Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-11-04 / 1344. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. november 4. TÁRCA MIHÁLY, A BERES Irta: Csizmadia Sándor No gyerekek, most fogadtam ám egy igazi, béresnek való embert közétek! Egyenes, mint a sudár fa, kemény, mint az acél, a járása meg olyan, hogy csak reng alatta a föld. Bir- ja is az a munkát, tudom, úgy hogy ember legyen, aki érke­zik vele. Aztán már neve is olyan komoly, úgy hívják, hogy Nagy Mihály. Az öreg Györgyi mondta eze­ket a szavakat a tanyáról ép­pen most hazatérő fiainak. Mert a dolog úgy állt, hogy az öreg a gazdálkodást a fiaira ruházta, mivelhogy maga már öreg s nem bírja a számadást. Azt a néhány évet, ami még hátra van neki, elpihengeti a faluban a háza előtti pádon. Igaz, hogy vílágéletében sohasem dolgo­zott, de hát a nemdolgozásban is el lehet fáradni s a fárada­lomnak mindenképpen pihenés a vége. Hanem azért a cseléde­ket maga fogadta, mivel a saját állítása szerint széles e világon ö ismeri legjobban a cselédeket. És a cselédfogadás nem is va­lami egyszerű dolog. Becsapják ott az embert hamar. Újévkor minden cseléd jámbor, mint a kezes bárány. Azt hinné az em­ber, hogy csak dolgozni tud te- méntelen sokat, azonkívül pe­dig vizet se tud zavarni. Csak mikor helyre kerül, akkor mu­tatja ki a foga fehérít. Nem­csak, hogy lusta, hanyag, ha­nem amellett zsembés, mormo­gó is. Mindig az* övé az utolsó szó. S ne adj ég, hogy valamit magától is megcsinálna! Min­dent mondani kell neki. Tulaj­donképpen a gazdák a rossz cselédek miatt pusztulnak. Az öreg, vagy mint kis termete miatt általában nevezték, kis Györgyi azonban értett a cse­lédfogadáshoz. Fiai meg is bíz­tak benne teljesen. Különben is ők még csak névleg gazdálkod­tak, mert a vagyon az öreg ne­vén volt. A fiuk nagy érdeklődéssel hallgatták apjuk dicsekedő sza­vait. Már úgy, ahogy a gazda- fiak szoktak érdeklődni. Pufók képük ormáról bambán sunyi- tott két vizszemük. Olyan volt az a két szem, mint mikor a homokos kút vizét nagyon meg­húzzák, s utóbb azt hinné az ember, hogy savó van a vödör­ben. Néha értelmetlenül röhög­tek ,amivel azt akarták mutat­ni, hogy nagyon örvendenek a jól sikerült cselédfogadásnak. Szép húsos gyerek volt a két Györgyi fiú. Úgy néztek ki, — mihez hasonlítsam őket? — mint két hizó ökör a mázsán. Súlyra is körülbelül hasonlítot­tak volna egymáshoz. Értelmi tekintetben azonban már hatá­rozottan a Györgyi fiuké az előny, mert ők bizonyosan vá­lasztópolgárokká lettek később, mig a négylábú állat elől örök­re el van zárva az urna. Ezzel az összehasonlítással azonban nem akarón az ifjú gazdákat alázni, mert náluknál vannak még kevesebb tudásu gazda- fiak is. Egy hét múlva helyre állt Nagy Mihály. Mikor a tanyában leszállt a* kocsiról, olyan szaka- vatottsággal vetette le az ist­rángot, hogy a két-három elősi­ető béres majd sóbálvánnyá vált a bámulattól. Mintha egész életében csak istrángot hányt volna le. Azután meg csak úgy félkézzel megfogta a kocsirúd végét s bár a kocsin zsákok is voltak, tele liszttel, úgy lökte a nagy eperfa alá az árnyékba a kocsit, mintha valami nádszállal labdázott volna. Elbámultak az erején. Nagy Mihály is pár alatto­mos pillantással végignézett le­endő cimboráin. Mik voltak azok hozzá képest! Kis, görbe, nyá- picz emberek. Menés közben úgy tettek, mintha hintáztak volna. Az inuk sokkal jobban szeretett összecsuklani, mint kinyúlni.. Szóval kórházba való emberek voltak mind. Nagy Mihály mélységesen le­nézte őket úgy magában.. Hát még ezek is emberek? No hi­szen ezek között könnyű lesz a munka! Mivel éppen dél volt, ebédhez ültek. Itt már valami furcsasá­got tapasztalt Nagy Mihály. Úgy ettek az emberek, mintha ostorral vágták volna őket. Si­etséggel hajigálták magukba és szinte megrágatlanul nyel- desték el a falatokat. Alig múlt el néhány perez, már végeztek és ment mindenki a dolga után. A nagy gyorsaság eredménye az volt, hogy Nagy Mihály éhen maradt. De azért csak befogta a neki adott négy ökröt és ki­ment a többiekkel szántogatni. • Mikor már az alkonyat is el­múlt s az ökrök nem látták a barázdát, kifogtak. Előbb ellát­ták a jószágot, azután maguk is vacsorázni mentek. Mire ezzel végeztek, az esthajnalcsillag le­menőben volt. Bizony jól esett volna Nagy Mihálynak a lefek­vés. Azonban nagyon furcsa je­leket vett észre. A szolgáló lám­pát vitt a góréba s elhelyezte ott a mosószékre. A kanász meg az ostorosgyerek ponyvá­kat teregettek és czövekeltek ki. Az elült ruczák ijedten koezog- tak ki a góré alól. A béresek meg szó nélkül vették a kisszé- keiket és szépen, lassan ballag­tak a góréba, hol a székeket be­állítva, ráültek, mint a lóra szo­kás, s a szék végébe vert kés hátához elkezdték rángatni a csöves kukoriczát, vagyis: mor­zsoltak. Nagy Mihály is úgy tett, mint a többi. Mikor egy csövet lemorzsoltak, akkor min­dig pihentek addig, mig a má­sik csőért nyúltak. Némán folyt a munka. Be­szélgetni nem is nagyon volt kedve senkinek sem, de meg nem is hallották volna egymást a morzsolásokozta zajban. Csak olykor hangzott egy-egy vas- taghangu kiáltás: , (Folytatjuk) DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban * Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) Az atommag és az elektron egymásnak feszülő dialektikus mozgásából jön létre az atom minőségi átalakulása. Az atom­mag ugyanannyi mennyiségű pozitív töltésű elektromosságot tartalmaz, mint amennyi nega­tiv töltésű elektromosság van az atommag körül keringő elek­tronok számában. Az atommag és az elektronok dialektikus fe­szültségének következtében az atom egyensúlya fölbomlik, az elektronok kivágódnak az atom­ból és más atomokban helyez­kednek el, aminek következté­ben ezek az atomok úgy meny- nyiségileg, mint minőségileg megváltoznak, más elem atom­jaivá alakulnak át. Az atomok fölbomlasztását és átalakítását ma már mesterséges utón is ké­pes elvégezni a tudomány. így a középkori alkimisták arany­csináló problámáját ' ma már megoldotta a tudomány, de az igy előállított mesterséges arany egyenlőre még sokkal drágább mint a természetes. Tudományos szempontból azon­ban nagyjelentőségű tény ez, mert az anyag átalakítása, a kémiai sarkproblémája igy meg­oldódott. Az atommag és az elektro­nok egyensúlyi helyzetének föl­bomlásából és az atomok átala­kulásából jön létre az energia — az anyag mozgása. És igy megy át az anyag energiába, az energia anyagba, tartalom formába, forma tartalomba. Az anyag és az energia e dialekti­kus feszültségéből származna! a különböző egyszerű és össze­tettebb atomok, amelyek mind­egyike más és más elemet ké­pez. Az anyag mozgása, ai ener­gia, hol fölbomlasztja az atom egyensúlyi szerkezetét, hol ösz- szetettebbé alakítja, miáltal az anyagnak renkivül sok formája alakul ki, ami egyúttal az ener­giák formája is. Az atom egyensúlyi változása következ­tében : “Az egész egyensúlyi formán, a szervetlen léten belül, ahol az atomi szerkezetekben összefoglalt elektromos töltés­mennyiségek különbsége, atom- sulykülönbsége, az anyagi ele­mek egymástól minőségileg kü­lönböző megjelenésében jelent­kezik.” Az anyag legkisebb egységé­ben, az atomban, az egyensúlyi szerkezetek (protonok, elektro­nok) ugyanoly szerkezeti beosz­tásúak, mint a naprendszerek az ő bolygóikkal. A mikrokoz­mosz (legkisebbek) világát te­hát épp úgy a dialektika törvé­nyei uralják, mint a mikrokoz­moszét (a legnagyobbakét). Az atom, mint az anyag legki­sebb egysége, amely egyelőre még tudományos elméleti szem­pontból sem bontható tovább, oly rendszert képez, amely ön­magában dialektikus feszültsé­get tartalmaz (proton-elektron) vagyis az atomi egység is ellen­téteire hasad szét. Igaz ugyan, hogy a proton és az elektron az atomnak részei, de ezeket egyenlőre még nem tudja a tudomány tovább bon­tani és igy még mindig az atom tekintendő az anyag leg­kisebb egységének. Az atomi el­lentétek az egységet fölrob­bantják s igy egy újabb, ösz- szetettebb egységet, szintézist hoznak létre, ahol az ellentétek magasabb fokon, összetetteb­ben folytatják küzdelmüket uj szintézis felé. A legegyszerűbb atpm a hidrogén (H) atomja. Ennek van a legkisebb és leg­könnyebb atommagja és mind­össze csak egy elektron kering az atommag körül. A nehezebb súlyú és több elektronnal ren­delkező atomokat, mint az egy­szerű hidrogén (H) atom ösz- szetett szintézisét kell fölfog­nunk. Az élettelen anyag moz­gásában az alkotó elemek meny- nyiségi változása hozza létre az anyag minőségi különbsége­it, de maguk az alkotó elemek mindig változatlanul ugyanazok maradnak. így az élettelen anyagi atomi szerkezetében az ellentétek mennyiségi változá­sai okozzák az anyag minőségi különbségeit. De ugyanakkor a különböző anyagok összetevő- désénél és széthullásánál az atomi szerkezet elektromágne­ses töltésmennyiségei is megvál­toznak. Ezért az élettelen anyag statikusan (szerkezeti össze­függésében megmaradva) vál­tozik az összetett szintézis fe­lé, ahol az ellentétek mennyisé­gi változásai az anyag minősé­gi átalakulásában és összetevő- désében jelenik meg. (Folytatjuk) // Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága

Next

/
Thumbnails
Contents