Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-02-05 / 1305. szám

1944. február 5. BÉRMUNKÁS 7 olöai Választások előtt Régi politikus cselfogás az, hogy a választások előtt olyan jelszavakkal jöjjenek ki, ame­lyek alkalmasak arra, hogy a tömegek tisztán látását befo­lyásolják és a szavazataikat a maguk részére szerezzék meg. A háború kitörése óta a re­akció a katonaságot igyekezett a munkások ellen kijátszani. A szervezett munkások minden bér és munkaviszony javítási törekvéseik ellen, azt hozták fel, hogy a katonák havi 50 dol­lárért az életüket áldozzák, ne­kik nincs megszabott munka­idejük, nem kapnak túlórázás­ért másfélszeres fizetést. Sajnos, nem csak a reakciós polgári lapok, hanem a külön­böző tábori újságok, amelyeket a parancsnokságok adnak ki, átvették ezt az uszítást és meg­lehetős eredményt értek el a katonák között, kiknek 99 szá­zaléka munkások gyermekeiből kerül ki, akiknek nemcsak a szüleiknek, de maguknak is életbevágóan fontos érdekük az, hogy a munkások életstan­dardja és munkaviszonya, mely­ért annyit harcoltak, fénma- radjon akorra is, amikor leve­tik a mundért és ismét a gyár­ba vagy a gyár elé állanak. A reakció régóta követelte, hogy a munkásokat is sorozzák, illetve minden munkás katoná­nak nyilvánitassék, mint ez megtörtént Angliában, Auszt­ráliában és Kanadában. A ka­tonai fegyelemmel vélték elér­ni a munkáshiány megoldását, hogy a munkást oda vihessék, ahová a szükség parancsolja. De a be nem vallott cél, a bér­harcok megakadályozása és az uniók összetörése volt. Miután az elnök ezt a törvényt ellenez­te, meghozták az elnöki vétó dacára is a sztrájk ellenes tör­vényt, amely amint tudjuk a gyakorlatban a szervezett mun­kások ellenállásán megtört.. Meglepetésként hatott az el­nöki üzenet- ama része, amely­ben az elnök maga sürgeti a munkások katonai fegyelem alá való helyezését, kikötve, hogy a meglevő bérek és egyéb jo­gok fenmaradnak akkor is, ha a miAikást a meglevő munkahe­lyéről máshová vezénylik is. A zárt mühelyi szerződések érvé­nyesek azokra is, akiket ilyen telepekre vezényelnek. Mindezek dacára ezt a tervet ellenzik a szervezett munkások, már elvi szempontból is, mert elveszi a munkások szabadsá­gát. De ugyancsak ellenzi most már a reakció is, egyrészt mert nekik nem elég reakciós, más­részt mert az elnök ezzel a po­litikai fogással kielégítette a katonai tömegnek reakció által belenevelt óhaját. Már pedig a katonai szavazatok, amelynek a száma 11 millió, nagyot nyom a latba. A munkások felé az elnök az “Uj alkotmányt” a társadalmi biztosítás kiterjesztését, mun­kásvédő jogok fentartását, a munkához való jog biztosítását ígérte. Ezzel a két csoporttal szemben a reakció most a “munka szabadságának” a vé­delmét hangsúlyozza, igy akar­ja a remélt katonai szavazatok elvesztését, a munkás szavaza­tok megnyerésével ellensúlyoz­ni. A helyzet az, hogy ha volt is, ma már nincs munkáshiány, számtalan gyár csökkenti a ter­melést, az újonnan besorozottak helyét bőven pótolja, a közben munkaképes korba nőt ifjak, a női munkások és a hadseregből különféle okokkal elbocsátot­tak. A munkások bérmozgalmait, sem sztrájk ellenes törvénnyel, sem sorozással megoldani nem lehet, főleg nem lehet kielégítő termelést biztosítani. Rabszolga csak rabszolga munkát végez és az ma a felfokozott igények mellett nem képes ellátni a had­sereg szükségletét. A munkabé­reknek a drágasághoz mérten való általános felemelése, a to­vábbi drágítás megakadályozá­sa sokkal jobban biztosítsa a zavartalan termelést, mint egy tucat tilalmi törvény. Ezt jól tudják a fehér ház­ban is, de az idén választások lesznek és a tömegeknek az el- kábitására politikai jelszavakra van szükség. Ez hozta életre a “Munka besorozását” is. Kovách Ernő ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 5.00 G. Barca, Bridgeport ___12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ......... 4.00 P. Csorba, New York ....... 5.00 M. Danka, Cleveland ....... 5.00 L. Decsi, Akron ............... 5.00 St. Detky, Phila............. 6.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland ...........12.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 J. Farkas, Akron .............. 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 9.00 L. Fülöp, New York .... 3.00 J. Geréb, Cleveland ......... 4.00 P. Hering, Buffalo ......... 3.00 J. Kollár, Cleveland ......... 5.00 E. Kovách, Cleveland ....... 4.00 J. Koszány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 5.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........ 5.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 5.00 J. Mogor, Cleveland ....... 1.00 A. Molnár, Cleveland ..... 5.00 J. Munczi, Cleveland ........ 4.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York ....... 5.00 P. Pika, Chicago ............... 5.00 J. Policsányi, Triadelphia 4.00 L. Rost, Phila ............... 5.00 M. Simko, Pittsburgh ..... 3.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ..... 5.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 5.00 J. Varga, Cleveland •_...... 4.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ...... 8.00 J. Zára, Chicago ..........*..... 5.00 T ARCA A háború vége Irta: Karinthy Frigyes A lapok még vitatkoztak és találgatták: az egyik a Darda­nellák kérdésében látta a dön­tést, a másik az angol sziget blokádjáról beszélt. A megin- terjuolt politikai nagyságok kö­zül az egyik tisztán gazdasági kérdésnek tekintette az ügyet, a másik esküdött rá, hogy min­den attól függ, vájjon lehet-e a vámszerződést Bulgária meg­kerülésével oly módon nyélbe ütni, hogy részint a skandináv egyezmény ne sértse a perzsa vasut-társaság ázsiai érdekeit, részben pedig az angol gyar­matpolitika Amerika szemében ne tegye lehetetlenné az auszt­ráliai bányaterület által érin­tett középeurópai helyzet mi­benlétének statusát. Eközben pedig Csutak And­rás közlegény a háború tizedik hónapjának egyik napján na­gyot ásított a lövészárokban és odaszólt Kemény János őrveze- tőnek: — Hej, freiter ur, szép ez is, az már igaz, de azért mégis csak azt mondom, hogy már igen szeretném megnézni a há­zam tájékát. Két napja fúrt egy eperfára gondolok, ami a kertecskénk végiben áll, hogy én azt igen szeretném megnéz­ni, mer nem akar eszembe jut­ni: balra görbül-e a dereka, vagy jobbra; oszt addig nincs nyugtom, mig meg nem néz­tem. Mondok: öleget vertük már a muszkát, meg a rácot, hadd fusson má haza az is, oszt mondja el a fajtájának: más­kor ne kezdjen ki a magyarral. Kemény őrvezető nem felelt közvetlen alattvalójának, de a beszéd szeget ütött a fejébe. Egy óra múlva átment a csaj­káért és útközben odaszólt ba­rátjának. Nemecsek káplárnak: — Egyszer már haza kéne nézni, káplár ur, — mit gon­dolsz, várnak már minket, igaz? Nemecsek káplár aznap este Balog cugszfürerrel pipázott a lövészárok szélén, nézte a csil­lagot és igy szólt: — Ez a sok ember, ami esz­tendeje ide jött a határra, úgy nézem, elvégezte dolgát. Fi­gyeld csak, cugszfürer, nemso­kára megindulunk hazafelé. Balog cugszfürer nem felelt neki, hanem Gomba őrmester­nek, jó barátjának hozta szó­ba, csak úgy mellesleg: — Azt beszélik, hamarosan kitör a béke. Hazamegyünk oszt, oszt ki-ki folytatja a mes­terségét. Gomba őrmester, földije és jó ismerőse Tuszkay kadétnak, reggel átment a tartalékba, el­mondta annak a dolgot, hogy valaki hallott valamit, nem tud­ja mi igaz belőle. Tuszkay kadét három napja a tisztekkel étkezett már ak­kor Kovács zászlósnak beszélt róla, hogy békeszelek fujdogál- nak, úgy látszik, valahol döntő győzelmet arattunk. Kovács zászlós ásított és nyújtózko­dott. — Hát bizony nem lehetetlen. Elég régen csináljuk már be­csülettel. Megmondta ezt Zsibónak, a hadnagynak is, aki éppen az­nap kapta a beosztását: áthe­lyezték a vezérkarba, aminek azért is örült, mert annál a be­osztásnál szolgált az ő ludovi- kai iskolatársa, a kedves és jó­kedvű Bársony Muki főhad­nagy. Nagyon örültek egymásnak a főhadnagy kérdezősködött a csapatról, a hadnagy elmondta, hogy minden rendben van, az egész vonalon elérték a kívánt vonalat és hogy a tisztikar, úgy látszik meg van győződve róla, hogy a háborút annak rendje és módja szerint befejeztük. — Ne mondd, kérlek, nagyon érdekes — mondta a főhad­nagy gondolkodva. Aznap este szóba hozta a dolgot, a kapi­tány elégedetten bólogatott és hozzátette, hogy az őrnagynál érdeklődik majd bizalmasan, hogy állanak a dolgok. Az őrnagy nem sokat tudott mondani az egészről, de nem tartotta lehetetlennek, hogy van valami. Annyira érdekelte a dolog, hogy felkereste barát­ját az ezredest, nem-e tud még valamit ebben az ügyben. — Kérlek alássan — szólli- totta meg még aznap délután az ezredes jó barátját a tábor­nokot, a csapatszemle után, domb aljában — nem voltál Micskeynél tegnap ? — Miért? — Beszélnek itten valamit: az altábornagy biztosan jobban van informálva. Ti ketten ösz- szejöttök, beszélhetnél vele, mi igaz a dologban. ők ketten tényleg össze is jöttek; az altábornagy azt fe­lelte, hogy mintha ő is hallott volna valamit, de itt határozot­tan állítani már azért sem le­het, mert hiszen közvetlen fel­jebbvalója, a tábornagy, maga is döntő szerepet játszik a leg­felsőbb hadvezetőség határo­zathozatalában s igy részben tőle is függ az, amiről szó van. Ezt a tábornagynak is meg­mondta, aki viszont a tábor­szernagynak szólt; ez csak fé- lig-meddig hallgathatta meg, mert éppen hivatta őt a hadse­reg parancsnoka valami fontos ügyben. Beszélgetés közben, melles­leg felemlítette a táboszernagy, hogy a háború kitűzött célja, kitűnő szakemberek szerint el­éretett és hogy az ő véleménye szerint nem lehetetlen, hogy ránk nézve igen előnyös béke közeledése válik kilátásossá. A hadvezér aznap került audenciára. ő felsége barátsá­gosan és nagy örömmel fogad­ta, de látszott, hogy erősen gondolkodik valamin. — Egy félórával ezelőtt fo­gadtam az ellenség küldöttjét — mondta azután. — Igen elő­nyös békefeltételeket ajánlott, teljesen elismerve fölényünket. Mit gondol excellenciád, milyen a hadsereg hangulata. A hadvezér elgondolkodott. — Én azt hiszem — mondta és egy pillanatra eszébe jutott a délutáni beszélgetés — hogy ha hozzánk méltó módon tehet­jük; elérkezett az idő, hogy bé­kejobbot nyújtsunk ellensége­inknek. — Igaza van -— mondta ő felsége. És Csutak András közlegény két hét múlva megtudta, hogy az eperfa dereka jobbra görbül ott a kertecske végibe.

Next

/
Thumbnails
Contents