Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-04 / 1344. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. november 4. A pazarlók (a.l.) Ugylátszik, hogy nem mindenkire szól az a határozat, hogy mindennel takarékoskodni kell. Most, amikor a politikai választások vége felé járunk, most van mindenkinek legjobb alkalma meggyőződni arról, hogy azok akik vizet prédikálnak — ren- deseen bort isznak. Ez a fenti közmondás nagyon megilleti a politikai állásokra pályázó jelölteket, vagy általába véve a politikai kontrolért törekvő politikai pártokat. Nem gondolom, hogy bárkinek is elkerülte volna figyelmét, a papirhiányra vonatkozó sirdogálás. Eddig még csak valahogyan hittünk benne, de most a választások alkalmával arra a meggyőződésre kell, hogy jussunk, nem igen van papiros hiány ha megnézzük országszerte azokat a hatalmas politikai hirdetéseket, amelyek ma úgyszólván az összes utszéli és városbeli hirdetési táblák kilencven százalékát képezik. A papír hiány mellett, azonfelül állandóan munkás hiányról is nagyon sok szó esik. összegezve a dolgokat, habár nincsen módomban megállapítani, hogy hány ezer tonnára tehető annak a papirosnak a súlya, amit ma a különböző politikai pártok a jelen választási idő alatt elpocsékoltak abból a nagyon szükséges háborús anyagból, amit a papír jelképez. Azonkívül hány ezer munkás munkaerejét vették el a háborús anyagok készítésétől. Amikor egy munkás az erős túlfeszített munkától kimerülve kénytelen odahaza maradni, azonnal rá fogják, hogy készakarva nem akarja minden munkaképességével segíteni a háború minél előbbi győzedelmes kimenetelét. A papír gyűjtésre már néhány esetben mozgósították az ország apraját-nagyját. Ugylátszik jó előre gondolkoztak arról, hogy a politikai jelöltek részére legyen elég papiros. Az összes politikai pártok az elavult politikájukkal egyetemben nem érnek annyit, mint az a nyomdafesték, amit arra a nagyon szükséges papírra és úgyszólván milliókat érő papír került. Magam részéről úgy gondolom, hogy a papír meg a nyomda-, festék talán a legkisebb tényező a politikai pazarlás mellett. Hol van az a sok millió gallon gazolin, amit egy ilyen politikai handa- bandázás alkalmával elégetnek. Vagy talán ezt a politikai kampányra elhasznál gazolint nem a háborús szükséglettől vonja el. Talán minden olvasónak emlékezetébe van még az a kérelem, hogy ne utazzanak, mert nincsen elég vonat, vagy buss a népek rendelkezésére. Azt tudjuk és megértjük, hogy háborús idő alatt mindennel takarékoskodni kell, kivéve a politikai jelölteket, akiknek külön vonat £\11 rendelkezésükre, hogy kényelembe utazzanak. Vájjon mennyibe kerül egy ilyen külön vonat és hány munkást vonnak el a háborús szükséglettől? Ilyenkor mindenből van elég. A pénz csak özönlik, az nem fontos, hogy kitől és honnan, csak van. Azon állandóan sírnak, hogy a háború sokba kerül. Akiknek legtöbb van, azok a legkevesebbet hajlandók áldozni. A választásoknál ellenkezőleg van. Nem fontos, hogy mennyi pénzbe kerül. Azt mondják, hogy a ' választásoknál is a pénz beszél. Pénzért mindent meg lehet vásárolni. Ez a kapitalista rendszer. Most, hogy a technika fejlődése elhozott bennünket a rádió korszakába, amiről megállapíthatjuk, hogy a rádió hírek közvetítése terén, az egész világot eggyé olvasztotta. Mostan azonban a politikai választások alkalmával nagyon nagy szolgálatot tesz a jelöltek számára, természetesen amelyiknek pénz áll rendelkezésére. Mert tudni illik, hogy ma mindent a magántulajdonra épült kapitalizmus ural! Még a levegőt is! Azért mondják, aki fizet, annak bérbe adjuk a levegőt a rádión keresztül. Akik talán nem tudják, vagy nem érdeklődtek, hogy egy egész Amerikát behálózó rádió állomás félórás lefoglalása 40 vagy 50 ezer dollárba kerül, de sok esetben még nagyobb összeget tesz, az attól függ, hogy a nap melyik időszakát foglalják le. Hogy csak az elnökjelöltekről beszéljünk, a demokrata párt jelöltje, eddig négy ilyen beszédet mondott el a rádión keresztül mig a republikánus tizenegyet. Azt hiszem nagyon nagy pénzbeli számokat tenne ki mindazon rádió beszédek összegezése, ami a jelen választások alkalmából az összes politikai jelöltek megválasztására a levegő megvásárlásáért pocsékoltak el. Mi azt állítjuk, hogy addig mig politikusok és politikai államférfiak lesznek, addig a társadalomnak mindenre fog telni elegendő, csak éppen arra nem ami a legfontosabb volna az emberiség gondnélküli megélhetésére, hogy a társadalom összes termelő képességét ne egyes csoportok uralják a nagy tömegek rovására. És ha az emberiség megfogja érteni, hogy a jelen társadalomban minden politikai intézmény semmi más, mint a létező gazdasági berendezkedésnek visszatükröző osztályintézménye. Ennek a fentartására milliókat áldoznak, hogy továbbra is védelmezője legyen a magátulajdonra épült kapitalista társadalmi rendszernek. A fenti adatok világosan bizonyítják, hogy akik takarékoskodásra intenek, azok a legnagyobb pazarlók. Már a vezércikkekben is elismerik, hogy a Szovjetek jól csinálták, hogy nem ugrottak bele abba a csapdába, melyet Stetinius, az U. S. Steel elnöke, mint az U.S. State Department fődelegátusa felállított, mely szerint az angol-amerikai delegátusok a Szovjetek nélkül határoztak volna afelett, hogy a Szovjetek és a lengyelek között kinek van igaza. Azt jelentik, hogy már a náci vezérek menekülnek. Csak azt kellene megtudni, hogy hová tudnak azok menekülni, ahol biztonságban érezhetik magukat? y A háború és a politika (Vi.) Mi is elmandhatjuk Will Rogersal, hogy csak azt tudjuk, amit a lapokban olvadunk, de még azt sem vehetjük biztosnak. Ezt mostan legjobban a háborús hírekre és a társ országok közötti tárgyalásokra lehet mondani. Ezt mind egy nagyon éber cenzúra ellenőrzi és csak a kedvezőbb híreket engedik ki. így a politikai téren, minden alkalommal szembeötlik, hogy a nagyhatalmak gazdasági érdekeinek a megvédése a legszentebb cél. Ezen mértékkel szabják meg a hírek, tárgyalások és határozatok fontosságát. Most azt hozzák a burkolt hírek a francia földről, hogy azt a 300,000 franciát, akiknek má: nagy része éveken keresztül, sokszor kétségbeejtő viszonyok között harcolt a nácik és fasiz- ták ellen, nem engedik a szövetségesek, rendes katonasághoz besorozni és felszerelni. Persze azt hozzák fel okul, hogy nem bírnának elég fegyvert nekik szállítani. De ugyan akkor nagy garral hirdették, hogy több mint 600,000 németet elfogtak és lefegyvereztek amellett, nagyon sok muníciót is és legtöbb francia földön levő muníció gyárat lefoglalták. Ezeknek a fransia csoportok részére való átadása az üzemek segítségével képesek volnának azokat felszereléssel és munícióval ellátni maguk a franciák. Azt is tudjuk, hogy a franciák éppen olyan mértékrendszert használnak és fegyvereik, gyáraik mind olyanok mint a náciké, igy még nagyobb előny volna, hogy ezeket az elfoglalt muníciót, fegyvereket azoknak átadnák és önön magukat felfegyverezhetnék. De ezt nem merik megtenni. Nem kívánnak egy erős francia hadsereget, mely esetleg a nagyhatalmak gazdasági érdekei ellen is harcba menne. Ugyanez áll az olaszokra is. Most Paul Ghali jelenti Svájcból, ő átment Olaszországba I azon területeken, melyet az i olasz partizánok tartottak megszállva. Ez a terület Milán és a francia határ között terül el. Alig 25 mile választotta el ezeket az olasz harcosokat a francia határtól, az ottani amerikai csapatoktól. Az olaszok többször küldtek delegátusokat azzal a kérelemmel, hogy vagy törjenek át a határokon, vagy küldjenek nekik nehéz tüzérséget és egy néhány tanket, melyre még csak választ sem kaptak. Ezek a partizánok több mint negyven ezren voltak. Amellett, hogy minden nagy ipari városban, például Milánban is, több mint 20,000 ember várta a jelt a támadásra, mellyel szemben aligha volt eleinte nagyobb német csapat. De se segítség, se ágyuk nem mentek, de a nácik nagyobb erősitményeket küldtek tankokkal és igy vissza szorították ezeket a partizánokat a hegyek közé, a hidegbe, éhségbe. Ugyanezt láthatjuk Olaszország azon területein, ahonnan már kiszorították a németeket. A bevonulás után lefegyverzik a partizánokat, akiket állandó harcra szóllitottak, amig a németek megszállott területei voltak. De ahogy felszabadítják ezen területeket megkezdődik a lefegyverzés, sőt még mint önkénteseket sem engedik be őket a rendes katonasághoz. Úgy Francia, mint Olaszországban, 44 millió lakos között, nagyon sok fasizta ellenes és harcra kész munkást találnak, akik önként és halált megvető bátorsággal harcolnának a nácik és fasizták ellen, de éppen ezeket nem engedik felfegyverezni, így körülbelül egy millió olasz és egy millió francia náci ellenes hadsereg megszervezését, segítségét dobják el, politikai okok miatt. Vessünk tekintetet az északi olaszországi térképre, látni fogjuk ,hogy az ipari nagy városok ott terülnek- el. Mi azt is tudjuk, hogy ezen ipari városok munkássága a legforradalmibb. Azok legjobban gyűlölik, úgy a nácikat, mint a. fasiztákat, de ugyan akkor az angol-amerikai nagytőkét is, amely ezeket a szörnyetegeket felépítette. Látni fogjuk azt is, hogy ezen negyven ezer olasz partizán segítségével, könnyen megszállhatták volna ezt a részt, de még csak meg sem próbálták, azt a 25 milet keresztültörni ,amely elválasztotta őket, dacára annak, hogy ez hónapokkal meg- i rövidítette volna a háborút. A FÁRADHATATLAN CLE- . VELANDI MUNKÁS TÁRSNŐINK október 22-ére meghívták a Bérmunkás olvasó táborát az őszi idény első társasdélutánjára, amely tekintve, hogy sokan vasárnap is dolgoznak, mindenképpen sikeresnek mondható. Mig a vendégek a társasjátékokkal szórakoztak, a Munkástársnők készitették a finom sonka szendwicheket, sütötték a fánkot, amiket a belépődíj ellenében felszolgáltak. Ebben a munkában Koncz, Molnár, Bercsa és Kollár munkástársnők jártak elől, mig a kisorsolásra készített tortát Lefkovits és Gulyás munkástársnők értékesítették. Mivel a cél a Bérmunkás alapjának az erősítése volt, felülfize- tést adtak: Lefkovits $4.50, Engli $2.00 és J. Nehéz $1.00-t. Koncz munkástársnő 10 üveg tejet ajándékozott. A délután anyagi eredménye a lap részére $51.60 cent. Tudósitó. A KÉSZÜLŐ NAPTÁRBAN ELHELYEZENDŐ ÜDVÖZLETEKRE kiküldött levelünkre oly nagy számmal érkeznek a válaszul szolgáló levelező lapok, hogy azoknak érkezését külön levelekben nem fogjuk nyugtázni. Hisszük, hogy a postán nem vész el egy sem és azok hiánytalanul belekerülnek a Naptárba. Természetesen csák azoknak a nevei kerülnek nyomtatásba, akik a levelező lapokat beküldik. Még nagyon sok nő akad, aki csak annyira ismeri a háborút, hogy azt hiszi, hogy a “Pill Box”-ból valami gyógyító pirulákat szednek ki, nem a halált hozó ólomgolyókat szórják szét.
