Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-14 / 1341. szám
BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 Gne Year ........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ...______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, _____________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Elveszett 4 billió munkanap (gb.) Megszoktuk már, hogy Amerikában a mesterségesen táplált sovinizmus rószaszinii üvegén keresztül néznek mindent, így állandóan halljuk, hogy az Egyesült Államok a legelőrehala- dottabb ország; itt találjuk a legnagyobb bőséget, a legerőteljesebb és egészségügyileg legjobban gondozott lakosságot, stb. Erre a fenhéjazó kijelentésekre azonban alaposan rácáfolnak azon szakértők, akik mostanában véleményüket nyilvánítják a szenátus egyik albizottságának nyilvános kihallgatásain. Ez a szenátusi bizottság a háborús egészségügyi állapotokat vizsgálja. Az ezen bizottság elé terjesztett adatok szerint például az Egyesült Államok a gyermek és felnőttek halálozása rátájában 15-ik helyet foglalja el, 1941-es (az utolsó) ily kimutatásnál. A 35 és 65 évesek halálozását véve figyelembe a 20-ik helyre került. A csecsemő halálozásnál is az ötödik helyet kapta, noha a négerek vesztességeit nem foglalták be a kimutatásba. Egy ilyen statisztikai adat szerint a csecsemő halálozás 300 százalékkal nagyobb a déli államokban, mint az északiakban. így például amig Connecticut államban minden 1000 csecsemőből csak 29 halt el, addig New Mexicoban már 98 volt a vesztesség. A legértékesebbek azonban azon adatok, amelyek arra mutatnak, hogy a megakadályozható betegségek következtében milyen óriási vesztesség éri az országot. Az egyik szakértő kimu- mutatása szerint betegségek következtében a múlt év folyamán a hadiiparokban több mint négy billió munkanap veszett el. Nagyjából 300 munkanapot számítva egy emberre, akkor ezen adat szerint a betegségek következtében körülbelül annyit veszítettek az iparok, mint a teljes haderőnek a munkatelepekről való kivonásával. És mégis erről & valóban horribilis vesztességről mitsem hallottunk a rádió szónokoktól és mitsem olvastunk azon újságokban, amelyek olyan szörnyű zajt csaptak valahányszor a munkások akármilyen kis csoportja bármilyen rövid ideig tartó sztrájkba ment, tekintet nélkül a sztrájk jogosságára. Az nem bántotta és nem bántja őket ma sem, hogy a betegségek nemcsak a háborút, de a nemzet jövőjét, tehát a békét veszélyeztetik. A betegségek leküzdésére, a betegségek megakadályozására és korlátozására nem indítottak olyan hadjáratot, mint a munkások bérharcainak letörésére, holott ez utóbbi igazán komolyan veszélyeztethette a háború sikerét. Sőt a közvélemény irányitói nemcsak, hogy elhallgatták a betegségek okozta nagy veszélyt, de egyenest ápolói annak a veszélynek, mert úgy a rádió, mint a kereskedelmi sajtó állandóan hirdeti a különböző patent medicina név alatt ismert kotyvalékokat, amelyek sokszor inkább ártanak, mint használnak a betegnek. De még abban az esetben is károsak, ha olyanok mint a szenteltvíz, hogy se nem árt, se nem használ, — mert akkor is lefoglalja a betegtől azt az időt, amelyben talán kigyógyithatta volna magát, ha idejében megbízható orvoshoz fordul. A betegségek elleni védekezésre azonban nem elegendő az orvosok és kórházak szaporítása. Arra elsősorban is elegendő tisztességes, nem túlzsúfolt lakásokra, továbbá bőséges élelemre, jó ruházatra és elegendő pihenésre van szükség. Másszóval a néptömegek életszínvonalát kell oly magasra emelni, hogy a megakadályozható betegségeknek ne legyen alkalmuk terjedni. Ez azonban olyan program ,amely ellenkezik a magántulajdon jogon alapuló társadalmi rendszerrel. Mert az ilyen rendszerben a munkások nem a saját használatukra, hanem csak a termelőeszközök tulajdonosainak termelnek, de csak akkor, ha azoknak profit szerzésre van alakalmuk. Az ily rendszer megköveteli, nogy a munkásság nélkülözzön, mert csak akkor adja el munkaerejét olcsón úgy, hogy annak megvásárlásával profitot lehet szerezni. ,, , , . A betegségek elleni védekezés a népjólét emelesenek csak egyik része. így az egészségesebb, munkára is jobban képes, boldogabb nemzedék kifejlődésének is az egyetlen módja, hogy jelenlegi társadalmi rendszerünket felcseréjük az IPARI DEMOKRÁCIÁVAL, amelyben a munkások saját maguk fogják irányítani az iparokat, hogy azok segélyével megtermelhessék bőségesen az élethez szükséges mindazon javakat, amelyek élvezete automatikusan végetvet a megakadályozható betegségeknek. Magasabb bérek, vagy munkanélküliség? Jelenleg az Egyesült Államokban a bérért dolgozók számát 63 millióra becsülik, akik 200 billió dollár értékű árut termelnek évenként, természetesen fele ennek a háborús célokat szolgálja. A Federal Reserve állítása szerint, ha a termelés visszaesik az 1939-es színvonalra, vagyis újból “normális” lesz, akkor, csak 80 billiót fog elérni, aminek elengedhetetlen következménye lesz, hogy legalább is 20 millió munkás munkanélkül marad. Azonban ha a termelés csak 160 billióra esik le és ugyanakkor elimináljuk az iparokból a tulhosszu munkaidőt, azonkívül számításba vesszük, hogy a háború befejeztével úgyis sokan visz- szavonulnak az ipari termeléstől, akkor még a hazatérő katonák elhelyezése után is nem lesz több, mint körülbelül 3 millió munkanélküli, ami megfelel a virágzó idők normálisának. Azonban ahoz, hogy 160 billió dollár árut termeljünk a legfontosabb szükséglet az, hogy annak az árumennyiségnek vásárló közönsége legyen. Ma az igazi nagy fogyasztó Mars, a háború istene, akinek részére Uncle Sam összevásárolja a munkások által készített javak igen nagy részét. A háború befejeztével tehát Mars istent valaki mással, vagy másokkal kell helyettesíteni. A kis számú gazdag emberek nem megfelelők erre a célra, mert éppen kis számuknál fogva képtelenek többet fogyasztani, mint amit már most is fogyasztanak, hiszen most is ellátják minden szükségleteiket. Mars helyét csak a nagy néptömegek, a munkás- osztály foglalhatja el, mert nagy számánál fogva igen nagy a fogyasztó képessége is. Az egyik tényezővel, vagyis hogy a nagy tömeg áru elfogyasztására képesek, a munkásosztály állandóan rendelkezik. De van egy másik tényező is, amire képesíteni kell ezt a nagy néptömeget és az, hogy A NAGY TÖMEG ÁRU MEGVÉTELÉRE VÁSÁRLÓ KÉPES IS LEGYEN. Nem tudjuk, hogy a 63 millió munkás közül mennyi marad az iparokban á háború befejezte után. De akármennyi is marad, okvetlenül szükséges, hogy mindegyik munkához jusson. A munkanélküliség, vagy az attól való félelem ellentéteket támaszt a különböző fajú csoportok, továbbá a hazatért veteránok és a munkások között. Ezen ellentétek megelőzésére nemcsak elegendő munkaalkalomra van szükségünk, de a munkásoknak még magasabbra kell kiharcolni a munkabérek színvonalát, A magasabb munkabérek teszik vásárlóképessé a munkásokat. A nagymérvű fogyasztás az iparok mozgásban tartását eredményezi. Jelen viszonyok között csak a magas munkabérek oldják meg a háború utáni gazdasági problémát. (The I.W.W. Metal Worker) Akik nem jönnek vissza (A “The Metal Worker” az IWW 550-es ipari szervezet Clevelandi osztályának havi folyóiratából vesszük át ezt a vezércikket.) Tudomásunkra jutott, hogy osztályunknak két tagja, név- szerint Steve Schefback és Ignatius Widmar, akik mindketten a Draper gyárban dolgoztak, többé nem fognak visszajönni Franciaországból. Két munkástársunk családjainak szervezetünk a legmélyeb rokonszenvét és szimpátiáját fejezi ki. Helyénvalónak tartjuk, hogy ezen alkalomból elgondolkozzunk az unionizmusnak szélesebb körben értelmezett céljairól. Mi olyan uniont építünk, amely nemcsak azt a célt szolgálja, hogy időközönként béremelést vagy jobb munkaviszonyokat harcoljunk ki vele, hanem egyben arra is törekszünk, hogy a világ munkásai között létrehozzuk a megértést, amely lehetetlenné teszi a háborút. Mert be kell látnunk, hogy a háborúnak elengedhetetlen feltétele, hogy a világ munkássága különböző nemzetekELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növékvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a. munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tágjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sz rájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi .harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ai uj társadalom izerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. BÉRMUNKÁS 1944. október 14. 4 oldal
