Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-26 / 1308. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 FEB. 26 NUMBER 1308 SZÁM John L Lewis újból kívül maradt (f.) Amióta John L. Lewis kivezényelte a bányászokat a CIO-ból és gyűlöletes ellenségévé vált Phillip Murraynak a CIO konkurrens elnökének, állandóan napirenden van a bányászok visszaterelése az AFL- be. Ez volna tulajdonképpen a visszaadott pofon a CIO-nak. Többször már már ugylátszott, hogy a visszacsatlakozás elintézést nyert, amikor az utolsó pillanatban a kulisszák mögötti tanácskozáson elgáncsolták. Most ugyanígy történt, amikor a Miamiban ülésező AFL végrehajtó tanácsa Lewisék vissza- sétálását megtagadta. Pedig előzetesen úgy Green, mint Lewis az előzetes tanácskozásokon mindenben megegyeztek és belevonták Tobin- nak a Fehér Ház munkaügyi szakértőjének a jóváhagyását is. És amikor mindent simán elintéztek és befejezett tény volt, hogy a bányászok visszamennek az AFL-be, Lewist sür- gönyileg tudatták a Miamiban ülésező AFL vezérek, hogy a visszacsatlakozást ideiglenesen megtagadni kényszerültek és további tanácskozásra a bizottsághoz utalták vissza. Lewis nagyon feldühödött a határozaton és erélyesen követelt bővebb magyarázatot, amit meg is kapott, mely után két heti vakációra vonult vissza a napsütéses délre. Akik ismerik azt mondják, hogy valami nagy dolgok fognak történni Lewis és AFL csatapátéban, mert Lewis rendszeresen a vakációja alatt tervezi ki hadműveleteit. Annyi már előre kiszivárgott, hogy Lewis és az AFL harc mögött nincsen semmiféle szervezeti ellentét vagy akadály többé, hanem kizárólag politikai okok rejtőznek mögötte. Ez már látható volt a Miami-i tanácskozáson, amikor Lewis visszavétele mellett Hutcheson a carpenter cár kardoskodott a legjobban, aki máskülönben ősi ellensége Lewisnek, csak mint republikánus rokonlelkek találtak egymásra. Az AFL vezérei jórészben demokrata politikusok vagy a divatlap szerint ábrázolva őket New Deal emberek és ezért gyanús szemmel nézték Hutcheson erőlködését Lewis mellett. Állítólag Lewis manőverezése a közelgő politikai jelölésekre és választásokra lett volna kihatással ezért az AFL politikusai jobbnak látták visszautalni a bizottsághoz, ami. annyit jelent, hogy a választások ide, jére el van temetve. Csak természetes, hogy ilyen hatalmas pofoncsapás után kell egy kis pihenő Lewisnek, hogy újra lábra állva, legalább látszólagos vezérként tündököljön a nagy politikai handabandázásban. A bányászok akiknek érdekeit tulajdonképpen Lewisnak képviselni kellene, legalább is ezért fizetik ki neki a nehéz ezreseket, gondolkodhatnak afölött, hogy vájjon hány százalék erejéig történik Lewis manőverezése az ő érdekükben. Rá fognak jönni nagyon könnyen arra, hogy a vezér ur mint mindig, úgy most is messzire eltért a munkás érdekektől és a saját céljai érdekében a bányász munkásokat használja föl. Annak idején amikor a bányászoknak azt kiabálták, hogy i ki kell vonulni az AFL-ből és a j CIO-ba kell szervezkedni, mi .megmondottuk, hogy csöbörből- vödörbe estek. Sokan elitéltek j bennünket azért az állásfoglalásunkért amit a CIO alakulása idején elfoglaltunk és állítottuk, hogy a CIO szerkezetében belső és külső formájában valamint vezetésében egy és ugyanaz, mint az AFL. Az amerikai munkásosztály megbocsáthatatlan becsapása volt az, hogy az ipari szervezkedés eszméjét fölhasználta egy másik szakszervezet megcsinálásá- ra. Úgy a bányászoknak, mint az összes munkásoknak okulni kell a múltak hibáin és nem szabad engedni labdaként dobálni magukat a vezér urak érdekében. Éppen ideje volna, ha a vezér urak politikai manőverezéseinek véget vetne a munkásság és faképnél hagyva őket, végre fölismerné az igazi utat az ipari szervezkedés terén és j szervezkednének a saját gazda-1 sági előnyeik és felszabadulásuk érdekében. A szakszervezetek egyesítése nem oldja meg a munkásosztály jövőjét. Az összes ipari munkások EGY NAGY SZERVEZETBEN való egységesítése a felszabadulás kulcsa. Ezt kell megértse a munkásság és bátran nézhet a jövő elé, mert saját maga lehet jövőjének a kovácsa. A munkaerő kíméletlen kihasználásának erőszakos sürgetője Charles E. Bedaux francia származású mérnök, a floridai Miami egyik szállodájában öngyilkos lett. Sorozatos cikkekben ismertettük a Bérmunkásban is Bedaux rendszerét, amely a munkaerőnek olyan mérvű kihasználását alkalmazta, ami ellen nemcsak a munkás, de a munkásszervezetek is nem egyszer sztrájkkal voltak kénytelenek tiltakozni. Csak természetes, hogy ebben az időben, amikor Bedaux agya a munkások nagyobb kihasználása érdekében működött ünnepelt egyén volt nemcsak hazájában, de mindenütt, ahol a munkás kizsákmányolása folyik. Tervének Franciaország szűknek bizonyult, Amerika tőkés- osztálya örömmel fogadta terveivel együtt. Amerikai polgár lett. öngyilkosságának okát a híradás azzal magyarázza, hogy hazaárulás vádja alatt állt. A munkásság gyűlölt ellensége elárulta osztályát a tőkés osztályt is a gyűlöletes náciknak. A bíróság helyett önmaga végzett életével. Ha majd a fiaink végeznek a nácikkal, jó volna ha megértenék, hogy a harcnak nem lesz még akkor vége. Még itthon lesznek a NAMZIK (National Association of Manufacturers), akik nagyon is készülnek a harcra. A Vörös Hadsereg diadalmas előnyomulása egyre hangosabbá teszi azokat, akik a háború előtti lengyel határok visszaállítását követelik. Az angol és az amerikai reakciós sajtóban felvetették azt a kérdést, hogy minek felszabadítani az európai országokat a náci elnyomás alól, ha a jövőben a bolshevik elnyomás alá kerülnek. Az ily irányú propagandának célja az Egyesült Nemzetek összeveszitése és lehet az, hogy Hitlerék is csak abban reménykednek, hogy egy ilyen összeveszés még megmenteheti őket a teljes katonai vereségtől. Az orosz-lengyel kérdésről a napokban egy igen tárgyilagos könyv hagyta el a sajtót. A szerzője Joachim Josten nevű anti-náci német újságíró, aki a náci párt hatalomra jutása után Dániába menekült, de a németek elfogták és jó ideig koncentrációs táborban volt. Josten jelenleg Angliában tartózkodik. Angol nyelven irt könyvének a cime: “What Russia Wants?” Az alábbi adatokat ebből a műből vettük. — Szerk. Oroszország és szövetségesei között azon kérdés után, hogy mit tegyenek a levert Németországgal, a legtöbb vitára a lengyel határok adnak okot. Ezt a kérdést annyira elhomályosítják a sok felesleges frázissal, hogy az alábbi tények ismerete nélkül ebben az ügyben nem lehet világos képet alkotni. A jelen háború előtti lengyel köztársaságot a Versailles Béke hozta létre. Az ország nyugati határait azonnal megszabták, de a keleti határok, vagyis az oroszok felé eső határvonal sok vitára adott okot. A történelmi múlt után nem lehetett menni, mert a vitás terület egyszer az oroszoké, máskor a lengyeleké volt. így a szövetséges hatalmak egy bizottsága, amelynek elnöke Lord Curzon, angol külügyminiszter volt, az etnográfiai alapot vette, vagyis a lakosság nemzetisége szerint igyekezett a keleti határvonalat megszabni. Ez a bizottság 1919 december 8-án megszabta azt a határvonalat, amelyet az elnöklő Curzon után “Curzon vonalnak” neveznek. A lengyelek nem elégedtek meg az igy kapott területekkel, pedig Lord Curzon igazán nem lehetett rokonszenvező a bol- shevikokkal. A Curzon vonal a Wilson 14 pontjának a kifejezője lett. Ezen pontok közül a 13-ik igy szól: “Vissza kell állítani a független lengyel államot úgy, hogy magában foglalja azon területeket, amelyeken kétségen kívül lengyel ajkú népek laknak.” HÁBORÚT KEZDTEK A lengyelek ily lengyel területeknek tartották a Curzon vonalon túl eső területeket is és' nem törődve a bizottság ajánlatával, háborút kezdtek a hosz- szu kül és belháboruban elgyengült oroszok ellen. Az oroszok azonban összeszedték magukat és 1920-ban Tukhachevsky tábornok vezérlete alatt alaposan megverték a lengyeleket, visz- szaszoritották őket egész Varsóig. A kétségbeesett lengyelek segítséget kaptak a franciAz orosz-lengyel kérdés
