Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-10-14 / 1341. szám

6 oldal “AKI KARDAL TÁMAD, KARDAL VESZÍTI ÉLETÉT” A világ legelkeseredetebb csatáját vívják a nácik, most az egyszer német földön. Érthető az elkeseredett ellenállás ,ha fi­gyelembe vesszük, hogy mely területekért folyik a harc. Pél­dául, ha a nácik elvesztik Es- sent, amely a német nehéz ipar alapja, bajosan tudnák tovább folytatni a háborút. Németország széntermelésé­nek 70 százaléka van Essen kör­nyékén. Ezen szénmezők köz­vetlen kapcsolata az Elszász- Lotharingiában levő vasérc bá­nyákkal, amely 1918-ig német kezekben volt — ereményezte hogy a német vasöntödék fele, a nyersacél és vasmedvék két­harmada a mángoló hengerek (Steel Mills) 62 százaléka a Rajna menti Vestfáliában és a Ruhr völgyében van. Nem ke­vesebb mint 3854 vasgyár sora­kozik ezen a vidéken, amely Németország vas és acél árui­nak több mint felét szolgáltat­ják. A Ruhr vidék becslés szerin­ti 55 billió tonna szenét 11 tröszt tartja kezén. A két leg­nagyobb tröszt a Vereinigte Stalhwerke és a Thyssen cég, akik szoros rokonságban van­nak a családtagok révén, több mint 850 millió négyzetméter szén fölött rendelkeznek. Ezek után jön a Flick cég, 550 millió négyzetméterrel, Haniel 470 millióval, Stinnes 350 millió, Krupp 178 millió, Hösch 139 millió és végül Köckner 123 mil­lió négyzetméterrel. Ezen szénbárók nemcsak a szénmezők felett rendelkeznek, de tulajdonosai a vas és acéi gyáraknak is, amely kiterjed a hidak, hajógyárak és csőgyá­rakra is, úgyszintén a lőpor ipar is az acéltröszt, és Ameri­kában is ismeretes I. G. Farben cég kezén van. A két legfonto­sabb elektrikai fölszereléseket gyártó tröszt, az Allgemeine Elektrizitátz Gesselschaft és a Siemens is részben az óriási Ruhr trösztök birtokában van. Különösen az acéltröszt. Krupp, Flick és Mannesmann kezén. Ezek a nyugat németországi acél királyok már félszázada tá­mogatják a német imperializ­must. Vezetőik több imperia­lista szervezeteknek mint: össz- Német Liga, German Tengeré­szeti Liga, a Védelmi Liga és Német Gyarmati Társaságnak, akiket ők látták el pénzel és újságokkal. Már az első világ - háború idején tették azon ki­jelentést, “hogy Németországot az Atlanti Óceánig és Ukrajná­ig kell kiterjeszteni” azon célból — persze — hogy uralkodhas­sanak ezen területek felett. Ezen dögkeselyűk az első vi­lágháborút elvesztették ,de az­ért nem szűntek meg a hatalom birtokosai lenni. Azonnal szö­vetkeztek az uj köztársasági re­zsimmel, amelyben a tényleges hatalmat megkaparintották, a radikalizmust képviselő eleme­ket megbuktatták, a vérengzé­sük után az amerikai pénzen modernizált német ipar készen állt a második világháborúra. A legnagyobb demagóg, Adolf , Hitler lett a ruhrmenti millio­mosok kedvence, illetve válasz­tottja. Minden eladott tonna szén után 50 pfeninget adtak a náci párt részére a “fekete Ruhr bárók”. Az úri kaszinó, a Német Nemzeti Párt és a Hin- denburgh körüli elemek emel­ték Adolf Hitlert a hatalomra. Tudták, hogy ez az őrült keresz­tül hajtja fölfegyverzési prog­ramjukat, amellyel az egyhar- mad erővel dolgozó gyáraikat teljes üzembe lehet állítani és a háborús profitjaikat tetemesen meghatványozhat j ák. Ezek az urak rendelték el az első világháborút és gyártották a másodikat. Engedik-e megcsi­nálni a harmadikat is? Erre a kérdésre a közel jövőben fo­gunk feletetet kapni. Bizonyos, hogy a mi reakciós uraink nem sietnek hatalmuktól megfosztani a német ipar báró­kat. Ahogy 1918-ban nem en­gedték, hogy a lázadó német ezredek fegyvereikkel menje­nek haza, de a császárhoz hü maradt ezredek fegyveresen masíroztak haza, hogy letörjék a forradalmat, vagyis, hogy a porosz junkerek és gyárosok bőrét megmentse a német mun­kásosztály bosszújától, most is elfognak követni mindent, hogy a lázadó elemeket minden esz­közökkel féken tartsák. Amint Foch marshall is resz- ketet egy bekövetkezhető euró­pai forradalomtól, ugyancsak Eisenhower is elővigyázatos — már amennyire az afrikai, itá­liai és franciaországi fejlemé­nyekből megítélhetjük. Sumner Welles “The Time for Decision” cimü munkájá­ban a 15 oldalon ezeket talál­juk: “Ha Németországban több Liebknecht akadt volna, más volna a helyzet Németország­ban a 15. oldalon ezeket talál- Nem szabad elfelejtenünk, hogy Foch tábornok politikájának az eredménye Liebknechték gyalá­zatos meggyilkolása, mert a szövetséges katonai hatóságok meghagyták hivatalaikban a császári hivatalnokokat és tisz­teket, akik örömmel fogadták a bevonuló szövetséges haderő­ket, hogy a ronda bőrüket meg­mentse a német munkásosztály felelősségre vonása elől. A jelen pillanatban Németor­szág összeomlása esetén nem sokat következtethetünk, hogy cselekedni fog a német munkás- osztály. Hiszen a legjobbjait megölte Hitler, különösen a Ruhr vidéken, ahol túlnyomó többségben van a városi prole- táriátus, ölette le Hitler a né­met szervezett munkásság szí­ne-javát. Azonban már meg­vannak számlálva a nácizmus napjai. Csapdába jutott bandi­ták kapkodásához hasonló a nácik cselekedete, akik megöl­nek mindenkit ,aki útjukat ke­resztezi. Genevából (Svájc) ír­ja a “Genevai Újság”, hogy Freiburg környékén Badenban, sok katonaszökevényt gyilkol­nak le az S.S. csapatok napon­ként, kik a fekete erdő sűrűjét használják föl buvó helyül. A gotterdamerung közelségét jelenti azon tény is, hogy egy­másután végezteti ki Hitler a volt antinacista elemeket, hogy földalá kerülésük esetén köny- nyebben elhúzódhassanak. Szeptember 10-én akasztották föl Leipzig polgármesterét, 6 másik társával együtt, kik kö­zött egy volt szocialista minisz­ter William Lanschner nevét is találjuk. Néhány nappal későb­ben a berni rádió jelentette, hogy a brit bombázó gépek bom­bái megölték Ernst Thaelmant és a szocialista Rudolf Breit- scheidt. Továbbá a svájci lapok több volt Reichstag és porosz (Vi.) Naponta hoznak hirt a francia termelési és szétosztá- si rendszer újjáépítéséről. Va­lamint mi is megírtuk már ré­gebben, hogy De Gaulle a Fel­szabadító Bizottság nevében azt a kijelentést tette, hogy a nagy iparokat és a bányákat, közleke­dési eszközöket, államosítani fogják. Most már ezen ígérete­ket kell nekik beváltani. Robert La Costa, az iparügyi miniszter a napokban adott be­számolót erről a törekvésekről, szinte természetes, hogy bizony sok bajuk lesz, mert ha teljesen ki nem tudják kerülni ezen ál­lamosítást, szeretnék úgy elin­tézni, hogy az iparok és bányák tulajdonosai és az angol-ame­rikai tőkések is meg lennének vele elégedve. Ami bizonyos, mi úgy látjuk, hogy ez lehetetlen­ség. Most legelőször is a bányák köztulajdonba való vevését kezdték meg. De már itten is felvetették a kérdést, hogy azok volt tulajdonosait kárpó­tolják. Erre a munkások azt felelték, hogy azok már több­szörösen kivették a haszon fe­jében tőkéjüket a bányából, amellett, hogy legtöbbjük ösz- szemüködött a nácikkal. Ugyan­is régebben azt ígérték a bizott­ságon keresztül, hogy azoknak nem fognak semmi kárpótlást fizetni, akik a nácikkal össze- müködtek. A másik legsürgősebb ipar­telep, a Páris közelében levő, Renault gyár, amely mostan hadi dolgokat gyárt és a tulaj­donosa vád alatt van, de mégis a kormány nem akarja a mun­kások követeléseit elismerni, hogy amig a volt tulajdonos egy, addig a munkások kilenc képviselőt tartsanak a fő gyári tanácsban, mely az igazgatást intézné. A háborús iparból közszük­ségletre való átszervezés min­den országban nagy nehézsé­gekkel jár, de Franciaország­ban sokkal nehezebb, mint más országokban, egyrészt ezen szo- cializálási kísérletek, másrészt a szállítási eszközök, a vasutak rémségesen levannak rombolva. Úgyszintén a gyárak és villany­telepek. így már nagyon sok a munkanélküli francia száma dacára, hogy közel két millió még német fogságban van. Ugylátszik általános irány, hogy a kisüzemeket és a mező- gazdaságokat békén hagyják, sőt, hogy a nagy birtokokat ki­osztják a nincstelen földmunká­sok között ahelyett, hogy azo­kat is kollektivizálnák. Ezt nemcsak francia földön, hanem 1944. október 14. parlamenti tagok letartóztatá­sáról következtetni ,hogy kia­karják a nácik irtani még a le­hetőségét is a lázadás szellemé­nek, ne hogy menekülésük ese­tén kellemetlenségeket okozza­nak nekik. Wagner szerint az ősgermán isteneket a lángok nyelték el, de Hitler és társai ronda testét a varjuk fogják elnyelni. A kö­zel jövőben Németország terüle­tén nagyon sok mérgezett var­jú dögöt fognak találni. . . . tudja Pál . . . még Esztóniában is, az egyik kommunista volt kormány ve­zér kijelentése szerint. Ezt a programot igyekeznek bevezet­ni Lengyel, Román és Bulgá­ria földjén is, ami talán megal­kuvás az angol-amerikai ele­mekkel. • Igaz, hogy ez nem tiszta szo­cializmus és mi nem igen lehe­tünk vele megelégedve. De a nemzetközi tőke sem. Határo­zottan ut a szocializmus felé. Lehet kritizálni, kimutatni, hogy ettől jobb volna az ipari demokrácia, a termelő eszközök minden részét köztulajdonba venni, de azért ellene harcolni, bennünket nagyon is rossz tár­saságba vinne, az angol-ameri­kai legreakciósabb társaságba, akik még ezt a nagytőke joga­inak megnyirbálását is sakál- szerü ordítással fogadják. Mert az elvitathatatlan, hogy a mun­kásságnak legalább 80 százalé­kát jobb helyzetbe és az iparok igazgatásában, valamint annak haszna élvezésében társá teszi. De ami leglényegesebb, elveszi azt a rémséges nagy hatalmat a nagytőkések kezeiből, melyet a gazdasági élet föltétien kont­rolja által és nagy haszon ha- rácsolás következtében minden országban bírnak és megakadá­lyozza, a nemzetközi tőke befu- rakodását, kartelek, trustok megszervezését, az ilyen félig szocializált országokban. NORMAN THOMASNAK ELÉG VOLT. LOS ANGELES, Cal. október — A “The Examiner” nevű új­ság jelentése szerint Norman Thomas, az amerikai Socialist Party vezére és több esetben elnök jelölt je, aki jelenleg is az elnökségért korteskedik, kije­lentette, hogy a jelenlegi válasz­tási kampány lezajlása után visszavonul a magánéletbe. SMITH AZ UTOLSÓ DETROIT, október — Detro- itban az 53-as számú Ration Bo­ard megtagadta Gerald L. K. Smith azon kérését, hogy a szá­mára nagymennyiségű gazolint engedélyezzen, miután ő, mint az “American First” párt elnök­jelöltje kortes körútra akar menni. A Ration Board szerint a ga­zolin elosztásnál nem Amerika a “first”, hanem a tengerentúli harcterek. A hadiszükséglet után jönnek a hadimunkások, majd a tisztes és tisztességte­len politikusok és Gerald L. Smith még csak azok után jön, valahol nagyon messze. OLVASÁS KÖZBEN Útban a szocializmus felé BÉRMUNKÁS

Next

/
Thumbnails
Contents