Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-11-11 / 1345. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. november 11. OLVASÁS KÖZBEN MÁR ÉPÍTIK AZ ELPUSZ­TÍTOTT OROSZ TERÜLETEKET Szomorúan, leverten szoktuk volt tudomásul venni a borzal­mas híreket, hogy miként pusz­tította a náci hadsereg az orosz városokat, gyárakat, koopera- tivákat és végül a hatalmas vasipari várost, Stalingradot. Éreztük és tudtuk, hogy egy hatalmas nép huszonöt éves küzdelme és munkálkodása pusztul el a barbár náci hadse­reg förtelmes pusztítása által. Tudtuk, hogy nem csak az orosz Szovjet politikai kor­mányzás elsöprését tűzte ki cé­lul, a nácikkal szövetkezet po­rosz junkerizmus, hanem mint Ukraina egész lakosságának ki- pusztitását is, hogy birtokukba vehessék Ukraina gazdag föld­jét, aminthogy nyugat lengyel területtel tették századokkal ezelőtt. Hogy ez nem sikerült, az az orosz nép összefogó, el­szánt erejének köszönhető. Megmutatták a világnak mire képes a dolgozó nép, ha tudja, hogy a saját jóléte és jövője forog kockán. De vegyük a náci propagan­dát, amit itt az Egyesült Álla­mokban is terjesztettek, “hogy Oroszországot egy marok zsidó tartja kezében és azok kormá­nyozzák.” Ezen esetben csúfos szégyen érte a német nácikat, mert az a maroknyi gyáva zsi­dó csúfosan kiverte mind a harminckét fogát, a ronda náci disznónak. Legyen volt bármiképpen. Az orosz nép nagy árat fize­tett vérben, vagyonban, mire a megvadult náci fenevadat visz- szaüzte odújába. Még nem vé­gezte el teljesen az ütlegelést, még egyre méri a csapásokat a visító náci disznón, máris hoz­zálátott az építés nagy munká­jához. Ámulatba ejti a világot, egyik meglepetésből a másikba esünk, mert nem csak elkezdett építeni, de olyan gyorsasággal, amilyet még a történelem nem ismert. Igaz, a történelem nem is tud fölmutatni oly nagymér­vű pusztítást, mint amit a ná­cik végeztek az orosz Szovjet­ben. Vegyük Donbas vidékét: ez volt a Szovjet Pennsylvaniája. Igazán túl is haladta Pennsyl­az időt, hogy felvegyék újra a harcot a bitorló Franco ellen. Reméljük, hogy De Gaulle be­csületesen lerója a francia nép adósságát a spanyol köztársa­sággal szemben és segíti őket a szabadságharcukban. Amerika és Anglia munkás­ságának is meg kell mozdulnia és követelni kell, hogy szakít­sanak meg minden összekötte­tést Hitler barátjával Franco- val és rögtön szüntessenek be minden szállítást Franconak. Franco uralmának az elpusz­títása éppen olyan fontos, mint Mussolini-Hitler rendszerének megsemmisitése, mert ellenke­ző esetben az uj náci hullám kiindulási pontja Spanyolor­szág lesz .amelyből már Argen­tínában kóstolót kapott Ame­rika. vániát, mert nem csak szénben gazdag ez a vidék, de vas és vegyi nyersanyagok forrása is egyúttal, amellett sürü vasút hálózatával és mezőgazdaságá­val kevés vidék mérheti magát össze vele. Stalino egyedül több vasmed­vét és acélt termelt mint Len­gyel és Olaszország együttvéve. Naponta 150,000 tonna szenet, a mezőgazdaságán több mint 2,000 kombiné és 5,000 traktor volt. Mindenféle színházak! — Igen, a kolhozokon is volt szín­ház — Klub házak, gyermek neveldék, iskolák, kórházak és a városokban sokszámu egye­temek. Ezeket mind elpusztítot­ta a ronda náci csürhe. A te­metővel volt egyenlő az egész vidék. A bányák fölrobbantva, teleszórva összetört géprészek­kel, emberi holttestei és végül vízzel elöntve. A gyárak földig rombolva, a vasgyárak, kohók, fundamentumukban aláaknázva, villanytelepek megsemmisítve, a mezőgazdasági berendezések összetörve, a jószágok leölve, vagy “náci honba” szállítva. Képzeljük, a háború előtti ál­latállomány' egy harmincada maradt csak meg. Mond és ird: minden harminc tehénből, lóból, juhból, disznóból egy maradt i meg. Stalino vidékéről — most vegyük le a kalapunkat — két- százhetvenkilenc ezer lélek esett áldozatul a “superman”- nek és több mint kétszáz ezer rabszolgaságba hurcolva ezen “urnép” által Németországba. Egy év óta — amióta kiver­ték a náci csürhét — 858 ipar- vállalatot állítottak vissza. Köz­tük 51 szénbányát. Először megpróbálták a több mint 400 millió köbméter vizet kiszivaty- tyuzni, később rájöttek, hogy többre mennek ha lefurnak a föld gyomrába a futóhomok közé és a föld gyomra elnyeli a vizet. Nemcsak, hogy helyre­hozták az 51 bányát, de már 15 millió tonna szenet bányásztak is belőle. Hogy áthidalják az elkeseredetten nagy képzett munkáshiányt, iskolákat állí­tottak föl .amelyben gyermeke­ket, nőket képeztek ki a szén­bányászat mesterségére. A vas és acélmunkások visszaállítot­tak 17 vasmángoló telepet, 49 koksz égetőt, 7 vas olvasztót és 23 acél olvasztót. Donbas, amióta fölszabadult a vandá­loktól 200,000 tonna vasmed­vét, 430,00 tonna acélt, 220,000 tonna mángolt fémet és több mint 700,000 tonna kokszot ter­melt, majdnem eleget a vasol­vasztó kemencék használatára. Nyolc villanytelep, 49 elosztó telep lett visszaállítva. A hires Dyneper folyón levő villany fejlesztő is vissza van állítva és 3,600 kilométeres fő-vasut- vonal vissza építve, beleértve 14 mozdony telep, 36 kocsi mű­hely és 320 állomás. A mezőgazdaságban még en­nél is messzebb jutottak. Visz- szaépitettek 1100 kollektív gaz­daságot, 152 állam gazdaságot ás 54 gép és traktor állomást. A kerület tavaszi vetésben 108 százalékot ért el. Kulturális szempontból még messzebbre jutott az orosz nép. 1 Egy év alatt visszahelyezett és kinyitott 135 iskolát, 6 intéze­tet a magasabb tanulásra, 27 technológiát, 28 gyermek men- helyet, 302 ovódát, 226 gyer­mek neveidét, 159 kórházat, 408 orvos segélyhelyet, 13 kultur palotát, több mint 500 szak- szervezeti klub házat és 200 könyvtárt, nem számítva az ol­vasó termek ezreit a falvakon, 120 képszinházzal. Nézzük csak Stalingradot: ez a város mindeneknél többet szenvedett. Ez a város gráná­tokkal volt fölszántva a szó szoros értelmében. Ezen város festette pirosra vérével a Vol­gát. Ez a város mérte a náci disznó orrára a hatalmas ütést, amelytől megszédült és ennek a városnak lakói inkább föld alá bújtak, mintsejn otthagyják a várost és onnan segítették ki­verni a gyűlölt rablókat. Most serényen hozzáfogott az építés munkájához. Egy év alatt 11 ezer lakást épített, 40 iskolá­val és 20 kórházzal. A város minden részében már van moz­gókép színház és fürdő, ovódák és gyermek neveldék. Hadifel­szerelést gyárt. Minden tank, ágyú vagy bomba viseli a jel­szavat: “Stalingrad válasza!” Orosz mérnökök bámulatba ejtő ügyességgel állítják össze az összetört géprészeket és épí­tenek gyárakat belőle. Fűrész- malmokat rögtönöztek a hely­színen 'és az épitő anyagokat helyben nyerték. A kormány pedig 265 millió rubelt adott uj házak építésére. De jellemző az, hogy ugyanannyi tanítója és iskolája, kórháza van, mint volt háború előtt. Hogyan érte mindezeket el a Szov j et ? (1) Központosított irányítás mellett, (2) jutalmak és kitüntetések osztogatásával teljesítményért, (3) kulturális fejlődése folytán, amit mindig első helyre tesznek. Ezen éven 51 billió rubelt költenek társa­dalmi, kulturális célokra, töb­bet mint gazdasági fejlesztés­re, (4) az iparokat áthelyezték az Uralon túl, hogy az ellenség el ne érje és most Ural vissza­küldi a gépeket és képzett szak­munkásokat, (5) a kollektiv gazdaságok segítsége folytán, hogy gépeik egyrészét elküldik az elpusztított vidékekre, úgy­szintén állatokkal és vetőmag­gal látják el a pusztult terüle­teket, (7) a Szovjet iskolák százezreit képzik ki a technikai MIKE LINDWAY ügyének anyagi támogatá­sára clevelandi angol nyelvű munkástársaink rendezésé­ben SZOMBATON, november 18-án este, a Buckeye Roadi Ifjúsági Teremben TÁRSAS VACSORA LESZ Kérjük a Bérmunkás olva­sóit, hogy megjelenésükkel segítsék a védelmet — való­színűleg — a végsó' győze­lemhez. munkásoknak. Ezek a munká­sok annyira szakképzetteké válnak, hogy a Donbas völgyé­ben egyedül 2,000 traktort ál­lítottak elő összetört gépek ré­szeiből. Egész Európa el van ragadva az oroszok sikeres újraépítésé­től. Nem csoda ha egész Euró­pa népe szívesebben látja a Szovjet előrehaladását. Bár úgy volna, hogy a magyar nép is rátérne azon útra ,amit 1919-ben veszni hagyott, hogy az orosz példa nyomán elkezde­né a kulturális és gazdasági fölépítését, a sokat szenvedett és nyomorgott fiai részére. Na­gyon jó alkalma nyílik most az egyszer, a Szovjet seregek fog­ják kipucolni elnyomóiktól, az uraiktól, a poshadtra rothadt feudális nemesektől, csak az el­takarítás munkája marad rá­juk. Remélem nem fogják el­felejteni 1919 agusztusát. Sze­gény emberek akasztott teste jelezte az utat Szegedtől Siófo­kig. Most úri bintangok teste fog lóbálodni az akácfákon. Re­mélem megteszik. . . . tudja Pál . . . MAJDANEKI “HALÁLGYÁR” LONDON, (ONA) — Az it­teni lengyel kormány jelenti, hogy bizonyítékai vannak ar­ról, miszerint a németek tavaly novemberben kivégeztek 2000 lengyel zsidó katonafoglyot a borzalmas hirü majdaneki kon­centrációs táborban. Ezeket a foglyokat különböző helyekről gyűjtötték össze. A londoni lengyel kormány szerint februárban kétezer ma­gyar zsidó foglyot hoztak Maj- danekbe, ahol valószínűleg ugyanaz a sors várt rájuk, mint a többi internáltra. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Itten küldök négy dollárt az előfizetés megújítására, mert hiszen körülöttünk minden megdrágult, nem lehet a Bér­munkást sem a régi árban megjelentetni. ■ z Munkástársi üdvözlettel, A. Hülber, Richmond, Va. (Bár a Bérmunkás előállítá­sa éppen úgy drágább lett, mint más lapoké, de az előfize­tési árat nem emelte fel, mert tudatában vagyunk, hogy az olvasók majdnem mindegyike úgy vélekedik és úgy érez, mint Hülber munkástárs, amikor módjukban van felülfizetésük­kel gondolnak lapjuk a Bér­munkásra. — Szerk.) Megkaptam a Naptár Bizott­ság levelét és postakártyáját, Mivel én régi olvasója vagyok Bérmunkásnak és hive a mun­kásmozgalomnak, hát itt kül­dök a Naptár költségeihez két dollárt. Próbálom a népnek magyarázni a szervezkedés elő­nyeit, ha az a helyes alapon történik, de nem sok eredményt érek el vele, mert tudatlansá­gánál fogva, még árulóvá is kész lenni. Nagy utat kell még az olyan lapnak, mint a Bér­munkás megtenni. J. Penyácska, Brunswick.

Next

/
Thumbnails
Contents