Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-14 / 1341. szám
6 oldal “AKI KARDAL TÁMAD, KARDAL VESZÍTI ÉLETÉT” A világ legelkeseredetebb csatáját vívják a nácik, most az egyszer német földön. Érthető az elkeseredett ellenállás ,ha figyelembe vesszük, hogy mely területekért folyik a harc. Például, ha a nácik elvesztik Es- sent, amely a német nehéz ipar alapja, bajosan tudnák tovább folytatni a háborút. Németország széntermelésének 70 százaléka van Essen környékén. Ezen szénmezők közvetlen kapcsolata az Elszász- Lotharingiában levő vasérc bányákkal, amely 1918-ig német kezekben volt — ereményezte hogy a német vasöntödék fele, a nyersacél és vasmedvék kétharmada a mángoló hengerek (Steel Mills) 62 százaléka a Rajna menti Vestfáliában és a Ruhr völgyében van. Nem kevesebb mint 3854 vasgyár sorakozik ezen a vidéken, amely Németország vas és acél áruinak több mint felét szolgáltatják. A Ruhr vidék becslés szerinti 55 billió tonna szenét 11 tröszt tartja kezén. A két legnagyobb tröszt a Vereinigte Stalhwerke és a Thyssen cég, akik szoros rokonságban vannak a családtagok révén, több mint 850 millió négyzetméter szén fölött rendelkeznek. Ezek után jön a Flick cég, 550 millió négyzetméterrel, Haniel 470 millióval, Stinnes 350 millió, Krupp 178 millió, Hösch 139 millió és végül Köckner 123 millió négyzetméterrel. Ezen szénbárók nemcsak a szénmezők felett rendelkeznek, de tulajdonosai a vas és acéi gyáraknak is, amely kiterjed a hidak, hajógyárak és csőgyárakra is, úgyszintén a lőpor ipar is az acéltröszt, és Amerikában is ismeretes I. G. Farben cég kezén van. A két legfontosabb elektrikai fölszereléseket gyártó tröszt, az Allgemeine Elektrizitátz Gesselschaft és a Siemens is részben az óriási Ruhr trösztök birtokában van. Különösen az acéltröszt. Krupp, Flick és Mannesmann kezén. Ezek a nyugat németországi acél királyok már félszázada támogatják a német imperializmust. Vezetőik több imperialista szervezeteknek mint: össz- Német Liga, German Tengerészeti Liga, a Védelmi Liga és Német Gyarmati Társaságnak, akiket ők látták el pénzel és újságokkal. Már az első világ - háború idején tették azon kijelentést, “hogy Németországot az Atlanti Óceánig és Ukrajnáig kell kiterjeszteni” azon célból — persze — hogy uralkodhassanak ezen területek felett. Ezen dögkeselyűk az első világháborút elvesztették ,de azért nem szűntek meg a hatalom birtokosai lenni. Azonnal szövetkeztek az uj köztársasági rezsimmel, amelyben a tényleges hatalmat megkaparintották, a radikalizmust képviselő elemeket megbuktatták, a vérengzésük után az amerikai pénzen modernizált német ipar készen állt a második világháborúra. A legnagyobb demagóg, Adolf , Hitler lett a ruhrmenti milliomosok kedvence, illetve választottja. Minden eladott tonna szén után 50 pfeninget adtak a náci párt részére a “fekete Ruhr bárók”. Az úri kaszinó, a Német Nemzeti Párt és a Hin- denburgh körüli elemek emelték Adolf Hitlert a hatalomra. Tudták, hogy ez az őrült keresztül hajtja fölfegyverzési programjukat, amellyel az egyhar- mad erővel dolgozó gyáraikat teljes üzembe lehet állítani és a háborús profitjaikat tetemesen meghatványozhat j ák. Ezek az urak rendelték el az első világháborút és gyártották a másodikat. Engedik-e megcsinálni a harmadikat is? Erre a kérdésre a közel jövőben fogunk feletetet kapni. Bizonyos, hogy a mi reakciós uraink nem sietnek hatalmuktól megfosztani a német ipar bárókat. Ahogy 1918-ban nem engedték, hogy a lázadó német ezredek fegyvereikkel menjenek haza, de a császárhoz hü maradt ezredek fegyveresen masíroztak haza, hogy letörjék a forradalmat, vagyis, hogy a porosz junkerek és gyárosok bőrét megmentse a német munkásosztály bosszújától, most is elfognak követni mindent, hogy a lázadó elemeket minden eszközökkel féken tartsák. Amint Foch marshall is resz- ketet egy bekövetkezhető európai forradalomtól, ugyancsak Eisenhower is elővigyázatos — már amennyire az afrikai, itáliai és franciaországi fejleményekből megítélhetjük. Sumner Welles “The Time for Decision” cimü munkájában a 15 oldalon ezeket találjuk: “Ha Németországban több Liebknecht akadt volna, más volna a helyzet Németországban a 15. oldalon ezeket talál- Nem szabad elfelejtenünk, hogy Foch tábornok politikájának az eredménye Liebknechték gyalázatos meggyilkolása, mert a szövetséges katonai hatóságok meghagyták hivatalaikban a császári hivatalnokokat és tiszteket, akik örömmel fogadták a bevonuló szövetséges haderőket, hogy a ronda bőrüket megmentse a német munkásosztály felelősségre vonása elől. A jelen pillanatban Németország összeomlása esetén nem sokat következtethetünk, hogy cselekedni fog a német munkás- osztály. Hiszen a legjobbjait megölte Hitler, különösen a Ruhr vidéken, ahol túlnyomó többségben van a városi prole- táriátus, ölette le Hitler a német szervezett munkásság színe-javát. Azonban már megvannak számlálva a nácizmus napjai. Csapdába jutott banditák kapkodásához hasonló a nácik cselekedete, akik megölnek mindenkit ,aki útjukat keresztezi. Genevából (Svájc) írja a “Genevai Újság”, hogy Freiburg környékén Badenban, sok katonaszökevényt gyilkolnak le az S.S. csapatok naponként, kik a fekete erdő sűrűjét használják föl buvó helyül. A gotterdamerung közelségét jelenti azon tény is, hogy egymásután végezteti ki Hitler a volt antinacista elemeket, hogy földalá kerülésük esetén köny- nyebben elhúzódhassanak. Szeptember 10-én akasztották föl Leipzig polgármesterét, 6 másik társával együtt, kik között egy volt szocialista miniszter William Lanschner nevét is találjuk. Néhány nappal későbben a berni rádió jelentette, hogy a brit bombázó gépek bombái megölték Ernst Thaelmant és a szocialista Rudolf Breit- scheidt. Továbbá a svájci lapok több volt Reichstag és porosz (Vi.) Naponta hoznak hirt a francia termelési és szétosztá- si rendszer újjáépítéséről. Valamint mi is megírtuk már régebben, hogy De Gaulle a Felszabadító Bizottság nevében azt a kijelentést tette, hogy a nagy iparokat és a bányákat, közlekedési eszközöket, államosítani fogják. Most már ezen ígéreteket kell nekik beváltani. Robert La Costa, az iparügyi miniszter a napokban adott beszámolót erről a törekvésekről, szinte természetes, hogy bizony sok bajuk lesz, mert ha teljesen ki nem tudják kerülni ezen államosítást, szeretnék úgy elintézni, hogy az iparok és bányák tulajdonosai és az angol-amerikai tőkések is meg lennének vele elégedve. Ami bizonyos, mi úgy látjuk, hogy ez lehetetlenség. Most legelőször is a bányák köztulajdonba való vevését kezdték meg. De már itten is felvetették a kérdést, hogy azok volt tulajdonosait kárpótolják. Erre a munkások azt felelték, hogy azok már többszörösen kivették a haszon fejében tőkéjüket a bányából, amellett, hogy legtöbbjük ösz- szemüködött a nácikkal. Ugyanis régebben azt ígérték a bizottságon keresztül, hogy azoknak nem fognak semmi kárpótlást fizetni, akik a nácikkal össze- müködtek. A másik legsürgősebb ipartelep, a Páris közelében levő, Renault gyár, amely mostan hadi dolgokat gyárt és a tulajdonosa vád alatt van, de mégis a kormány nem akarja a munkások követeléseit elismerni, hogy amig a volt tulajdonos egy, addig a munkások kilenc képviselőt tartsanak a fő gyári tanácsban, mely az igazgatást intézné. A háborús iparból közszükségletre való átszervezés minden országban nagy nehézségekkel jár, de Franciaországban sokkal nehezebb, mint más országokban, egyrészt ezen szo- cializálási kísérletek, másrészt a szállítási eszközök, a vasutak rémségesen levannak rombolva. Úgyszintén a gyárak és villanytelepek. így már nagyon sok a munkanélküli francia száma dacára, hogy közel két millió még német fogságban van. Ugylátszik általános irány, hogy a kisüzemeket és a mező- gazdaságokat békén hagyják, sőt, hogy a nagy birtokokat kiosztják a nincstelen földmunkások között ahelyett, hogy azokat is kollektivizálnák. Ezt nemcsak francia földön, hanem 1944. október 14. parlamenti tagok letartóztatásáról következtetni ,hogy kiakarják a nácik irtani még a lehetőségét is a lázadás szellemének, ne hogy menekülésük esetén kellemetlenségeket okozzanak nekik. Wagner szerint az ősgermán isteneket a lángok nyelték el, de Hitler és társai ronda testét a varjuk fogják elnyelni. A közel jövőben Németország területén nagyon sok mérgezett varjú dögöt fognak találni. . . . tudja Pál . . . még Esztóniában is, az egyik kommunista volt kormány vezér kijelentése szerint. Ezt a programot igyekeznek bevezetni Lengyel, Román és Bulgária földjén is, ami talán megalkuvás az angol-amerikai elemekkel. • Igaz, hogy ez nem tiszta szocializmus és mi nem igen lehetünk vele megelégedve. De a nemzetközi tőke sem. Határozottan ut a szocializmus felé. Lehet kritizálni, kimutatni, hogy ettől jobb volna az ipari demokrácia, a termelő eszközök minden részét köztulajdonba venni, de azért ellene harcolni, bennünket nagyon is rossz társaságba vinne, az angol-amerikai legreakciósabb társaságba, akik még ezt a nagytőke jogainak megnyirbálását is sakál- szerü ordítással fogadják. Mert az elvitathatatlan, hogy a munkásságnak legalább 80 százalékát jobb helyzetbe és az iparok igazgatásában, valamint annak haszna élvezésében társá teszi. De ami leglényegesebb, elveszi azt a rémséges nagy hatalmat a nagytőkések kezeiből, melyet a gazdasági élet föltétien kontrolja által és nagy haszon ha- rácsolás következtében minden országban bírnak és megakadályozza, a nemzetközi tőke befu- rakodását, kartelek, trustok megszervezését, az ilyen félig szocializált országokban. NORMAN THOMASNAK ELÉG VOLT. LOS ANGELES, Cal. október — A “The Examiner” nevű újság jelentése szerint Norman Thomas, az amerikai Socialist Party vezére és több esetben elnök jelölt je, aki jelenleg is az elnökségért korteskedik, kijelentette, hogy a jelenlegi választási kampány lezajlása után visszavonul a magánéletbe. SMITH AZ UTOLSÓ DETROIT, október — Detro- itban az 53-as számú Ration Board megtagadta Gerald L. K. Smith azon kérését, hogy a számára nagymennyiségű gazolint engedélyezzen, miután ő, mint az “American First” párt elnökjelöltje kortes körútra akar menni. A Ration Board szerint a gazolin elosztásnál nem Amerika a “first”, hanem a tengerentúli harcterek. A hadiszükséglet után jönnek a hadimunkások, majd a tisztes és tisztességtelen politikusok és Gerald L. Smith még csak azok után jön, valahol nagyon messze. OLVASÁS KÖZBEN Útban a szocializmus felé BÉRMUNKÁS
