Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-26 / 1308. szám
1944. február 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal JEGYEZD MEG... Ajánlja: St. Visi,. Joseph Riquet de Chimay, belga herceg, feladta a rangját és amerikai polgár lett. Úgy látszik felismerte a modern idők folyamatát. Ottó Habsburgot is felvilágosíthatná. 1941. december 7-ike és 1944 január 1. között a hadi iparokban 37 ezer munkás halt meg ipari balesetek folytán. A harctereken csak 30.100 katona esett el. Mégis olyan elégedetlenek ezek a hadimunkások? Péter, szerb király belátta, hogy még a királyság sem sokat ér ország nélkül, igy azt mondják, visszament Szerbiába és Mihajlovics segítségével ott alakított egy uj kormányt. Ez az uj kormány Titot egységbontónak, rombolónak nevezte. A németek is. Sőt nagy dijat ígértek ha el tehetnék lábalok Akinek van végcélja az életben, vagy a végállomást ismeri, az tudja, mennyit haladt a cél felé. De akinek nincs célja, az nem érhet közelebb a célhoz, amely részére nem létezik. Ezt legszembeütőbben megállapíthatjuk az angol-amerikai külü- gyek kezelésénél. Amig azon aggódnak, hogy mi a Szovjetek tervei, nekik nincsen semmi tervük. Nekik éppen olyan jó egy átvedlett fasizta, egy kikopott király, mint egy vörösnek beállított Tito, vagy Stalin. A finnek is elmodhatják a nagy magyar hőssel együtt, kinek a hátára ugrott egy török és a magyar hős kiabált “törököt fogtam, de nem enged”. A finnek is szövetséget kötöttek Hitlerrel, de nem tudnak tőle szabadulni. A fiatalok problémája annál nehezebbnek látszik, mentő) öregebbek vagyunk. Már azzal vádolnak bennünket, hogy nem bírjuk őket megérteni. Az angol-amerikai vezérek is beleegyeztek, hogy a háborút előidéző fasizta-náci vezéreket bíróság elé fogják állítani, már azokat, akik nem vedlenek át demokratákká. Ezt olyan formában képzelem el, mint a vadnyugaton a ló tolvajokkal csináltak. Jó erős börtönökbe zárták őket és agyonlőtték a tömeget, ha felakarták őket húzni. Mindenkinek van tervezete, hogy mit csináljanak a náci vezérekkel a háború után. Én csak azt tanácsolnám, ha valaki meghallgatná a tanácsomat, hogy hagyják őket bujkálni, szabadon, ahol könnyen megfoghatják azok, akiket a vágóhidra vittek. Azt hiszem, hogy az elkeseredett, agyonkinzott német nép, jobban elbánik majd velük, mint az angol-amerikai bíróság, amelynek szokása, hogy csak a kis tolvajokat bünteti meg. A munkások besorozási törvény helyett, azt hiszem egy 20 százalékos béremelés sokkal hathatósabb volna a hadianyagok termelésének fokozására. De hát a mi nagyon okos vezéreink is, úgy akarják a bajt orvosolni, mint a részeges ember, a berugottság után beállt fejfájást pálinkával gyógyítja. Ha egy három tagú családnak volna is, hatezer dollár vagyona, a hideg statisztikai kimutatás szerint, még azoknak semmijük sincs, mert még a ma született csecsemő is tartozik kétezer dollárral. Ugyanis, annyi jut fejenként a federal kormány által felhalmozott adósságból minden egyes egyénre. Nagyon szép örökséget hagyunk az uj generációra. És még akadnak akik azt követelik, hogy az öregeket tiszteljék, becsüljék. Miért? Már csak ennél rosszabb, nagyobb káoszt nem csinálhattak volna még a barbárok sem. Az élet olyan, mint a cifra szép leány. A festéktől, cicomától nehéz a valót meglátni. Szépnek néz ki, de csak amikor ki van festve. Attól félnek, hogy a háború után, nagy lesz a bevándorlás az a sok ország nélküli király és templom nélküli pap, mind ide zarándokol. Nézzük csak — templom, kolostor, kápolna, zárda, papnöveldén kívül még milyen épületek vannak Olaszországban? A Magyar Bányászlap krokodil könnyeket hullajt, hogy milyen károkat szenvedett a General Motors a Dániában levő telepein elkövetett szabotázsok révén. Fáj Fisher urnák, hogy ez az amerikai tőkével működő telep, nem készítheti tovább is a fegyvereket és lövegeket a németek részére az amerikai 1 fiuk legyilkolására. HETVEN ÉVE SZERVEZETT MUNKÁS CLEVELAND, feb. hó — Az American Federation of Laborhoz tartozó Molders’ Union a napokban ünnepséget rendezett a 91 éves Nick Zins nevű tagjának, abból az alkalomból, hogy Zins már 70 éve állandóan jótálló tagja a szervezetnek. Ilyen rekordot valószínűleg az amerikai szervezett munkások között senki más fel nem tud mutatni. Zinstől kérdezték, hogy milyen tanácsot ad a szervezett munkásság részére, amire ezt a választ adta: “A munkásság ma igen könnyedén veszi azon munkás jóléti előnyöket, amelyeket hosszú éveken át tartó nagy harcok árán kellett kivívnunk. Az ily előnyök fölött őrködni kell.” Zins több mint 50 sztrájkban vett részt a 70 év alatt. Az egyik ilyen sztrájk egy évnél is tovább tartott, “mert akkor még nem ismerték el az unio- nokot úgy, mint most,” — mondotta a valóban veterán harcos. IDEGBETEG KORMÁNYHI- VATALNOKOK WASHINGTON, feb. hó — A kongresszus alsóházának katonai bizottsága előtt Fred G. Fraser, a washingtoni sorozó bizottság elnöke azt a kijelentést tette, hogy a sorozó orvosok igen sok magas állású kormányhivatalnokot katonai szolgálatra alkalmatlannak találnak, mert idegbetegek. A kérdés most már az, hogy idegbeteg egyének hogyan tölthetnek be magas kormányhivatalokat ? TÁRCA Pisibéjev altiszt Irta: Csehov Antal — Pisibéjev altiszt! Azzal van vádolva, hogy szeptember harmadikán szóval sértette, illetve tettleg bántalmazta Zsi- gin rendőrőrmestert. Aljagov községi bírót, Jefinov kisbirót, Ivanov és Gavrilov esküdtet, azonkívül hat más községi lakost; az első hármat hivatalos kötelességük teljesítése közben. Bűnösnek érzi-e magát? Prisibzjev ,a szivósképü kiszolgált altiszt, vigyázzba áll és rekedt, fojtott hangon minden szót élesen, mint a vezényszót hangsúlyozva felel: — Nagyságos uram, nagyságos békebiró ur! A törvény meghagyja, hogy minden ügynek elégtétel adassék a kölcsönös meghallgatás alapján. Nem én voltam a hibás, hanem a többi. Az egész eset a boldogult vizbefult hulla miatt kezdődött. Megyek harmadikán a feleségemmel, Avfiszával csendbe és rendbe; látom, mindenféle vegyes nép áll már a parton. Micsoda jog alapján gyülekezik a népség, — mondom az asszonynak. Emmár micsoda dolog? Hol mondja a törvény, hogy a népség csordába járjon? Megyek, kiáltom nekik: oszolj ! Kezdem lökdösni az emberit, menjen a dolgára mindenki, mondom a kisbirónak, hajtsa már ő is a népet.... — Megálljon. Nem csendőraltiszt maga, se biró; miért gondolja maga, hogy a maga dolga hajtani a népet? — Ne neki, ne neki! — hallatszik a terem különböző sarkából. — Nyugtunk sincs már tőle, nagyságos uram! Tizenöt éve szenvedünk miatta! Mióta hazagyütt a szolgálatból, azóta akár a pokol a község. Baja volt neki mindenkivel!! — Úgy is van, nagyságos uram — mondja az egyik tanú, a községi biró. — Panaszunk van az egész világ előtt. Nem lehet megmaradni ezzel az emberrel. Ha búcsú van a faluban, lakodalom, akármiféle eset, ő mindenütt kiabál, lármáz, mindenütt rendet akar tenni. A kölyköknek a fülit cibálja, az asszonyok dolgának utána jár; baj ne legyék evvel-avval, akár az após a háznál, olyan. A napokban is járta be a házakat sorra, hogy, azt mondja, énekelni ne énekeljenek az emberek, lámpát ne gyújtson senki este. Azt mondja, nincs erre törvény, hogy muszájjon este énekelni. — Várjon, még majd rákerül a sor az ön vallomására is — mondja a biró —, most hadd folytassa Prisibéjev. Folytassa Prisibéjev! — Igenis — recsegi az altiszt. — Azt mondja, nagyságos uram, nem az én dolgom hajtani a népet. Hát, helyes kérem. De ha az rendzavarás? Nem lehet azt hagyni kérem, hogy f éktelenkedj ék a nép. Arra nincs törvény, hogy lehet szabadjára hagyni a népet. Én kérem abban sem egyezek bele. Ha én nem oszlatom, meg utána nem járok, ki oszlassa? Nem tudja azok közt egy se a rendet, az egész faluba, nagyságos uram, én vagyok az egyetlen, aki tud bánni a tanulatlan néppel, én ahhoz értek. Nem vagyok én paraszt, kiszolgált altiszt vagyok, raktári őrmester voltam Varsóban, a stábnál, hogy letelt az időm, szolgáltam a tűzoltóságnál, aztán hogy a meggyöngült betegségi állapotomból kifolyólag ott kellett hagyni a szolgálatot, két évet töltöttem a humanista főgimnáziumban, portási rangfokozatban. Én, kérem, tudom a rendet. De a paraszt, az egyszerű ember, nem tudja — arra való, hogy szótfogadjon, mert kérem a maga érdekében. Itt van kérem ebbe az esetbe is. Oszlatom a népet — a parton meg, a homokon a vizbefult hulla hever. Micsoda alapon — kérdem — fekszik itt az ember? Hol itt a rend? A rendőrőrmester tátja a száját. Őrmester — mondom neki —, a hatóságnak mér nem jelented? Lehet, hogy magától fűlt bele a vízbe a hulla — lehet, hogy Szibéria jár érte valakinek. Lehet, hogy itten bűntény és gyilkosság esete forog fenn. Zsigin őrmester meg oda se hederit, csak szíjjá a cigarettáját. “Micsoda komendánsuk van itt maguknak, — kérdezi. — Honnan a fenéből került? Tán mi a magunk fejéből nem tudjuk a rendet?” De látom — mondom neki szamár, hogy nem tudod, ha tátod a szád és oda se hede- ritsz! “Tegnap azt mondja, jelentettem a csendőr kerületnek.” Mért, azt mondom én — a csendőrkerületnek? Hol a törvény ,amelyik ezt Írja elő? Viz- befulásnál, elgázolásnál, meg más hasonló tekintetben mit tehet a csendőrkerület? Itt, mondom, bűntény esete forog fenn — polgári eset. Küldöncöt kell küldeni, mondom, a vizsgálóbíró úrhoz, meg a biró urakhoz. Meg, legislegelébb jegyzőkönyvet kell felvenni, de rögtön — és elküldeni a békebiró urnák. Nem, az őrmester csak hallgatja és nevet. Meg a parasztok is nevetnek. Mind nevetett, nagyságos biró uram. Eskü alatt bizonyítom, ha kell. Ez is nevetett, meg ez is, meg az őrmester is. Mit röhögtök itt ezen, amit mondok? — kérdezem. — De az őrmester még mondja; “A békebirónak, mondja, az ilyen eset nem illető.” Már erre a fejembe szállt a vér. őrmester, mondtam a békebiró úrról vagy nem mondtad ? — fordult az altiszt Zsiginhez. (Folytatjuk)
