett oly módon, hogy valamely szélső reakciós újság, vagy egyén szólás és vélemény szabadságát megvédik, mint ezt láttuk az SLP-éknél ,amikor Father Coughlin, vagy Gerald K. Smith jogait védelmezték, holott a munkásosztálynak az érdeke éppen az elnémitásuk. Korlátlan szabadság nincs, mert az egyén szabadsága csak odáig terjedhet, amig az nem korlátozza társadalom szabadságát. Különösen áll ez a sajtószabadságra, mert amerikai sajtószabadság, tulajdonképpen a gazdagnak ad szabadságot arra, hogy a saját vagy az osztályának az érdekeit megvédje, mig a munkásosztály, melynek ilyen gazdasági eszközei nincsenek, amelynek a nagytőke, ha az az érdekei ellen ir, hirdetéseket nem adnak, csak nagyon korlátozott mértékben bírja a sajtószabadságnak az alkotmányban lefektetett jogait. Az öntudatos munkáslap, mint a Bérmunkás is, amelynek a terjedelmét, nagyon korlátozza az anyagi helyzete, természetesen nem lehet hive az olyan fajta “sajtószabadság”- nak, amely a lapot átengedné, a munkás érdekeket sértő cikkeknek. A Bérmunkás hivatása az, hogy a munkásosztály között hirdesse az Ipari Unionizmust, a tőke elleni harcot, igy termé- szeretesen, nem adhatunk helyet olyan propagandának, mely a munkásosztály ellenségeit szolgálja. Ha az ilyen “tanulmányokat” visszautasítjuk, akkor már reakciósok, a sajtósza- . badság megsértői vagyunk. LIBERALIZÁLTÁK Ezt a nagyon magyartalan szót használta egy ismerősöm, az Amerikai Magyar Szövetséggel kapcsolatban, azért mert a clevelandi konvenciójukon, a közismerten nagyfejü reakciósok helyett egy Clevelandon esetleg Ohio államban ismert realestate « embert, Pokornyi Ferencet választották meg elnöknek. Maga az a tény, hogy ki a Szövetség elnöke, még abban az esetben sem jelentene szakítást az eddigi Horthyista szellemmel, ha az elnök tényleg egy erőskezü liberális férfi volna. Annál inkább nem jelent ezesetben, mert a megválasztott elnök sem nem liberális, sem nem reakciós, egy önállót- lan politikus, aki mindig aszerint gondolkodik, ahogy azt a hallgatósága megkívánja. Négy évvel ezelőtt az elnök slepj én becsúszott az ohioi képviselőházba, két évi szünet után, miután az elnökkel együtt minden clevelandi demokrata jelölt kivétel nélkül bejött, úgy Po- korny Ferenc újra állami képviselő lett. Most tessék elképzelni, egy ilyen se hideg, se meleg ember bekerül egy olyan társaságba, amilyen a Magyar Szövetség igazgatósága ,ahol csupa tizenhárom próbás reakciós, nálánál sokkal képzettebb, ügyvédek, papok, professzorok ülnek. Az ő szerepe nem más, mint egy kirakati bábué, akire azért van szükség, hogy kifelé ne egy már az amerikai körökben is jól ismert Horthy csatlós, hanem egy ismeretlen, demokrata politikus reprezentáljon. Ez a választás tehát nem a “liberalizálást” jelenti, hanem egyrészt a Szövetség uraitól már annyira megszokott szemfényvesztést. Hiszen ők maguk panaszkodtak, hogy sem az elnök, sem a külügyi államtitkár még arra sem tartotta érdemesnek úgy a Szövetség vezetőségét, mint az amerikai magyar papokat, hogy a beadványaikra csak válaszoljanak is, már valószínűleg azért sem, mert jól tudják, hogy az ilyen, puszta udvariassági levelet is, úgy szokták feltálalni, mintha az illetékes hatóságok a Szövetség uraival egyet értenének. Másrészt maga a konvenció legojbban igazolta, hogy a Szövetség, amelynek az urai mindig száz-százötven ezer magyar nevében beszélnek, a felbomlás tüneteit mutatja. A Szövetségnek soha nem volt talaja az amerikai magyarság között. Még a leghazafiasabb, vagy vallásosabb magyar sem bízott bennük, amit igazol az, hogy a három nagy betegsegélyzőn és vagy egy tucat egyházon kívül, nincs tagságuk, minden erőfeszítés ellenére sem tudtak, még száz egyéni tagot sem szerezni. Hogy minden akciójuk, amit fennállásuk óta kezdeményeztek megbukott. Amikor “eredményekről” jelentenek, azok nem egyebek, mint hasból vett számok, egyrészt a magyarság, másrészt az amerikai hatóságok blöffölésére. Másrészt a be nem vallott, de a tényleges, cél, amiért budapesti utasításra annak idején megalakultak, ma már idejét múlta, még közöttük sem akad egyetlen egy olyan fajankó, aki elhigyje azt, hogy a mai magyar uralmi rendszer, amely ezer éven át nyúzta, pusztította a magyar népet fentartható legyen. Mint mindenki, igy ők is jól tudják, hogy Európa, leg- utáltabb, legkorruptabb uralkodó osztálya a magyar gentry véglegesen el fog tűnni a szereplés színteréről. Már régen tudták ők is azt, hogy a szövetségesek győzelme a tengelyen befejezetett tény, csak idő kérdése az, hogy mikor fog az bekövetkezni. De ők arra számítottak, hogy abban az esetben, mint 1919-20-ban egy pár tucat, angol-amerikai gentlemen, magasrangu tiszt i fog ott megjelenni, akiket az 1920-as jól bevált módszer szerint, evéssel, ivással, szerelemmel, le lehet venni a lábukról és egy kis átmázolással, marad minden a régiben. Nem hitték el, hogy Washingtonban és Londonban ma más szelek fújnak és főleg nem számítottak arra, hogy Magyarországot az orosz vörös hadsereg fogja meghódítani és megszállni. Ezt a keserű pirulát le kell nyelniök és nem tehetnek ma mást, mint kirakatba tesznek egy Pokornyit, akit a háttérből a Kerekesek, Eördögh, Cher- nitzky, Ujlaky papok irányítanak. ők maguk meglapulnak és várják, hogy eljöjjön újra az ő idejük, amikor megint lehet nagy hangon revizióskodni, zarándoklatokat vezetni, Horthy- val, meg másokkal parolázni és az amerikai magyarságnak, ennek a tunya, közömbös tömegnek újra a nyakára ülni. Hogy a tiszteletes és tisztelendő urak, egyleti basák, szerkesztők álmaiból mennyi fog megvalósulni, az a magyarországi és az amerikai magyarságtól függ. Az utóbbi nem sokat fog számítani, mert elöregedett, papi járszalagon járó tömeg, ' melyet tespedéséből az ráz esetleg fel, ha az otthoni magyar dolgozók ,nem csak kitépik a hatalmat az uraik kezéből, de amúgy Dózsa módra megfizetnek az ezer éves elnyomatásért. Akkor talán felébred az amerikai magyarság is és megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy otthon is megszűnt a csendőr, szolgabiró és jegyző bitangok uralma és a magyar nép, a földnélküli és a gyári proletár is ember számba lesz véve. A Magyar Szövetségnek bealkonyult, azon nem segít a Pokornyi féle “liberalizálás” sem. KÉT CIGARETTA KÖZT Most két hete nagyon felvoltam háborodva, amikor a Bérmunkást elolvastam. Nézem a címeket .először csak úgy futtába, hogy miről is írnak a gárdisták. Legojbban szembetűnt (gb.) “Munkaközben” rovata, látom, hogy gb. a cigaretta hiányról ir. No gondolom ez derék dolog ,ez a jó fiú, aki maga nem cigarettázik, mint jó megfigyelő, látja, hogy az embertársai, milyen tortúrának vannak kitéve, hogy a megszokott cigarettájuktól elütötték őket. Gondolom most majd jól oda dörög az öreg a rejtegetők- nek, a black marketosoknak. Ez külön élvezet ,ezt majd vacsora utánra hagyom csemegének. Vacsora után rágyújtva egy cigarettára, neki fekszem gb. cikkének, nagy élvezettel. De keresü lett a cigarettám, amikor elolvastam a rovatot, melyből megtudtam, hogy én egy nemcsak rossz, de egy csúnya, ízléstelen szokásnak vagyok a rabja, amely azt mutatja, hogy nincs akarat erőm, felülök a ! dohánygyárosok hirdetéseinek, akik bemesélik nekem azt, hogy a cigarattázás egy mennyei élvezetet nyújt és észre sem veszem, hogy “avval a ténnyel, hogy azt a kis papirosba búrIPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
