Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-11 / 1310. szám
1944. március 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZüNtLKÜL .CS . . Ö MEGJEGYZÉSEI KÓSTOLÓ Két fiatal, harcteret járt katona Washingtonba felment a bányász unió központjába és ott felelősségre vonta John Lewist, a bányász unió elnökét a múlt évben lefolyt bányász sztrájkért és a felhecceit vagy felbérelt katonák szerint egy black eyet is adtak Le- wisnak. A lapok óriási szenzációt csináltak a dologból, igyekeznek kihasználni arra, hogy a katonaság és a munkások között gyűlöletet keltsenek. Jellemző erre a támadásra az is, hogy a lapok fényképészei rögtön kéznél voltak és számtalan fényképet vettek az “offenzi- váról” ez is azt mutatja, hogy az egész komédia jól meg volt rendezve. Egy bizonyos, hogy Lewis sok mindenért megérdemelné, hogy megpofozzák, nálánál veszedelmesebb fasizta nem igen van Amerikába, a lapjai tajté- kozó dühhel Írnak mindenről, amely náci-fasizta ellenes, feneketlenül gyűlöli a Szovjeteket csak talán Rooseveltet gyűlöli még jobban, mert a hatalmi törekvéseinek útjába állt, mert nem elégítette ki a mérhetetlen nagyravágyását. Nálánál többször kevés munkás fé- ker adta el a munkásokat, nálánál korlátlanabbá senki sem nagyobb egyeduralkodó az uniókba. Bűnei a munkássággal szemben megszámlálhatatlanok, de ezt az állítólagos pofont ártatlanul kapta, már ami a munkások melletti harcot illeti. Ez a pofon akár elcsattant, akár nem, Amerika egész szervezett munkásságát érte, amely kell, hogy felébressze a szervezett munkásokat a nemtörődömségből és meglássák azt, hogy ez a támadás nem két felháborodott fiatal katona egyéni akciója volt, hanem egy hosszú hónapok óta folytatott unió ellenes propaganda hatásának az első megnyilvánulása, amelyet, hogy más és nagyobb arányú terrorista támadás kövessen arról gondoskodni fog az uniók összetörésére készülő nagytőke. A munkásság nem fordított ezideig figyelmet arra a gyalázatos propagandára, amely a katonaságot igyekezett szembe állítani egy nagyobb darab kenyérért harcoló szervezett munkásokkal. Hitler mesteri propagandáját vették át, minden bajnak az okai a munkások, a sztrájkok, az uniók. Ez a propaganda két -élű, amig egyrészt széthúzást szit az egy osztálybeli munkás és katona között, mert a katona ha fel is vette a mundért, még nem vetette el az osztályát, ő továbbra is munkás maradt, amelyről nagyon meg fog győződni, ha leszerel és újra megjelenik a gyár előtt. A másik cél, elterelni a figyelmet a nagytőke óriási profitjáról, amelyet a háborús rendeléseken csinál. A szervezett munkásoknak a nagytőke propagandáját ellensúlyozni kell. Meg kell értetni a katonasággal, a mi fiainkkal azt, hogy a munkások a meglevő jogaikért, az élet-standardjuk fentartásáért harcolnak. Meg kell értetni velük azt, hogy őket a profitharácsolók, a német és japán gyárosokkal szövetkező nagytőke, hazafias ürügyek alatt arra akarja felhasználni, hogy össztörjék a szervezeteiket, megsemmisítsék meglevő munkásvédő törvényeket, letörjék a béreket. Ha a nagytőke gálád terve sikerül, úgy annak a levét, ha ismét a termelő munkába állnak, ők fogják meginni. Ha a munkások tétlenek maradnak, akkor ezek a támadások napirenden lesznek, megfognak ismétlődni azok az események, amelyeknek a szenvedő alanyai a múlt háború után az IWW tagjai voltak. ELV1NY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség mn csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérhari esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy sz egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein helül. A Hearst lapok, Pegler, Mc- Cofrnick és más reakciós lapok uszításai eljutnak a katonákhoz, sőt egész az utóbbi időkig a katonai táborok lapjait is erre használták fel, csak most mutatkozik egy kis javulás ezen a téren. Nagyon üdvös volna, hogy ha az uniók a bevonult tagjaikat továbbra is tagoknak tekintenék és küldenék nekik az unió lapjait, amelyet tekintve az olvasnivaló hiányt, a fronton és a táborokban, más katonák is elolvasnának és ez megértetné velük azt, hogy miért vannak sztrájkok, persze első lépés az volna, hogy ezek a szakmai lapok iránya és tartalma megváltozna és a munkások érdekeinek megfelelően Írna, de ezt a mai uniók vezetőitől nem lehet elvárni. KRISZTUS ÉS A MUNKÁS A fenti címmel egy könyv jelent meg Rev. Gross László baptista pap tollából, amely 110 oldalon keresztül, nagyon érdekes ó és uj testamentumi idézetekkel igazolja azt, hogy az egyházak és a papjaik nagyon kevés kivétellel minden esetben a munka és a tőke összeütközésénél, a haladás és a reakció harcánál az utóbbiak, a nagytőke, a maradiság, az uralkodó osztály pártján lévőségé ellenkezik Krisztus tanításával. Az igazi krisztusi szellem ennek az ellenkezőjét kívánja meg. Nem tudom, hogy Rév. Gross- nak van e most papi szószéke, de megjelenő Írásai értékesek a munkásság szempontjából nézve. A könyvének nagy időszerűséget ad az, hogy az egyház most ismét nagy harcra készül, hogy a reakció itt-ott már düledező országait megmentse az összeomlástól. A mi olvasóinkat nem kell meggyőzni arról, hogy az egyházak, a papok az ellenfeleink oldalán állanak, ezt a felvilágosító munkát elvégezte a Bérmunkás, de nagyon jó segédeszköz lehet éppen az idézetei folytán az agitációkban. A köny ára 75 cent, megrendelhető az Írójánál Rev. L. A. Gross, 3508 Ogden Ave., Chicago 23, 111. MAGYAR DICSŐSÉG MAGYAR SZÉGYEN A magyarságot nagy megtiszteltetés érte, két magyar származású művészen keresztül. Lukács Pál színészt és Kertész Mihály rendezőt találták 1943 legjobb moziszinészének illetve rendezőjének és ezért megkapták minden színész és rendező vágyát az “Oskás”-t> egy jelképes kis szobrot. A magyar laptársaink itt Amerikában bizonyára nagyor kifogják ezt a magyar dicsősé get hangoztatni. Tény az, hog' minden magyar származási- egyén büszke lehet erre a kitüntetésre, de ugyan akkor a szé- i gyen pírja borítja el az arcu- 1 kát, amikor meg kell állapítanunk, hogy ez a két kiváló művész Horthynak köszönheti azt, hogy ezt a nagy kitüntetést megkapták, ámbár a laptársaink nem nagyon fogják Horthynak ezt az érdemét kihangsúlyozni, mert Lukácsnak mint Kertésznek miként annyi sok száz világméretekben is kiváló magyar művésznek, Írónak, gondolkodónak el kellett FIGYELEM CHICAGO! Most Szombaton! Az IWW chicagói csoportjai 1944 márc. 11-én, szombaton este nagyszabású tanc- estélyt rendeznek az IWW sajtó javára, a Blue Hallban, 333 W. North Ave. ízletes vacsora és hűsítők. Tánc. A jövedelem az “Industri- alisti” finn nyelvű napilap és a “Bérmunkás” támogatását szolgálja. A Bérmunkás olvasóit es ismerőseiket ezúton is meghívja és elvárja a Rendezőség. hagynia Magyarországot, mert Horthyék rendszere kiűzte őket a világnézetükért, a vallásukért, amelybe beleszülettek. Ez a két művész nemcsak kiváló talentum, de szerencsés ember is, hogy idegen talajban gyökeret tudtak verni és nagy eredményeket értek el. De sok száz szintén kiváló, értékes ember, kik nem voltak olyan szerencsések, az üldözésben, az országról országba való bolyongással elpusztultak a nagy nyomorban, holott ha megfelelő helyzetbe kerültek volna, éppen olyan kiválót alkottak volna mint Lukács és Kertész. A magyar nép megkinzása, a legkiválóbbak legyilkolásának a bűnén kívül, ennek a sok értéknek az elpusztításáért is felelnie kell annak a förtelmes társaságnak, amely a magyar nép nyakán uralkodik, kik a szörnyű bűneiket betetőzték azzal, hogy a magyar nép ifjúságát, hogy a gyalázatos uralmukat fentarthassák, ) Hitler világuralmáért vágóhicrra küldték. De hiába volt minden, hiába áldozták fel a magyar fiuk tízezreinek az életét, hitvány uralmukat megmenteni nem tudják. A gazdájuk Hitler dögrovásra került, vele együtt pusztul el a leghitványabb magyar uralkodó osztály is, még akkor is, ha minden áron áldozati bárányként igyekeznek feltüntetni rqagukat, kik Hitler erőszakának engedtek. Ma már mindenki tudja, hogy ez a legszemtelenebb hazugság, mert Horthyék és a náci-fasizták között szerelem állt fenn és önként, kéjelegve feküdtek le a náciknak. Erről a lelki kapcsukról tanúskodik nem csak a 25 éves undok uralmuk, de az is, hogy Lukács és Kertész Amerikába arattak dicsőséget, hisz Horthy országban, csak vallási és politikailag megbízhatók lehetnek színészek vagy rendezők, öem Lukács, sem Kertész nem kaphattak volna működési bár- cát a bordélyá züllesztett magyar kultur intézményekben. SÖTÉT JÖVŐ STOCKHOLM, márc. (ONA) — “Morgentidningen” budapesti tudósítója szerint a magyar és bolgár fővárosban hallatlan pánik uralkodik. A szövetségesek legutóbbi rádiószózatai, amelyekben bejelentették a tengelybarát kis államok közeli bombázását, nem tévesztették el a hatásukat.
