Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-21 / 1342. szám
VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 OCT. 21 NUMBER 1342 SZÁM (f.) Még ezideig nem látni nagy különbséget a fasizta kormányoktól megtisztított országokban, azért mégis örömmel regisztráljuk a fasizta diktatúrák letörését. A néptömegek értelmiségét, melyen meghagyta nyomait a fasizmus, máról-holnapra nem lehet átformálni. A fasizta diktatúrák letörésével csak az ut nyílott meg, a szélesebb szólás és szervezkedési jog gyakorlására. Ezt a tényt láthatjuk Olaszországban, ahol dacára a zavaros viszonyoknak és ahol a fasizmus ütőerét a királyságot hatalmon hagyták, a szólás és szervezkedési jog szabad gyakorlását megkezdték. Ez nem jelenti azt, hogy az olasz munkásnép holnapután végrehajtani fogja végső és teljes felszabadulását.. De magában az a tény, hogy a királyság ellen nyíltan agitálhatnak, hogy a nép nyomorúságos helyzetét szabadon birálhatják, sőt még a szövetséges katonai felügyelet kitessé- kelését onnét, nyíltan hirdethetik, olyan tények, melyek határozott különbséget mutatnak, a kormányzat között. Erre a szabad jog gyakorlására és kiszé-1 lesitésére van szükség ahhoz, hogy a munkásosztály a “mai társadalmon belül” felépíteni tudja ipari szervezeteit, mint az uj társadalomnak az alapját. Ez a forradalmi munka most már az olasz munkásosztályra vár, melyhez nem adott alkalmat és lehetőséget a fasizta diktatúra. Ezzel a kérdéssel azért kell majd a jövőben hathatósabban foglalkoznunk, mert ahogyan a jelek mutatják, a magyar és a német diktatúrák letörése küszöbön áll, de van ezeken kívül egy másik diktatúra, (melyet egyesek Angolország kedvencének tartanak) a Franco féle spanyol diktatúra. És ennek a diktatúrának inkább több, mint kevesebb bűne van, mint akár a német, olasz vagy magyar diktátoroknak. Ez volt az a diktatúra, mely legtöbb véráldozattal került hatalomra, mely 3 és fél éven át gyilkoltatta halomra a spanyol népet. A hatalmas taglétszámmal rendelkező és intézményesített spanyol munkásszervezeteket, gyökerestől kiirtotta. A spanyol szindikalisták, akik forradalmi harcaikkal a világ munkásságának mintaképül szolgáltak, legyilkolva lettek, mig ezrek és ezrek közülök még a mai napig is Franco börtöneiben sínylődnek. Elég baj, hogy Franco és társai a fasizta bűnösök listáján az utolsó helyre kerültek és még nagyobb baj, hogy bizonyos titkos kezek a Franco és társait elfelejteni akarják. Mi azonban nem felejtünk — és nem fogjuk engedni elaltatni Franco kitessékelését a spanyol hatalmi nyeregből. Elég baj az is, hogy ily sokáig kellett erre várni — de az olasz, német és magyar fasizmus vi- rágzási korszakában lehetetlenség volt ily irányú intenzivebb propagandát folytatni. És nem bánjuk azt sem, ha ezzel is újabb vád ér bennünket — sőt még azzal sem törődünk, ha faji leszármazásunkat kezdik ismét kutatni, azt tartjuk, hogy első osztályharcos forradalmi kötelességünk közé tartozik, Francoék elsöprését elősegíteni és támogatni azokat, akik ily irányban munkálkodni fognak. A spanyol szindikalista munkás unióknak életre kell kelni ezután a háború után, hogy utat mutassanak az agyonsanyargatott európai munkásságnak, a helyes és a modern szervezkedést illetőleg. A Franco diktatúra alatt azonban ez nem. jöhet létre, a legégetőbb forradalmi kötelesség Francoékat eltakarítani az útból. Azt tudjuk, hogy Churchilléknek ez nem égető szükségszerűség, amit természetesnek tartunk. Sőt nem lepődünk meg azon sem, ha az angol uralkodó osztály kibékül a spanyol fasizmussal, csak azért, hogy a spanyol forradalmi uniókat ne engedje uj életre kelni. Ez azonban nem változtatja meg azt a harcos célt, mely a spanyol fasizmus ellen, az osztályharcos munkásság részéről irányul. A külföldre menekült spanyol forradalmároknak készenlétben kell len- niök visszatérni es befejezni azt munkát, amit a spanyol fasizmus félbe szakított. És ebben a munkában majd látni fogjuk, hogy milyen szerepet fog betölteni Oroszország és talán nem hiába reméljük, hogy a spanyol forradalmárok visszatérési útját, akikből ezrek vannak Mexkoban, legalább annyira fogja egyengetni, mint Carol királyét aki egész pereputtyával, orosz közbenjárásra, már hazafelé hajózik. A háborút folytató fasizmus fölött most már biztos a győzelem, de ezzel az osztályharcos munkásság harca a fasizta diktatúra ellen nem szűnik meg. Mussoli- ni-Hitler-Horthy és Franconak együvé kell kerülni. A náci-fasizmus összeomlása olyan közeibe került az Egyesült Nemzetek több oldalról megindult sikeres támadása folytán hogy Hitler utolsó szövetségese, Horthy és magyar kormánya is leválni készül a megsemmisülésbe rohanó náci szekérről. Lapzártakor érkező hirek szerint, magyar delegáció utazott Moszkvába, békét kérni a Szövetséges Nemzetektől. Ezt a magyar lépést viszont Hitlerék Horthy árulásának minősítik és a túlzó magyar nácik segítségével Horthy ellen támadnak, aki, a hirek szerint a budai királyi várba zárkózott a támadások ellen. Lapunkból is jól ismert Szállási nevezte ki magát kormányzónak, hogy jobban szolgálhassa Hitlert és bandáját. Ugyancsak a hirek szerint az orosz-román csapatok már alig 40 mérföldre vannak a magyar főváros Budapesttől, amelynek megszállása véget fog vetni nemcsak a náci csatlósok egymásközti veszekedésének, de meghozza a mi óhajunkat is, hogy a magyar nép felszabadul 25 esztendős elnyomatásából, hogy összefoghasson a magyar uralkodó osztály hatalmának megsemmisítésére. Hadak utján a “Szegedi szellem” Egyszer már, hadak, még pedig vörös hadak útja volt az a terület, amelyről ma az orosz hadi jelentések szólnak. Az én hadosztályom “operációs területe” volt Szeged, Szentes, Szolnok, Csongrád, Hódmezővásárhely, Kecskemét. A feladat a Tisza vonalnak a tartása, a támadó román hadsereggel szemben. A szovjet rendszer bukását megelőző időkben ezen a vonalon tört át a második vörös hadosztály, kiverve a Tiszán túlról a román imperialistákat, harcolva még a bukás után való napokban is. Az alatt az idő alatt, amig a Tisza vonalon álltunk, két esemény bekövetkezését vártuk. Az egyik, hogy az orosz vörös hadsereg a segitségünkra jön úgy, hogy megtámadja a Besz- szarábiát elrabló románokat. A másik, hogy a német, cseh és osztrák munkásság is a maga kezébe veszi a hatalmat és megteremti a maga Tanácsköztársaságát. Mind a két esemény elmaradt, amely tény megpecsételte a Magyar Tanácsköztársaság sorsát. Még- egyre készültünk állandóan, ez az volt, hogy betörhessünk Szegedre és leszámolhassunk az ott gyülekező ellenforradalmi bandával, amely Gömbös és Horthy alatt szervezkedett arra, hogy — nem a saját hősiessége — hanem a románoknak tett árulás jutalmaként, visszaállítsák a magyar urak, papok ezer éves uralmát. Erről nem csak álmodoztunk, hanem alaposan elő is készítettük egyrészt, hogy a Szegedet megszállva tartó francia katonaságot állandóan tömtük röpiratokkal, amelyekben reá mutattunk arra, hogy az uraik milyen aljas szerepre használják fel őket. Ez a felvilágosító munka annyira sikeres volt, hogy egy betörés esetén a francia helyőrség nem állt volna ellen, nem akadályozta volna meg azt, hogy az ott levő ellenforradalmi kormányt és a pereputtyát Tanács Magyarország területére ne szállítsuk. Erre a francia parancsnokság is rájött és gyorsan egy szenegáli néger ezredet rendelt Szegedre és ezek látták el állandóan a frontszolgálatot. A Szegedről átszökő munkások és a kémeink jelentéseiből már előre láthattuk, hogy mi vár a magyar munkásosztályra, ha ez a bandita társaság uralomra kerül. A tiszti banda, vagy ivott, vagy pedig “felkészült” a nagy “feladatra” a munkások olyan tömeges kiirtására, amely jó időre lehetetlenné tegye a lázadást. Ott tárgyalták már meg a “zsidóirtást” is, amely egyrészt jó csalétek lesz a tudatlan tömegeknek, másrészt pedig hoz valamit a konyhára is. Jellemző a tőkés mentalitásra, hogy annak dacára, hogy nyíltan hangoztatták Horthy- Gömbösék a “zsidó uralom” letörését és gyakorolták is, mert a részeg tiszti csürhe nem egyszer rendezett zsidó verést Szegeden — a francia parancsnok szemet hunyásával — a zsidó bankárok és tőkések voltak azok, akik Horthyékat pénzelték már Szegeden és a “győzelem” után Pesten is. Erre a ' “szegedi szellemre” hivatkoztak az elmúlt 25 évben Horthyék, ezzel igazolták, hogy ők már Hitler és Mussolini előtt harcosai és gyakorlati megvalósítói voltak a fasizta “uj rendnek”. Ez a 25 éves múlt igazolja azt, hogy Horthyékon nem kellett Hitlernek erőszakot elEgymást irtfák a magyar nácik De most már Franco követkéz ik Entered as second-class, matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD
