Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-28 / 1343. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. október 28. A legégetőbb kérdés (Vi.) Nem éppen nekünk, hanem a szövetségeseknek, akik olyan szélsőségekből verődtek összes, mint a Szovjetek és az angol tory pártvezér Churchill között levő különbözetek. így természetes, hogy nem nagy egyetértés van az ilyen szövetségesek között. De képesek a nagyobb nézeteltéréseket takarni és csak azokat hirdetik nagy garral, melyekben meg tudtak egyezni. Most, hogy Churchill Moszkvában van már két hete, a tárgyalások főpontjai következők: a lengyel, a balkán, a spanyol kérdések, a sok kisebb kérdések tömegei között. Ma hozzák a lapok, hogy a londoni lengyel kormány visszament Londonba minden megegyezés nélkül és mivel a hir nagyon kicsi, valami nagyon is meglátszik rajta, hogy valamit takarni akartak, igy biztosra vehetjük, hogy ez az égető kérdés, még izzóbbá vált. Ezt mi előre láttuk és mindazok, akik ezen tárgyalások előzményeit figyelték. Érdemes újra felfrissíteni az eseményeket, melyek idevezettek. Emlékezzünk vissza, hogy Churchill és Sosnowsky, a lengyel hadügyminiszter egy pár hetet tár- gyalgatott Rómában a pápával, melyek után a pápa világgá kürtölte, hogy mindenben támogatja a londoni lengyel kormányt. Ezt követte a Quebec-i konferencia, melyek után úgy Roosevelt, mint Churchill szintén a legmesszebbmenő támogatást és elismerést adtak, Ígértek a londoni lengyel kormánynak. Szinte természetes, hogy az ilyen három nagyhatalom legmesszebbmenő támogatásának a beigérése csak megerősítette a londoni lengyel kormányt a Szovjetek által támogatott lublini bizottság elleni állásfoglalásában, melyet a három nagyhatalom teljesen ignorált, még a létezését sem akarták tudomásul venni. Dacára, hogy ennek a lublini bizottságnak hadserege is van és a lengyel földön működik. Ezen előzetes tárgyalások ideje alatt folyt a harc Warso- ban, ahol a londoni kormány felszóllitására, de a lublini bizottság intése ellenére is lázadásba törttek ki a londoni lengyel kormány követői, mely lehetővé tette a németeknek, azokat kiirtani, mielőtt még nagyobb hasznára lehettek volna a kívülről támadó lengyel-orosz csapatoknak. így éppen az a csoport, melyet a londoni lengyel kormány mint egy ütőkártyát remélt felhasználni a Szovjetek ellen, teljesen megsemmisült, vagy fogságba esett, És mindezek után, a londoni lengyel kormány, elbizakodva és Churchill védnöksége alatt ment Moszkvába tárgyalni. Nem csoda, hogy nem tudtak megegyezni. De, ha a Quebec-i konferencia után Roosevelt és Churchill azt mondta volna, hogy az egység kedvéért, csak úgy adhatnak támogatást a londoni lengyel kormánynak, ha azok megegyezésre jutnak a lublini bizottsággal, akkor nagyobb sikerrel járhatott volna ez a legújabb moszkvai konferencia. Nem vált volna még izzóbbá ez a forró kérdés. Valószínűleg ez még nehezebbé teszi a többi kérdések sikeres megoldását is. És nincsen olyan nagy egység a Szovjetek és Churchill között, mint amilyennek sokan hiszik, vagy szeretnék elhitetni, pedig még felét sem igen engedik a nyilvánosságra az ilyen fokozatosan forróbbá váló kérdéseknek. Egészen Hitler mintára WASHINGTON, okt. (ONA) — Kina azzal a kérelemmel fordult az Egyesült Nemzetek Háborús felsegítő szervezetéhez, az UNRRA-hoz, hogy szavazzon meg 945 millió dollárt, vagyis az UNRRA-nak beigórt összegeknek csaknem felét, a kinai nép felsegitésére. ( E szokatlan kérelem támogatására Kina képviselője lefestette népének helyzetét hét hosszú, szenvedésekkel teli háborús év után. Az ily módon vázolt kép oly szörnyű, hogy még az emberi nyomor szemléletében már belefásult, egy feldúlt világ jajába és panaszába beletompult ember érzésvilágát is feldúlja. Kina képviselője. előadta, hogy a japánok által megszállt kinai területen körülbelül 260 millió ember él, vagyis majdnem kétszer annyi, mint az Egyesült Államok egész lakós- sága. Ez a 260 millió ember naponta megújuló, kétségbeesett harcot folytat az éhhalállal; a japánok ugyanis minden fellelhető élelmiszert elraboltak. Sok helyütt a lakosság boldog, ha az amerikai magyaró apróra őrölt héjját eheti. A japán hadseregsereg rengeteg családot kihajtott otthonából úgy, hogy milliók bolyonganak hazátlanul egyik területről a másikra. Az ilyen hajléktalan tömegek még kevósbé tudnak harcolni az éhség ellen, mint azok, akik házukban maradhattak és foglalkozásukat űzhetik. A hajtékta- lanok összes számát Kina képviselője több, mint 10, millióra becsüli. A kinai vasutak 40 százaléka tönkrement, vagy megrongálódott. A háború után ez az arány még nagyobb lesz. Ahhoz, hogy élelmet és ruhát tudjanak majd szállítani Kina népének, szükséges lesz, hogy előbb tengeri kikötőit felszabadítsák. Ruházat szempontjából a lakosság helyzete épp oly szörnyű, mint az élelmezés szempontjából. E tekintetben a meg nem szállott Kina helyzete még sokkal rosszabb, mint a megszállt kinai területeké. A háború előtti több, mint 5 millió gyapotfonó 94 százaléka ugyanis megszállt területen van. A becslések szerint a kinai nép 5 százalékát tetőtől talpig fel kell öltöztetni, de nincs senki Kínában, aki nem szorulna segélyre ruházat tekintetében. UNR RA-t például arra kérték, hogy küldjön Kínába 983 tonna tüt, hogy a ruhanemüek gyártását egyáltalán megkezdhessék. A Sárga Folyó zsilipjeit katonai okokból elpusztították; e miatt áradások keletkéztek, melyek szrönyü károkat okoztak Kína legtermékenyebb vidékein. Az orvoshiány Kínában oly nagy, hogy átlagban egy orvos jut 40 ezer kínaira. Európában ezzel szemben 1 orvos jut 1700- 3500 lakosra, a különböző álla^ mok szerint. Minden 10 ezer kinai közül csak egyre jut egy kórházi ágy, mig Európában a háború előtt minden ezer emberre jutott hét kórházi ágy. A bevándorlási kvótát már 14 év óta nem merítik ki Az 1944. pénzügyi év statisztikája szerint már tizennégy év óta kevesebb mint 100,000 ember érkezett az Egyesült Államokba — állandó tartózkodásra —évenként. Az utolsó évben a bevándorlási kvótának csak kis töredékét töltötték be. A Bevándorlási és Polgárosító Hivatal helyettes főnöke, Joseph Savoretti, most nyújtotta be jelentését Francis Biddle igazságügyminiszterhez. A gazdasági depresszió követ keztében, 1931-ben a bevándorlók száma 62 év óta először esett évi 100,000 alá. Azóta a szám állandóan 100.000-en alul maradt. A bevándorlás tetőpontját 1907-ben érte el, amikor is több mint ötnegyed millió idegen érkezett partjainkra állandó letelepedés céljából. A:: 1914-es évben majdnem elértük megint ezt a számot, de azóta — először a világháború miatt, később a kvóta-korlátozások következtében — a bevándorlási hullám nagy mértékben visszaesett. A mostani jelentés szerint az elmúlt évben csak 28,551 idegent engedtünk be állandó tar tózkodásra, a tavalyi 23,725-el szemben. A bevándorlók legtöbbje a nyugati földtekéről érkezett az országba, Kanadából 7203 és Mexikóból 6339. A harmadik helyen már Nagy Britá nia szerepel 1529 bevándorlóval Pedig azelőtt az európai államok szolgáltatták az amerikai bevándorlók oroszlánrészét. De a háború és a közlekedési nehézségek betömték ezeket a forrásokat és a nyugati földgömb országaitól eltekintve, a több: államok a kvótaszámnak csak huszad részét vették igénybe. A bevándorlók között 1302 volt, aki amerikai polgár felesége, férje, vagy gyermeke. Érdekes, hogy New Zealand maga 391-el járult ehhez a számhoz. Úgy látszik, hogy amerikai katonák, akik ott táboroztak, tömegesen nősültek meg. Sokkal több nő érkezett az országba, mint férfi. Az átlagos kor 31 évnek felelt meg. 2593 diplomás ember volt közöttük, 5520 szakmunkás, 1137 kereskedő és 1168 munkás és földműves. A bevándorlóknak több mint fele nem adta meg foglalkozási adatait. A jelentés arról is beszámol, hogy 113,641 idegent ideiglenesen engedtek be az országba. Ezeknek legnagyobb része állami tisztviselő, látogató, földműves munkás, vagy átutazó. Ez a szám körülbelül 30,000-el nagyobb, mint a tavalyi, ami főleg az Angol Nyugat Indiából beözönlő földművesek nagy számára vezethető vissza .akik az amerikai termés betakarításánál segédkeztek és arra, hogy az Egyesült Nemzetek államainak sok tisztviselője érkezett ez évben az Egyesült Államokba, hivatalos ügyek elintézése végett. Common Council AZ OLAJ TITKAI Dr Gustav Egloff, vegyész, a petroleum ipar legkiválóbb ismerője, több mint 300 patent tulajdonosa, azt állítja, hogy a nyers olajat még valójában csak most kezdjük megismerni. A “crude oil” név alatt ismert nyer solajból ma már több ezer féle anyagot állítanak elő. Az egyik ilyen termék a gazolin, amelynek robbanó képességét annyira fokozták már eddig is, hogy a háború utáni automobilokban sokkal kisebb motorokat fognak alkalmazni. Dr Egloff szerint a jövő automobiljai legalább is 50 mérföldet fognak menni egy gallon gazolinnal. De azonkívül az autókerekek gumiját is annyira meg fogják javítani, hogy egy kerékkel képesek lesznek 100,- 000 mérföldet megtenni. “Több mint 2000 különféle terméket állítanak elő nyers olajból” — mondotta Egloff, — “amelyek nagyon különböznek egymástól. A sorozat egyik végen ott látjuk a nagy hajók fűtésére használt durva olajat, amig a másik végletet a nagyon finom parfümök szolgáltatják.” Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron 12.00 Deák Jánosné, Akron ....... 4.00 Detky E.-né, Phila ........... 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 5.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 4.00 Feczkó J.-né New York .. 6.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 8.00 Ganch L.-né, Carolina .....12.00 Kanchar J.-né, Cleveland.. 2.00 Kern Péterné, Akron ....... 4.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 5.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 4.00 Mary Mayer, Phila ........... 5.00 Molnár A.-né, Cleveland .... 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Udvamoky K.-né, Flint .... 5.00 Visi Istvánná, Detroit .... 2.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 6.00 Zára Jánosné, Chicago .... 6.00
