Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-11 / 1310. szám
1944. március 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal illegális mozgalom tevékenységét. Mindehhez azonban komoly ideológiai vértezetre is szükség van. Milyen nevetséges, hogy az ellenzék is, szinte felülről beszélve “testvéri jobbot kínál” a szomszédnépeknek. Azt hiszik talán, hogy amazok rögvest elfelejtik Horthyék szerepét országuk elpusztításában? Hiszen még ma is, az ellenzéki padso- rokbór azért kérik a magyar csapatoknak az orosz frontról való visszavonását, mert a “jugoszláv partizánok elleni harchoz az országnak szüksége lehet rájuk”. És ezt a kijelentést az egész ellenzék tapssal kiséri ! Pedig éppen ellenkezőleg: Tito partizánjaival együtt kellene harcolnunk a közös ellenség ellen, hogy a közös harc folytán megteremthessük azt a baráti szellemet, amelyet nacionalista uszítok igyekeztek ki-, ölni a népekből. A közös harc el fogja simítani a mesterségesen táplált ellentéteket, a semmitmondó udvarlások hatástalanok maradnak. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a harcot nem lehet izoláltan folytatni és igénybe kell vennünk az angolszászok, az oroszok és a szomszédnépek segítségét. Nem kell visszariadnunk az orosz fegyverek elfogadásától. Az 1848-as szabadságharcot az orosz cár segítségével győzték le, az uj felkelést a hősies Vörös Hadsereg fogja feléleszteni. ELÉRTÜNK A TIZENKETTEDIK ÓRÁHOZ A tizenkettedik órában, a harc utolsó szakaszában, döntő fontossággal bir, hogy megértést keressünk a csehekkel és az oroszokkal. Vissza kell utasítanunk az “álnok esetiekről” és a “bolsevista kisértetről” szóló mende-mondákat. Az oroszok haladó, demokratikus kormányokat kívánnak. A teherá- ni találkozás után egyszer és mindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy a három nagyhatalom teljes egyetértésben fog eljárni és hogy a háború után Oroszországnak döntő szava lesz Délkeleteurópában és igy a magyar kérdésben is. Benes oroszországi útja és az orosz-cseh egyezmény viszont azt jelenti, hogy Moszkvába Csehszlovákián keresztül vezet az ut. Ne felejtsük el, hogy közvetlenül a teheráni találkozás után az Angolszáz Hatalmak is közeledtek Tito marsallhoz és Mihajlovicsot, aki köztudomásúan- oroszellenes, elejtették. Legyen intő példa számunka a bulgár békeajánlat sorsa. Hiába kopogtattak azzal, hogy amennyiben megtarthatják a birtokukban lévő “szerzett” területeket- hajlandók szakítani a németekkel. A Szövetségesek határozottam nemmel feleltek, pedig hát a bolgárok nem vettek részt az Oroszország elleni háborúban. Ne felejtsük el, hogy Hull amerikai külügyi államtitkár legutóbbi nyilatkozatában figyelmeztette Németország csatlósait, hogy jelenlegi politikájuk folytatása esetén ugyanolyan bánásmódban részesítik őket, mint a németeket. Hasonlóan nyilatkoztak az angol és az orosz lapok is. A magyar ellenzéknek tehát MUNKA KÖZBEN ‘(gb) ROVATA“ AZ ADÓFIZETÉS KESERVEI: Az egyik este nekigyürkőz- tem, hogy kiállítom azt a bizonyos hivatalos Írást, amelynek kitöltése rajtam kívül még valami ötven millió másik szenvedő alanynak is nagy gondot okozott. Úgy van, nyájas olvasó, mint ahogyan sejted- az a bizonyos hivatalos Írás an “Income and Victory Tax Return” név alatt vonult be a napokban az Egyesült Államok békés otthonaiba ,hogy felforgassa azokat olyanformán, mintha egy kisebbszerü földrengés érte volna őket, vagy legalább is ellenséges repülők szele sodort volna el felettünk. Az adófizetés már ősidők óta egyike a leggyülöltebb aktivitásoknak-. Adót az emberek még a normális körülmények között sem szeretnek fizetni, mégkevésbé akkor, ha a viszonyok abnormálisak. Ma pedig nemcsak a viszonyok, de maga az adó is abnormális- — hihetetlenül magas, legalább is a munkások részéről. Évekkel ezelőtt, amikor azzal dicsekedtek, hogy Amerikában senki sem fizet adót, ki mert volna arra gondolni, hogy egyszer csak a munkás keresetének minden öt dollárjából egy dollárt lehúznak adóra?! Sőt mi több, azt halljuk, hogy az adót még ennél is magasabbra akarják emelni. Akkor egyszer csak eljutunk oda- hogy a fenti mondást igy lehet átalakítani: Ame: rikában mindent elvisz az adó. Mondom, az adót nem szeretjük fizetni akkor sem, ha kicsi és még kevésbé, ha magas. Most azonban az adófizetés terhéhez még hozzáadtak egy másik nehéz, — mint sok esetben kiderült, életveszélyes feladatot is. Ez annak a bizonyos hivatalos Írásnak a kitöltése. KIVONULT A VÖRÖS KERESZT Pár hét óta tele vannak a lapok, hogy milyen nagy nehézségekbe ütközik az adó-iv (nevezzük igy) kitöltése. Már jó pár héttel ezelőtt iskolákat állítottak fel, amelyekben ügyvédek- politikusok és hasonló firkászok hivatalos adócső- szöktől tanulták az ivek helyes kitöltését. Ezek aztán tele ragasztották az üres boltok ablakait nagy hirdetéseikkel, amelyeknek árnyékaiban öt, hét meg tiz dollárokért állították ki az adófizető alanyok iveit. Ingyen csak az adóhivatalban adtak segítséget, de ott olyan sokan jelentkeztek, hogy a 10-12 órai várakozás a sorban már megszokott dologgá lett. Közben azonban a gyengébbek közül sokan összeestek és azért a Red Cross több ilyen adóhivatalba kirendelte az osztagait első meg második segélyadásra. Az első segélynyújtás az eszméletrehozatalból állott, a második pedig az élelmezésből, mert a hosszú várkozásban már éhségtől is elnyengültek az adófizetésért törtető alanyok. Az egyik clevelandi újság hat riporterét ugyanazon kereseti és egyéb adózási feltételeket tartalmazó problémával hat különböző “vizsgázott” segítőhöz küldte és mindegyik más és más választ adott. Aztán ugyanaz a hat riporter az adóhivatalban hat hivatalos adótiszttől kért segítséget az ivek kiállítására ugyancsak az első eredeti azonos problémával. Itt is hat különböző választ kaptak. A legkedvezőbb válasz szerint az egyik riporternek visszajárt valami 23 dollár; a legkedvezőtlenebb segítő szerint pedig az egyik riportertől követeltek még 200 dolláron felüli összeget. Ugyanezt a dolgot Washington és más városokban is megismételték a helyi lapok és mindig más és más választ nyertek ugyanazon problémával. Maga ez a tény mutatja, propagandájában kerülnie kell minden ultranacionalista szólamot és elsősorban szociális, népies irányt kell követnie. Az elnyomott magyar nincstelen a felszabadítóit várja és nem hajlandó tovább délibábok után futni. Többek között ez az egyik magyarázata annak, hogy még áléit állapotban van. A külföldi magyarság legfőbb feladata, hogy a honmentő forradalmi gondolatot magáévá téve- minden lehetőt elkövessen, hogy ez az S.O.S. hallgató fülekre találjon Magyarországon. Azok, akik a magyar kormányt és politikáját igyekeznek fehérremosni és a forradalom elkerülését tűzik ki célul, akarva-nemakarva a magyar reakció ötödik hadoszlopához tartoznak. A magyarság esetleges gyáva viselkedése megpecsételheti országunk sorsát és létében fenyegetheti. Amibe egy nagyhatalom nem hal bele, egy Tcis ország számára halálos csapás lehet. Magyarország jövőjét azzal 'szolgáljuk a legjobban, ha a je- I lenével törődünk. Először vé- j gezni kell az elnyomó fasizmus minden formájával s csak azután jöhet az épités. Nincs kitérés: harcolni kell. Egy komoly fegyveres ellenállás esetén, a Szövetségesek elismerik majd, hogy tőlünk telhető módon segítettünk a háborút megnyerni és ezt méltányolni fogják. Terveink megvalósításának legelső feltétele: a Szövetségesek teljes győzelme. Ha a középeurópai népekkel együtt harcolva kivívjuk a győzelmet, megteremthetjük az alapját egy olyan szövetkezésnek, amely Anglia, Oroszország és az Egyesült ÁJlamok támogatásával magasabb életszínvonalat, biztonságot és békét nyújt a Dunamedence népeinek s a magyarság sem lesz többé magára hagyatva. Mindenekelőtt azonban merni kell. Károlyi Mihály hogy mennyire komplikált az adóív és hogy milyen nagy szakértelem kellett arra. hogy ilyen “szörnyszülöttet” állítsanak össze. Közönséges, józan- eszü hivatalnok ilyesmire képtelen lett volna. Azért mondtam a rovat kezdetén, hogy “nekigyürkőztem” az iv kiállításának. Rövid tanulmányozás után észrevettem, hogy a kérdés-csoportok felsorakoztatása okozza a legtöbb bajt. Valakinek az a brilliáns ötlete támadt, hogy mindjárt a végső választ az első oldalon kell feltüntetni, holott négy oldalra kiterjedő kérdésekre kell felelni. így az első oldalról állandóan hátra kell szaladni a második, a harmadik meg a negyedik oldalra. Ez az ide-oda ugrálás zavarja meg a legtöbb embert. KI A FELELŐS? Azonkívül egyes kérdéseknek a nyelvezete is olyan, hogy az átlagos ember nem tudhatja mit akarnak tőle kérdezni. Hozzájárul még ehhez az “income” meg a “victory” adók összekeverése. És végre tetejébe jön az 1942-es adó elengedett részének a kiszámítása, a két évi adó hasonlitgatása, stb. stb. Szóval igazán neki kell gyür- kőzni annak, aki ezt az ivet ki akarja állítani. Éppen ezért a legtöbb adófizető nem is kísérelte megfáz iv tanulmányozását, hanem elment a hivatalos vagy félhivatalos segitefchöz, várakozott ott a sorban órákhosszán át, leszúrta a kért dijat és a vallásosak bizonyára imádkoztak, hogy ezen a nagy csapáson is keresztül estek. Egyes lapok megkísérelték kiszámítani azt, hogy az adóivek kitöltése menynyi időt rabolt el az Egyesült Államok népétől. Konzervatív számítás szerint legalább is 250 millió munkaórát vett el. százszor többet, mint a múlt év összes sztrájkjai. Roosevelt elnök a kongresz- szust okolta a komplikált adóivekért. A kongresszus viszont a kincstárt, mert annak a hivatalnokai állították össze az ivet. A tény az, hogy mindkét helyen hozzájárultak a közönség elleni nagy merénylethez. Jól tudjuk, hogy a múlt évben a pártpolitikát folytató honatyák mennyire elhúzták az adótörvény megszavazását és igy a nagy zavar már a múlt év március havában kezdetét vette. Viszont az adó-iv tényleges kiállítása mutatja, hogy mivé fejlődik a bürokrácia, ha a néptől elzártan, irodákban működik. A lapok megállapították, hogy ezt a komplikált adóivet a Treasury Department két régi hivatalnoka állította össze. Mindkettő 20 év körül dolgozik a kincstári irodában, igy igazi “szakértőknek” tartották őket és még a fellebbvalóik sem mertek igazítást végezni az általuk elkészített ivén. Azonban a két évtizedes központi irodai munka olyan messzire távoli- totta őket a tényleges adófizetőktől, hogy olyan nyelvezetet használnak, amit az átlagos ember nem ért meg. Ez a tulságba vitt adószeren csétlenség tehát a bürokrácia és a pártpolitika házasságának a szörnyszülötte.
