Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-18 / 1346. szám
1944 november 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------------(gb) ROVATA--------------------------Mostanában amikor munkába megyek, tehát mindjárt a reggeli órákban, hosszú embersorokat látok egyes üzletek előtt, várják a bolt kinyitását. Gondolom, nemcsak Cleveland városban van ez igy, hanem általánossá lett az egész országban. Olyanformán néz ki, mint mikor évekkel ezelőtt, a Hoover adminisztrációja alatt az emberek százai sorakoztak fel hosszú vonalakban, ahol egy darab kenyeret és egy tál, levesnek mondott folyadékot adtak nekik. Jelenleg azonban nincs szükség “bread line”-ra és azért nagyon csodálkoztam, hogy mire vár az a sok férfi és nő? Mert a hosszú sorokban elég sok nőt is láttam. Nem nagyon kellett kérdezősködnöm, hamaro s a n megtudtam, hogy az illetők cigarettát akarnak vásárolni. Igen, a cigaretta hiány teremtette meg a hosszú embervonalakat. A cigarettát nélkülözni nem tudták, már kora reggel felsorakoznak az olyan üzletek előtt, ahol dohányárut is árulnak, mert a készlet igen hamar elfogy és a későbben jövőknek már nem marad. A cigarettahiány olyan mértéket öltött, hogy egyes újságok felvetették az eszmét, nem- e kellene azt is adagolás alá venni. Annyi tény, hogy a háború kitörése óta a cigaretta hiány érinti a legnagyobb tömegeket. Jóval nagyobb tömeg panaszkodik miatta, mint a gázhiány miatt. De azonkívül a gázhiány esetében igen sokan egyszerűen azt mondották, hogy ha nincs gáz, akkor nem kocsizunk. A dohányzással azonban másképpen áll a dolog. A dohányos ember inkább éhezik, mintsem lemondjon a napi cigarettáról. És éppen ez a tény az, amire néhány megjegyzést akarok tenni, noha gondolom, lesznek olyanok, akik majd azt mondják: “könnyű neki, hiszen nem dohányzik”. De megtenném ezt a megjegyzést akkor is, ha bármilyen szenvedélyes dohányos volnék. CSAK ROSSZ SZOKÁS Ma már közismert dolog és minden vitán felül áll, hogy a dohánynak bármilyen formában való használata is az embernek semmiféle hasznára nincs. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy káros-e és ha igen, akkor milyen mértékben káros? Tehát még a legjobb esetben is csak azt mondhatjuk róla, hogy egy csúnya és rossz szenvedély, amely annyira rabjává teszi az embert, hogy valóságosan szenved, ha nem tud hozzájutni. Amire tehát rá akarok mutatni az, hogy milyen felületes még az emberi civilizáció, amikor egy ilyen rossz szokás az emberiség 90 százalékát rabjává tudta tenni. A dohányzást a fehér ember az amerikai indiánoktól vette át. Amikor, Amerika felfedezése után az uj kontinenst elfoglalták, a sokkal alantasabb civilizációban élő indiánoktól nem a hasznos és jó tulajdonságokat és szokásokat vették át, hanem a legalantasabbak egyikét, a dohányzást. Egy ideig ugyan azt hitték, hogy a dohányzás számos betegséget gyógyít, avagy legalább is elejét veszi. Most azonban már kétséget kizárólag bebizonyították, hogy ha egészséggel kapcsolatban említjük, akkor inkább azt mondhatjuk, hogy árt az egészségnek és nem azt, hogy használ. Miután a 16 és a 17-ik században a vallás igen erősen uralta az embereket és az egyházak nem jöttek rá, hogyan lehetne a dohányzást megadóztatni, sok helyen a dohányzást nagy bűnnek tartották. De mert a tilos mindig édesebb, hát annál inkább terjedt a dohányzás, minél inkább tiltották. Vannak sokan, akik még ma is úgy tekintenek a dohányzásra, mint valami erkölcstelen dologra, különösen a nőknél Ítélik meg ilyenformán. Nekem nem erkölcsi szempontból van ellene kifogásom. Nem is tartom csúnyának, vagy kárhoza- tosnak. De miután az emberiségnek olyan tulynyomó többsége rabjává lett, mint az emberi gyengeség fokmérőjét nézem. Ha csak néhány ember dohányozna, akkor nem árulná el azt, hogy az embereknek milyen messze kell még haladni a fejlődés utján, amig szokásaikat egyeztetni tudják az észszerű gondolkodással. Szerintem az lesz a civilizációnak a magasabb stádiuma, amihez el fognak jutni az emberek, ha kora ifjúságuktól kezdve helyesen és nem helytelenül nevelik őket. SOK PISZOKKAL JÁR. Mert én nem hiszem azt, hogy az emberek csak azért szoktak rá a dohányzásra, mert az inkább káros, mint hasznos, költséges, csúnya rossz szokás. Ez teljesen ellenkezik a józan ész logikájával. A dohányzás nem természeti követelmény, mint például az élelem, a lakás, stb. És nem is természeti ösztön, mint például a fajfentar- tással kapcsolatos nemi megnyilvánulások; még csak a hírvágy, a gazdagság és egyéb emberi tulajdonságokat sem szolgálja. Még nem találkoztam olyan emberrel; aki büszke lenne arra, hogy sokat dohányzik, sőt éppen ellenkezőleg, minden erős dohányos korholja önmagát és sajnálja, hogy nem tudja abbahagyni, vagy leszállítani a dohányzást. Eltekintve attól, hogy a dohányzás elég költséges szokás, — már költséges olyasvalaminek, aminek semmi haszna sincsen, de azonkívül igen sok fölösleges munkát ad. Nem azoknak a munkáját értem, akik a dohány iparban dolgoznak s abból élnek, hanem azokat a nőket és portásokat, akik a dohányzók után tisztogatnak. Mert a dohányzás mindig sok piszokkal jár. Még a leggondosabb dohányzó is sok piszkot hagy maga körül, hát még aki nem vigyáz arra, hogy hová veri le a hamut, hová dobja a cigaretta vagy a szivarvéget, az elhasznált gyufát és ami a lecsunyább, hová köpje a rágódohánnyal vagy pipázással felgerjesztett nyálat. És hiába, a rágódohánytól nyálas száj szélű emberek se nyújtanak valami kellemes látványt. Még több ilyen nem valami kellemes dolgot Írhatnék a dohányt használókról. Felemlíthetném például a tubákolás csúnya szokását, amelynél az erős tubákolók valóságosan kimaratják a szájuk belsejét. De nem kell tovább mennem, azt hiszem már ennyiből is elismeri az olvasó, hogy a dohány használata csúnya, rossz szokás. így tehát teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy ily általánosan elterjedt volna, ha a belőle nagy hasznot huzó kereskedelmi érdekeltség hazug reklamirozással rá nem szoktatta volna a nagyközönséget. PROFITHARÁCSOLÁS Az előttem fekvő statisztikai adatok szerint 1941-ben (ez a legutolsó kimutatás) az Egyesült Államokban 5,756,887,000 szivart, 217,936,715,00 cigarettát, továbbá 55,844,000 font rágódohányt, 197,889,000 font szívni való dohányt és 342,427,- 000 font tubákot készítettek. Hogy ez mekkora öszeget képez, nem tudom, de egy másik statisztikai adatból látom, hogy 1939-ben az Egyesült Államokban 1,328,239,000 dollár értékű dohányárut adtak el, vagyis ekkora összeg után fizettek fogyasztási adót. A dohány ipar tehát évi másfél billió dollár értékű árut dob a piacra. Elképzelhetjük, hogy LYON, (ONA) — Victor Bascht, a magyar származású tudóst, az Emberi Jogok Ligájának elnökét mintegy tizenkét társával együtt, tavaly januárban egy a Vichy kormány híveiből álló titkos társaság gyilkolta meg. Az adatok e gyilkosságokra vonatkozólag ma kerültek nyilvánosságra. A titkos banda magát “nemzeti terrorellenes mozgalomnak nevezte”. Tagjai a Vichy kormány által toborzott francia milicia úgynevezett “elitt” csapataiból kerültek ki, továbbá Doriot náci pártjából, a “Parti Populaire Francais” mindenre elszánt embereiből. A banda a törvényen felülál- lónak tekintette magát. Közéleti férfiakat halálra Ítélt és az ítéletet saját maga hajtotta végre, ezek között nemcsak a 83 éves Victor Basch és annak felesége, hanem egy volt francia szenátor és Lyon városi tanácsának egy tagja is szerepel. Basch professzor súlyos operáció után betegen feküdt, mikor a “nemzeti terrorellenes mozgalom” értesitette, hogy túszként jelölték ki s ha a Vichy által kezdeményezett hazafias szervezetek bármely tagja ellen bárki merényletet követne el, akkor őt 8 órán belül az ily nagy ipar milyen profit- harácsolásra alkalmas. És hogy ezt az alkalmat ki is használják, azt bizonyítja az a tény, hogy az a pár család, amelynek kezében van a dohánytröszt, az ország legnagyobb milliomosai közé tartozik. Csak ennek a rendkívül nagy profitnak tudható be az, hogy a dohányzásnak általában nagyobb hirdetést adnak, mint bármelyik egyéb használati árunak. Csakis ilyen nagy hűhóval lehet rávenni a nagyközönséget, hogy egy ilyen káros szokás rabjává tegye magát. Különösen a nőket fogták meg az utolsó évtizedben. Rendesen a fürdőruhába öltöztetett (vagy talán vetkőztetett) igen szép nő kezében és szájában mutogatják a cigarettát és a jámbor olvasó azt hiszi, ha azt a fajtájú cigarettát veszi, akkor ő is olyan szép, />lyan vonzó lesz, mint a model. Máskor viszont valami nagyhírű férfit szólaltatnak meg, aki azt szuggerál- ja, hogy a meghirdetett cigarettának vagy dohánynak van valami köze az ő sikeréhez. Itt megint arra számítanak, hogy a jámbor olvasó, vagy rádió hallgató “bukni” fog az ilyen durva fogásnak. És éppen az, amit itt le akarok szögezni:7 a profitharácso- lóknak és bérenceiknek ez a számítása csakugyan bevált, mert milliók “buknak” az ilyen durva, • az intelligens embert sértő hidetésekre. Nos, nekem cigarettára várakozó hosszú sorok az embereknek ezt a nagyon könnyen be- csaphatóságát jutatta eszembe. Igaza volt Barnumnak, amikor azt mondotta, hogy “sucker” születik minden percben. Sőt amikor a cigarettára váró hosz- szu sorokat látom, úgy tetszik, hogy a suekerok tucat számra születnek minden percben. ki fogják végezni. Mások, akik később a bandának áldozatul estek, hasonló értesítést kaptak. Január elején azután egy csoport felfegyverzett férfi behatolt Basch professzor házába s felszóllitotta az aggastyánt, hogy kövesse őket. A profesz- szor 80 éves felesége kijelentette, hogy ő férjét követni kívánja s hogy nélküle férje a házat nem fogja elhagyni. A banda tagjai erre az asszonyt is magukkal vitték. Basch professzor képtelen volt lábára állni és úgy kellett karosszékben kivinni és kocsira rakni. Az öreg házaspár hulláit másnap Miribel községben, Lyon egyik külvárosában találták meg. Mindkettőjüket revolverrel lőtték agyon. A két áldozat mellén ceruzával primitiv módon rajzolt jel volt s mellette a következő felirat: “Ez a férfi és ez a nő életükkel fizettek egy nacionalistá meggyilkolásáért”. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? A VICHY TERRORISTÁK BŰNEI CIGARETTA HIÁNY