Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-02 / 1348. szám
1944. december 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------NEMZETISÉGI POLITIKUSOK Yaroslav J. Chyz, a “Common Council for American Unity’’ idegen nyelvű sajtó osztályának vezetője, a választási kampány idején igen érdekes cikket irt az idegen származású szavazók szerepére vonatkozólag. Statisztikai adatokkal bizonyítani igyekszik ebben a cikkben, hogy a választások eredményére az idegenszárma- su polgárok szavazatai nem gyakorolnak döntő befolyást, amennyiben az ilyen szavazók nem egyöntetűen szavaznak, hanem szavazataikat megosztják a különböző jelöltek között éppen úgy, mint a benszü- lött szavazók. Éppen azért Mr. Chyz is megírja ugyanazt, amit mi már nagyon sokszor leszögeztünk, hogy azon idegenszármazásu politikusok, akik azzal kérkednek, illetőleg azzal kereskednek, hogy a saját nemzetiségű szavazatokat akármelyik oldalra szállítani tudják, csak közönséges fékerek, vagy csalók, ha éppen ez a kifejezés világosabb. Sietünk azonban megjegyezni, mielőtt esetleg tiltakozna, hogy Mr. Chyz nem használta ezt a nagyon “világos” kifejezést. Azonban lényegében ugyanezt mondja ebben a szakaszban : “Az idegenszármazásuak szavazatait igen sokszor túlozzák azon egyének, akik valamilyen csoport vezéreinek adják ki magukat és akik rendesen valamilyen politikai állásra törtetnek. Ezek azt állítják, hogy ezer meg ezer, sőt millió szavazatot kontrolálnak, amelyeket bármelyik pártnak szállíthatnak. Számos esetben kijelentéseik szerint több szavazatot kontrolálnak, mint amivel az általuk jelzett egész csoport, az egész kerület, esetleg egész állam is rendelkezik.” Szóval csalnak az illetők. És ha nem is nevezhetjük őket közönséges svindlereknek, a politikai fékerek elnevezést mégis kiérdemelték. Mr. Chyz cikke a következő statisztikai adatokat taltalmazza: Az 1940-es U. S. cenzus szerint az Egyesült Államoknak 7,159,643 idegen származású polgára volt, akik a szavazó korba estek. Ezzel szemben a szavazatra jogosult benszülöttek száma 7,703,808- at tett ki, vagyis az idegen származásúak szavazata mintegy 9 százalékát képezte az összes szavazatoknak. Az elmúlt négy év alatt 1,302,074 bevándorló' polgárosodott. Azonban a növekedést ellensúlyozta a halálozás és a visszavándor- lás. így minden valószínűség szerint a múlt választásnál az idegenszármazásuak szavazata hét és fél vagy legalább nyolc milliót tett ki. IDEGEN NYELVŰ LAPOK Természetes, hogy ez a hét vagy nyolc millió szavazó el- dönthetné a szavazást, ha egyöntetűen sorakozik fel akármelyik jelölt mellett is. Azonban ! mint láttuk, éppen úgy meg- ! oszlott az ilyen szavazat, mint a benszülöttek szavazatai. A Common Council, — bizonyára Mr. Chyz vezetése alatt, noha nem jelzik, — megkísérelte megfigyelni, hogyan sorakoztak fel az idegenszármazásuak ennél a választásnál. A választások titkosak lévén, erre csak egyetlen mód állt rendelkezésükre, az idegen nyelvű lapok figyelése. A Common Council természetesen nem állítja azt, hogy az idegenszármazásuak a lapjaik állásfoglalásai szerint szavaztak, csupán információ szempontjából közli az alábbi adatokat. A Common Council lajstromán 1,089 idegen nyelvű kiadvány szerepel, amelyek 37 különböző nyelven jelennek meg. Ezek között vannak napi és hetilapok, havi és időszakonként megjelenő kiadványok. Jelentékeny részük csak egyesületi kiadvány, amelyek nem foglalkoznak politikával, illetőleg közügyekkel. Vannak aztán olyanok, amelyeket a Common Council nem is kapott a választási kampány alatt. így csak 476 kiadványt vettek figyelés alá. Ebből 218 semleges volt a választásoknál, 161 Roosevelt mellett, 92 Dewey mellett foglalt állást, mig 5 az SLP vagy más jelölt mellett kardoskodott. így a lapok megosztódása is azt mutatja, hogy az idegen nyelvű szavazatok éppen úgy megosztódtak a jelöltek között, mint a benszülöttek szavazatai. A Common Council által küldött kimutatás nemcsak ezt a végeredményt nyújtja, hanem betüsorrendben felsorolja az összes nemzetiségeket, felemlítve, hogy hány lapjuk van, abból mennyi került megfigyelés alá és hogyan oszlottak meg a választásoknál. Átnézve ezt a táblázatot pár igen érdekes adatot találhatunk. Köziesmert dolog, hogy ennél a választásnál Dewey, illetőleg a republikánus párt a szélső reakciót képviselte. Ennek megfelelőleg azon nemzetiségek lapjai, amelyeknél a reakciós, dupla-arcu, ultra hazafias sovinizmus erősebb, nagyobb számmal sorakoztak fel Dewey mellett. így például a megfigyelt 65 olasz lap közül 21 pártolta Deweyt, amig Roosevelt mögé csak 14 állt és 30 semjeges maradt. A lengyeleknél hasonlóan a megfigyelt 45 lap közül 16 Dewey mellett, 16 Roosevelt mellett és 13 semleges maradt. A táblázat egyéb szembeötlő jelenségei, a következők: A megfigyelt 19 francia lap közül 10 állt Dewey mellé és csak 4 támogatta Rooseveltet, amig 5 semleges maradt. Hire járja, hogy a háború előtti időkben a világ legkorruptabb sajtója a francia sajtó volt. Talán ennek az árnyékát látjuk ennél a kimutatásnál? A spanyol lapok közül 10 állt Roosevelt mellé, amig Deweyt csak egy támogatta és 27 semleges maradt. Ugylátszik, hogy a spanyol reakciós elemeknek vagy nem sikerült itt újságokat fentartani, | vagy nem mertek most nyíltan kijönni. A megfigyelt 13 zsidó lap közül 9 Rooseveltet támogatta, 4 semleges maradt és Dewey mellé egy sem állt. Ugylátszik, hogy burkolt antiszemitizmussal még sem lehet zsidót fogni. A MAGYAR FÉKEREK De érdekes a magyarokra vonatkozó jelentés is. A megfigyelt 43 magyar lap közül 25 Roosevelt mellett, 7 Dewey mellett foglalt állást, 10 semleges maradt mig egy az SLP jelöltet támogatta. Ha számításba vesz- szük, hogy a magyar lapok a lengyel és más nyelvű lapoknál is reakciósabbak, — ha ugyan olyasmi lehetséges, — akkor ez a kimutatás meglepő. Azonban csak az első pillanatra, mert ha meggondoljuk, hogy a Horthy- Hitler szekerét toló magyar sajtót az utóbbi időben milyen éles támadások érték, akkor ez az állásfoglalás természetes, mert a Roosevelt frakkjának a szárnyába kapaszkodva mentik önmagukat. A magyar reakciós vezérek sokkal ravaszabb más- nyelvü kartásaiknál. Látják jól a Hitler-Horthy uralom ösz- szeomlását és igy most egyszerre felcsaptak szélsőséges demokratáknak, legalább is ilyeneknek mutatják magukat a benszülöttek részére. Az elmúlt választásoknál a politikai fékerek által irányított magyar lapok éppen úgy nem számítottak, mint ahogyan nem számítottak a nagy amerikai lapok sem. Azonban most, mert ravaszul Roosevelt mellé álltak, azt hirdethetik, hogy ők választották meg újra az elnököt és ezért elismerést, sőt mi több, jutalmat követelnek maguknak. Minden vidéknek megvannak a maga nemzetiségi helyi politikai kis fékerjei, akik időközönként előállnak s mint a szóbanforgó nemzetiség fogadat- lan prókátorai szerepelnek. Vannak esetek, amikor országos méretű csalásra szövetkeznek. Ezt látjuk például most a magyaroknál, ahol Nadányi, a két Kerekes, Chernitzky páter, Eördögh prelátus, Cukor Moritz* és mások, akik negyedszázadon át a leghűségesebben szolgálták Hitler-Horthy kormányát, igy tehát éppen úgy felelősek a mai borzalmas vérontásért, mint azok, akik a két vezérgyilkosnak Európ á b a n hajtották végre a rendeletéit, most előállnak és maguknak követelik a jogot, hogy megszabják, milyen legyen Magyarország jövője. Ilyen magasfoku arcátlanságra még maga Hitler sem merészkedett. Mr. Chyznek e rovat elején említést tett cikke nem csupán információkat tartalmaz, hanem a szerzőnek azon ajánlatát, hogy jó lenne, ha valamilyen intézmény, például egy kongresszusi albizottság, vagy hasonló más valami, átvenné az idegen nyelvű csoportoknak akár az óhazai, akár az itteni ügyekre vonatkozó nézeteit, óhajait és kérelmeit. Ugyanezen intézmény előtt benyújthatnák a más csoportok ajánlataira vonatkozó bírálataikat stb. stb. Szerinte az ilyen intézmény nagyon megnyugtató hatást váltana ki az idegen szárma- zásuakból, mert látnák, hogy meghallgatásra találtak, másrészről pedig véget vetne annak, hogy lelkiismeretlen politikusok kihasználják az idegen- származásuaknak az óhaza iránti érzelmeiket. Itt határozottan mond valami érdemlegeset Mr. Chyz. Valóban el kellne egy olyan forum, ahol ezeket a politikai csalókat le lehetne leplezni és népámitó tevékenységeiknek ha nem is lehetne véget vetni, de legalább több világosságot lehetne rájuk vetni. JEGYEZD MEG...----------------------Ajánlja: St. Visi. Azon hírek járnak, hogy Hitlernek a torkát kezelik. Csak az a baj, hogy nem a földalatti mozgalom hívei. A japánok igyekeznek lekacagni Stalin azon kijelentését, hogy ők is a támadó nemzetekhez tartoznak. A régi közmondás szerint, “az nevet legjobban, aki utoljára nevet.” Éveken keresztül a mi magyarjainkat is a vörösekkel ijesztgették. Most meg azt mondják nekik a nácik, hogy ne féljenek a vörösöktől. Nagy bajban vannak az amerikai urak is. Nem tudják eldönteni, hogy melyik a nagyobb veszedelem a sárga japán, vagy a vörös Kina? Egy háború mégis véget ért, november 7-ikén. Ami nem is volt olyan véres, mint a világháború, de volt olyan piszkos. A tudomány szerint ,sok baj van az olyan egyénekkel, akik kétlakiak. Mi is úgy látjuk és azt is látjuk, hogy nagyon sokan vannak. Minden munkás, aki ugyérez és gondolkozik, mint a milliomos, ilyen kétlaki vagy “megoszlott egyéniség”. Tokiot bombázó repülő tiszteknek, nagyított fényképet adtak a Mikado palotájáról azon szigorú utasítással, hogy azt nem szabad bombázni. Ezzel elismerik a Mikado isteni voltát, sérthetetlenségét. Megerősítik a japán nép azon hitét, hogy azt még az amerikaiak sem merik bántani. Valamint meg akarják cáfolni azt az örök igazságot, hogy “fejtől büdösö- dik a hal” s az állam is. Ha valaki a természetet kívánja tanulmányozni, az ne a papjától tanuljon, aki a természet fölöttinek a tintója, hanem tanulmányozza magát a természetet. Legnagyobb átka az emberiségnek a hiszékenység. Amikor meg vannak elégedve hinni dolgokat anélkül, hogy igyekeznének tudni.
