Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-11 / 1345. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. november 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.1)0 ^»ne Year ...........................$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy ................ 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A kínai krízis (gb.) Amerika közönsége nagy meglepetéssel vette tudomásul Joseph W. Stil well generálisnak Kínából való visszahívását, majd nyomban utána annak bejelentését, hogy Clarence Gauss, Amerikának kínai nagykövete is lemondott. Kitűnt azonban az is, hogy a kiai helyzettel ismerőseket nem lepte meg ez a dolog, sőt éppen azon csodálkoztak, hogy ez a kirobbanás olyan sokáig késett. Csodálkoztak, mert jól tudták, hogy a kínai helyzet nagyjában ugyan olyan, mint volt Jugoszláviában, Görögországban és Lengyelországban. Mint most már közismert, ezen országok kormányai olyan reakciósok voltak, hogy fontosabbnak tartották saját országaik demokratikus elemeinek legyőzését, mint a fasiz- ták elleni harcot. Jugoszláviában és Görögországban már teljesen kiszorították a reakciós kormányt; Lengyelországban ez a művelet most van folyamatban. A külföldön csak nagyon homályosan ismert, bonyolult kínai viszonyokról lapunk más hasábjain közlünk egy igen érdekes cikket Agnes Smedley tollából. Miss Smedley 12 évet töltött Kínában ,számos könyvet irt erről az országról, személyesen ismeri a jelenlegi kínai vezetők nagy csoportját; általában a legkiválóbb kínai szakértők egyikének tartják. Ezt a cikket ugyan még a Stilwell visszahívása előtti héten irta, de azért mégis magyarázatot találunk benne a jelenlegi kínai krízisre. 1 Miss Smedley szerint a kínai Koumintang kormányban olyan reakciós elemek kezében van a döntő hasalom, akik első sorban is a kínai demokratákat akarják leverni, akiket a “kommunista” bélyeggel látnak el. Ebben a tekintetben tehát követik európai és amerikai társaikat. De ezen reakciós elemek elég ügyesek voltak ahoz, hogy Amerikát behálózzák hamis propagandával. Ebben segítségükre voltak az amerikai “izolacionis- ták.” nyiség, hanem minőségük szerint is vizsgálnunk kell. így például a mindenféle szabadságokról szóló Ígéreteket egyszerűen figyelmen kívül kell hagynunk. A bíróságok előtti egyenlőséget például már nagyon régen elismerték. És meg is van ez az egyenlőség mindannyiszor, valahányszor a szegénynek is van elegendő pénze, mint a gazdagnak az ügyvédek és a perköltségek fedezésére, de máskülönben nincs. Az elmélet és valóság gyakran messze esnek egymástól. Éppen azért jelen esetben is az ígéretek csak azon csoportjával akarunk foglalkozni, amelyekhöz mindkét jelölt lekötötte magát, hogy a mai munkalehetőséget fentartják, vagyis megválasztásuk biztosítja a millió és millió “job”-ot. Roosevelt elnök például a Chicagóban tartott beszédében 60 millió “productive job”-ot Ígért a háború utáni időkre. Persze Dewey kormányzó sem maradt el a “job”-ok Ígéretében. Sőt éppen azért támadta Rooseveltet, mert szerinte a New Deal adminisztráció nem teremtett elegendő munkaalkalmat. Valószínűnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben mindkét jelölt őszinte volt, vagyis mindketten őszintén szeretnék, ha az ország népe a békebeli időkben is úgy el lenne látva munkával, mint most a háború alatt. Ez természetes, hiszen abból minden adminisztrációnak csak haszna lehet. A kérdés azonban az HOGY KÉPESEK-E ÍGÉRETEIK BEVÁLTÁSÁRA? Mindkét jelölt a magántermelési rendszer, a “private enterprise” pártfogója; mindkettő a profitért való termelési rendszer védelmezője. A kérdés tehát az, hogy vájjon a profitért való termelési rendszerben megmaradhatnak-e a jelenlegi munkaalkalmak huzamosabb időn át A POLITIKAI ADMINISZTRÁCIÓ AKARATÁNAK MEGFELELŐEN avagy újra eljutunk az ipari pangáshoz, amitől a POLITIKAI ÁLLAMI HATALOM NEM TUDJA MEGVÉDENI NÉPEIT? íme a közeljövő erre a n,agy, valóban igen fontos problémára fog választ adni. Azért érdemes leszögezni most az elnökjelöltek ígéreteit, méghozzá az ilyan ígérteket, melyeket nemcsak mindkét párt jelöltjei hangoztattak, hanem amelyeket minden adminisztráció valóban szeretne teljesíteni, HA A KÉPESSÉGÉBEN ÁLLNA. Mi, akik évtizedek óta figyelemmel kisérjük a jelenlegi termelési rendszert, láttuk, hogy a termelőeszközöknek a munkásoktól való elválasztása bizonyos időközönként feltartózhatatlanul az ipari pangásokhoz vezet. Ebben a rendszerben a munkások csak akkor termelhetnek, ha a termelőeszközök tulajdonosainak profitra van kilátásuk. Ha nincs alkalom a profit szerzésre, akkor leállnak a gépek és az uccára kerülnek a munkások mindinkább szaporodó mennyiségben. Tény az, hogy a már több mint öt éve tartó háború alatt nagy hiány támadt a szükségleti cikkekben. Másrészről a háborús kereset és az áruhiány egyidőre nagy vásárló képességet biztosit a munkásságnak, tehát profit alkalmat nyújt a termelőeszközök tulajdonosainak is. így a termelés az átalakítással járó kevés zökkenés után egyideig virágozni fog. A mai modern gépekkel és módszerekkel azonban rendkívül gyorsan pótolni fogják a hiányt és akkor visszatérünk a NORMÁLIS viszonyokhoz, vagyis haladni fogunk mind gyorsabb ütemben a következő nagy ipari pangás felé tekintet nélkül arra, hogy ki került be a Fehér Házba és mit Ígértek a választási kampány idején. Tüzesebb vizsgálat után kitűnik, hogy az amerikai izolá- cionistáR csak politikai frontjai az amerikai imperialista nagytőkéseknek. Politikailag izolacionisták, gazdaságilag azonban nagyon is nemzetköziek, amennyiben minden ország népének ki- szákmáyolásására törekszenek. És minden országban találnak szolgálatukba álló, — a zsákmányon velük osztozó Quizlingeket. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a lengyel, a jugoszláv, a görög és a kínai kríziseket, akkor be kell ismernünk, hogy a nagy világégéssel kapcsolatban osztályharc is folyik. Természetesen az “osztályharc” fogalmat nem abban a szükebb körben kell értenünk, mint ahogyan a tőkés termelési rendszer megváltoztatni akaró munkások ezt megszabták, hanem úgy, hogy a nemzetközi nagytőkések és a velük szövetkezett ultrahazafias, reakciós politikusok osztályai ellen összefogtak a középosztály és a munkásosztály liberális, sőt sok esetben még forradalomra hajlandó elemei is. Ez kétségtelenül “osztályharc”; ellentétes érdekekkel biró osztályok vívják és ugylátszik, hogy a szélesebb körű tömegek győzelmével végződik ,ami megnyitja az utat a további harcra, a tőkés termelési rendszer teljes eltörlésével. Választási ígéretek (gb.) Az Egyesült Államok történetében csaknem páratlanul álló izgalmas elnökválasztási kampány utolsó napjaiban vetjük papírra ezen sorokat és amikorra az olvasóhoz eljutnak, már eldől a nagy kérdés, hogy a következő négy évre is a jelen adminisztráció kezében marad-e az ország ügyeinek intézése, avagy át kell engedniök a helyüket az uralomra éhes uj csoportnak. így — miután ez a cikk már csak a válaszátok után kerül az olvasó elé, valójában nem lehet “korteskedő” irás, pedig egészen határozottan annak szántuk. Midőn a kampány utolsó napjaiban leadott kortes beszédeket hallgattuk, elhatároztuk, hogy megfigyeljük, mi marad meg az ígérgetésekből a VÁLASZTÁSOK UTÁNRA IS? Mert az a legfontosabb ugyebár? Egy betartott Ígéret többet ér egy véka üres fecsegésnél. A be nem tartott Ígéretek csak | fecsegés számba mennek. Persze az Ígéreteket is nemcsak meny-1 A BERLINI POSTALÁDÁK BERN, (ONA) — Berlinben a postaládákból nem szedik ki többet a leveleket, mint ahogy az az ideérkező németországi lapokból kitűnik. Itt az a vélemény uralkodik, hogy az uj intézkedés oka nemcsak a levélhordók hiánya, hanem az a törekvés is, hogy a közönséget leszoktassák a levélírásról. A berlini polgár ugyanis, aki levelet akar feladni, kénytelen a legközelebbi posta- hivatalba menni, ami az össze- ' bombázott város rossz közleke- I dési lehetőségei miatt nem a 'legkönnyebb feladat. így aztán az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt levélírásra szánják magukat. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltaí elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olylfép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik Osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
