Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-11 / 1310. szám

1944. március 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal illegális mozgalom tevékenysé­gét. Mindehhez azonban komoly ideológiai vértezetre is szükség van. Milyen nevetséges, hogy az ellenzék is, szinte felülről be­szélve “testvéri jobbot kínál” a szomszédnépeknek. Azt hiszik talán, hogy amazok rögvest el­felejtik Horthyék szerepét or­száguk elpusztításában? Hiszen még ma is, az ellenzéki padso- rokbór azért kérik a magyar csapatoknak az orosz frontról való visszavonását, mert a “ju­goszláv partizánok elleni harc­hoz az országnak szüksége le­het rájuk”. És ezt a kijelentést az egész ellenzék tapssal kisé­ri ! Pedig éppen ellenkezőleg: Tito partizánjaival együtt kel­lene harcolnunk a közös ellen­ség ellen, hogy a közös harc folytán megteremthessük azt a baráti szellemet, amelyet naci­onalista uszítok igyekeztek ki-, ölni a népekből. A közös harc el fogja simítani a mestersége­sen táplált ellentéteket, a sem­mitmondó udvarlások hatásta­lanok maradnak. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a harcot nem lehet izolál­tan folytatni és igénybe kell vennünk az angolszászok, az oroszok és a szomszédnépek se­gítségét. Nem kell visszariad­nunk az orosz fegyverek elfo­gadásától. Az 1848-as szabad­ságharcot az orosz cár segítsé­gével győzték le, az uj felkelést a hősies Vörös Hadsereg fogja feléleszteni. ELÉRTÜNK A TIZEN­KETTEDIK ÓRÁHOZ A tizenkettedik órában, a harc utolsó szakaszában, döntő fontossággal bir, hogy megér­tést keressünk a csehekkel és az oroszokkal. Vissza kell uta­sítanunk az “álnok esetiekről” és a “bolsevista kisértetről” szóló mende-mondákat. Az oro­szok haladó, demokratikus kor­mányokat kívánnak. A teherá- ni találkozás után egyszer és mindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy a három nagy­hatalom teljes egyetértésben fog eljárni és hogy a háború után Oroszországnak döntő szava lesz Délkeleteurópában és igy a magyar kérdésben is. Benes oroszországi útja és az orosz-cseh egyezmény viszont azt jelenti, hogy Moszkvába Csehszlovákián keresztül vezet az ut. Ne felejtsük el, hogy közvetlenül a teheráni találko­zás után az Angolszáz Hatal­mak is közeledtek Tito marsall­hoz és Mihajlovicsot, aki köz­tudomásúan- oroszellenes, elej­tették. Legyen intő példa szá­munka a bulgár békeajánlat sorsa. Hiába kopogtattak azzal, hogy amennyiben megtarthat­ják a birtokukban lévő “szer­zett” területeket- hajlandók szakítani a németekkel. A Szö­vetségesek határozottam nem­mel feleltek, pedig hát a bolgá­rok nem vettek részt az Orosz­ország elleni háborúban. Ne fe­lejtsük el, hogy Hull amerikai külügyi államtitkár legutóbbi nyilatkozatában figyelmeztet­te Németország csatlósait, hogy jelenlegi politikájuk folytatása esetén ugyanolyan bánásmód­ban részesítik őket, mint a né­meteket. Hasonlóan nyilatkoz­tak az angol és az orosz lapok is. A magyar ellenzéknek tehát MUNKA KÖZBEN ‘(gb) ROVATA“ AZ ADÓFIZETÉS KESERVEI: Az egyik este nekigyürkőz- tem, hogy kiállítom azt a bizo­nyos hivatalos Írást, amelynek kitöltése rajtam kívül még va­lami ötven millió másik szen­vedő alanynak is nagy gondot okozott. Úgy van, nyájas olva­só, mint ahogyan sejted- az a bizonyos hivatalos Írás an “In­come and Victory Tax Return” név alatt vonult be a napokban az Egyesült Államok békés ott­honaiba ,hogy felforgassa azo­kat olyanformán, mintha egy kisebbszerü földrengés érte vol­na őket, vagy legalább is ellen­séges repülők szele sodort vol­na el felettünk. Az adófizetés már ősidők óta egyike a leggyülöltebb aktivi­tásoknak-. Adót az emberek még a normális körülmények között sem szeretnek fizetni, mégkevésbé akkor, ha a viszo­nyok abnormálisak. Ma pedig nemcsak a viszonyok, de maga az adó is abnormális- — hihe­tetlenül magas, legalább is a munkások részéről. Évekkel ez­előtt, amikor azzal dicsekedtek, hogy Amerikában senki sem fi­zet adót, ki mert volna arra gondolni, hogy egyszer csak a munkás keresetének minden öt dollárjából egy dollárt lehúz­nak adóra?! Sőt mi több, azt halljuk, hogy az adót még en­nél is magasabbra akarják emelni. Akkor egyszer csak el­jutunk oda- hogy a fenti mon­dást igy lehet átalakítani: Ame: rikában mindent elvisz az adó. Mondom, az adót nem sze­retjük fizetni akkor sem, ha kicsi és még kevésbé, ha ma­gas. Most azonban az adófize­tés terhéhez még hozzáadtak egy másik nehéz, — mint sok esetben kiderült, életveszélyes feladatot is. Ez annak a bizo­nyos hivatalos Írásnak a kitöl­tése. KIVONULT A VÖRÖS KERESZT Pár hét óta tele vannak a lapok, hogy milyen nagy ne­hézségekbe ütközik az adó-iv (nevezzük igy) kitöltése. Már jó pár héttel ezelőtt iskolákat állítottak fel, amelyekben ügy­védek- politikusok és hasonló firkászok hivatalos adócső- szöktől tanulták az ivek helyes kitöltését. Ezek aztán tele ra­gasztották az üres boltok abla­kait nagy hirdetéseikkel, ame­lyeknek árnyékaiban öt, hét meg tiz dollárokért állították ki az adófizető alanyok iveit. In­gyen csak az adóhivatalban ad­tak segítséget, de ott olyan so­kan jelentkeztek, hogy a 10-12 órai várakozás a sorban már megszokott dologgá lett. Köz­ben azonban a gyengébbek kö­zül sokan összeestek és azért a Red Cross több ilyen adóhiva­talba kirendelte az osztagait első meg második segélyadás­ra. Az első segélynyújtás az eszméletrehozatalból állott, a második pedig az élelmezésből, mert a hosszú várkozásban már éhségtől is elnyengültek az adó­fizetésért törtető alanyok. Az egyik clevelandi újság hat riporterét ugyanazon kereseti és egyéb adózási feltételeket tartalmazó problémával hat kü­lönböző “vizsgázott” segítőhöz küldte és mindegyik más és más választ adott. Aztán ugyan­az a hat riporter az adóhiva­talban hat hivatalos adótiszttől kért segítséget az ivek kiállítá­sára ugyancsak az első eredeti azonos problémával. Itt is hat különböző választ kaptak. A legkedvezőbb válasz szerint az egyik riporternek visszajárt va­lami 23 dollár; a legkedvezőt­lenebb segítő szerint pedig az egyik riportertől követeltek még 200 dolláron felüli össze­get. Ugyanezt a dolgot Wash­ington és más városokban is megismételték a helyi lapok és mindig más és más választ nyertek ugyanazon problémá­val. Maga ez a tény mutatja, propagandájában kerülnie kell minden ultranacionalista szóla­mot és elsősorban szociális, né­pies irányt kell követnie. Az elnyomott magyar nincstelen a felszabadítóit várja és nem haj­landó tovább délibábok után futni. Többek között ez az egyik magyarázata annak, hogy még áléit állapotban van. A külföldi magyarság leg­főbb feladata, hogy a honmen­tő forradalmi gondolatot magá­évá téve- minden lehetőt elkö­vessen, hogy ez az S.O.S. hall­gató fülekre találjon Magyaror­szágon. Azok, akik a magyar kormányt és politikáját igye­keznek fehérremosni és a for­radalom elkerülését tűzik ki célul, akarva-nemakarva a ma­gyar reakció ötödik hadoszlopá­hoz tartoznak. A magyarság esetleges gyáva viselkedése megpecsételheti országunk sor­sát és létében fenyegetheti. Amibe egy nagyhatalom nem hal bele, egy Tcis ország számá­ra halálos csapás lehet. Magyarország jövőjét azzal 'szolgáljuk a legjobban, ha a je- I lenével törődünk. Először vé- j gezni kell az elnyomó fasizmus minden formájával s csak az­után jöhet az épités. Nincs ki­térés: harcolni kell. Egy ko­moly fegyveres ellenállás ese­tén, a Szövetségesek elismerik majd, hogy tőlünk telhető mó­don segítettünk a háborút meg­nyerni és ezt méltányolni fog­ják. Terveink megvalósításának legelső feltétele: a Szövetsége­sek teljes győzelme. Ha a kö­zépeurópai népekkel együtt harcolva kivívjuk a győzelmet, megteremthetjük az alapját egy olyan szövetkezésnek, amely Anglia, Oroszország és az Egyesült ÁJlamok támogatá­sával magasabb életszínvonalat, biztonságot és békét nyújt a Dunamedence népeinek s a ma­gyarság sem lesz többé magá­ra hagyatva. Mindenekelőtt azonban merni kell. Károlyi Mihály hogy mennyire komplikált az adóív és hogy milyen nagy szakértelem kellett arra. hogy ilyen “szörnyszülöttet” állítsa­nak össze. Közönséges, józan- eszü hivatalnok ilyesmire kép­telen lett volna. Azért mondtam a rovat kez­detén, hogy “nekigyürkőztem” az iv kiállításának. Rövid ta­nulmányozás után észrevettem, hogy a kérdés-csoportok felso­rakoztatása okozza a legtöbb bajt. Valakinek az a brilliáns ötlete támadt, hogy mindjárt a végső választ az első oldalon kell feltüntetni, holott négy ol­dalra kiterjedő kérdésekre kell felelni. így az első oldalról ál­landóan hátra kell szaladni a második, a harmadik meg a negyedik oldalra. Ez az ide-oda ugrálás zavarja meg a legtöbb embert. KI A FELELŐS? Azonkívül egyes kérdéseknek a nyelvezete is olyan, hogy az átlagos ember nem tudhatja mit akarnak tőle kérdezni. Hoz­zájárul még ehhez az “income” meg a “victory” adók összeke­verése. És végre tetejébe jön az 1942-es adó elengedett részé­nek a kiszámítása, a két évi adó hasonlitgatása, stb. stb. Szóval igazán neki kell gyür- kőzni annak, aki ezt az ivet ki akarja állítani. ­Éppen ezért a legtöbb adófi­zető nem is kísérelte megfáz iv tanulmányozását, hanem el­ment a hivatalos vagy félhiva­talos segitefchöz, várakozott ott a sorban órákhosszán át, le­szúrta a kért dijat és a vallá­sosak bizonyára imádkoztak, hogy ezen a nagy csapáson is keresztül estek. Egyes lapok megkísérelték kiszámítani azt, hogy az adóivek kitöltése meny­nyi időt rabolt el az Egyesült Államok népétől. Konzervatív számítás szerint legalább is 250 millió munkaórát vett el. százszor többet, mint a múlt év összes sztrájkjai. Roosevelt elnök a kongresz- szust okolta a komplikált adó­ivekért. A kongresszus viszont a kincstárt, mert annak a hiva­talnokai állították össze az ivet. A tény az, hogy mindkét he­lyen hozzájárultak a közönség elleni nagy merénylethez. Jól tudjuk, hogy a múlt évben a pártpolitikát folytató honatyák mennyire elhúzták az adótör­vény megszavazását és igy a nagy zavar már a múlt év már­cius havában kezdetét vette. Viszont az adó-iv tényleges kiállítása mutatja, hogy mivé fejlődik a bürokrácia, ha a nép­től elzártan, irodákban műkö­dik. A lapok megállapították, hogy ezt a komplikált adóivet a Treasury Department két ré­gi hivatalnoka állította össze. Mindkettő 20 év körül dolgozik a kincstári irodában, igy igazi “szakértőknek” tartották őket és még a fellebbvalóik sem mertek igazítást végezni az ál­taluk elkészített ivén. Azonban a két évtizedes központi irodai munka olyan messzire távoli- totta őket a tényleges adófize­tőktől, hogy olyan nyelvezetet használnak, amit az átlagos ember nem ért meg. Ez a tulságba vitt adószeren csétlenség tehát a bürokrácia és a pártpolitika házasságának a szörnyszülötte.

Next

/
Thumbnails
Contents