Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-10-28 / 1343. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. október 28. A legégetőbb kérdés (Vi.) Nem éppen nekünk, hanem a szövetségeseknek, akik olyan szélsőségekből verődtek összes, mint a Szovjetek és az angol tory pártvezér Churchill között levő különbözetek. így természetes, hogy nem nagy egyetértés van az ilyen szövet­ségesek között. De képesek a nagyobb nézeteltéréseket takar­ni és csak azokat hirdetik nagy garral, melyekben meg tudtak egyezni. Most, hogy Churchill Moszk­vában van már két hete, a tár­gyalások főpontjai következők: a lengyel, a balkán, a spanyol kérdések, a sok kisebb kérdések tömegei között. Ma hozzák a la­pok, hogy a londoni lengyel kormány visszament Londonba minden megegyezés nélkül és mivel a hir nagyon kicsi, valami nagyon is meglátszik rajta, hogy valamit takarni akartak, igy biztosra vehetjük, hogy ez az égető kérdés, még izzóbbá vált. Ezt mi előre láttuk és minda­zok, akik ezen tárgyalások előz­ményeit figyelték. Érdemes új­ra felfrissíteni az eseményeket, melyek idevezettek. Emlékez­zünk vissza, hogy Churchill és Sosnowsky, a lengyel hadügy­miniszter egy pár hetet tár- gyalgatott Rómában a pápával, melyek után a pápa világgá kürtölte, hogy mindenben támo­gatja a londoni lengyel kor­mányt. Ezt követte a Quebec-i konferencia, melyek után úgy Roosevelt, mint Churchill szin­tén a legmesszebbmenő támoga­tást és elismerést adtak, Ígér­tek a londoni lengyel kormány­nak. Szinte természetes, hogy az ilyen három nagyhatalom leg­messzebbmenő támogatásának a beigérése csak megerősítette a londoni lengyel kormányt a Szovjetek által támogatott lub­lini bizottság elleni állásfoglalá­sában, melyet a három nagyha­talom teljesen ignorált, még a létezését sem akarták tudomá­sul venni. Dacára, hogy ennek a lublini bizottságnak hadserege is van és a lengyel földön mű­ködik. Ezen előzetes tárgyalások ideje alatt folyt a harc Warso- ban, ahol a londoni kormány felszóllitására, de a lublini bi­zottság intése ellenére is láza­dásba törttek ki a londoni len­gyel kormány követői, mely le­hetővé tette a németeknek, azo­kat kiirtani, mielőtt még na­gyobb hasznára lehettek volna a kívülről támadó lengyel-orosz csapatoknak. így éppen az a csoport, melyet a londoni len­gyel kormány mint egy ütőkár­tyát remélt felhasználni a Szov­jetek ellen, teljesen megsemmi­sült, vagy fogságba esett, És mindezek után, a londoni lengyel kormány, elbizakodva és Churchill védnöksége alatt ment Moszkvába tárgyalni. Nem csoda, hogy nem tudtak megegyezni. De, ha a Quebec-i konferen­cia után Roosevelt és Churchill azt mondta volna, hogy az egy­ség kedvéért, csak úgy adhat­nak támogatást a londoni len­gyel kormánynak, ha azok meg­egyezésre jutnak a lublini bi­zottsággal, akkor nagyobb si­kerrel járhatott volna ez a leg­újabb moszkvai konferencia. Nem vált volna még izzóbbá ez a forró kérdés. Valószínűleg ez még nehezebbé teszi a többi kérdések sikeres megoldását is. És nincsen olyan nagy egység a Szovjetek és Churchill között, mint amilyennek sokan hiszik, vagy szeretnék elhitetni, pedig még felét sem igen engedik a nyilvánosságra az ilyen fokoza­tosan forróbbá váló kérdések­nek. Egészen Hitler mintára WASHINGTON, okt. (ONA) — Kina azzal a kérelemmel for­dult az Egyesült Nemzetek Há­borús felsegítő szervezetéhez, az UNRRA-hoz, hogy szavazzon meg 945 millió dollárt, vagyis az UNRRA-nak beigórt össze­geknek csaknem felét, a kinai nép felsegitésére. ( E szokatlan kérelem támoga­tására Kina képviselője lefes­tette népének helyzetét hét hosszú, szenvedésekkel teli há­borús év után. Az ily módon vázolt kép oly szörnyű, hogy még az emberi nyomor szemlé­letében már belefásult, egy fel­dúlt világ jajába és panaszába beletompult ember érzésvilágát is feldúlja. Kina képviselője. előadta, hogy a japánok által megszállt kinai területen körülbelül 260 millió ember él, vagyis majd­nem kétszer annyi, mint az Egyesült Államok egész lakós- sága. Ez a 260 millió ember na­ponta megújuló, kétségbeesett harcot folytat az éhhalállal; a japánok ugyanis minden fellel­hető élelmiszert elraboltak. Sok helyütt a lakosság boldog, ha az amerikai magyaró apróra őrölt héjját eheti. A japán had­seregsereg rengeteg családot kihajtott otthonából úgy, hogy milliók bolyonganak hazátlanul egyik területről a másikra. Az ilyen hajléktalan tömegek még kevósbé tudnak harcolni az éh­ség ellen, mint azok, akik há­zukban maradhattak és foglal­kozásukat űzhetik. A hajtékta- lanok összes számát Kina kép­viselője több, mint 10, millióra becsüli. A kinai vasutak 40 százaléka tönkrement, vagy megrongáló­dott. A háború után ez az arány még nagyobb lesz. Ahhoz, hogy élelmet és ruhát tudjanak majd szállítani Kina népének, szük­séges lesz, hogy előbb tengeri kikötőit felszabadítsák. Ruházat szempontjából a la­kosság helyzete épp oly ször­nyű, mint az élelmezés szem­pontjából. E tekintetben a meg nem szállott Kina helyzete még sokkal rosszabb, mint a meg­szállt kinai területeké. A hábo­rú előtti több, mint 5 millió gyapotfonó 94 százaléka ugyan­is megszállt területen van. A becslések szerint a kinai nép 5 százalékát tetőtől talpig fel kell öltöztetni, de nincs senki Kíná­ban, aki nem szorulna segély­re ruházat tekintetében. UNR RA-t például arra kérték, hogy küldjön Kínába 983 tonna tüt, hogy a ruhanemüek gyártását egyáltalán megkezdhessék. A Sárga Folyó zsilipjeit ka­tonai okokból elpusztították; e miatt áradások keletkéztek, me­lyek szrönyü károkat okoztak Kína legtermékenyebb vidéke­in. Az orvoshiány Kínában oly nagy, hogy átlagban egy orvos jut 40 ezer kínaira. Európában ezzel szemben 1 orvos jut 1700- 3500 lakosra, a különböző álla^ mok szerint. Minden 10 ezer ki­nai közül csak egyre jut egy kórházi ágy, mig Európában a háború előtt minden ezer em­berre jutott hét kórházi ágy. A bevándorlási kvótát már 14 év óta nem merítik ki Az 1944. pénzügyi év statisz­tikája szerint már tizennégy év óta kevesebb mint 100,000 em­ber érkezett az Egyesült Álla­mokba — állandó tartózkodás­ra —évenként. Az utolsó évben a bevándorlási kvótának csak kis töredékét töltötték be. A Bevándorlási és Polgárosító Hi­vatal helyettes főnöke, Joseph Savoretti, most nyújtotta be je­lentését Francis Biddle igazság­ügyminiszterhez. A gazdasági depresszió követ keztében, 1931-ben a bevándor­lók száma 62 év óta először esett évi 100,000 alá. Azóta a szám állandóan 100.000-en alul maradt. A bevándorlás tető­pontját 1907-ben érte el, ami­kor is több mint ötnegyed mil­lió idegen érkezett partjainkra állandó letelepedés céljából. A:: 1914-es évben majdnem elértük megint ezt a számot, de azóta — először a világháború miatt, később a kvóta-korlátozások kö­vetkeztében — a bevándorlási hullám nagy mértékben vissza­esett. A mostani jelentés szerint az elmúlt évben csak 28,551 ide­gent engedtünk be állandó tar tózkodásra, a tavalyi 23,725-el szemben. A bevándorlók leg­többje a nyugati földtekéről ér­kezett az országba, Kanadából 7203 és Mexikóból 6339. A har­madik helyen már Nagy Britá nia szerepel 1529 bevándorlóval Pedig azelőtt az európai álla­mok szolgáltatták az amerikai bevándorlók oroszlánrészét. De a háború és a közlekedési nehéz­ségek betömték ezeket a forrá­sokat és a nyugati földgömb országaitól eltekintve, a több: államok a kvótaszámnak csak huszad részét vették igénybe. A bevándorlók között 1302 volt, aki amerikai polgár fele­sége, férje, vagy gyermeke. Ér­dekes, hogy New Zealand maga 391-el járult ehhez a számhoz. Úgy látszik, hogy amerikai ka­tonák, akik ott táboroztak, tö­megesen nősültek meg. Sokkal több nő érkezett az or­szágba, mint férfi. Az átlagos kor 31 évnek felelt meg. 2593 diplomás ember volt közöttük, 5520 szakmunkás, 1137 keres­kedő és 1168 munkás és föld­műves. A bevándorlóknak több mint fele nem adta meg foglal­kozási adatait. A jelentés arról is beszámol, hogy 113,641 idegent ideigle­nesen engedtek be az országba. Ezeknek legnagyobb része álla­mi tisztviselő, látogató, földmű­ves munkás, vagy átutazó. Ez a szám körülbelül 30,000-el na­gyobb, mint a tavalyi, ami fő­leg az Angol Nyugat Indiából beözönlő földművesek nagy szá­mára vezethető vissza .akik az amerikai termés betakarításá­nál segédkeztek és arra, hogy az Egyesült Nemzetek államai­nak sok tisztviselője érkezett ez évben az Egyesült Államok­ba, hivatalos ügyek elintézése végett. Common Council AZ OLAJ TITKAI Dr Gustav Egloff, vegyész, a petroleum ipar legkiválóbb is­merője, több mint 300 patent tulajdonosa, azt állítja, hogy a nyers olajat még valójában csak most kezdjük megismerni. A “crude oil” név alatt ismert nyer solajból ma már több ezer féle anyagot állítanak elő. Az egyik ilyen termék a gazolin, amelynek robbanó képességét annyira fokozták már eddig is, hogy a háború utáni automobi­lokban sokkal kisebb motorokat fognak alkalmazni. Dr Egloff szerint a jövő auto­mobiljai legalább is 50 mérföl­det fognak menni egy gallon gazolinnal. De azonkívül az autókerekek gumiját is annyira meg fogják javítani, hogy egy kerékkel képesek lesznek 100,- 000 mérföldet megtenni. “Több mint 2000 különféle terméket állítanak elő nyers olajból” — mondotta Egloff, — “amelyek nagyon különböznek egymástól. A sorozat egyik vé­gen ott látjuk a nagy hajók fű­tésére használt durva olajat, amig a másik végletet a nagyon finom parfümök szolgáltatják.” Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron 12.00 Deák Jánosné, Akron ....... 4.00 Detky E.-né, Phila ........... 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 5.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 4.00 Feczkó J.-né New York .. 6.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 8.00 Ganch L.-né, Carolina .....12.00 Kanchar J.-né, Cleveland.. 2.00 Kern Péterné, Akron ....... 4.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 5.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 4.00 Mary Mayer, Phila ........... 5.00 Molnár A.-né, Cleveland .... 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Udvamoky K.-né, Flint .... 5.00 Visi Istvánná, Detroit .... 2.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 6.00 Zára Jánosné, Chicago .... 6.00

Next

/
Thumbnails
Contents