Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-10-21 / 1342. szám

VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 OCT. 21 NUMBER 1342 SZÁM (f.) Még ezideig nem látni nagy különbséget a fasizta kor­mányoktól megtisztított orszá­gokban, azért mégis örömmel regisztráljuk a fasizta diktatú­rák letörését. A néptömegek ér­telmiségét, melyen meghagyta nyomait a fasizmus, máról-hol­napra nem lehet átformálni. A fasizta diktatúrák letörésével csak az ut nyílott meg, a széle­sebb szólás és szervezkedési jog gyakorlására. Ezt a tényt láthatjuk Olasz­országban, ahol dacára a zava­ros viszonyoknak és ahol a fa­sizmus ütőerét a királyságot hatalmon hagyták, a szólás és szervezkedési jog szabad gya­korlását megkezdték. Ez nem jelenti azt, hogy az olasz mun­kásnép holnapután végrehajtani fogja végső és teljes felszaba­dulását.. De magában az a tény, hogy a királyság ellen nyíltan agitálhatnak, hogy a nép nyo­morúságos helyzetét szabadon birálhatják, sőt még a szövetsé­ges katonai felügyelet kitessé- kelését onnét, nyíltan hirdethe­tik, olyan tények, melyek hatá­rozott különbséget mutatnak, a kormányzat között. Erre a sza­bad jog gyakorlására és kiszé-1 lesitésére van szükség ahhoz, hogy a munkásosztály a “mai társadalmon belül” felépíteni tudja ipari szervezeteit, mint az uj társadalomnak az alapját. Ez a forradalmi munka most már az olasz munkásosztályra vár, melyhez nem adott alkal­mat és lehetőséget a fasizta diktatúra. Ezzel a kérdéssel azért kell majd a jövőben hathatósabban foglalkoznunk, mert ahogyan a jelek mutatják, a magyar és a német diktatúrák letörése kü­szöbön áll, de van ezeken kívül egy másik diktatúra, (melyet egyesek Angolország kedvencé­nek tartanak) a Franco féle spanyol diktatúra. És ennek a diktatúrának inkább több, mint kevesebb bűne van, mint akár a német, olasz vagy magyar diktátoroknak. Ez volt az a dik­tatúra, mely legtöbb véráldozat­tal került hatalomra, mely 3 és fél éven át gyilkoltatta halomra a spanyol népet. A hatalmas taglétszámmal rendelkező és in­tézményesített spanyol munkás­szervezeteket, gyökerestől kiir­totta. A spanyol szindikalisták, akik forradalmi harcaikkal a világ munkásságának mintaké­pül szolgáltak, legyilkolva let­tek, mig ezrek és ezrek közülök még a mai napig is Franco bör­töneiben sínylődnek. Elég baj, hogy Franco és tár­sai a fasizta bűnösök listáján az utolsó helyre kerültek és még nagyobb baj, hogy bizo­nyos titkos kezek a Franco és társait elfelejteni akarják. Mi azonban nem felejtünk — és nem fogjuk engedni elaltat­ni Franco kitessékelését a spa­nyol hatalmi nyeregből. Elég baj az is, hogy ily sokáig kel­lett erre várni — de az olasz, német és magyar fasizmus vi- rágzási korszakában lehetetlen­ség volt ily irányú intenzivebb propagandát folytatni. És nem bánjuk azt sem, ha ezzel is újabb vád ér bennünket — sőt még azzal sem törődünk, ha faji leszármazásunkat kezdik is­mét kutatni, azt tartjuk, hogy első osztályharcos forradalmi kötelességünk közé tartozik, Francoék elsöprését elősegíte­ni és támogatni azokat, akik ily irányban munkálkodni fognak. A spanyol szindikalista mun­kás unióknak életre kell kelni ezután a háború után, hogy utat mutassanak az agyonsa­nyargatott európai munkásság­nak, a helyes és a modern szer­vezkedést illetőleg. A Franco diktatúra alatt azonban ez nem. jöhet létre, a legégetőbb forra­dalmi kötelesség Francoékat el­takarítani az útból. Azt tudjuk, hogy Churchilléknek ez nem égető szükségszerűség, amit természetesnek tartunk. Sőt nem lepődünk meg azon sem, ha az angol uralkodó osztály ki­békül a spanyol fasizmussal, csak azért, hogy a spanyol for­radalmi uniókat ne engedje uj életre kelni. Ez azonban nem változtatja meg azt a harcos célt, mely a spanyol fasizmus ellen, az osztályharcos munkás­ság részéről irányul. A külföld­re menekült spanyol forradal­mároknak készenlétben kell len- niök visszatérni es befejezni azt munkát, amit a spanyol fasizmus félbe szakított. És ebben a munkában majd látni fogjuk, hogy milyen sze­repet fog betölteni Oroszország és talán nem hiába reméljük, hogy a spanyol forradalmárok visszatérési útját, akikből ezrek vannak Mexkoban, legalább annyira fogja egyengetni, mint Carol királyét aki egész pere­puttyával, orosz közbenjárásra, már hazafelé hajózik. A hábo­rút folytató fasizmus fölött most már biztos a győzelem, de ezzel az osztályharcos munkás­ság harca a fasizta diktatúra ellen nem szűnik meg. Mussoli- ni-Hitler-Horthy és Franconak együvé kell kerülni. A náci-fasizmus összeomlása olyan közeibe került az Egye­sült Nemzetek több oldalról megindult sikeres támadása folytán hogy Hitler utolsó szövetségese, Horthy és magyar kormánya is leválni készül a megsemmisülésbe rohanó náci szekérről. Lapzártakor érkező hirek szerint, magyar delegáció utazott Moszkvába, békét kérni a Szövetséges Nemzetektől. Ezt a magyar lépést viszont Hitlerék Horthy árulásának minősítik és a túlzó magyar nácik segítségével Horthy ellen tá­madnak, aki, a hirek szerint a budai királyi várba zárkózott a támadások ellen. Lapunkból is jól ismert Szállási nevezte ki magát kormány­zónak, hogy jobban szolgálhassa Hitlert és bandáját. Ugyancsak a hirek szerint az orosz-román csapatok már alig 40 mérföldre vannak a magyar főváros Budapesttől, amely­nek megszállása véget fog vetni nemcsak a náci csatlósok egy­másközti veszekedésének, de meghozza a mi óhajunkat is, hogy a magyar nép felszabadul 25 esztendős elnyomatásából, hogy összefoghasson a magyar uralkodó osztály hatalmának megsem­misítésére. Hadak utján a “Szegedi szellem” Egyszer már, hadak, még pe­dig vörös hadak útja volt az a terület, amelyről ma az orosz hadi jelentések szólnak. Az én hadosztályom “operá­ciós területe” volt Szeged, Szentes, Szolnok, Csongrád, Hódmezővásárhely, Kecskemét. A feladat a Tisza vonalnak a tartása, a támadó román hadse­reggel szemben. A szovjet rend­szer bukását megelőző időkben ezen a vonalon tört át a máso­dik vörös hadosztály, kiverve a Tiszán túlról a román imperi­alistákat, harcolva még a bukás után való napokban is. Az alatt az idő alatt, amig a Tisza vonalon álltunk, két ese­mény bekövetkezését vártuk. Az egyik, hogy az orosz vörös hadsereg a segitségünkra jön úgy, hogy megtámadja a Besz- szarábiát elrabló románokat. A másik, hogy a német, cseh és osztrák munkásság is a maga kezébe veszi a hatalmat és meg­teremti a maga Tanácsköztár­saságát. Mind a két esemény elmaradt, amely tény megpe­csételte a Magyar Tanácsköz­társaság sorsát. Még- egyre készültünk állan­dóan, ez az volt, hogy betörhes­sünk Szegedre és leszámolhas­sunk az ott gyülekező ellenfor­radalmi bandával, amely Göm­bös és Horthy alatt szervezke­dett arra, hogy — nem a saját hősiessége — hanem a romá­noknak tett árulás jutalmaként, visszaállítsák a magyar urak, papok ezer éves uralmát. Erről nem csak álmodoztunk, hanem alaposan elő is készítettük egy­részt, hogy a Szegedet megszáll­va tartó francia katonaságot ál­landóan tömtük röpiratokkal, amelyekben reá mutattunk ar­ra, hogy az uraik milyen aljas szerepre használják fel őket. Ez a felvilágosító munka annyira sikeres volt, hogy egy betörés esetén a francia helyőrség nem állt volna ellen, nem akadályoz­ta volna meg azt, hogy az ott levő ellenforradalmi kormányt és a pereputtyát Tanács Ma­gyarország területére ne szállít­suk. Erre a francia parancsnok­ság is rájött és gyorsan egy szenegáli néger ezredet rendelt Szegedre és ezek látták el állan­dóan a frontszolgálatot. A Szegedről átszökő munká­sok és a kémeink jelentéseiből már előre láthattuk, hogy mi vár a magyar munkásosztályra, ha ez a bandita társaság ura­lomra kerül. A tiszti banda, vagy ivott, vagy pedig “felké­szült” a nagy “feladatra” a munkások olyan tömeges kiir­tására, amely jó időre lehetet­lenné tegye a lázadást. Ott tárgyalták már meg a “zsidóirtást” is, amely egyrészt jó csalétek lesz a tudatlan tö­megeknek, másrészt pedig hoz valamit a konyhára is. Jellemző a tőkés mentalitás­ra, hogy annak dacára, hogy nyíltan hangoztatták Horthy- Gömbösék a “zsidó uralom” le­törését és gyakorolták is, mert a részeg tiszti csürhe nem egy­szer rendezett zsidó verést Sze­geden — a francia parancsnok szemet hunyásával — a zsidó bankárok és tőkések voltak azok, akik Horthyékat pénzel­ték már Szegeden és a “győze­lem” után Pesten is. Erre a ' “szegedi szellemre” hivatkoztak az elmúlt 25 évben Horthyék, ezzel igazolták, hogy ők már Hitler és Mussolini előtt harcosai és gyakorlati megvaló­sítói voltak a fasizta “uj rend­nek”. Ez a 25 éves múlt igazol­ja azt, hogy Horthyékon nem kellett Hitlernek erőszakot el­Egymást irtfák a magyar nácik De most már Franco követkéz ik Entered as second-class, matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD

Next

/
Thumbnails
Contents