Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-25 / 1347. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. november 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year ___ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. * Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Profit vagy munkaalkalom? (gb.) A nemrégiben lefolytatott elnökválasztási kampány idején minden politikai pártnak minden jelöltje, — a lámpagyuj- togatói tisztségre pályázó ici-pici politikusoktól fel egészen az elnökjelöltekig, egyre azt hajtották, hogy a háború sikeres befejezésén kívül csakis az ő pártjuk lesz (képes a munkásságra nézve annyira fontos munkaalkalmak megteremtésére. “Jobs! Jobs!” És megint csak “Jobs!” — hallottuk minden irányból. Az igazi — és egyetlen komoly kérdés az volt hogy melyik jelölt, illetőleg melyik párt tud több “job”-ot teremteni. A republikánusok folyton hangoztatták, hogy az életerős fiatalember — már mint Dewey, — mennyivel képesebb a munkaalkalmak alkotására, mint a már kifáradt öregember, mintha a “jobok” megteremtéséhez kemény munkára alkalmas izmokra volna szükség. Viszont az öregember, — már mint Roosevelt elnök, a chicagói beszédében a békebeli időkre beígért hatvan millió “job- ot”, ami valóban tekintélyes alkotás lenne még a legegészségesebb fiatalember részéről is. A munkaalkalmakért folyó kiabálásban résztvettek az ösz- szes lapok, a rádió komentátorok, valamint a választásokban aktiv résztvevő szervezett munkások is, bizonyítva, hogy a háborún kívül ez az egyetlen igazán nagyon fontos kérdése a közeljövőnek. Az egyszerű, józan gondolkozásu embert bámulatma ejtette ez a különös vita, ahol a vitázó felek túlszárnyalni igyekeztek egymást az ígérgetésekben. Ha mindenki annyira akarja, hogy dolgozzunk, akkor minek ez a nagy vita? — kérdezi az ilyen egyszerű goldolkozásu ember?, mert ma már közismert és általánosan elfogadott tény, hogy a mai technikai ismeretekkel képesek vagyunk ellátni összes szükségleteinket. Viszont azt is tudjuk, hogy a háború következtében sok mindenben szükséget látunk, de azonkívül a lakosság életszínvonala a háborút megelőzőleg olyan volt, hogy annak száz percentes emelése sem lenne sok. Szóval a háború bfejeztével nagyon de nagyon sok ok lesz arra, hogy a használati tárgyakat készítő ipartelepek teljes iramban folytassák a munkát. Viszont a közélelmezést sem ártana jóval emelni a háború előtti színvonalnál, ami azt jelenti, hogy a farmerok termelését sem kellene levágni. Mire való tehát ez a nagy vitatkozás,? — kérdezi ez az egyszerű ember. Folytassuk a munkát és termeljük meg mindazt, amire szükségünk lesz! — mondja. Ez az egyszerű ember azonban még nem jött rá, hogy ma már annyira, de annyira civilizáltak lettünk, hogy nem azért készítünk árucikkeket, mert azokra nagy szükség van, hanem csupán csak azért, mert azon dolgok létrehozásából valakinek, vagy valakiknek nagy hasznuk lesz. Másszóval NEM HASZNÁLATRA HANEM PROFITRA TERMELÜNK, vagyis a “jobok” megteremtője nem a kifáradt öregember, nem is az életerős, izmos ifjú, hanem az izomnélküli, szív nélküli, test nélküli, de azért nagyon is élő, hatalommal rendelkező PROFIT. Mindkét jelölt a profit hívének vallotta magát, mindkettő a profit rendszer fentartását Ígérte. Robert C. Gaylord, a National Association of Manufacturers (Munkáltatók országos szövetsége) elnöke a napokban elmondott rádió beszédében már figyelmeztette is Roosevelt elnököt, hogy csak olyan “jobokat” teremthet, amelyek a “befektetett tőkének tisztes hasznot hoznak”. A közmunkák nem hoznak ilyen hasznot és igy a munkanélkülieknek a közmunkák által való felszívását nemcsak helytelenítik, de egyenest az elnök szószegésének fogják tekinteni. Vizsgáljuk meg tehát, hogy honnan várhatjuk a békebeli munkaalkalmakat. Miután-profitra termelünk, a termelt árucikkek a munkáltatóké lesznek elkészültük után, amiket természetesen azok eladnak. Itt csinálják a profitot. És éppen itt van a profitért való termelés legkritikusabb pillanata. Ha a munkáltató nem tudja profittal továbbítani a termelt árut, akkor megáll a termelés; Razaküldi a munkásokat és bezárja a gyár kapuit. Ez történt már nagyon de nagyon sok esetben. Most nézzük, kinek, jobban mondva kiknek lehet eladni a termelt árucikkeket. Először is belföldi vásárlóknak. Ha az ország összes iparait egyetlen nagy iparnak tekintjük, akkor látjuk, hogy az ipari termelvényeket első sorban is ezen iparok munkásai vásárolják vissza a munkáltatótól. Miután azonban a munkáltatók profitot akarnak, a munkások a nekik adott bérekkel a termelvénynek csak bizonyos részét .tudják visszavásárolni. A feniparadt részből a munkáltatók kevés számiaknál fogva saját céljaikra nem sokat használnak fel, a többin valami módon túl kell adniok. Olyan korszakokban, mint ami ezen háború befejeztét is követni fogja ,egyideig könnyű lesz túladni a munkáltatók által visszatartott árucikkikeken, mert szükség lesz azokra az ország határain kívül is, másszóval az ilyen áruk külföldi piacra kerülnek. De mint a múlt bizonyítja ,a modern termelés olyan hatásos, hogy a vásárló képesség által lefokozott szükségletet nagyon hamar pótolja. Mert hiába van nagy szüksége a népmillióknak a termelhető javak tömegeire, ha nincs vásárló (vagyis profitot nyújtó) képességük, akkor az a szükséglet olyan, mintha nem is létezne. így a munkáltatóknál egyszer csak visszamarad bizonyos fölöslég. A következő körfolyamatban tehát már ennek megfelelőleg mindenből kevesebbet gyártanak, vagyis bizonyos mennyiségű munkás munkanélküli marad. Ezzel megint a munkásosztály ke- reresete, tehát ugyanakkor a vásárló képessége is esik, minek következtében ezen ciklus végén már még több termelvény marad vissza a munkáltatók birtokában. És igy megy ez a körfolyamat mindaddig, amig egyszer csak a munkások igen jelentékeny része az uccákat járja munka után, a gyárak kapuin a “No Help Wanted” táblákat aggatják ki és a városok szélein életre kelnek a Hoover falvak. , A profitért való termelésnek ilyen a körfolyamata. Ezt mutatja az elfogulatlan vizsgálat és EZT BIZONYÍTJA A MÚLT. Viszont a múlt tapasztalatai azt is bizonyítják, hogy ezt a ciklust legfeljebb csak MEGNYUJTANI LEHET, de nem lehet megsemmisíteni. Ciklus megnyújtása alatt értjük a prosperitástól az ipari pangásig terjedő idő kinyujtását. Bizonyos intézkedésekkel ezt az időt lehet megrövidíteni, de lehet megnyujtani is. A ciklus megnyújtásához vezetnek azon intézkedések, amelyek a munkások kizsákmányolási fokát korlátozzák, mert ebben az esetben a munkásságnak nagyobb vásárló képessége marad s hosszabb ideig tudja visszavásárolni a saját maga által termelt javakat. A Roosevelt adminisztráció ezt az irányt követte eddig és valószínű, hogy ezen az utón fog haladni a következő négy évben is. Hogy ez, vagy akármelyik adminisztráció is mennyi időre tudja kitolni az annyira rettegett ipari pangást, arra most pontos választ adni merő jövendölés volna. Azokban láthatjuk, hogy a krízisnek eltolása verseny az ily intézkedések és a technika fejlettsége között. Minél nagyobb a technikai fejlődés, annál gyorsabban fel tudja szívni a tömegeknek prosperitás évei alatt nyert vásárló képességét. És miután állandóan halljuk, hogy a jelen háború alatt a termelő képesség rendkivüi módón fokozódott, amiről valóban csak a háború után értesülünk részletesen, elképzelhetjük, hogy a prosperitás ciklusának megnyújtása valami túlságosan nem fog sikerülni addig, amig maga ez a rendszer megmarad. így tehát tekintet nélkül arra, hogy ki ül a Fehér Házban, hatvan millió munkaalkalmat meg a profitot is nem lehet együtt megtartani. A 64 dolláros kérdés (gb.) Mint ismeretes, az egyik amerikai rádió programban kérdéseket adnak a mikrofon elé állított egyénnek és ha a kérdésekre meg tud felelni, akkor az első feleletért egy dollárt, a másodikért kettőt, a harmadikért négyet adnak neki, ami igy megy egészen a hetedik kérdésik, ha az illető közben el nem akad akkor eléri a 64 dollárt. Ez a legutolsó kérdés tehát a legfontosabb és ennek alapján szokássá lett, hogy a nagyon fontos kérdéseket most a 64 dolláros kérdésnek mondják. Nos, most nekünk is van egy ilyen 64 dolláros kérdésünk. Ezt a kérdést az juttatta eszünkbe, hogy az Európából jövő hírek szerint Franciaországban több mint százezer olyan embert fogtak el, akik a nácikkal vagy a Vichy kormánnyal kooperáltak. Ugyan ilyen híreket hallottunk Romániából, Olaszországból. Bulgáriából, Jugoszláviából, Belgiumból és Hollandiából is Ugyanekkor azt látjuk, hogy Hitler és Horthynak amerikai magyar képviselő, rendeleteiknek végrehajtói most újból mint nemzetmentők szerepelnek. A 64 dolláros kérdés tehát ez: MILYEN JUTALMAT FOGNAK KAPNI NADÁNYI PÁL, CHERNITZKY PÁTER, EöRDöGH PRELÁTUS, BORSHY-KE- REKES, KEREKES TIBOR ÉS A TÖBBI AZON VEZÉRFÉRFIAK, AKIK EGÉSZEN A LEGUTOLSÓ NAPOKIG OLY HŰSÉGESEN SZOLGÁLTÁK HITLERT ÉS HORTHY MIKLÓST? Tudjuk, hogy ezt a kérdést igy is fel lehetne tenni: Sikerülni fog-e a demokrácia ezen ádáz ellenségeinek úgy becsapni a magyar népet, mint ahogyan becsapták az amerikai magyarságot? A közeljövőben megkapjuk ezen kérdésekre a feleletet. MÉG ELHELYEZHETJÜK az ön nevét is a Naptárban, ha a levelzőlapot beküldi. Mint a Naptárt ismertető cikkünkben megírjuk az egyes Munkástársaktól beígért cikkek késése késleltetik a Naptár megjelentetését. így később zárjuk a hirdetések elfogadását is. December 10-ig azoknak is, a személyes hozzájárulásokkal együtt itt kell lenni, hogy a Naptárba bekerüljenek. Karácsonyra minden olvasónk megkapja a Bérmunkás Naptárát.
